II./Chapter three

Megérkeztem!:) Remélem ehhez a részhez.több kommentet kapok majd.Jó olvasást!HAVE FUN!:)










Másnap Zayn korán felkelt, hogy reggelit készítsen és elrakodjon magunk után.Nem tudom miért nem engedi, hogy én is besegítsek kicsit a házimunkában.Tisztában van vele mennyire rossz érzés nekem látni ahogyan ő dolgozik miközben én vagyok a nő a háznál.De hiába hozok fel bármilyen érvet, mindenre tud valamit mondnai.Férfiak.
-Ébren vagy?-nyitott be óvatosan.Az ajtó nyikorogni kezdett.-Le kell cserélnem ezt a szart.-suttogta kissé mérgesen.
-Ébren vagyok.-mondtam kuncogva.
-Most már.-forgatta a szemeit.
-Eddig is ébren voltam.Az edények hangosabbak, mint gondolnád.
-Szóval minden az én számlámra írható.-ült le mellém széles vigyorral az arcán.
-Bizony.-támaszkodtam a könykömre, majd megfogtam a kezét.
-Mrs.Malik.-méregette moslyogva a gyűrűt az ujjamon.
-Nem tudom hogy vagy képes engem mindig boldoggá tenni Zayn.
-Ugyanezt mondhatom veled kapcsolatban.-nézett a szemembe.
-Legtöbbször inkább fájdalmat, mint boldogságot.-suttogtam alig hallhatóan.
-Befejezted?-szigorú tekintete figyelmeztetett, ha folytatom, veszekedés lesz a vége.
-Be.-bólintottam.
-Helyes.-ugrott fel.-Kész a reggeli Mrs.Malik.Tessék lefáradni a konyhába.-mutatott az ajtó felé udvariasan.
-Segítesz?-nyúltam felé, mire óvatosan alám süllyesztette kezeit és felemelt az ágyról.
-Minden rendben?-kérdezte aggódó tekintettel.
-Persze.Csak annyira fáradtnak érzem magam.
-Nyugotan alhatsz még.Én csak vicceltem az előbb.
-Nem akarok!-karoltam át a nyakát miközben fejemet fedetlen mellkasára hajtottam.
-Képzeld,ma átjön Liam.-mellkasa rezgett ahogy lassan ejtette ki a szavakat.
-Tényleg?!-nagyon örültem, hogy végre láthatom Liamet.Amióta Harry elment, nem találkoztunk.-Hogy hogy?Mi van vele?Hol van most?És miért jön?-néztem fel rá izgatottan.
-Héj Pöttöm lasabban!-nevetett.-Hosszú ideig nem volt itthon.A családjával kirándult Olaszroszágban és tegnap ért haza.
-Komolyan?-mosolyodtam el.Liam még soha nem mesélt nekem a családjáról.
-Igen.Délután átnéz.
-Ennek nagyon örülök.
-Látom.-rázta a fejét, majd nevetve levitt a konyhába.Sült szalonna illata terjengett mindenhol a konyhában.Összefutott a nyál a számban és egyszerre rosszul is lettem.-Minden oké?Kicsit elsápadtál.
-Csak nem érzem túl jól magam.-biztosan kapaszkodtam nyakába miközben a földre engedett s tenyerét a pocakomra simította.Lágyan cirógatni kezdte.
-Rosszalkodik?-mosolygott, majd elém térdelt és felhúzta a hatalmas felsőt ezzel felfedve a sok narancsbőrt a hasamon.Szégyellősen sütöttem le a szemeimet.-Mielőtt elkezdnéd,...
-Nem akartam semmit mondani.-szakítottam félbe.
-Akkor jó.-mondta, majd ajkait kidudorodó bőrömre nyomta.Meleg lehelete csiklandozta a hasamat miközben egy újabb puszit nyomott rá.-Az én kisfiam.-simogatta meg újra.Nem bírtam tovább visszatartani a könnyeimet.Sírni kezdtem.-Hé mi a baj?-emelkedett fel hozzám azonnal.
-Semmi.-fordítottam el a fejem hamar.
-Alice!-ujjaival óvatosan vissztaerelte tekintetemet az ő aggódó arcára.-Miért sírsz?-keze közé vette az arcomat és lágyan megpuszilta a homlokomat.
-Én...
-Helóóóó!-nyitott be az ajtón váratlanul Liam.
-Liam!!!!-rohantam volna felé, de a hirtelen mozdulat miatt megárantottam a hátamat.Zayn azonnal utánam kapott.
-Héj,héj óvatosan kislány.-sétált elém hatamlas vigyorral a képén.-Hogy megvagy Pöttöm?
-Jól vagyok.-nyögtem, majd elé léptem és átöleltem felsőtestét.Lágyan simogatta a hátamat.-És te hogy vagy Liam?
-Minden rendben.-húzódott el, majd barátja felé vette az irányt aki fülig érő vigyorral várta őt a konyha másik végében.
-Hiányoztál.-mondta Zayn miközben átölelte őt.
