II./Chapter six

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Ebben a részben megrázó jelenetek is feltűnhetnek úgyhogy mindenkinek saját felelősségre!De talán annira nem szörnyű.
Jó olvasást!
HAVE FUN!
Happy 21th Birthday Liam! :)








Zayn szsz.:


-És mi van az üzlettel?-kérdezte Liam kissé félve, hogy mit fogok válaszolni.
-Semmi.Csend van.Legalábbis most.
-Ugye tudod, hogy ez nem játék?Bajuk eshet.
-Tisztában vagyok vele.-vetettem rá egy kósza pillantást miközben a gőzölgő energiabombát kevergettem.
-Akkor miért hazudsz és hitegeted őt?!
-Semmi közöd hozzá.
-De igenis van!Gyereked fog születni Zayn!Fel tudod ezt fogni?!
-Fel!És örülnék neki, ha nem szólnál bele a dolgaimba!
-Próbálom felnyitni a szemed mekkora hibát követsz el!
-Azt hiszed olyan könnyű onnan távozni?-suttogtam mérgesen.-Hogy fogom magam és csak úgy elmegyek?
-Nem.Tudom, hogy nem, de igazán siethetnél a dologgal.
-Nem megy.Nem tudok.Már így is gyanús, hogy folyton kimaradok.
-Ennek nagyon nem lesz jó vége.-rázta a fejét rosszallóan.
-Meg kell ígérned nekem valamit.-néztem rá komoly arckifejezéssel.
-Bármit.
-Ha esetleg bajom esne és nem tudnék rájuk vigyázni, azt szeretném, hogy legyél mellettük és biztosíts nekik mindent amire szükségük van.
-Zayn...
-Nem Liam!Komolyan beszélek.Számíthatok rád?
-Mindig.-tette kezét a vállamra, majd elmosolyodott.-De ugye nem tervezed, hogy meghalsz?
-Semmiképpen sem, de minden esetőségre fel kell készülni.
-Ugye tudod mekkora fájdalmat okoznál ezzel Alicenek.És később a fiadnak is.
-Tudom.
-Zayn ki kell szállnod!
-Igyekszem, de fogalmam sincs hogy csináljam.
-Akkor gyorsan kezdj el gondolkodni, mert minél tovább húzod, annál rosszabb lesz.
Hosszasan néztem Liam aggódó arcát, majd felemeltem a poharat és kiürítettem a tartalmát.Ő is ugyanígy tett.-Most mennem kell.-állt fel.
-De ugye majd jössz még?
-Persze.És ha bármire szükségetek van, csak hívj.
-Köszönöm.-felálltam és kikisértem őt, majd a lépcső felé vettem az irányt.Már épp beléptem volna a szobába mikor megcsörrent a telefonom.Hamar hátraugrottam, becsuktam az ajtót és felvettem.-Itt Zayn.-hosszú, néma csend.-Haló!-szóltam bele újra.-Ne szórakozz!
-Mert mi lesz?-mély, rekedt hang visszhangzott a vonal másik végéről.
-Főnök?-a falnak támaszkodtam és imádkoztam, hogy ne fogjon gyanút.
-Bizony kicsi Zayn.A Főnök!
-Nézze én nagyon sajnálom, hogy a legutóbb...
-Nem kell semmit sajnálnod.-szakított félbe.-Inkább azon kezdj el gondolkozni, hogy fogod kimenteni a kis barátnődet a fogságomból.
Megragadtam az ajtó kilincsét és berontottam a sötét szobába.A villanykapcsoló után nyúltam, de valaki elkapta a kezemet és a földre kényszerített, a telefont pedig félrerúgta.A fények egy szempillantás alatt életre keltek a kis szobában.
-Nos Zayn?-ahogy felemeltem a tekintetetemet, hirtelen valami erőssel tarkón csaptak.Az arcom ismét találkozott a padlóval.Éreztem ahogy az orrom vérezni kezd, majd erőltetett zokogás töltötte be a szoba csendjét.Újból megkíséreltem, hogy felnézek, de valaki megint fejbe vágott.Felnyögtem.
-Zayn!-hallottam a féltő suttogást.Alice!
-Ne merd bántani!-mondtam azonnal, de ezúttal a padlót bámultam.
-Engedd felállni Louis!
Louis?!Mi az ördögöt keres itt Louis?
Lassan feltápászkodtam a földről.A kép mely elém tárult, erős hányingert okozott bennem.A Főnök egyik kezével durván körülteketre Alice nyakát, másik kezével pedig fegyvert fogott a hasára.Embertelen mennyiségű düh szabadult fel bennem abban a másodpercbe ahogy megláttam a stukker végét Alice pocakjába nyomódni.
-Azonnal ereszd el.-szűrtem a fogaim közt mérgesen.
