II./Chapter four

Sziasztok Kedves Olvasóim!Megjöttem az új résszel.Remélem tetszeni fog.A kommenteket ne feledjétek.Köszönöm szépen!HAVE FUN!









-Már egy hete folyton csak sírsz.-dörmögte szinte mérgesen Zayn miközben az íróasztalon könyökölt az ágy előtt.Szemei alatt hatalmas lila karikák díszelegtek, borostája már vagy két hónapos.Nem mintha zavarna, csak olyan ápolatlannak tűnik így.Aggódik értem.A szó szoros értelmében halálra aggódja magát.-Mi a fene az ami ennyire bánt?-nézett a szemembe keservesen.-Mi a f*sz tud ennyire bántani?!-pattant fel, majd hatalmas lépteit felém vezette.Reszkettem.Testem minden egyes része arra koncentrált, hogy ne ájuljak el miközben Zayn az igazat próbálta kicsikarni belőlem.
-Nem bánt semmi.-szipogtam.
-Na persze.-köpte a szavakat élesen, majd ismét elfordult tőlem.-Miért csinálod ezt velem?!-pördült vissza hirtelen.-Miért titkolózol még ennyi idő után is?
-Te is ugyanezt csinálod.-súgtam kissé ijedten.Csodálkozva nézett rám hatalmas barna szemeivel.
-Hogy érted ezt?-ült le mellém.
-Mi van amögött az ajtó mögött?
Csendben figyelte az arcomat, majd felállt és az ablakhoz sétált.Hosszú ideig nézte a zord széltől megtépászott faágakat, majd mikor telefonja megcsörrent, felém fordult.
-Ezt fel kell vennem.-mondta miután hosszas kémlelés után végighúzta ujját a mobilon.Persze miért is maradna a szobában?Azonnal kitrappolt a folyosóra.
Szomorúan töröltem meg a szememet egy szalvétával a sok közül melyek az ágy mellé voltak dobálva.Félek.Félek, hogy ha megszületik Edward, Zayn rájön mindenre.Mi van, ha tényleg nem ő a vérszerinti apja ennek a gyereknek?Belehalnék ha kiderülne.
Kezeimet feltűnően kidudorodó hasamra emeltem és lehajtottam a fejemet.
-Ne aggódj Ed!-suttogtam.-Én mindentől megvédelek.Sose fogom hagyni, hogy szomorú légy ahogy én.Melletted leszek példát mutató szülőként.Sokat fogunk játszani együtt apával.Annyi szeretetet fogok neked adni, amennyit csak tudok.Veled leszek mindig nem úgy ahogy az én szüleim tették.Soha nem fogok akkora fájdalmat okozni.Soha.-összehúztam a lábaimat és ismét kitört belőlem a sírás.Zayn azonnal berontott a szobába és átölelt.Kétségbeesetten kapaszkodtam izmos vállaiba miközben nyugalmat kerestem.A nyugalmat amit annyiszor adott nekem amióta csak ismerem őt.
-Ideje visszatérni a nyugtatókhoz.-fejemet ingattam ellenkezően.-Nincs vita.Döntöttem.Hidd el, ez a legjobb megoldás.Ez nem mehet így tovább.
-Nem dönthetsz helyettem.-suttogtam rekedt hangon.
-Megtettem.És ebben a helyzetben nem érdekel mit mondasz.Nézz magadra.-húzódott el tőlem, majd a szemembe nézett.
-Tudom, hogy undorítóan festek.
-Egyáltalán nem.-ujjai végigvezette arcomon.-Teljesen összetörtél valami miatt amit már igazán elmondhatnál.-hajtotta le a fejét.-Hallottam miket mondtál az előbb.-azonnal ráemeltem tekintetemet.-Attól félsz nem leszünk elég jó szülők Ed számára?
-Nem.Én teljes mértékben megbízom benned.
-És magadban is?
-Igen.
-Nem volt túl meggyőző Alice.
-Én nem tudom!-ismét kitörtem, majd Zayn mellkasára borultam.
-Édes Istenem segíts meg!-suttogta a nyakamba miközben egyre erősebben szorított magához.-Ne csináld ezt velem!-kezei ökölbe szorultak a hátamon, majd egyre lejjeb csúsztatta őket és lágyan fekvő helyzetbe helyezett.-Most hozok egy tablettát amit beveszel érted?
-Honnan tudsz a nyugtatókról?-kérdeztem miközben felvettem egy szalvétát.
-Az most mellékes.-fordult meg.
-Zayn!-nyögtem fel mire azonnal megfordult.-Mondd el!Kérlek!-suttogtam.