-Milyen érzelgős lettél ezalatt a pár hónap alatt.-nevetve ölelt vissza.
-Bekaphatod Liam.-tolta el magától, majd felém sétált.
-Végül is érthető.-pillantása hasamra tévedt, majd elmosolyodott.-Fiú lesz vagy lány?-nézett a szemembe.
-Fiú.-feleltem halkan.
-És mi lesz a neve?
Zaynnel összenéztünk és elmosolyodtunk.Annyit veszekedtünk rajta és még mindig nem sikerült nevet találni szegény kisbabának.
-Azt ne mondjátok,-emelte fel  fenyegetően mutatóujját.-hogy még nincs neve.
-Az az igazság, hogy nem tudtunk dönteni.-mondta a valós tényeket Zayn.
-Mi az, hogy nem tudtatok dönteni?!Kevesebb, mint két hónap múlva megszületik és te azt mondod nem tudtál dönteni?!-Liam teljesen kiakadt.-Majd akkor fogsz rajta gondolkodni mikor a fél kisbaba kilóg Aliceből?!
-Te nem vagy normális.-nevettem, majd körülöltem Zayn derekát.Hosszasan hallgatuk Liam beszámolóját milyen felelőtlenek vagyunk és már rég keresgélni kellett volna.
-Mit szólnál a Liamhez?-kérdezte miután lehiggadt.
-Felejtsd el Haver!-rázta a fejét Zayn.-Soha nem fogom a gyerekemnek a te nevedet adni.-szívem meglódult mondata hallatán.Annyira szerettem volna neki elmondani az igazat.De nem tehettem.Nem akartam megint mindent elrontani.
-És a Booker?
-Fúúj!-grimaszoltam kifejezve a nem tetszésemet.
-Hm...-mutatóujjával cirógatta állát.
-Ettől nem nézel ki okosabbnak.-ugrattam, de rám sem hederített.Gondolkozott tovább.
-Alan?
-Bill?-szólt közbe Zayn is.
-Fiúk ez egyre rosszabb.-ráztam a fejem miközben a forraló mellé léptem.-Liam kérsz egy kis kávét vagy teát?
-Egy kávét elfogadok.-leült a pulthoz Zaynhez ahol tovább gondolkodtak.
-Majd én megcsinálom!-kapott észbe azonnal, de rögtön a helyére parancsoltam.Ideje visszatérni a régi kerékvágásba.Nem vagyok halálos beteg, hogy egy bögre kávét ne tudjak elkészíteni.Miután veszekedtünk egy sort, jóváhagyta az akaratomat és visszaült a helyére.
-Hm...-búgott tovább Liam.-Seth?
-Nekem tetszik.-mondta Zayn óvatosan várva a reakciómra.
-Nem tudom.-nyögtem fel idegesen, majd Liam elé tettem a gőzölgő italt.-Ötletem sincs.
-Tyler?-vetette fel melyre még mindig a számat húztam.-Oké.-sóhajtott.-A név választás mostantól a te felelősséged!
-De...
-Semmi de!Én ezt nem bírom tovább!-navajgott.
-Mit szólnál az Edwardhoz?-kérdeztem óvatosan.Tekintete mélyen az enyémbe fúródott, majd ránézett Liamre aki heves bólogatással tudatta beleegyezését.
-A fiúnk neve mától Edward!-jelentette ki boldogan Zayn, majd felállt s megcsókolt.Liam mosolyogva figyelt minket miközben a kávéját kortyolgatta.
-Héj mi az ott az ujjadon?-bökött a kezem felé mikor elváltunk egymástól.-Ennyi mindenről lemaradtam volna?-kérdezte csalódottan.
-Megkértem Alice kezét tegnap.-mesélte boldogan Zayn.-És igent mondott.
-Hiszen ez csodálatos!-ujjongott Liam.-Gratulálok nektek!
-Köszönjük.-mondtam mosolyogva.
-Tudja ezt még valaki rajtam kívül?-kérdezte sejtelmesen.
-Nem.Miért?-Zayn értetlen arcot vágott miközben visszaült barátja mellé.
-Ugye tudjátok mekkora dillema lesz ebből, ha kiderül?-tekintete felváltva kalandozott Zayn és köztem.-A rajongók bele fognak őrülni.
-Magasról teszek a rajongókra.Eddig is csak bántani tudták Alicet.-fortyogott mérgesen.
-Ne mondj ilyet!-kértem szomorúan.
-Történt valami amíg távol voltam?
-Az igazat megvallva elég sokminden.-mondta Zayn.-Csak a szokásos utálkozások, halálfenyegetés, goromba e-mailek.
-Nem tiltottad el mindezektől?-csodálkozott.
-Dehogynem!-nézett rám kiábrándultan.-Azt hiszed hallgat rám?
-Alice Zayn csak jót akar neked.
-Tudom.-sóhajtottam megbánóan.
-És emiatt a dolgok miatt vagdosni kezdte magát.-kössz Zayn.Erre igazán szükségem volt.
