Chapter seventy

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Ismét jelentkezem az új résszel,remélem sokatoknak tetszeni fog majd.Köszöntjük az új feliratkozót!:)
Mint látjátok teljesen új design van!Hogy tetszik?Véleményeket várok!!!!(a fejléc cseréje még folyamatban van)
És még egy dolog.Egy ideje már foglalkoztat a kérdés,hogy milyen korosztályt sikerült megszólítanom a történetemmel.
Leírnátok,hogy mennyi idősek vagytok?Köszönöm!
Szép hetet!
HAVE FUN!








-Szerelmem!-hallottam halk suttogását.-Alice.-rázta lágyan a vállamat.-Ideje felkelni.
-Fent vagyok.-mondtam csukott szemmel.
-Akkor nyisd ki a szemed.
Nyögtem egyet,majd nyújtózkodni kezdtem.Szorosan átöleltem Zayn testét,mire ő is magához láncolt.
-Nem akarok megmozdulni.
-Nekem jó....-nevetett.
-De mennem kell.-bújtam bele a mellkasába.-Jól aludtál?
-Tökéletesen.
-Akkor jó.-nyomtam egy puszit csupasz bőrére,majd kimásztam a meleg ágyból.
-Addig csinálok valami reggelit jó?-takarózott ki.
-Jó.-mosolyogtam rá,majd elmentem készülődni.