-Christől.
Hangosabban nyögtem miközben a hasamhoz nyúltam.
-Mi a baj?-kérdezte azonnal, majd visszaült mellém.
-Fáj.-fújtam ki lassan a levegőt.-De már jobb.-mosolyodtam el.Amikor Ő okozza a fájdalmat, az sosem fáj igazán.
-Nyugodj meg rendben?-simogatta az arcomat.-Tudod, hogy lassan kontrolára kell mennünk és ha valami baj lesz,...
-Nem lesz!-szakítottam félbe magabiztosan.
-Tudom mennyire nehéz ezt neked megélned.Vagyis gondolom.De én itt vagyok melletted!Vedd már észre, hogy segíteni próbálok!Könnyebbé akarom tenni, hogy szép időszak maradjon az emlékeidben a fiúnk kihordása.-rövid szünet következett.-Tudom, hogy nem akartad őt.Ostobaság volt védekezés nélkül lefeküdnünk.-rázta a fejét.
-Zayn!-tettem kezemet az övére és amennyire csak tudtam, megszorítottam.-Még sosem történt velem jobb dolog Ednél!-mondtam mosolyogva, mire a szemembe nézett.
-Valóban?
-Igen!Csak tudod megvisel a terhesség.Ráadásul nagyon aggódom Chris miatt.Rettenetesen bánt, hogy még mindig nem jelentkezett.
-Ezért sírsz már napok óta?
-Amikor itt volt Liam, úgy éreztem, mintha ő jött volna vissza.-hangom elcsendesült.Az ujjaimat piszkáltam Zayn reakciójára várva, de semmi.Őrjítő csend uralkodott a kis szobán ami nem tetszett.Most mi rosszat mondtam?
-Ő nem pótolhatja a bátyádat ugye tudod?-szólalt fel hirtelen.
-Persze!Csak jó volt, hogy itt volt.
-Mostantól gyakrabban jön majd.-jelentette ki miközben elindult kifelé a szobából.Nem telt bele két percbe, már itt is volt a tablettával és egy pohár vízzel a kezében.-Ezt vedd be.-nyújtotta felém.
-És mi van, ha nem akarom?
-Nem adtam választási lehetőséget.
-Nem tesz jót a babának.
Morgott egyet, majd megragadta a mobilját és ismét eltűnt a szobából.Lehet, hogy nem kéne folyton ellent mondanom neki.
-A doktor azt mondta, nem lesz semmi baj!-rontott be.
-Te felhívtad?!
-Igen.Mit gondolsz hagynám, hogy bármi baja essen Ednek?Ráadásul most megint hazudtál.
-Én nem...
-Mindegy.-nyújtotta felém.-Már marhára nem érdekel ez az egész.-kezeit mereven tartotta előttem.-Elveszed, vagy én adjam be?-húzta fel a szemöldökét.Ez a hangnem annyira fájt.De tudtam, hogy megérdemlem és egyáltalán nem hibáztatom a viselkedése miatt.Őt is tönkreteszem ahogy Christ is.Azért menekült el tőlem!
Lassan elvettem kezéből mindent és bevettem a kis bogyót.
-Ettől álmos leszel.-fordult el tőlem addig míg a poharat az asztalra tette.
-Tisztában vagyok vele.
-Akkor jó.-ült le az ágy szélére háttal nekem.Pár percig csendesen bámult kifelé az ablakon mikor hirtelen felemelte a kezét s kézfejével végigtörölte orcáját.
-Zayn.-suttogtam erőtlenül a nevét.-Nézz rám!-kitakartam magam és mászni kezdtem felé.
-Maradj ott.-mordult fel.-Pihenj!
Nem érdekelt a kérése ebben a pillanatban.Most olyat csinált, amit nagyon ritkán szokott.Sírt.
Mögé másztam, karja alá bújtam és szorosan átöleltem meleg testét.
-Nagyon szeretlek.-nyögtem.-Mindenkinél jobban!-felnéztem könnytől csillogó szemeibe.Szüntelenül a pocakomat nézte miközben kezével lágyan simogatta.
-Én is szeretlek titeket.-hangja rekedt volt a sírástól.Gyötört a bűntudat amiért miattam ilyen boldogtalan.Szerettem volna, hogy másképp legyen.
-Mi lenne, ha elmennénk valahová?-néztem fel rá.
-Mire gondolsz?
-Utazzunk el a szüleidhez.
Tekintete felcsillant kérésem hallatán.
-Biztos vagy benne?
-Teljesen.Ideje megismernem őket.Végül is már hét hónapos terhes vagyok tőled.-óvatosan ejtettem felé egy mosolyt, mire ő is nevetni kezdett.
