Chapter seventy-three

Sziasztok Kedves Olvasóim!:)
Megérkezett az új rész.Remélem ez jobban elnyeri a tetszéseteket.
Jó olvasást és a kommenteket ne feledjétek!:)
HAVE FUN!:D








Kábán tápászkodtam fel az üzlet padlójáról miközben a szememet törölgettem mely még mindig nedves volt a sok sírástól.Nem hiszem el,hogy Harry megint ezt tette velem.Hogy viselkedhet így?Miért bánt meg folyton?Miért én vagyok a kiszemeltje?Annyi lány van rajtam kívül akik még örülnének is,ha ilyeneket tenne velük.Bennem pedig csak gyülemlik a bűntudat,amiért mondhatni megcsalom életem szerelmét.Csupán azért,hogy megvédjem őt.Röhejesen hangzik nemde?
Miután sikerült lábra állnom,előhúztam a zsebemből a telefonomat,hogy megnézzem hány óra.Pontosan négyet mutatott.Jó sokáig feküdhettem itt...
Fogalmam sincs hogy fogom megmagyarázni ezt az egészet Mrs.Hankinsnek.Remek Harry.Megint bajba kevertél.Most,hogy így eszembe jutott...hol volt ma Mrs.Hankins?Biztosan Harry intézkedett megint.Aztán magamra hagyott.Jellemző.
Miután megállapítottam,hogy már nincs értelme kinyitni,hátra mentem az öltözőbe és összeszedtem a cuccaimat.Ideges lettem mikor eszembe jutott mit műveltünk itt pár órával ezelőtt.Hogy lehettem ilyen ostoba?!Nem hiszem el.Mérgesen baktattam kifelé mikor hirtelen beleütköztem egy nagyon jó illatú kabátba.
-Be kéne zárnod az ajtót,ha nem vagy a pultnál.-dörmögte egy nagyon ismerős hang.Ahogy felnéztem kék íriszébe azonnal elszállt a félelmem.Szőkés haja gyöngyözött a nedvességtől melyet behozott az utcáról.Szája pedig széles mosolyra húzódott amint meglátta meglepettségemet.
-Öhm...én csak...Ahj.-sóhajtottam,majd egy lépést hátráltam.-Csak a telefonomért jöttem be.
-Értem én.De máskor vigyázz.
-Rendben.-nyitva volt az ajtó?Remek.Hogy lehet valaki ennyire felelőtlen?!-Adhatok valamit?-kérdeztem miközben beálltam a kassza mögé.
-Hát igazából...-nézett körül.-eléggé éhes vagyok.
Mint mindig.Elmosolyodtam.
-Mi az?-kérdezte.
-Semmi.Nézz meg mindent.Mi esne jól?
Sarkon fordult és jól szemügyre vett minden lehetőséget,majd fogott egy zacskót és dobálni kezdte bele a finomabbnál finomabb péksüteményeket.Én pedig tátott szájjal bámultam mikor elém tett három teli zacskót.
-Azt hiszem ennyi elég lesz.
-Na ne mondd!Komolyan?
Nevetni kezdett.
-Mintha nem tudnád,hogy sokat eszem.
-Oké,oké.Akkor-idegesen harapdáltam a számat miközben számoltam.-26 fontot fogok kérni.
-Máris.-mondta,majd előhúzta a pénztárcáját és a kezembe adta a kért összeget.
-Köszönöm.
-Szívesen.További szép napot Alice!-mondta miközben kifelé sétált.
-Neked is Niall!
Miután mindent helyre raktam,leültem a sarokban álló székre és előkaptam a mobilomat.
Ijedten ejtettem ki a készüléket a kezemből mikor valaki erőteljesen becsapta az üzlet ajtaját.Azonnal felugrottam ülőhelyzetemből.
