Chapter seventy-one

Sziasztok Kedves Olvasóim!:)
Ismét eltelt egy hét.Megjöttem az új résszel.
Köszönöm a véleményeket az előzőzhöz, nagyon kedvesek vagytok, így öröm csinálni ezt az egészet.
Van egy szomorú hírem.Lassan véget ér a történet.Ha jól emlékszem, már csak 10 rész van ezen kívül.Kérdés:Szeretnétek-e folytatást?Kommentben írjátok le mit szeretnétek és persze a vélemnyt se hagyjátok le!:)
HAVE FUN!










A forró víz kellmesen égette a bőrömet ahogy végigfolyt a testemen.Azt kívántam bárcsak ne lenne vége ennek az élvezetnek.Mindig is imádtam fürdeni.Azelőtt Chris sokszor dörömbölt a fürdőszoba ajtón,hogy mi a fenét csinálok már ilyen sokáig.Nem értette mi ebben olyan nagy élvezet....Férfiak.
-Alice.-kopogott Zayn.-Megvagy még?
Felnevettem.
-Persze.
-Akkor jó....csak már aggódtam.Lassan egy órája bent vagy.
-Már megyek.-mondtam miközben elzártam a csapot és kiléptem a párás tükör elé amiben szerencsére nem láttam viszont magam.Biztosan szörnyen nézek ki.-Zayn!
-Tessék.-szinte mintha mellettem lett volna.
-Itt maradsz éjszakára?
Pár perc csend.
-Itt.
-Vagy valami más dolgod van?
-Nem.-vágta rá azonnal.
-Akkor min gondolkoztál ilyen sokáig?
-Semmin.-hangja mintha távolodott volna.-Siess Al!
Hamar megtörölköztem,majd magamra húztam a pizsamámat meg egy bugyit.Miután megmostam a fogam,megfésülködtem és lemostam az aznapi sminkemet is.Nagyon fáradtnak éreztem magam.
Amint kiléptem az ajtón,Zayn tekintetével találtam szemben magam.
-Végre.-sóhajtott.
-Héj!Ne bánts mikor fürdök!-emeltem fel a kezem idegességet színlelve.
-Oké,oké.-nevetett,majd felállt.-Most már én is fürödhetek?
-Nem.-álltam az ajtó elé.-Az én fürdőmbe senki nem mehet be.
-Még én sem?
-Nem.
-Hisz a legutóbb is ott fürödtem.
-Aaa....az hiba volt!-emeltem fel a mutatóujjamat,mire nevetni kezdett.-Ne nevess,a fürdővel nem lehet viccelni.
-Most akkor nem fürödhetek?
-Egy feltétellel.
-Állok elébe.
-Énekelsz nekem alvás előtt?-szája széles mosolyra húzódott,majd elém sétált.
-Persze.De most engedj fürdeni.-mondta miközben az arcomat simogatta.
-Nem.-mondtam játékosan mire elmosolyodott.-Most mire gondolsz?
-Arra,hogy mennyire aranyos vagy.
-Zayn!-szóltam rá.-Én nem vagyok aranyos!
-Ne vitatkozz velem!-mondta kissé szigorúan,majd felkapott a földről s az ágyra ültetett.
-Pihenj amíg én is rendbe teszem magam oké?Sietek.
-Rendben.-mondtam kissé szomorúan miközben magamra húztam a takarót.
Mialatt Zayn fürdött,én a telefonon játszottam valami autós játékot.Fogalmam sincs hogy került bele ez az alkalmazás.Lehet,hogy Chris tevékenykedett.Chris....vajon hol lehet?Nem jelentkezett már régóta.Remélem semmi komoly baja nincsen.Talán fel kéne őt hívnom.A telefonom vad rezgése zökkentett ki a gondolataim közül.Harry írt SMS-t.


"Na ide figyelj!!Esküszöm nagyon megbánod azt,amit ma velem tettél.Holnap az üzlet előtt foglak várni ,de azt biztosan nem fogod megköszönni.És ajánlom,hogy egyedül gyere! "