-Mert különben mi lesz?-szorította erősebben, mire fájdalmasan felnyögött.Arcom eltorzult kínokkal teli arca láttán.Louisra néztem aki mintha kicsit rémült lett volna.Idegesen szorongatta a kezében lévő vázát.
-Átvágtál!Cserben hagytál!-suttogtam undorítóan.-Megint!
-Sajnálom.-hajtotta le a fejét.
-Azt hittem társak vagyunk.Barátok!
-Én is.
-De neked megint fontosabb a pénz!
-Nem!-ellenkezett rögtön.
-Akkor miért fordultál ellenem megint?!
-Megfenyegetett.-nézett a Főnökre.
-Ó igen.Ahhoz nagyon ért.-mondtam szemrehányóan.
-Zayn.-hallottam erőtlen suttogását, mire azonnal felé emeltem a tekintetemet.
-Ne aggódj, minden rendben lesz.-nyugtattam, de hiába.Láttam ütemes szívverését ahogy majd átszakította a mellkasát.Félt.Rettegett.
A Főnök halkan kuncogni kezdett.
-Nos Zayn!Miután csúnyán hazudtál nekem, meg kell büntesselek.Van két lehetőséged.Az egyik, hogy végignézed ahogy megkínozom a kis barátnődet.-kis szünet.-A másik pedig, hogy a barátnőd nézi végig ahogy megkínozlak téged.Nos?Melyiket szeretnéd?
-Egyiket sem.-kezeim ökölbe szorultak.Lehet nem ezt a választ kellett volna adnom.
-Akkor döntök én.-miután szemtelenül végigmérte Alice testét, leemelte róla a karját.-Szívesen megkóstolnálak baby.Mit szólsz hozzá?-nyalta végig ajkait.
-Nem!-ordítottam, majd megindultam felé, de Louis lefogott.-Engedj!-kapálóztam, de hiába.Hirtelen túl sokan lettek a szobában.Alice arcáról patakokba kezdtek folyni a könnyek.Nem bírtam tovább.-Hagyd őt békén!Inkább engem ne őt!
Felnevetett.
-Az előbb nem döntöttél, most vállald a következményeket.
-Nem!Kérlek!Őt ne bántsd!-ordítottam miközben próbáltam kiszabadulni a erős szorításokból.A düh egyre jobban kezdett úrrá lenni rajtam.Testem remegett.
-Hát jó.-kifújtam a levegőt.-Louis menj és gondoskodj róla, hogy a kis ribanc  mindent lásson és halljon.
Louis levette rólam a karját és megindult Alice felé.Remélem annyira bízhatok benne, hogy nem fogja bántani.Hisz a minap még lent vigasztalta őt a konyhában.
-Készen állsz Zayn?-kérdezte miközben előhúzta a bicskáját és közelebb lépett hozzám.
-Mindenre.-válaszoltam határozottan.
-Tényleg nagyon szeretheted ezt a lányt.
-Ez így van te szemétláda!-köptem a szavakat.-Mostantól nem tartozom neked semmivel!Kiszálltam!
-Előbb még elrendezzük a tartozást.-mondta, majd ököllel állon vágott.Hallottam ahogy Alice felnyög előttem.
-Had menjen ki.-sóhajtottam fájdalmasan, de rám sem hederített, tovább ütlegelt.Fél szemmel láttam ahogy Alice Louis mellkasába bújik.Más helyzetben zavarna, de most egyáltalán nem bántam.
-Héj!-szólt rá az egyik monstrum.-Nem erről volt szó.-Louis azonnal letépte Alicet a mellkasáról és felénk fordította.Az ütések egyre csak erősödtek, én pedig szédülni kezdtem.
-Még most is kiállsz a kis barátnődért?!-kilátotta a fülembe, majd térdét az ágyékomba nyomta.Fájdalmasan nyögtem fel.
-Igen.-ziháltam miközben próbáltam ránézni.
-Hm.-nevetett jóízűen, majd ismét előhúzta a bicskáját, a stukkert pedig a helyére illesztette.Finomam megmarkolta a felsőt a nyakamnál, majd egy könnyed mozdulattal levágta rólam az anyagot.Hallottam ahogy Alice felnyög a háttérben.
-Kérem.-hallatszott az angyali hang.-Kérem ne bántsa többet!-zokogása felül kerekedett.Nem bírt tovább beszélni.
-Miért is ne?Ez egy bűnöző.Egy senkiházi.Megérdemli amit kap.-fordult vissza felém.
-És maga különb?
Tágra nyílt szemekkel figyeltem a Főnök reakcióját erre a kijelentésre.Sosem szerette, ha kigúnyolták vagy bármely más jelzővel illették.A személy mindig jól megfizetett érte.