-Ha nem szeretnél, nem muszáj.
-De igen szeretnék!Meg akarom ismerni a családodat Zayn.
-Ebben az esetben máris intézkedem.-boldogan ugrott fel a helyéről, majd a telefonjával a kezében kislisszolt a szobából.Végre egy kis örömet tudtam szerezni neki.Nagyon jó őt ilyen állapotban látni.
Óvatosan felálltam az ágy széléről és elindultam utána le a nappaliba.Eleinte furcsa volt, hogy a hasam egyre csak nőtt és nőtt, de mostanra már egyáltalán nem az.Szinte várom, hogy mikor látom kicsit kerekebbnek és nagyobbnak, mert akkor tudom, hogy minden rendben van és a dolgok a helyükön vannak.Féltem, hogy valami gond lesz majd a terhesség alatt, de egyelőre minden rendben a sok hányáson és rosszulléten kívül.Ezek pedig ezzel járnak sajnos.-Mit csinálsz itt?-kérdezte mikor meglátott.-Feküdnöd kéne!
-Hiányoztál!-léptem elé és megöleltem őt, mire felkuncogott.
-Hisz csak egy percre hagytalak magadra.-simogatta a hátamat nyugtatóan.
-Akkor is.Már megszoktam, hogy minden pillanatban velem vagy és most elhagytál.-néztem fel rá.
-Eszemben sincs.-tökéletes fogai világítottak miközben rám mosolygott.-Már csak te vagy nekem.
-Ez így nem egészen igaz.
-Én így látom.
-Hát elég rosszul látsz.Neked van családod.
-Sajnálom.-hajtotta le a fejét.-De egy ideje - tette kezét a hasamra - már neked is van.
-Igazad van Zayn.-öleltem át testét.-Itt vagytok nekem.Köszönöm!
-Tudod ki hívott az előbb mielőtt anyával tudtam volna beszélni?
-Ki?-csillantak fel a szemeim.
-Louis.-a mosoly lehervadt az arcomról.-Hallott a dolgokról és átjön megnézni téged.
-Engem?-kérdeztem csodálkozva.Miért akarna engem megnézni mikor a találkozásunk óta talán két szót beszéltünk.
-Igen.
-Ez furcsa.
-Miért lenne az?Louis egy nagyon jó barátom.
-Ja.A drogdíler társad.Tényleg jó barátság.-mondtam talán egy kissé lekezelőbben mint kellett volna.
-Te honnan tudsz erről?-húzódott el tőlem ijedten.A francba!
-Öhm...én...
-Hali srácok!-nyitódott az ajtó hirtelen.Hihetetlenül örültem Louis érekézsnek.
-Szia Lou!-öleltem át óvatosan.
-Szia Pöttöm!-mosolygott rám.-Hogy vagy?
-Most egyelőre jól vagyok.És te?
-Én is.
-Gyere csak beljebb!-mutattam a nappaliban álló kanapéra.-Ülj le.Főzök egy kis teát.
-Inkább kávét kérnék, ha nem gond.
-Nem gond.-miután kedvesen mosolyogtam Louisra, kiballagtam a konyhába és otthagytam őket egyedül.Fogalmam sincs milyen viszonyban voltak ők miután Harry elhagyta Londont.Őszintén nem is érdekelt ezidág.Nem akarom, hogy Louis valamibe belevigye Zaynt amikor végre kezd minden helyreállni.Hamar tálcára raktam a kis csészéket, a cukrot és a tejet, majd elindultam vissza a nappaliba.
-Megcsináltam volna.-vette ki a kezemből Zayn.
-Jól tudom.-mosolyogtam rá, majd leültem mellé Louissal szembe.
-Szóval!-csapta össze a tenyerét.-Mikor lesz az esküvő?
-Nem tudjuk.-válaszolt Zayn a kérdésre amit még nem is firtattunk.Valóban eszembe sem jutott ilyenekről beszélni.
-De a kisfiú nevét tudjátok ugye?-mutatott a hasamra.
-Edward.-jelentette ki Zayn mosolyogva.
-Szép név.És hány hónapos terhes vagy pontosan?
-Hét.-mondtam mosolyogva.
-Azóta együtt éltek?
-Igen.-Zayn átkarolta a vállamat és egy puszit nyomott a fejem búbjára.
-És veled mi van Lou?-érdeklődtem.
-Pár hónapra hazautaztam a szüleimhez és most ismét itt vagyok.Céltalanul bolyongok az utcán.Fogalmam sincs mit kezdjek magammal.-mondta miközben kortyolt egyet a kávéjából.-Nem tudtok valami munkalehetőséget véletlenül?