Összeszorult a gyomrom.Ebből most hogy fogok kimászni?Szólnom kéne Zaynnek.Nem lehet!Nem!De megígrtem neki,hogy szólok,ha valami gond van.Nem hiszem el!Ez is csak velem történhet meg!Miért nem tud végre leszállni rólam?A telefonomat kikapcsolt állapotban a szekrényre helyeztem nehogy esetleg még valami meglepetés érjen az este folyamán.Ki kell találnom mit mondjak Zaynnek.Annyira utálom mikor hazudnom kell neki.
-Itt is vagyok.-lépte át a küszöböt.-Valami baj van?-szegezte nekem a kérdést azonnal.
-Nem dehogy!Csupán fáradt vagyok.
-Van egy rossz hírem Alice.
-Mi az?
-Nekem holnap hatra a stúdióban kell lennem.-ezek szerint Harrynek is nem?
-Semmi baj Zayn!Én úgyis csak később megyek.
-Nagyon sajnálom,hogy itt kell hagyjalak.
-Ne sajnáld!Nem körülöttem forog az életed!Dolgoznod kell ahogy nekem is.
-Szeretem mikor ilyen megértő vagy!-ült le mellém,majd megfogta a kezemet.-Ez egy ritka különleges tulajdonságod.-mosolygott.
-Én mindig is az voltam.
-Tudom.-mondta,majd felállt.
-Hová mész?
-Leoltom a villanyt.-még mindig mosolygott.Annyira aranyos volt.Eddig fel sem tűnt,hogy egy szál alsógatyában van.Szemeimet kidolgozott testén legeltettem.-Vagy inkább ne tegyem?
-Öhm...khm.....dehogy nem.-hajtottam le a fejem zavaromban mire elém sétált,s mutatóujját az állam alá támasztotta.
-A tied vagyok.-suttogta a fülembe.-Te pedig az enyém.-forró lehelete végigsiklott a nyakamon aminek hatására a hideg rázott.-Szeretnél egy kis kényeztetést Drágám?-kérdezte miközben gyengéden megmarkolta a mellemet.Halk nyögés szökött ki ajkaim közül.-Hm?-szorította meg erősebben mire elkaptam a haját s erősen belemarkoltam.
-Zayn...-ziháltam.
-Tudod mit?Inkább pihenjünk most.Elég késő van.
Vágyakozóan testének simultam.
-Gondolkoztál rajta?
-Hm?-néztem a szemeibe.
-A...tudod...
Szám egy "o" alakot formál miközben lassan elhúzódtam tőle.
-Zayn én....
-Én nem siettetlek.-ült le mellém.-Csak tudod....-hajolt közelebb.-Egyre nagyobb a vágy bennem.-tenyerét végigsimította a combomon.
-Én is...akarlak téged!
-Akkor mégis mire várunk?
-Félek.-mondtam miközben a kezem remegni kezdett.
-Héj!-fogott le.-Nincs mitől félned.Én nem foglak bántani.
-Tudom,de akkor is...-fordítottam el a fejem szégyellősen.-Annyira fájt...-egy könnycsepp simult végig az arcomon.
-Sajnálom.-hangja túlságosan rekedt volt.Nem mertem ránézni.
-Én bízom benned Zayn!Csak....ez túl korai nem gondolod?Mármint....talán én vagyok ilyen...
-Nem,veled semmi baj nincs!
Igen szinte gondoltam.
-Várhatnánk még egy picit?
-Hogyne!-mosolygott.-De mostmár tényleg menjünk aludni jó?-és selymes,mély hangjára aludtam el, mely csak azt ismételgette mennyire gyönyörű vagyok még ha én ezt nem is hiszem el.