-Mi a f*sz?!-Liam ismét kiakad.-Mi az, hogy vagdosni kezdted magad?!Te normális vagy?!
-Liam kérlek nyugodj meg.-tettem kezemet a vállára.-Már minden rendben van.
Indulatosan megragadta a karomat és felrántotta a felsőm ujját.Mintha csak Zayn lett volna.
-Ezek valóban elég régi sérülések.
-Légy óvatos Haver!-figyelmeztette Zayn.
-Semmi baj.-meleg mosolyt küldtem felé miközben visszahúztam kezemre a pulóver ujját.
-Ne haragudj!-rázta a fejét bűnbánóan.-Csak tudod én is féltelek.
-Ugyan mitől?-húztam fel a szemöldököm.
-Had ne kelljen beszámolnom.-sóhajtotta.
-A kemény Liam aggódik.-mosolyodtam el.
-Ez nem vicces.-Zaynre néztem aki szintén nem értékelte a humorosnak tűnő beszólásomat.Lehet komolyan beszélnek.Sőt az is lehet, hogy komolyan kéne vennem ezeket a dolgokat.Meglehet, hogy az utóbbi időben nem vettem tudomást a helyzet súlyáról ami a vállamra nehezedett.Talán szerettem volna mindent magamon kívül hagyni.Minden gondot, bajt és gyötrelmet.Szerettem volna, hogy könnyebb legyen, ezért tettem azt amit.De most már tudom: nem változtattam ezzel az őrült viselkedéssel semmin.Minden ugyanolyan sivár és reménytelen.Mindennek ellenére itt van nekem Zayn aki még az élete árán is boldoggá tenne.
-Itt vagy?-lóbálta előttem a kezeit Liam.
-Igen.-mondtam halkan miközben a pultba kapaszkodtam nehogy összeessek a hirtelen jött fájdalomtól a hasamban.
-Alice!-rohant mellém Zayn.
-Minden rendben.-mosolyogtam rá bíztatóan.-Csak megint rosszalkodik.-nevettem, mire ő is felnevetett.
-Az én fiam.-simogatott meg.
-Edward!-helyesbített Liam fenyegetően mutogatva  mutatóujját.
-Igen.-nézett a szemembe Zayn.-Edward.
-Srácok mit szólnátok egy mozihoz?-pattant fel Liam.
-Én nem igazán mozdulhatok ki itthonról.-húztam el a számat.
-Ja tényleg.-vakarta meg a tarkóját.-Házi mozi nálunk?
-Lenne kedved hozzá?-fordult felém Zayn.
-Hogyne!-hangom elég lelkesnek tűnt ahhoz, hogy meggyőzzem őket, tényleg érdekel a dolog.Valóban nem szeretnék itthon ülni és Zayn figyelmességét "élvezni".
-Akkor induljunk srácok!-csapta össze a tenyerét Liam.-Héj jól vagy?Kissé sápadtnak tűnsz.-lépett közelebb.
-Én nem...-nem tudtam befejezni a mondatot, azonnal a mosogató fölé hajoltam és mindent kiürítettem a gyomromból.Éreztem Zayn nyugtató érintését a hátamon.
-Haver azt hiszem ez nem fog összejönni.Egyre többet hányik mostanában.-dühösen markoltam a mosogató szélét, hogy még ezt az egyetlen szórakozási leheőséget is elrontottam Zayn számára.Ostoba vagyok!
-Semmi baj.-kiegyenesedtem, majd azonnal eltakarítottam magam után és kiöblítettem  számat.
-Ne haragudj Liam.-hangom elcsuklott miközben kikísértem őt.
-Semmi gond Al!-mosolygott rám.Mint villámcsapás úgy nyilalt a szívembe a név hallatán.
-Al?-kérdeztem suttogva.
-Al.-jelentette ki újra miközben óvatosan magához ölelt.-Pihenj sokat oké?Nem nézel ki valami jól.
-Tudom, hogy nem.-helyeseltem.-És tényleg ne haragudj.Valóban hiányoztál nekünk.-mondtam miközben egy könnycsepp simult végig az arcomon.
-De most miért sírsz?-fogta meg a kezemet.
-Nagyon érzékeny.-szólalt fel a hátam mögül Zayn.
-Hallod Pöttöm nehogy már miattam sírj!-nevetett, majd ismét meleg mellkasán éreztem magam.
-Én nem sírok.-szipogtam.
-Valóban nem.-simogatta a hátamat.-Nyugodj meg rendben?Nincs semmi baj, majd máskor bepótoljuk.Oké?-nézett a szemembe.
-Oké.-bólitottam könnyes szemmel.
-Na!Akkor most lépek!-nézett át felettem Zaynre.-Majd jövök még.-miután kezet fogott vele, puszit nyomott az arcomra és elment.
Hosszú, néma csend következett.Zayn nem szólt hozzám.Várta, hogy mit fogok mondani, de semmit nem tudtam ugyanis még mindig a könnyeimmel küszködtem.
-Mi a baj?-szólalt fel hirtelen.
-Én nem tudom!-borultam a nyakába és úgy sírtam tovább.