II./Chapter thirty-five

Sziasztok Kedves Olvasóim!

Jelentkezem az új résszel. Jó olvasást!

HAVE FUN! 

Chris már a folyosón várt rám. 

-Alice.-sóhajtotta miközben szorosan magához ölelt.
-Mi lesz most?-zokogtam keservesen.

-Minden rendben lesz! Ne aggódj. 

-El fogom veszíteni őket!-néztem a szemébe. Láttam rajta, hogy ő sem látja másképp a dolgokat. 

-Gyere, menjünk haza.

Megfogta a kezemet és kivezetett az épületből. Miután hívtunk egy taxit, visszamentünk Zaynhez. Mindenképpen ott szerettem volna lenni, amíg ki nem derülnek a dolgok. 

-Lezuhanyzok, aztán főzök vacsorát, rendben?-fordultam Chris felé, aki már javában a telefonját nyomkodta. 

-Rendelhetünk is.-vetette fel az ötletet, aminek nagyon örültem. Nem sok kedvem volt a főzőcskézéshez.-Pizza?

-Tökéletes.-hagytam rá, majd rögtön a fürdő felé vettem az irányt. A forró víz segítette ellazítani testemnek minden egyes részt. A gondolataim viszont állandóan csak pörögtek körbe-körbe, mint egy fogaskerék. Folyton csak a fiúk jártak a fejemben. Nem tudom elképzelni, hogy mindezek után nélkülük kelljen élnem. Tudom, hogy Chrisre bármikor számíthatok, de ő teljesen más kategóriába tartozik. 

-Alice, minden oké?-kopogott Chris lágyan az ajtón.

-Persze! Egy pillanat és jövök!-válaszoltam miközben elzártam a vizet és kiléptem a hideg kőre. Hamar megtörölköztem, törölközőbe csavartam hosszú hajamat és felvettem a tiszta ruhákat, amiket kikészítettem magamnak. A puha, meleg pulóver szinte simogatta a lelkemet. Imádom a telet, a karácsonyt és a ruhákat amiket ebben az időszakban hordhatok.-Itt is vagyok.-mondtam miközben sétáltam lefelé a lépcsőn. Ledöbbentem mikor megláttam magam előtt egy újabb váratlan vendéget. Vajon mi jöhet még ezek után?-Loretta?

-Szia Alice.-mosolygott rám.-Régen találkoztunk.

-Eléggé.-mondtam sejtelmesen.-Mit keresel itt?

-Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek.-lépett közelebb, mire hátrálni kezdtem.

-Szerintem meg inkább jobb lenne, ha elmennél. 

Arca keserűvé vált. Nem tudom eldönteni, hogy ezek most őszinte szavak e. Már nem emlékszem arra a Lorettára, aki régen volt. 

-Rendben.-hajtotta le a fejét, majd kisétált az ajtón. Chris kérdőn nézett rám.

-Mit vártál?-pirítottam rá.-Már olyan régóta felém sem nézett! Ebben a pillanatban pedig sokkal fontosabb gondunk van, mint ő.

-Nem kellett volna így elhajtanod őt.-ingatta a fejét. 

-Ha komolyan gondolta amit mondott, úgyis visszajön.-vágtam vissza.

-Te tudod.-tette fel a kezeit, mire megszólalt a csengő.-Itt a kaja.-jelentette ki. Nagyot sóhajtva huppantam le a kanapéra, majd felkapcsoltam a TV-t. -Hozok tányért.-mondta miközben letette az elém az asztalra a hatalmas dobozt. 

Egy falat sem ment le a torkomon. A gyomrom görcsben volt, a fejem pedig lüktetett. 

-Vajon meddig kell várakoznunk?

-Jó lenne, ha ennél pár falatot. Szerintem egész nap nem ettél semmit. 

-Nincs étvágyam. 

-Pedig jó lenne, ha legalább egy szeletet ennél. 

Ismét a csengő szakította félbe a beszélgetésünket.

-Megyek.-pattantam fel a helyemről.-Szia Niall!-üdvözöltem mosolyogva amint megláttam őt.-Hát te?

-Sziasztok.-lépett beljebb aggódó tekintettel.-Hallottam mi történt. Liam felhívott.

-Micsoda?-néztem rá meglepetten.

-Azt mondta, keresselek meg és nézzem meg hogy vagy. 

-Én jól vagyok, velük mi van?-kérdeztem türelmetlenül miközben követtem őt a nappaliba.

-Jól vannak. Harryt és Zaynt megnézte egy orvos. Semmilyen komolyabb sérülésük nincsen. -mondta miközben levetette a kabátját és leült. 

-Hála az égnek.-sóhajtottam.

-Sajnos nem mehetünk be hozzájuk. Csak a tárgyalás után láthatjuk őket. 

-És az mikor esedékes?

-Azt még nem tudni. 

-Remek.-hajtottam le a fejem.-Nem vagy éhes?-mutattam a pizza felé.

-Nem, köszi.-mosolygott rám. 

-Rendben -mosolyogtam én is.-Én most felmegyek, rendben?-álltam fel pár perccel később.

-Jól vagy?-kérdezte Chris gyanakvó tekintettel.

-Persze, csak szeretnék egy kicsit egyedül lenni. Szia Niall, nyugodtan maradj, ameddig csak szeretnél.

-Szia Alice!

Felrohantam a szobámba és becsuktam magam mögött az ajtót. Egyáltalán nem volt kedvem a társasághoz. Nagyon aggódom a fiúkért. Mindent megadnék azért, hogy láthassam őket most és egy kis megnyugvást tudjak nekik adni. Minden jól fog alakulni, tudom. Nem is lehet másképp. Hirtelen szúró fájdalom nyilallt a hasam aljába. Hamar odakaptam a kezemet. 

-Csak nem?-suttogtam miközben idétlenül mosolyogtam. Felálltam és besétáltam a fürdőszobába. A fiókot kinyitva szívem majd kiugrott a helyéből. Kicsomagoltam a tesztet, majd pontról pontra az útmutató szerint jártam el. Türelmetlenül doboltam a mosdó oldalán, míg vártam, hogy vajon feltűnik-e a második csík, vagy nem. Hirtelen kopogás zaja ütötte meg a fülemet. 

-Al, minden rendben van?

-Csak adj egy percet kérlek!

-Rendben.

Miután letelt a megadott idő, megragadtam és magam felé fordítottam. Melegség futott át a testemen, szívem pedig vadul kalapált a mellkasomban.

-Ezt nem hiszem el.-suttogtam magam elé.-Chris!-kiáltottam miközben rohantam lefelé a lépcsőn.

-Mi az?-nézett rám riadt tekintettel.

-Terhes vagyok!