II./Chapter two

Kedves Olvasóim!:)
Megjöttem az új résszel.Remélem tetszeni fog.A jövőhéten kiránduláni leszek így nem tudok részt rakni csak vasárnap.Ne haragudjatok.
HAVE FUN!











Zayn lelkesen sürgölődött a konyhában miközben én, mint egy jó gyerek figyeltem őt a pult mögül.Ugyanis nem engedte, hogy bármily nemű munkát végezzek.Szerinte ez veszélyes lehet rám és a kisbabára nézve.És mint azt már tudjuk, nincs értelme vitatkozni vele.
Aggódó tekintettel mértem végig gondterhelt arcát.
-Most meg mi van?-kérdeztem azonnal.
-Minden megvan?-nézett rám kérdőn, mire vállat vontam.
-Mivel vásárolni is te vásárolsz,-talán kissé szemrehányó volt,de megérdemli-neked kell tudnod!
-Hm.-mutatóujját állának támasztotta és úgy töprengett tovább.Olyan volt, mint aki nagyon okosnak hiszi magát.-Azt hiszem igen.-nézett rám újra.-Jól vagy?
-Nem kéne ezt minden percben megkérdezned.Úgyis mondom ha nem.-tájékoztattam mintha nem tudná.
-Jó-jó.-sóhajtott, majd visszafordult a hozzávalókhoz.Éppen azt tervezgeti, hogy mit főzzön vacsorára mivel meg szeretné ünnepelni a sikeresen lezárt leánykérést.
-Anyukádat felhívtad már?
-Még nem.
-Tudta, hogy ezt tervezed, vagy ez csak olyan váratlanul a fejedből kipattant ötlet volt?
-Már azóta terveztem ezt a napot, mióta megismertelek.
-Nyálas duma Malik.Te ennél jobbat is tudsz.-gúnyolódtam finoman.
-Komolyan mondom!-nevetett miközben felém fordult.
-A tojás!-kiáltottam fel ahogy megláttam lefelé gurulni a pult sima felületéről.Zayn még időben utána kapott.Nagyot sóhajtottam.-Biztos nem akarsz inkább elmenni valahová?
-Nem!-emelte fel kezeit ellenkezve.-Én fogom megfőzni a vacsorát amit kettesben fogunk elfogyasztani az asztalnál.-vázolta fel a programot.
-És ezt melyik estére tervezed?-kérdeztem kuncogva.
-Nagyon vicces Pöttöm.Igazán humoros.
-Komolyan kérdeztem.
-A mostanira.
-Segítek.-álltam fel, de azonnal közbe szólt.
-Nem!Majd én mindent elintézek!Te csak pihenj!
-Nincs szükségem pihenésre.Jól vagyok.
-Akkor is én szeretnék főzni!
-Tudod mit?Rendben!-egyeztem bele.Fogok én itt vitatkozni mikor úgyis mindig neki van igaza.
-Akkor kezdjünk neki!-csapta össze két tenyerét, majd nekiállt a munkának.Csendesen figyeltem őt miközben szorgosan végrehajtott mindent a leírás szerint.Néhol kisebb-nagyobb hibákkal, de ez sem vette el a kedvét a főzőcskézéstől.-De ne nézz folyton!-pillantott rám hosszú pillái alól miközben a tojást verte fel.
-Egyszerűen nem bírok betelni a látvánnyal.-sóhajtottam, majd tenyeremet államra simítottam és tovább figyeltem őt.
-Mintha olyan szép lennék.
-Ilyet nem mondunk egy fiúra.-ráztam a fejem, mie felnevetett, letette a kanalat és elindult felfelé.-Hová mész?!-kiáltottam utána.
-Csak levegőzni!-mondta pár perc gondolkodás után.Zayn nagyon jól tudja, hogy aggódom érte ugyanis egyre többet köhög mostanában és az orvos is azt javasolta, hogy egy időre álljon le a dohányzással.De hát beszélhet neki az ember mint ismerjük.Ezért mostanában, ha cigizni megy, nem mondja ki nyíltan.Inkább azt, hogy levegőzik egyet.Azt hiszi ettől jobb lesz.Hát marhára nem.Felálltam és elindultam utána fel a lépcsőn.Emlékeztek arra a titokzatos szobára a folyosó végén?Amióta Zaynnel élek még egyszer sem sikerült oda bejutnom.Állandóan kulcsra zárja az ajtót.Fogalmam sincs mit rejtegethet előlem odabent.Csak remélni tudom, hogy semmi illegális dolgot.Na jó.Ezt még én sem gondoltam komolyan.
