II./Chapter five

Kedves Olvasóim!
Itt is vagyok az új résszel, bár nem túl nagy lelkesedéssel, ugyanis úgy veszem észre, hogy egyre kevesebben vagyunk.
Sokszor elgondolkodom rajta, hogy nem kéne-e kicsit abbahagynom ezt az egészet  és átgondolni a dolgokat, vagy egy teljesen új történetbe kezdeni.Mostanában az írás sem megy úgy ahogy szokott.Egyszerűen megálltam.Egy kis időt kérnék tőletek.Amilyen részek vannak azokat persze még fogom posztolni, addig pedig megpróbálom összeszedni magam.
Köszönöm a megértéseteket!
Jó olvasást!HAVE FUN!












-Ugye tudod, hogy a babának nem vehetsz rózsaszín cuccokat?-fordultam Zaynhez aki egy rózsaszín kezeslábast tartott hosszú ujjai közt.Úgy méregette, mintha még soha életében nem látott volna ilyet.Talán valóban nem.
-Öhm persze, csak megnéztem.-dobta vissza hanyagul a ruhadarabot a hatalmas kosárba.
-Na persze.-kuncogtam, majd megragadtam az előttem álló kosarat és tolni kezdtem a következő sorba.
-Még a szobát is rendbe kell hozni.-egy pillanat alatt mellettem termett.
-A szobának semmi baja nincs.
-De van!Még kiságyat is venni kell!-dörzsölte a homlokát.
-Nyugodj meg Zayn!-fogtam meg a kezét és simogatni kezdtem.-Minden időben elkészül majd.Van még két hónapunk.
-Tudom.-sóhajtotta miközben magához ölelt és egy puszit nyomott a fejem búbjára.
-Büdös kurva.-hallottam a durva megjegyzést a hátam mögül.Hamar elkaptam Zayn kezét mielőtt megindult volna az illető felé.Egy tizenhároméves kislány felé.
-Ne foglalkozz vele!-súgtam a fülébe.-Kérlek ne rendezz itt jelenetet!-néztem fel rá óvatosan.-Csak egy gyerek.
-Rendben.-fújta ki a levegőt, majd körülölelte a derekamat és sétáltunk tovább a polcok mellett a kassza felé.-Minden megvan?-kérdezte miközben beálltunk a sorba és ő pakolni kezdett.-Jól vagy?
-Igen és igen.-mosolyodtam el.
Hirtelen két tizenhatév körüli lány furakodott át a soron félre lökve engem, hogy közelebb jussanak hozzá.Az emberek mérgesen kiáltoztak utánuk, de ők ügyet sem vetettek rá.Teljes lett a zűrzavar.
-Szia Zayn!-köszöntötték őt.Még időben elkaptam a pillantását mielőtt elém álltak és bólogattam, hogy legyen kedves és udvarias.Hála az égnek megfogadta a tanácsomat.A sor egész végig állt míg Zayn és ez a két lány beszélgettek, én pedig a nagy felfordulás közepette valahogy a sor végére kerültem.Mikor az emberek kezdtek egyre türelmetlenebbek lenni, Zayn elköszönt tőlük és visszafordult a kasszás nőhöz.
-Elnézést.-mondta a fejét vakargatva.A két lány apró léptekkel araszolt végig a soron, majd mikor mellém értek, az egyik megragadta a a copfom végét, száját pedig a fülemhez emelte.Az előttem és mögöttem álló emberek vérbe fagyva várták a esemény végkifejletét.
-Na ide figyelj te kis ribanc!-közben Zaynt szemlélte, mikor fog hátra fordulni.-Ő a miénk megértetted?Neked semmi közöd nincs hozzá.Csak megkúrt és a szerencsédnek hála terhes lettél tőle.Nem jelentesz számára semmit.Egy utolsó jelentéktelen kis kurva vagy!-húzta meg erősebben a fonat végét, mire felnyögtem és Zayn azonnal felém fordult.Szemei elkerekedtek ahogy végigmérte a mellettem álló lányt.Nyers düh lángjai izzottak hatalmas barna szemeiben.
Eldobta a kezében lévő tárgyat amit a nő adott vissza neki, majd elindult felénk.A két lány azonnal futásnak eredt én pedig erősen markoltam a szalag oldalát nehogy összeessek.