-Esélytelen.-mondta Zayn.
-Kössz Haver!Igazán.-kortyolt újra.-Te most dolgozol valamit?
-Nem.
-Végül is neked megmaradt a pénzed.-mondta kissé talán szemrehányóan.
-Időben kiléptem a dolgokból.
-Miről beszéltek?-kérdeztem kiváncsian.
-Tudja?-fordult Louis óvatosan Zayn felé.
-Mondjuk.-bólintott, de nem túl meggyőzően, így inkább nem firtatták tovább a dolgot.Nem bírom elviselni, hogy még most is titkolózik előttem.
-Miért nem mondasz el nekem semmit?-kérdeztem halkan és csalódottan egyszerre.
-Mondtam már.Ezek nem olyan dolgok amiket meg kell veled beszélnem.Különben sem kérhetsz számon mindenért amit csinálok.Felnőtt ember vagyok.
-Igazad van.-suttogtam halkan, majd felálltam és visszasétáltam a konyhába.Kihúztam a fiókot melyben a zsebkendők pihentek egy oszlopba felsorakozva és kihúztam belőle egyet, hogy szárazra töröljem az arcomat.A könnyek egymás után szánkáztak végig az arcomon.Ahogy szipogtam, hirtelen valaki megfogta a vállamat.Nem akartam ránézni.Nem akarom, hogy gyengének lásson bárki is, még ha az a személy is, aki tudja, hogy egyáltalán nem vagyok az.
-Héj.-hallottam meg Lou hangját mögüllem.
-Jól vagyok.-vágtam rá azonnal.
-Én nem úgy látom Pöttöm.-fordított maga felé, majd óvatosan átölelt.Jól esett, hogy ő is törődik velem pont mint Liam.Igaz Louis nem állt olyan közel hozzám, mint ő, de akkor is nagyon jó érezni, hogy számítok neki valamennyire.
-De komolyan.Csak össze vagyok zavarodva.
-Megértem.-nézett a szemembe.Arcát sűrűn borosta szelte végig még az állvonalánál tovább is.Majdnem olyan szőrös volt, mint Zayn.
-Én szeretem őt nagyon, de folyton csak hazudik.
-A saját érdekedben teszi amit tesz.
-Én egyszerűen nem tudok így élni.
-Képzeld magad az ő helyzetébe.-arca hirtelen komollyá vált.-Van egy barátod akit halálosan szeretsz és nem akarod, hogy baja essen.Drogos ügyletekben veszel/vettél részt amelyek egyáltalán nem kedveznek a kapcsolatotoknak.Nem kímélnéd mindentől ami ehhez fűződik?Nem próbálnád minél távolabb tartani az igazi énedtől?
Valóban elgondolkodtató volt az, amit Louis mondott, de én Zaynt önmagáért szeretem.Azért aki ő valójában.
-Várj.Ezzel most azt akarod mondani, hogy nem ismerem Zaynt?
-Nem.Te tudod a legjobban kettőnk közül, hogy mennyire makacs.Mindig mindent elér amit a fejébe vesz.Ezért is nem fog neked beszélni a dolgairól.
-De én tudni szeretnék mindenről.
-Meg kell értened, hogy ez nem olyan mint amikor beszámol egy napjáról.Bármilyen jelentéktelen kis részletet megtudsz, részese vagy mindennek és abból már nincs visszaút.Bármikor meghalhatsz.Zayn ettől akar megóvni téged.TITEKET.
-És ő ezt miért nem tudta elmondani nekem?
-Nehéz időszakon megy keresztül ahogy te is és nem tudja hogy reagáljon a helyzetekre.
-De bennem megbízhat!
-És bízik is.Csak most...
-Most?
-Te tudsz arról, hogy Zayn pszichológushoz járt?
-Valamit említett ezzel kapcsolatban.
-Miután Perrie szakított vele, Zayn nagyon maga alatt volt.Többször próbálkozott öngyilkossági kísérlettel, ami utoljára majdnem sikerült is neki.
-Erről nem tudtam.
-Gondoltam.
-Mi történt?
-Az most lényegtelen.Ami a fontos az az, hogy ezután komoly pszichológiai kezelésre szorult.Nem járhatott koncertekre és senkivel sem találkozhatott a hozzátartozóin kívül.
-Annyira súlyos volt az állpota?
-Igen.Éjjelente sokszor felriadt a rémálmok miatt.Nem volt képes egyedül aludni.-hihetetlen, hogy Zaynben teljes mértékben megtalálom önmagam.