Haklan bekopogtam, majd ujjaimat végigsimítottam az ajtóba vésett jeleken.Annyira kiváncsi vagyok mit rejthet ez a gondosan kidolgozott fadarab.
-Menj innen.-hallottam rekedt hangját a másik oldalról.
-Ennyire hiányzott már Zayn?-kérdeztem keseredetten.
-Kérlek Alice.-csakis akkor szólít a nevemen, ha mérges, vagy ha valamit nagyon komolyan gondol.
-Nem megyek.Melletted akarok lenni és segíteni.
-Nincs szükségem segítségre.-hallottam ahogy keze az ajtóval ütközik.
-Én nem úgy gondolom.Gyere ki.Beszéljük meg.
-Nincs mit megbeszélnünk.Jól tudod, hogy cigizek.Miért kell nyaggatnod folyton?
-Mert fontos vagy.-léptem közelebb.-És azt akarom, hogy mire megszületik a fiúnk, foghasd a kezedben és annyi szeretetet adj neki amennyit csak tudsz.-tudom ez csúnyán hangzott és bizonyára fájt is neki, de túl fontos számomra ahhoz, hogy csak úgy hagyjam őt "elmenni".
-Baszd meg.-hallottam mély, csendbe törő suttogását.Szívem megfájdult kijelentése hallatán.Ilyenkor nagyon meg tud bántani.
-Zayn!-apró könnycsepp simult végig arcomon.
-Ne haragudj!-ökle az ajtónak csapódott, majd hallottam ahogy a nevemet suttogja.
-Zayn kérlek engedj be!-nyomtam le a kilincset,de hiába.Még mindig elválasztott minket az a fránya zár.
-Nem akarom, hogy így láss.
-Zayn!Most kérted meg a kezemet!A feleséged leszek!Hallod amit mondok?!Össze fogunk házasodni!-sokszor jön rá az ilyen kitörés mostanában.Ilyenkor azt  hajtogatja, hogy nem is érdemel meg engem és hogy már rég halottnak kéne lennie a bűnei miatt.
-És lesz egy fiúnk.-suttogta rekedt hangon.
-Egy közös gyermekünk.-patakokban folytak a könnyeim.Ez egyáltalán nem biztos!Hogy tehettem vele ezt?-Gyere ki!
A kulcs elfordult a zárban, majd a kilincs is kezdett lefelé vándorolni.Hogy gyorsítsam a folyamatot, hamar lenyomtam az akadályt és azonnal karjaiba vetettem magam.Az orvos szerint ilyenkor közelségre van szüksége olyankotól, akiket szeret.Valószínűleg én is ezen emberek közé tartozom.
-Alice!-nyögött a nyakamba kétségbeesetten.-Ne szagold ezt a bűzt.-tolt el magától.-Megyek lezuhanyzom.-fejét hamar elfordította, hogy még véletlenül se lássam meg az arcát.Miután bezárta maga után az ajtót, elindult a fürdő felé.
-Zayn!-szólítottam meg halkan.-Befejezed a főzést?
-Mindjárt.-hangja rekedt volt és halk.
-Mert nem kell.Igazán nem kell.
-Megcsinálom.-ellenkezett már keményebb hangon.-Csak várj egy percet kérlek.-a fürdőszobaajtót is magára zárta, majd zuhanyozni kezdett.
Én addig lementem a konyhába és kicsit összerámoltam.De a hirtelen jött fájások miatt nem bírtam befejezni a rakodást.Leültem a kanapéra és megpihentem amíg őt vártam.Pár perc után már egyre elviselhetetlenebb kezdett lenni a fájdalom.
A párnát markoltam mikor meghallottam halk dobogását az emelet felől.
-Minden rendben?-futott oda rögtön.
-Nem igazán.-ráztam a fejem ellenkezően.-De mindjárt jobb lesz.-azt gondoltam halvány mosolyom majd enyhíti azt az aggodalmas csillogást a szemében,de nagyot tévedtem.
-Hol fáj?-simította tenyerét a hasamra miközben leült mellém.
-Mindenhol.-szorítottam össze a szemeimet.
-Nem kéne kórházba...
-Nem!-szakítottam félbe azonnal.-Minden rendben van értsd már meg!
-Jól van.-hajtotta le a fejét.
-Na mi lesz azzal a kajával?-kérdeztem.
-Indulok is.-állt fel.-Nem jössz oda hozzám?-nézett rám csokibarna szemeivel.