-Nem Csillagom.Nem vagyok az.-hajolt közelebb hozzá.-Csak egy bökkenő van.-mosolygott gondoszul, majd pár másodpercig csendben nézegette a kés élét.-Itt én vagyok a Főnök.-mondta, majd hirtelen fordultában a kés éle végigfutott a mellkasomon.Felordítottam.-Akarsz még ilyeneket mondani nekem?!-ordított hátra miután ismét végigsimított a pengével.Alice sírt.Zokogott Louis mellkasában.-Fogjátok jól fiúk!Ez fájni fog.-ördögi mosolyától elkapott a hányinger.Lehúnytam a szememet és tűrtem a kínt mely egyre csak halmozódott bennem.A penge egyre mélyebbre hatolt a mellkasomban miközben különböző formájú betűket írt le vele.Ordítottam a fájdalomtól.
-Zayn!!!-sikította Alice, de Louis befogta a száját.
-Nincs..semmi..baj.-lihegtem mikor végre egy kis szünetet tartott.-Nyugodj meg.Minden rendben lesz!
-Zayn!-hirtelen kiszabadult a szorításából és hozzám futott.A Főnök félrállt és szórakozottan nézte végig ahogy vérben ázott testemet kiszabadítja a gorillái kezéből.Már alig bírtam nyitva tartani a szememet.A fejem zsongott a sok ordítástól amit az elmúlt negyed órában produkáltam.A mellkasom pedig égett.Rettenetesen égett.-Zayn!-sóhajtotta, majd a padlóra fektetett.Könnyei sorban hullottak le rám.Fájt, hogy így kell látnia.Nem akartam ebbe belekeverni.Távol akartam tartani őt ettől a világtól.Minél távolabb, de nem sikerült.-Tűnjön innen!-állt fel hirtelen, majd a Főnök felé fordult aki olyannyira megijedt, hogy ahogy hátrahőkölt kiejtette ujjai közül az éles pengét.Alice óvatosan lehajolt és felvette.
-Most azonnal!Tűnjön innen!!-ordította torka szakadtából.-Nem hallja?!-lépett előre a kés hegyével az arca felé.-Mindegyik!Tűnés!!-Louis felé fordult aki az ajtóhoz sétált feltett kezekkel.Kezem ökölbe szorult.Annyira szerettem volna segíteni neki.Ez a tehetetlenség megőrjít.-Hányszor mondjam még el?!-lépett egyre közelebb, a Főnök pedig csak hátrált tovább.-Tűnjön a szemem elől!Mindent megtett!Megint elrontott megint!Örüljön, a terve sikerült!Most pedig menjen és vigye a rühes korcsait is!
A gorillák hirtelen megindultak Alice felé, de a Főnök felemelte a kezét.
-Nem fiúk!Őt nem bántjuk.Most elmegyünk.-mondta, majd lassan az ajtó felé vette az irányt.A tekintete valahogy más volt mint az előbb.Mintha megsajnálta volna őt.De az lehetetlen.Ő és az érzelem két külön dolog.Alice kezei remegni kezdtek ahogy az utolsó is kilépett a jól megvilágított szobából.
-Zayn!-nyögte miközben a kés kihullott vékony ujjai közül.Hamar mellém sietett és a földre rogyott.-Mentőt kell hívnom!-zokogott miközben még mindig remegő kezével tárcsázta a számot.
-Sajnálom Pöttöm!-fogtam meg a kezét.Mellkasom gyorsan járt fel s le az égető fájdalomtól.-Ettől akartalak megóvni!-nyögtem fel, majd tenyeremet a pocakjára simítottam.
-Sssst!-simogatta az arcomat.-Haló!Haló!-kezei már úsztak a vérben.Hosszasan kémleltem aggódó arcát miközben ő próbálta felvázolni a helyzetet.-Zayn mi a címed?-kérdezte keservesen.Teljesen össze volt zavarodva.
-Cross Street 21.-ziháltam tovább.
-Cross Street 21.Kérem siessenek!-miután letette a telefont, a készüléket az ágyra hajította.-Minden csupa vér.-sóhajtotta keservesen, majd próbált felállni, de nem engedtem.
-Most nyugodj meg rendben?-szorítottam meg még mindig remegő kezét.-Minden rendben lesz.
-Rengeteg vért vesztettél.
-Jól vagyok.
Nevetni kezdett.
-Miért nem mondtad el nekem?Hazudtál megint.Miért csinálod ezt velem Zayn?
-Nem akartalak ebbe belekeverni.
-Bármi nehézség van megoldjuk.EGYÜTT!Azért vagyunk egy pár,-mutatta fel a gyűrűjét- hogy segítsük egymást emlékszel?
-Igen.-nyögtem fel.
-Nagyon megijedtem.
-Sajnálom.-húnytam le  szemeimet.Egyre gyengébbnek éreztem magam.
-Nem Zayn!Zayn nyisd ki a szemed!Nem hagyhatsz el!
-Soha nem hagylak el.-néztem mélyen a szemeibe, mire hirtelen a mentők hangos szirénáját véltem felfedezni.-Soha.-a következő pillanatban elsötétült minden.