II./Chapter thirty-one

Sziasztok Kedves Olvasóim!

Ne haragudjatok, hogy tegnap elmaradtam a résszel, nagyon mozgalmas napom volt. Jövőhéten pénteken fogom feltenni mindenképpen. Remélem eddig tetszik a történet folytatása. Örülnék egy kis visszajelzésnek. Szép hetet Nektek!

Jó olvasást!

HAVE FUN! 

Mielőtt elindultunk volna, gyorsan pakoltam egy kis kaját Harrynek. Senki sem kedveli a kórházi kosztot, szerintem ennek biztos nagyon fog örülni. Zayn aggódó pillantást vetett rám, mikor megérkeztünk a kórházhoz egy hatalmas furgonnal. 

-Minden rendben lesz.-mosolyogtam rá.

-Nagyon szeretlek Pöttöm.-mondta, majd puha csókot lehelt a szám sarkára. A fellegekben jártam érintésétől.

-Én is szeretlek téged.-végigsimítottam borostás arcát, majd elköszöntem tőlük és a recepcióra siettem.

-Jó estét!-köszöntött azonnal egy kedves arcú hölgy.

-Jó napot! Harry Styleshoz jöttem.

-Második emelet, harmadik szoba.-mosolygott, majd újra a papírhalomban kezdett kutakodni. Megköszöntem az információt, majd sietve felszaladtam a lépcsőn a másodikra. Már éppen kopogtatni akartam, mikor hirtelen halk dúdolásra lettem figyelmes az ajtó másik feléről. Elmosolyodtam. Utoljára akkor hallottam Harryt énekelni, amikor Edet próbáltuk elaltatni azon a szörnyű éjszakán. Percekig állhattam az ajtó előtt, mikor aztán végül vettem a bátorságot és bekopogtam hozzá.

-Liam a fenébe..-benyitottam lassan.-Al.-szemei kikerekedtek amint meglátott, majd száját mosolyra húzta. Már amennyire tudta.

-Szia Hazz.-mosolyogtam én is miközben leültem az ágya melletti székre.

-Szia.-tekintetét egy percre sem vett le rólam.-Csak nem kaját hoztál?-szemei felcsillantak.

-De igen. Gondoltam örülnél neki.

-Ilyen szar kaja után jól fog esni.-felnevettem.-Figyelj Al.-rekedt hangja kissé megijesztett.

-Figyelek.-mondtam miközben előpakoltam mindent a táskából.

-Nagyon sajnálom, hogy mindezt látnod kellett.

-Ha nem lettem volna ott, kitudja mi történt volna. Úgyhogy ne kérj bocsánatot.

-Egyébként köszönöm.-kezét az enyémre tette. Ujjai lágyan cirógatták a kézfejemet.

-Szóra sem érdemes.-mondtam zavartan, majd kihúztam a kezemet szorításából. Kuncogni kezdett.

-Felizgatlak, igaz?-száját széles mosolyra húzta.

-Harry!-szóltam rá rosszallóan.

-Ne haragudj.-ujját állam alá támasztotta, így gond nélkül a szemembe tudott nézni.

-Nagyon aggódtam érted Harry.-néztem a szemeibe. Őszinte fájdalmat láttam benne. Szeme kissé fel volt még dagadva, száját pedig szépen helyretették.

-Feleslegesen.

-Na nyisd ki a szád amennyire tudod.-utasítottam miközben egy villára felszúrt húsdarabbal közelítettem felé.

-Ugye ezt nem gondolod komolyan?-vonta fel a szemöldökét. 

Elmosolyodtam.

-Dehogynem.

-Tudok egyedül enni baby.-kikapta a kezemből a villát és nekilátott. 

-Na hát úgy látom én már nem is kellek ide.-mondtam viccelődve, mire erőszakosan megragadta a csuklómat.

-Kérlek ne menj el.-tekintete ijedt volt.

-Nem megyek Harry. Úgyis van mit mesélnem neked.

-Mi történt?

Miközben felvázoltam a helyzetet, Harry jóízűen csámcsogott az ételen. 

-Szóval az apádnak köszönhetem, hogy itt vagyok.-mondta miután végzett az evéssel.

-Nagyjából.