-Megjöttem.-jelentette ki ridegen,majd kabátját felakasztotta.-Mi a fenéért nem nyitottál még ki?Mindent nekem kell csinálnom?-kérdezte szemrehányóan,miközben megfordította a táblát,így a Csukva helyett Nyitva  állt rajta.Hűha Harry.Nagyon nagy erőfeszítés kellett ehhez.De akkor Niall mégis miért jött be,ha a táblán Csukva szerepelt?-Mit csináltál eddig?-nézett a szemembe,majd hosszú ujjaival hátrafésülte nedves tincseit.-Hm?-kérdezett újra mikor nem válaszoltam.-Hallod amit kérdezek Al?Vagy esetleg elvigyelek orvoshoz?-lépett közelebb és én még mindig nem tudtam mit mondjak.Hogy sírtam?Nem,kizárt!Majd pont neki fogom bevallani,hogy miatta sírtam.-Ne játsz velem!-tett egy újabb lépést s ezzel együtt tekintete megtelt dühvel.-Voltál valahol?-síri csend.-Baszd meg Alice válaszolj már!-kiabált,majd a mellettem lévő pultra mért ütéssel megszólaltatta az üvegpoharat mely nagy csörömpöléssel ért földet.Összerezzentem.
-Nem voltam sehol.-suttogtam remegő hangon.
-Akkor?!
-Semmi.
-Mit csináltál eddig?
-Én....én...-közelebb hajolt.
-Igen?
-Sütöttem.
-Ó tényleg?És mégis mit?-nézett körbe.
-Azokat ott!-mutattam a csokiöntettel bemázolt fánkokra.Lassan odasétált és egyet a kezébe vett.
-Ez tegnapi.-jelentette ki üresen és ismét felém fordult.-Megkérdezem utoljára.Mit csináltál eddig?
A falat pásztáztam miközben egy ütős hazugságon gondolkoztam,de Harry gyorsabb volt.Felültetett a pultra s lábaim közé férkőzött olyan közel amennyire csak lehetett.-Úgy látom még mindig nem tanultál a büntetésből.
-Harry!-mocorogtam idegesen,de lefogott.
-Nem Al!Most az van,amit én mondok.
-Kérlek!-egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
-Ezt csináltad eddig is?Bőgtél?Azt hiszed az segít?
Lehajtottam a fejemet és azt kívántam bárcsak megszűnnék létezni ebben a pillanatban.
-Nem,nem hiszem.-néztem mélyen a szemébe.-Emlékszel mikor mindig azt mondogattad,hogy mennyire nem szeretsz sírni látni?Mennyiszer megmosolyogtattál?-üresen nézett vissza rám.-Hol van az a Harry?
-Az a Harry egyelőre szünetel amíg nem tanulsz meg viselkedni velem szemben.
Ismét lehajtottam a fejemet.
-Nézz rám amikor hozzád beszélek.-parancsolta,majd ujjával felemelte az államat,másik kezével pedig letörölte a könnycseppeket az arcomról.-Most pedig mosolyogj.
-Nem megy.-mondtam hidegen.
-Dehogynem.Csak gondolj valami szépre.Mondjuk a közös reggelünkre.-perverz mosoly ült ki elégedett arcára én pedig undorodva toltam el őt magamtól.Felnevetett.-Nem volt jó?Őszintén válaszolj!
-Csak arra tudok gondolni,hogy úgy otthagytál utána,mint egy kurvát!!-kiabáltam az arcába melyre azonnal döbbenet ült ki.Nyomban eltávolodott,majd a polcnak támasztotta magát.
-Ez nem igaz!-nézett sötéten a szemembe.
-Nem?!-kérdeztem vissza dühösen.-Én nagyon is úgy éreztem.
-Hát akkor rosszul érezted!-lépett fel ellenem.
-Nem hiszem én azt!Mi volt olyan fontos és halaszthatatlan dolog?
-Semmi közöd nincs hozzá!
-Igazad van.-szálltam le a pultról,majd felnéztem rá amilyen mérgesen csak tudtam.-Máskor is jusson ez eszedbe amikor akarsz tőlem valamit.
-Nem kell,hogy eszembe jusson,mivel azt teszed amit mondok.Akár tetszik,akár nem.
-Ne legyél ebben annyira biztos.-mondtam összeszűkült szemekkel.
-Még midnig nem beszéltük át elégszer?-mellkasa az enyémnek simult mikor közelebb lépett.
Csendben figyeltem ahogy egyenletesen szedi a levegőt,majd karjait a derekam köré fonja.Szorosan ölelt magához,majd homlokát az enyémnek támasztotta.-Hm Édes?-egy puszit lehelt szám sarkára.Remegni kezdtem.Mit művel velem megint?