-Én...én.
-Héj jól vagy Alice?
-Persze!-vágtam rá azonnal.-Minden a legnagyobb rendben.Csak fáj, hogy ezt is tőled kell tudnom.
-Sajnálom!-szólalt fel a hátam mögött.-Sajnálom, hogy sokmindent nem mondtam el magamról.Sajnálom, hogy hazudtam.Sajnálom, hogy megbántalak folyton.-nagyot sóhajtott.-Sajnálom.Csak szeretlek!-gyors lépésben hozzá siettem és magamhoz öleltem őt.-Nem akartam, hogy tudj a múltamról.Szégyelltem ezt az egész dolgot.
-Te is tudsz rólam mindent!Mindeketten ugyanazon mentünk keresztül Zayn!-néztem fel rá könnyes szemmel.
-Nem akartam, hogy tudd!Nem akartam!-arcát a nyakamba temette és mélyeket lélegzett.
-Jól van!-simogattam a hátát.-Jól jegyezd meg!Nekem bármit elmondhatsz!Bármit érted?-markoltam finoman a hajába s tekintetemet az övéhez láncoltam.-Azért vagyok neked.
-Köszönöm!-karjaival körülölelt és jobban szorított magához.Szinte elvesztem hatalmas teste alatt miközben próbáltam megnyugtatni őt.Louis kikerült minket és intett az ajtó felé jelezve, hogy elmegy.Óvatosan bólintottam, majd visszabújtam Zayn mellkasába.


Louis szsz.:
Tíz méterre lehettem a háztól mikor hirtelen megcsörrent  a mobilom.Tudtam, hogy hívni fog hisz megegyeztünk.Pontos, mint mindig.
-Van valami?-kérdezte azonnal amint ujjamat végighúztam a képernyőn.
-Neked is szia.
-Ne játszadozz nincs időnk erre!Szóval?-kérdezte aggódva.
-Alice terhes.
-Mi a f*sz?!
-Terhes.Hét hónapos terhes!
Hosszú csend következett amit nem tudtam mire vélni.Most mi ezen olyan meglepő?
-Nem.-suttogta halkan.-Az nem lehet.Biztosan hét hónapos?
-Igen.Vagyis hasa mérete alapján nagyon úgy tűnik.
-Nem lehet!Nem lehet!
-Most meg mi a bajod?!
-Megmondjam?!Az a bajom, hogy valószínűleg az a gyerek az enyém!
-Mi a fene?!-ordítottam a vonal másik végére.-Mi az, hogy tiéd a gyerek?!Ezt meg hogy érted?!
-Mielőtt elutaztam, lefeküdtünk.
-Tessék?
-Azt mondtam, lefeküdtünk!
-Nagy szarban vagy haver.
-Baszd meg.-káromkodott tovább.Sosem volt az a fajta ember akit érdekelt más véleménye.-Haza kell utaznom.
-Nem!Szó sem lehet róla!Most nem!
-Miért?
-Minek jönnél haza?
-Látni akarom!Beszélni akarok vele!
-Most nincs abban az állapotban.Ha te hirtelen felbukkannál, az lenne a legrosszabb dolog ebben a pillanatban.
-Miért mi van vele?
-Össze van zavarodva.
-Ez mit jelent?
-Zayn miatt.Fáj neki, hogy nem mond el mindent.
-Hát azt nem csodálom.
-Én nem akarok ebben közreműködni.
-Márpedig fogsz ha tetszik, ha nem.Nekem dolgozol emlékszel?
-Nem akarom átverni Zaynt.
-Azt csinálod amit mondok, különben rossz vége lesz!
-Ne próbálj fenyegetni!
-Mert mi lesz?-kérdezte gúnyos hangnemmel, majd kuncogni kezdett.-Jól tudod mire vagyok képes Louis.Ne akard, hogy véletlenül egy szeretted lássa kárát.
-Ezt nem teheted!-markoltam meg a telefont amilyen erősen csak tudtam.
-Dehogynem.És jól tudod, hogy megteszem.
Hosszú csend következett amit Harry hirtelen vonalbontása szakított félbe.Mégis mit gondol majd úgy fogok ugrálni ahogy ő mondja?Nagyot téved ha azt hiszi minden róla szól.
Elindultam a legközelebbi kocsma felé ahol azt gondoltam majd megnyugszom és kitisztítom a fejemet pár korsó sörrel.De nem így történt.Egy autó hirtelen lefékelt mellettem és beráncigattak a hátsóülésre.Az ablakon sötétített üvegek voltak így szinte alig láttam valamit.A másik pillanatba pedig végleg elsötétült minden.