-Szerelmem!-simogatta a hajamat.
-Hm?-dünnyögtem a párnába.
-Én most megyek rendben?Neked is nem sokára kelned kell!
-Hiányozni fogsz!-ültem fel,majd magamhoz öleltem.Annyira félek Harrytől.Nem akarok egyedül lenni vele egy percig sem.Arcomat Zayn mellkasába fúrtam erősen koncentráltam férfias illatára,hogy minél hamarabb meg tudjak nyugodni.
-Hívlak amint tudlak rendben?-suttogta.Csak bólogattam.Féltem,hogyha megszólalok,elcsuklik a hangom és sírni kezdek.-Valami van.-tolt el magától,majd a szemembe nézett.Nem lehet igaz mennyire ismer.-Történt valami?
-Nem.
-Ne hazudj nekem.Úgysem tudsz!
-Minden rendben!
-Alice!
-Csak aggódom Chris miatt.
-A szobájában van.
-Tényleg?-kérdeztem nagy szemekkel.
-Igen.Alszik.
-Hála az égnek!
-Tessék megnyugodni oké?
-Rendben.-sóhajtottam.
-Most pedig tényleg mennem kell.Majd hívlak!Vigyázz magadra!-nyomott egy puszit a homlokomra.-Szeretlek!
-Én is téged!
-Na!Ne nézz így rám!-lépett vissza mellém.-Látom,hogy valami nincs rendben.Van valami amit el szeretnél mondani nekem?
Pár percig a földet pásztáztam,majd a szemébe néztem.Jól gondold meg Alice,hogy mit mondasz neki!
-Nincs!-remélem elég határozott voltam.Féltem,hogy Harry bajba keveri őt.Vagy ami rosszabb...bántani fogja.Féltem Zaynt mindennél jobban.Nem akarom elveszíteni.
Ezek a gondolatok jártak a fejemben mikor hirtelen felállt.
-Mennem kell.-egy csókot lehelt ajkaimra,majd elhagyta a szobát.
Visszafeküdtem és próbáltam pihenni még egy kicsit,de nem igazán sikerült.Állandóan az járt a fejemben,hogy mire készülhet Harry.Miután csak forgolódtam a paplanon,inkább felkeltem,nyugodtan megreggeliztem azután pedig elkezdtem készülődni.Hamar elment az idő aminek nem igazán örültem.A gyomrom egész végig görcsben volt az idegességtől.Harry még soha nem félemlített meg ennyire.
Miután sikerült összekészülődnöm s remélhetőleg minden fontos dolgot elpakolnom,gyalog elindultam a pékségbe ahol Harry minden bizonnyal már várt rám.Testem reszktetett a félelemtől.Amiket eddig tett velem...igaz nem voltak olyan durva dolgok,de ahhoz eléggé fájtak,hogy most legyen okom félni.Óvatosan kikukkantottam a kanyarnál a fal mögül,nem áll-e kint.De nem láttam őt.Nagy levegőt vettem és rohanni kezdtem az üzlet felé,amiről azt gondoltam biztonságot fog adni.Nagy erővel csaptam be magam után az ajtót,majd lassan lélegeztem ki és be.Tudtam,hogy megtalál.Úgyis megtalál hisz tud rólam szinte mindent.És ahogy mondta....nem fogja annyiban hagyni.
-Al!-halottam  rekedt,fáradt hangját a hátam mögül.Most már rettegtem.Szívem őrült sebességgel ütötte a bordáimat miközben azon gondolkoztam,hogy vajon melyik lenne jobb megoldás:az ordítás,vagy a futás.
De a lábam mozdulni sem bírt.Pedig már felkészültem arra,hogy elrohanok,de nem tudtam.Egyszerűen nem bírtam.De mégis mi értelme lett volna?Harry a hatalmas lábaival seperc alatt utolért volna.-Jó kislány.-hallottam elégedett hangját miközben léptei egyre közelebbről visszhangoztak.
-Hol van Mrs.Hankins?-hangom hallhatóan remegett.
-Dolga akadt.-megragadta a csípőmet és maga felé fordított.
-Miféle dolga?-néztem a szemébe ijedten.
-Hm...hm...-sóhajtott miközben mutatóujját végighúzta a nyakamon.-Ma én nyitok helyette.Mi ezzel a problémád Kedves?
Azt hiszem nem ez a megfelelő alkalom arra,hogy visszabeszéljek és felidegesítsem Harryt.
-Semmi.
-Helyes!-mosolyodott el.-Szóval.Nekünk még van egy kis elszámolnivalónk ugyebár.-a kulcs fordult a zárban a szívem pedig megállt.Úgy éreztem menten összeesek.-Olyan sápadt vagy.Csaknem félsz?-kérdezte azzal a kárörvendő mosollyal az arcán.Nem válaszoltam.Inkább próbáltam erőt gyűjteni.Nem hagyhatom,hogy azt tegye velem amit akar.-Rendben van.
-Harry kérlek!-suttogtam.
-Tessék?Hogy mondod?-hajolt közelebb.
-Kérlek ne bánts!-szánalmas ahogy itt könyörögsz Alice Tyler!Szánalmas.
Nevetni kezdett mire én felkaptam a fejem.
-Eszemben sincs.Eleget kaptál már tőlem.
-Akkor mégis...mi volt az az SMS tegnap?
-Rohadtul feldühítettél!És én ezt nem tűröm.Velem nem lehet így bánni.
Csendesen figyeltem az arcát.Most meg mi a fenére vár?
-Elvárom,hogy kérj bocsánatot!
Összeszorult az öklöm.Utáltam,hogy Harry képes volt engem ilyen dolgokra rávenni.Egyenesen hányingerem van ettől az embertől.
-Ne haragudj.-suttogtam.
-Nem hallom.
-Nem akartam bántani a férfiasságodat.Nem volt szándékos.-mondtam már hangosabban.
-Hazugsággal csak rontasz a helyzeten.Nem kell a hízelgésed!Csak annyit kértem,kérj bocsánatot,de te még erre sem voltál képes.Egy rossz pont.-mondta,majd megragadta a kezemet és húzott hátrafelé az öltözőmhöz.Azt az ajtót is bezárta utánunk.
-Neked mindenhez adtak kulcsot?-csúszott ki a számon a csípős megjegyzés.
-Barbara egy különleges személy számomra aki megízik bennem és én is benne.Most pedig vetkőzz Szivi!Nem érek rá egész nap!