-Engedj.-ellenkeztem,de hiába.Erős kezei egy helyben tartottak.Utáltam őt mindennél jobban!Teljes szívemből.
-Szeretnél még egy menetet?-suttogta a fülembe kéjesen.-De ezúttal már nem ilyen formában.-símított végig ott lent,mire összecsuklottam karjai közt.Felnevetett.-Tudom,tudom.Élvezted.-dorombolt tovább a fülembe miközben már durvábban játszadozott ujjaival.Erőteljes nyögés szökött ki a számon mikor nekem támasztotta a csípőjét.
-Harry!-fészkelődtem alatta mire hirtelen a pultra fektetett.
-Ez fáj!-nyögtem keservesen.
-Helyes!-nyalta végig ajkait,majd nekem esett.
-Fejezd be!-próbáltam eltolni,de hiába.
-Sssssst Édes!
-Tök mindegy Harry,mivel nyitva vagyunk és bárki bármikor bejöhet!
-Megoldjuk.-mondta,majd felemelkedett rólam és visszafordította a táblát amiért az előbb olyan mérges volt rám.-Most jobb?
-Őszintén?Nem igazán...
-Hogy mennyi problémád van.-hadonászott mérgesen mire elmosolyodtam.-Az első alkalom,hogy ma mosolyogsz.-mondta elmélkedve.-Sokkal jobban szeretlek így látni.-lépett közelebb szinte már szomorú arccal.
-Akkor tegyél érte.-néztem a szemébe.
-Mit?
-Tegyél boldoggá.
-Lehetséges ez?-kérdezte viccelődve,majd rám mosolygott.-Tudom,hogy az.-jelentette ki, mintha magával beszélgetne.-De most mennem kell.-hátrált,majd levette kabátját az akasztóról.-Holnap találkozunk.
-Tessék?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Azt hitted ennyivel megúszod?-piszkos mosoly rajzolódott ki elégedett arcán.-Tévedtél.-s ezzel el is tűnt.Idegesen szedtem össze a cuccaimat hátulról,majd visszaültem a helyemre s úgy vártam Zaynt.Pár perc múlva megszólalt a csilingelő hang az ajtó felett.Izgatottan kaptam oda a tekintetemet.Ő állt az ajtóban.Sapkával takarta haját az eső elől miközben kabátja teljesen ki volt cipzározva.Kék pólóján azonban látszott pár esőcsepp ahogy sietni próbált.Szűk,fekete farmerja egyenletesen simult tökéletes lábaira,a fekete bakancs pedig illett az összeállításhoz.
-Szia.-nézett a szemembe.
-Szia!-álltam fel,majd megragadtam a táskámat.Gyanakvóan figyelt.-Minden rendben?-kérdeztem.
-Igen,persze!-mosolyodott el,majd magához húzott s ajkait az enyémre nyomta.Sűrű borostája kissé kellemetlenül égette a bőrömet ahogy egyre hevesebben csókolt.Férfias illatától teljesen összezavarodtam.Csak azt tudtam,hogy szükségem van rá.Körülöleltem, s még jobban magamhoz szorítottam őt.Éreztem ahogy elmosolyodik,majd lassan elhúzódott tőlem és a szemembe nézett.-Indulhatunk?
-Hová?
-Meglepetés.-mosolygott miközben összefonta ujjainkat.Nem bírtam elszakadni csillogó szemeitől.Annyira magával ragadó volt.
-Hová viszel?-kérdeztem amint bezártam az üzlet ajtaját.
-Majd meglátod.-széles mosolya melegséggel töltött el.Annyira ritkán látom őt ilyennek.Történhetett valami?
-Milyen napod volt?-kérdeztem amint beszállt mellém.
-Kifejezetten jó.Felvettük a hiányzó részeket,aztán elmentünk ebédelni és....-hirtelen megállt mikor a rám nézett.-Te sírtál?
Ó a francba!
-Nem dehogy!Miért sírtam volna?-kezdtem a magyarázkodást,de hiába.
-Látom a szemeden.Ne is próbáld tagadni.Bántott valaki Alice?-szegezte nekem rögtön a kérdést.