-Alice!-fogta meg a kezemet.-Jól vagy?-erősen tartott karjaiban.
-Ugye nem gondolják komolyan, hogy még ezután is várjunk?!-szólt oda egy férfi a sor legvégéről.
-Fogja be!-mondta mérgesen Zayn, majd előre vezetett, kifizette a megvett dolgokat s kitámogatott a bevásárlóközpontból.-Mit mondott neked?-kérdezte rögtön amint a kocsihoz értünk.
-Nem fontos.
-Akkor meg miért könnyes a szemed?!Tudni akarom mit modnott neked az szajha!
-Csak menjünk már kérlek!-markoltam meg alkarját, majd mellkasába bújtam.Ütemesen lélegzett miközben próbált megnyugodni.
-Rendben.Majd otthon megbeszéljük.-mondta, majd elhúzódott, betette a szatyrot a hátsó ülésre és beült a volán mögé.
Lassan haladtunk hazafelé a főúti dugó miatt.Az autó már vagy fél órája álló helyzetben volt mikor Zayn egy sor káromkodás után felém fordult.
-Mondd el.-utasított.
-A..azt mondta, hogy csak úgy meg...khm és a szerencsémnek hála terhes lettem tőled.Semmit nem jelentek neked.
-Ugye tudod, hogy mindez hazugság?-kérdezte reménykedve.Hosszú ideig csendben piszkáltam az ujjamat.-Alice.Ugye tudod?-kérdezte újra.
-Tudom.-néztem gyönyörű barna szemeibe.
-Akkor rendben.
-Rendben.
-Én nagyon szeretlek téged.
-Tudom, csak rosszul esik, hogy minden rajongó ezt gondolja rólam.
-Nem minden rajongó!Vannak akik nagyon örülnek a kisbabánknak!
-Meglehet.-hajtottam le a fejem.
-És nekünk velük kell törődnünk.Nem az ilyen...
-Zayn!-szakítottam félbe mérgesen.
-Jó!-emelte fel kezeit védekezően.-Tudod  mit gondolok!
-Tudom.
-Akkor nem mondom ki.
-Helyes!-bólintottam, majd tekintetemet  kivezettem az oldalsó ablakon.
-Beszéltem anyával tegnap.-törte meg a csendet hirtelen.
-Mit modnott?-kérdeztem mosolyogva.-Sikerült valamit intézni?
-Már nagyon szeretne látni.Azt mondta, mivel nem vagy olyan állapotban, hogy utazhass, majd ők eljönnek.így jobbnak látja.
-Tessék?!És ezt csak most mondod el nekem?
-Nem akartalak terhelni vele.
-Ez nagyon rossz kifogás Malik!Szörnyű kifogás!
-Ne haragudj, de tudtam, hogy így fogsz reagálni.
-Megmondtam, hogy elmegyünk hozzájuk!Megbeszéltük!
-Tudom, de annyira erősködött.Nem mondhattam nemet!
-Megértem.-sóhajtottam.-Végül is nagyon örülök, hogy találkozhatom a szüleiddel és a testvéreiddel, bár nem így terveztem az első találkozást.
-Sajnálom.
-Nem kell.Ezt visszakapod.-ördögi mosolyra húztam a számat.
-Nem láttam ezt az arcodat amióta terhes vagy.
-Úgy érzem szülni fogok!-kiabáltam miközben megragadtam a karját.
-Te jó ég!-fogta meg a kormányt.
-Csak vicceltem te buta!-nevettem jóízűen.
-Hát ez kurvára nem volt vicces!
-Zayn!-szóltam rá ismét.-Ez volt a visszavágás.Ügyes voltam?
-De még mennyire.-forgatta a szemeit.-Többet ilyenből nem kérek rendben?
-Oké!Na indulj!-mutattam a szélvédőn kívülre ahol az autók már bő egy métert tettek meg.
-Ez most komoly?-nézett rám fájdalmas tekintettel.
-Mi az?Minden kis lépés számít!-értetlenül meredt rám.-Ne nézz így!Ez tény!
-Hát jó.-sóhajtozott miközben beindította a motort és visszaállt az előttünk lévő autó farába.-Szerinted meddig leszünk itt?