-Hmm.

-Mi az?

-Úgy terveztem, hogy kinyírom.

-Harry!-kiáltottam fel.

-Ne aggódj szivi, inkább örülj, hogy megszabadítalak egy gondtól.

-És mégis hogy gondolod ezt? Nem hiszem, hogy az olyan egyszerű lenne.

-Neked csak ne fájjon a fejed emiatt.-mondta, majd felállt és az ablakhoz sétált.-Sajnos nem olyan egyszerű kihátrálni ebből a szarból, mint azt elképzeltem. 

-Nem kellett volna belekeveredni.-motyogtam.

-Te aztán kurvára tudod mit kellett volna.-mordult fel. Fájdalom hasított a mellkasomba stílusa hallatán. 

-Én most megyek.-álltam fel, majd megfogtam a táskám és az ajtóhoz siettem. Éppen időben kapott utánam. Egy lendülettel maga felé fordított és szorosan magához ölelt. 

-Mindig elcseszem, tudom.-motyogta a nyakamba rekedt hangon. Nagy levegőt vettem, ami nem volt túl jó ötlet. Illata mámorítóan férfias volt.

-Engedj el.

-Nem mehetsz sehová, amíg a többiek vissza nem érnek.

-Akkor legalább addig ne gonoszkodj velem.

-Bocsáss meg. Nem úgy értettem.-mondta miközben elhúzódott tőlem és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Kéne neked szerezni egy barátnőt. Az biztos jó hatással lenne rád.

-Honnan tudod, hogy nincs?-vonta fel a szemöldökét.

-Onnan, hogy akkor itt lenne melletted.

-Itt is van.-suttogta miközben a hajamat a fülem mögé tűrte. Ajtónyitódás szakította félbe a pillanatot. Hálás voltam Liamnek.

-Hali.-köszöntött vigyorogva.-Ti meg mit csináltok?

-Semmit.-vágtam rá azonnal, majd visszaültem a székre és neki is felvázoltam mindent az elejétől a végéig. Mire befejeztem, pont megjelentek a fiúk is. Nagy kő esett le a szívemről, amikor láttam, hogy minden rendben van.

-Minden simán ment?-kérdezte Liam.

-Igen. Kitettük őt az út szélén a városon kívül.-válaszolta Chris.

-Ugye tudjátok, hogy ezzel nincs megoldva semmi?-szólt közbe Harry.-El kell őt takarítanunk az útból minél hamarabb.

-Tisztában vagyunk vele.-mordult fel Zayn.-Nem tudjuk, hogy mi a tervük. Alicet akarta magával vinni.

-Mi lenne, ha megzsarolnánk Tomot?-vetette fel Harryt.

-Nem hiszem, hogy sikerülne.-ingatta a fejét Liam. 

-Srácok.-szólaltam fel pár perc hallgatás után, mire mindenki rám szegezte a tekintetét.-Tudom, hogy nem ide illő a téma, amit most mondani szeretnék.-hajtottam le a fejem, majd piszkálni kezdtem a körmömet.-Nem tudom mennyire fogtátok fel, de két hét múlva karácsony. Én pedig arra gondoltam, hogy tölthetnénk mind együtt. Persze csak ha nincs más tervetek az ünnepekre. 

-Szerintem ez nagyon jó ötlet.-mosolyodott el Zayn.

-Tudjátok, nekem már csak Ti vagytok. Ti vagytok az én családom.-mondtam miközben végignéztem a szobában álló négy emberen.-És egyikőtöket sem szeretném elveszíteni.

-Nem is fogsz, Pöttöm.-simogatta meg a hátamat Liam.

-Remélem Amyék is hazajönnek addigra.-sóhajtottam.

Váratlan kopogás zökkentett ki minket a beszélgetésből.

-Mr. Styles.-mosolygott a nővér amint benyitott.-Látom bővelkedik a látogatókban.-mondta, majd az ágy mellé sétált.-Hogy érzi magát?

-Remekül. Hazamehetek?

-Nem tanácsolnám, de saját felelősségre kénytelen vagyok Önt elengedni.

-Csodás, akkor készítse a papírokat.-intett a kezével, mire mindannyian felnevettünk.