-Nem!Én csak...
-Csak mi?!Harry volt igaz?
-Nem!-vágtam rá azonnal.-Nem Harry!Én csak...még nem beszéltem Chrissel és eléggé nyomaszt ez a dolog.Féltem őt.
-Feleslegesen aggódsz ezen.-mondta miközben újra elindult.
-Te nem ismered őt.-elfordítottam a tekintetemet s bámultam kifelé az ablakon.
-Most ne vitatkozzunk kérlek.
-Ne haragudj.-hajtottam le a fejem miközben a körmömet piszkáltam.
-Fejezd be!-parancsolt rám mérgesen.-És ne harapdáld a szád!Már így is csupa seb.
-Hogy van az ajkad?-hajoltam hozzá közelebb s jól szemügyre vettem a varratot.Gyönyörűen begyógyult.
-Jól.-dörmögte.-De...Alice.-mökögött zavartan miközben a vezetésre próbált koncentrálni.
-Jaj!-nevettem.-Ne haraugdj.-visszaültem a helyemre és figyeltem tovább az utat.
-Tudod,hogy máskor nem ellenzem,de most nem lenne túl biztonságos.
-Jól van apuci.-mosolyogtam rá,mire levette a sapkáját s egy röpke mozdulattal hátra hajította.
-Hová megyünk?-kérdeztem egy kis csend után.
-Ne legyél már ennyire kíváncsi.
-De tudni akarom!-fordultam felé.
-Úgysem mondom el.-nevetett.
-Jó.-duzzogva fordultam vissza az ablakhoz melyen még mindig lelkesen gurultak végig az esőcseppek.Hogy bír még mindig esni?
-Sokan voltak ma?-törte meg a csendet.Szivem fájdalmasan ütötte a mellkasomat miközben próbáltam hitelesnek tűnni.
-Hát nem mondanám.
-Még mindig nem tetszik,hogy ott dolgozol.
-Az előbb mondtad,hogy nem akarsz veszekedni.Ezt inkább hagyjuk rendben?
-Rendben.-sóhajtotta miközben megállt a háza előtt.-Készen állsz?
-Mire?
-Mindenre.
-Öhm...azt hiszem.-mökögtem zavartan.
-Akkor menjünk.-miközben leállította a motort,én is kiszálltam a bőrülésből s hamar a fejemre húztam a kapucnit.Zayn mellém sietett és átkarolt így megvédve engem az esőtől.Rohantunk a bejárat felé,majd előkapta a kulcsait.-Remek.-morgott,én pedig csak szórakozottan figyeltem ahogy a kulcsok közt keresgél.-Ez nem vicces Pöttöm!-mondta rosszallóan.
-Tudom.-öleltem magamhoz jobban.
-Mindjárt meglesz.-jelentette ki idegesen.-A francba!
-Nem ez az?-mutattam találomra az egyik fémdarabra.Megragadta,majd a zárba nyomta.Tökéletesen beleillett.Diadalmasan néztem rá.
-Ne mondj semmit.-dörmögte miközben előre engedett,majd bezárta magunk mögött az ajtót.Igen,még mindig bezárja.Nem tudom mitől fél.Vajon akkor is ezt teszi mikor egyedül van?
Udvariasan levette rólam a kabátot és felhelyezte az akasztóra.-Gyere!-ragadta meg a kezemet.
-Zayn mi ez az egész?-kérdeztem kíváncsian.
-Majd mindjárt meglátod.-mosolygott miközben vezetett végig a folyosón..-Csukd be a szemed.-állított meg hirtelen.
-Zayn...
-Bízz bennem.-lépett közelebb,én pedig azonnal engedelmeskedtem.Gyengéden átkarolta a vállamat és vezetett tovább.-Egy pillanat és jövök.Ne less!
-Rendben!-sóhajtottam,majd mikor eltűnt mellőlem tapogatózni kezdtem.Ez minden bizonnyal a nappali.Hirtelen a semmiből lágy zeneszó töltötte be a szobát.Elmosolyodtam.Mégis mire készül?
-Akkor most kinyithatod.-összerezzentem dörmögő hangjától mely már igencsak közelről szólított meg,majd lassan felnyitottam a szemeimet.