-Nem tudom, de kezdek rosszul lenni.
-Ha ez megint egy hülye vicc,...
-Nem most komolyan.Szédülök picit.
-Van nálad gyógyszer?-kutatni kezdett a kesztyűtartóban.
-Nem nincs.Minek hoztam volna még bevásárolni is?
-Pont ezért.-mondta kissé talán haragosan.
-Nincs szükségem gyógyszerre, csak egy kis pihenésre.-fogtam le fürgén kutató ujjait.
-Akkor pihenj.Húnyd le a szemed és aludj.
-Igen is!-engedelmeskedtem.Fejemet a támlának döntöttem és lecsuktam a szemeimet.Nem igazán ment ez a pihenés dolog miután dudaszók ezrei csendültek fel mögöttünk.
-Ó basszus nem hiszem el!-mérgelődött.
-Ne húzd fel magad.-fogtam meg a kezét, mire a másikkal előhúzta a telefonját.-Most meg mit művelsz?
-Felhívom Liamet, hogy jöjjön érted.
-Nem kell!Minden rendben van!
-Nincs vita.-mondta, majd azonnal tárcsázni kezdte a számát.-Heló Liam.Az a helyzet, hogy épp bevásárlásból indultunk haza, de dugóba kerültünk és Alice nem érzi túl jól magát.El tudnál jönni érte?-kis csend.-Aha a bevásárlóközpont melletti főút.Köszi, szia.-bontotta a vonalat.-Öt perc és itt lesz.
-Igazán nem kellett volna emiatt zargatni.
-Nem engedem, hogy bajod essen.-mondta határozottan.Valóban Liam egész gyorsan ideért.Miután leparkolt a hatalmas üzlet elé, átrohant a füves területen, majd a kocsikon keresztül hozzánk furakodott és kisegített az autóból.-Vigyázz rá Haver!-szólt oda neki Zayn.
-Ez csak természetes!-mosolygott rá, majd átkarolt és óvatos léptekkel elindultunk az autó felé.Egész végig éreztem magamon Zayn tekintetét.-Minden rendben?-kérdezte mikor beültünk a kocsijába.
-Azt hiszem igen.-fújtam ki a levegőt.
-Kórházba vigyelek, vagy haza?
-Haza!-vágtam rá azonnal.
-Szinte gondoltam.-kuncogott.
-Sajnálom, hogy miattam...
-Fogd be Pöttöm, minden oké!
-Biztos?
-Persze!-biztató mosolyt eresztett felém.
-Csak gondolom neked is lenne jobb dolgod.
-Az igazat megvallva nem igazán.-húzta el a száját miközben a másik úton elindultunk hazafelé.-Filmet néztem és popcorn ettem.Semmi lényeges.-mosolya vakítóan fehér volt.
-Neked nincs barátnőd Liam?
-Nincs.-vonta meg a vállát.
-És nem szeretnél?
-Sosem voltam túl szerencsés ezzel kapcsolatban.
-Ezt meg hogy érted?
-Ha volt is, maximum egy hétig tartott.Ami valljuk be, nem túl sok idő.
-Értem.-csendben ültem tovább mígnem Liam újra megszólalt.
-Valami nagyon nincs rendben veled.Látom rajtad.Akarsz beszélni róla?
-Nem igazán szeretnék semmiről sem beszélni.
-Én csak segíteni szeretnék ugye tudod?
-Igen tudom.De ez nem az a dolog amit csak úgy elmondhatok neked.
-Harryvel kapcsolatos?
Szemeim tágra nyíltak.Mégis hogy tudta ilyen jól eltalálni?!
-Szóval igen.-mosolyodott el.
-Nem!Vagyis de.Vagyis nem!-ellenkeztem azonnal, de hiába.Tudta.
-Mi történt?Ugye nem zaklat téged?-az autó hirtelen megállt.Észre sem vettem, hogy már hazaértünk.
-Nem erről van szó.
-Akkor miről?
-Gyere!-kinyitottam az autó ajtaját, majd hátrahagyva Liamet besétáltam a házba.


-Nos?-kérdezte amint leültem mellé egy pohár tea kíséretében.
-Biztos nem kérsz semmit?