-Dehogy nem.-mosolyodtam el, majd a kezéért nyúltam.Miután segített felállni, visszamentük a konyhába ahol újra nekikezdett.-Zayn!
-Ha?-nem nézett rám.Erősen koncentrált a tojásra.
-Meg szeretnék veled beszélni valamit.
-Hallgatlak.
-De ígérd meg, hogy nem dühödsz fel.
-Megígérem.-nézett a szemembe.
-Már nem árulsz drogot ugye?-hangom csendes volt.
-Amióta megtudtam, hogy terhes vagy, nem.-válaszolt őszintén.
-Ha nem lennék terhes még most is benne lennél?
-Természetesen igen.
-Miért?
-Bonyolult.
-Képes vagyok megérteni.
Nagyot sóhajtott miközben felém fordult.Tekintete hasamra tévedt.
-Ez nem egy olyan "munka" amit csak úgy abba lehet hagyni Alice.Ez következményekkel jár.Nem is kicsivel.
-Akkor neked mégis hogy sikerült?
-Kettőt találhatsz.-szemeiben fájdalom csillogott.Gyilkolt.-Miután Harry úgymond elmenekült, senki nem volt aki segíthetett volna tovább vinni ezt az egészet.Csak egy egyszerű szállító voltam nem pedig a főnök.-rázta a fejét csalódottan.-Emlékszel mikor egyedül hagytalak Liammel egy hétre mondván, a szüleimnek szüksége van rám?-csak bólogattam.-Akkor nem a szüleimnél voltam Alice.
A hasam görcsölni kezdett.Harrynek igaza volt.Zayn valóban egy gyilkos.
-Hogy tehetted ezt?-kérdeztem kétségbeesetten.
-A TI érdeketekben, hogy ne essen bajotok.Mivel biztos nem hagyták volna szó nélkül a kilépésemet és nekem csak ti számítotok senki más.Érted már?-lépett közelebb.-Tudom, most bizonyára nagyot csalódtál bennem.Sajnálom, hogy ez megtörtént,de nem volt más választásom.
-Mindenki ezt mondja.-suttogtam magam elé meredve.-Mindenki ki akar bújni a felelősség alól.
-Tudod mit Alice?Ha olyan lennék már rég itt hagytalak volna a gyerekkel együtt.-mondta szemrehányóan.
-Tudom.-a kezemet kezdtem bámulni, hogy ne kelljen a szemébe néznem.-De nem tetted.
-Mert szeretlek!Egyszer végre valakit igazán ebben az elcseszett világban.-fordult vissza  a tányérhoz.
-Mi volt az ami annyira megfogott?Miért pont én?
-Ezt nem tudom elmagyarázni.-rázta a fejét miközben újra belekezdett.
-Hogy tudtál velem maradni még azok után is, hogy megcsaltalak?
-Mindneki követ el hibákat.És a legfontosabb ebben a válaszban: azért, mert szeretlek.
-Én is szeretlek Zayn!-léptem mellé,majd átöleltem testét.-Nagyon de nagyon szeretlek.
Lerakta a kanalat az asztalra és visszaölelt.Karjai birtoklóan fonódtak körém, majd egy puszit nyomott a fejem búbjára.
-Chris nem jelentkezett?-nézett rám.
-Nem.-mondtam szomorúan.-Amióta elment, még egyszer sem.
-Biztosan nem ér rá.
-Ez elég gyenge kifogás.
-Tudom.-mosolyodott el.
-Remélem nincs semmi gond.
-Biztosan nincs.Elment azzal a nővel és jól érzi magát.Ennyi.
-És elfeledkezett rólam.-helyesbítettem.
-Ne légy buta!-simogatta a vállamat.-Na befejezhetem végre?-kérdezte nevetve.
-Persze.-húzódtam el tőle és visszaengedtem őt dolgozni.Miután véglegesen elkészült a finomsággal, feltálalta és együtt megvacsoráztunk háromnegyed tizenkettőkor.Az az igazság, hogy nem nagyon kívántam a kaját,de nem akartam megbántani őt.Annyira boldognak tűnt és szeretem őt ilyennek látni.
-Elmosogatok.-mondta miközben összeszedte a koszos tányérokat.
-Segíthetek?
-Menj inkább, fürödj meg és bújj ágyba.Elég késő van már.
-Nem akarok nélküled!-markoltam meg bicepszét mire megfeszült.
-Jó akkor várj egy percet kérlek.-fordult el és mosogatni kezdett.
-Majd elintézem reggel.
-Majd ÉN elintézem reggel.-helyesbített miközben egy puszit nyomott az arcomra és elindultunk felfelé.