-Nem, és ne tereld a témát kérlek.
-Figyelj Liam!Meg kell ígérned, ha ezt elmondom neked, nem fogod tovább adni Zaynnek.
-Megígérem neked!
Tudom, hogy nem úgy fog rám nézni mint ezelőtt miután mindent kitálaltam neki.De szükségem van egy támaszra aki segítséget és vigaszt nyújt nekem ezzel kapcsolatban.És miután Loretta a terhességem hallatán csúnyán hátat fordított nekem, a  legmegfelelőbb ember  erre pillanatnyilag Liam volt.
-Szóval mielőtt Harry elment, eljött hozzám éjjel.-nagyot nyeltem, majd szemeibe néztem.-Zayn nem volt itthon.Valami papirokat intéztetek Harry távozása kapcsán.-letettem a bögrét az asztalra.-Mindent bevalott nekem és minden kérdésemre választ adott.Azt mondta szeret , de nem fog a szerelmünk útjába állni.Azt mondta, megváltoztattam őt.Hogy amióta ismer, mindent másképp lát.Elmondta, hogy meg akart szerezni magának az első perctől kezdve.Akart engem.-lehajtottam a fejem.-A nevemet a szívére varrattatta.-Liam arca kissé sápadt volt mialatt a beszámolómat hallgatta.-Százszor bocsánatot kért és egy utolsó alkalmat kért.-kibuktak a könnyeim.-Amit én meg is adtam neki.-zokogásba kezdtem, majd Liam karjaiba borultam, aki erősen szorított magához.Testem remegett mialatt ő nyugtatóan dörzsölte a hátamat.
-Azt akarod mondani, hogy a gyerek...Harryé?-nézett a szemembe.
-Nem tudom!-sóhajtottam.-Másnap Zaynnel is együtt voltam, így fogalmam sincs melyikőjük lehet Ed apja!
A hosszan tartó csendet az ajtó vad becsapódása követte.Azonnal megállt a szívem.Hamar kiugrottam Liam karjaiból és felálltam, hogy megszemléljem az érkezett személyt.Zayn rohant végig az előszobán.
-Minden rendben?-kérdezte azonnal.-Te sírtál?
-Aggódtam!-öleltem át.
-Nincs semmi baj.-simogatta  a  hátamat.-Behozok mindent az autóból.-mondta, majd sarkon fordult.
-Segítek.-pattant fel Liam is.Aggódó pillantást vetettem rá, mire azonnal rázni kezdte a fejét.Megnyugodtam.Tudom, hogy megbízhatok benne.Míg a fiúk elrakodtak a dolgokkal, a kérésükre főztem nekik egy kávét.Persze ezt is Zayn szerette volna, de nem engedtem.Nem fogok mindent úgy csinálni ahogy azt ő elvárja.Meg kell végre szoknia, hogy nem lehet minden úgy ahogy ő szeretné.
-Köszönjük Pöttöm!-mosolygott Zayn miután letettem eléjük a tálcát.
-Egészségetekre.Én most felmegyek pihenni ha nem bánjátok.
-Mindjárt megyek én is rendben?
-Nem kell.Beszélgess csak nyugodtan.Azt hiszem az alvás egyedül is menni fog.-simogattam az arcát mire felnevetett.
-Azért én sietek majd.
-Nem leszek sokáig ne aggódjatok.-szólt közbe Liam.
-Nehogy már miattam ne lehessen társalogni!Érezzétek jól magatokat.Szólok, ha bármire szükségem van oké?
-Oké.-egyezett bele végre.Szinte abban elfáradok, hogy győzködnöm kell őt.
Elindultam a lépcső felé, de mielőtt megtettem volna az első lépést, visszanéztem Liamre.Jóízűen nevetett Zayn egyik tréfásnak bizonyuló megjegyzésén.Majd hirtelen rám vetette tekintetét és észrevétlenül bólintott jelezvén, minden rendben van.Ezek szerint akkor nem néz rám máshogy?Nem ítél el?Szerettem volna hallani a véleményét ezzel kapcsolatban, de Zayn érkezésének hála nem sikerült.
Lassan szedve a lépcsőfokokat elindultam felfelé a szobánkba.Szétterültem az ágyon, magamra húztam a takarót és mély álomba szenderültem.