-Annyira izgulok.-idegesen tördeltem az ujjaimat miközben Zayn éberen az utat figyelte nehogy baj történjen.Ugyanis nagyon sűrű köd volt.
-Nem kell.-tette egyik kezét az enyémre.-Minden rendben lesz.Amint meglátod Harryt,hívj rendben?
-ígérd meg,hogy nem fogsz miattam aggódni.
-Ez lehetetlen.És ezt te is tudod.
-Akkor csak ne idegeskedj jó?Minden rendben lesz.Mrs.Hankins nagyon kedves hölgy.
-Oké,oké.
-Itt állj meg!-mondtam,mire hirtelen lefékezett.
-Ebből egyszer nagy bajod lesz.-mondtam rosszallóan.
-De nem ma.-mosolyodott el,majd egy puszit nyomott a szám sarkára.-Visszafelé bejövök.
-Alig várom.-mosolyogtam rá,kiszálltam az autóból,megragadtam a táskámat,majd miután intettem Zaynnek,bementem az otthonos kis boltba.-Jó reggelt!-köszöntöttem az idős hölgyet aki a polcon rendezkedett.
-Jó reggelt Csillagom!-mosolygott rám,majd elindult felém.-Örülök,hogy épségben ideértél.
-Mrs.Hankins én szeretném megköszönni,hogy alkalmazott.Most nagy szükségem volt erre a munkára.
-Ugyan Csillagom!Legalább nem kell egyedül lennem.-mosolygott őszintén,majd megragadta a kezemet és elvezetett a pult mögé.Mindent aprólékosan elmagyarázott és megmutatott.Miután nagyjából sikerült megjegyeznem a termékek árát,hátra vezetett és megmutatta az öltözőt is.-Itt nyugodtan lerakodhatsz.Adok kulcsot hozzá,hogy a dolgaid biztonságban legyenek.
-Köszönöm szépen.-mosolyogtam,majd felakasztottam a kabátomat és a táskámat is leraktam.
-Akkor...kezdhetünk is.-jelentette ki lelkesen.
-Rendben.
-Na várj csak,hozom a kulcsot.-mondta,majd hátratett kézzel kiballagott a helységből.Hamar elővettem a mobilomat és írtam egy SMS-t Zaynnek,hogy minden rendben van.Ugyanis megígértem neki.Amint a készüléket a zsebembe mélyesztettem,Mrs.Hankins is visszaért.-Parancsolj Drágám!-nyomta a kezembe.
-Köszönöm.
Miután az ajtót kulcsra zártam,követtem őt vissza a pulthoz.
-Nekem most el kell mennem a patikába.Nem gond?
-Dehogyis!Ezért vagyok itt.-mosolyogtam rá,mire ő is elmosolyodott.
-Sietek.-felvette a kabátját.-Szia!
-Viszlát.
Az ajtó feletti csengő magas hangon csilingelt mikor Mrs.Hankins elhagyta a pékséget.
Én pedig felfedező útra indultam.Mindent újra átellenőriztem,majd a képekhez tértem melyek a falon lógtak.Gyönyörű tájkép volt mindegyiken.Nagyon tetszett az ábrázolásmód.Szinte rabul ejtett a látvány,mikor hirtelen feleszméltem a kis csengőre.
-Bassza meg.-majd az ismerős hangra.Lábaim remegni kezdtek.Nem mertem megfordulni.-Jó reggelt Al!
Nem bírtam egy hangot sem kipréselni a számon.
-Mi az Gyönyörűm?Elvitte a cica a nyelved?-ragadott meg hátulról,majd maga felé fordított.Haja rakoncátlanul kikandikált sötétkék sapkája alól mely kissé nedves volt.Fekete szövetkabátja félig kigombolva simult testéhez.Kék farmer ölelte körül csípőjét mely kihangsúlyozta szinte tökéletes lábait.És persze a jellegzetes csizma.Szemtelenül benedvesítette ajkait,majd a szemembe nézett.
Hamar a telefonomért nyúltam,de kevés sikerrel.Harry lefogta a kezeimet.-Hm?Már nem is szólsz hozzám?
-Menj innen!
-Szereztem neked munkát és te mégis ilyen hálátlan vagy.-rázta a fejét rosszallóan.Harry visszatért.
-Már megköszöntem.Minek jöttél ide?Tegnap még rettenetesen haragudtál rám.
-Elmondtad neki?-tekintete sötétté vált.
-Mi?
-Ne játszd az ostobát.Jól tudod miről beszélek.Mindent elmondtál neki?
Nem voltam benne biztos,hogy előnyös lenne Harrynek megmondani,hogy Zayn MINDENRŐL tud.
-Ne találgass!-szakított félbe.-Mondd el!
-Igen.Tud mindenről amit velem tettél.
-Ostoba liba!!-lökött erőteljesen a falnak,majd kezeivel szorított.Ezek a szavak mintha eltiportak volna.Kicsit rám ijesztett,de nem hagytam magam.
-Mi az Styles beijedtél?-kérdeztem szórakozottan,mire felemelte egyik kezét.
-Ó baby nem tudod kivel állsz szemben.-nevetett.
-Zayn bármelyik pillanatban...
-Leszarom.-szakított félbe.-Nem félek tőle.-mondta miközben mutatóujját végigvezette ajkaimon.
-Pedig nem ártana.
Lenézően felnevetett,majd orrával cirógatni kezdte az arcomat.Összegyűjtöttem minden erőmet,majd ellöktem magamtól izmos testét.Harag lobbant fel tekintetében.
-Harry!-nyögtem fel mikor erőteljesen a falnak szorított.
-Na mi az Gyönyörűm?
-Engedj!-próbáltam újra ellökni,de ezúttal nem jártam sikerrel.Hatalmas kezeivel biztosan fogott.Istenem Zayn siess!-Ne.Kérlek!-egy könnycsepp simult végig az arcomon,majd szó szerint összecsuklottam kezei közt.Nem akartam újra átélni.így is furdal a lelkiismeret a történtek miatt.Nem kell rá még egy lapáttal.
-Al!-kapott el,majd egyik kezét a derekam köré fonta.Fejemet mellkasának támasztottam.Egy pillanat alatt szinte minden erőm elszállt.
-Menj el innen!-suttogtam.
-Ne játszd meg magad!-lökött meg erősebben,majd a szemembe nézett.-És ne színleld itt nekem a bőgést!Nem tudsz meghatni vele!
-Mi?-kérdeztem kétségbeesetten,majd próbáltam kibújni karjai közül.
-Azt hiszed pár könnycsepp után majd megsajnállak?!Nem!Ne hidd!Az enyém vagy Alice Tyler!Csakis az enyém!-az orrunk már majdnem összeért.-Teszek róla,hogy senki ne tudjon közénk állni.-suttogta mély gyűlölettel a hangjában.-Most pedig szedd össze magad!Zayn mindjárt ideér és nem ezt az arcodat kell látnia!Mosolyogj és meséld el neki mennyire jól érzed magad!Ha megtudom,hogy ennél többet mondtál neki,esküszöm az életemre, nagyon megbánod!-fenyegetett.
-Harry...-suttogtam kábán.Ez a dolog már túl messzire ment.
-És ne feledd!-hajolt a fülemhez.-Az.Enyém.Vagy!-suttogta,majd elengedett,én pedig azonnal a földön landoltam.Mire feleszméltem,Harrynek nyoma sem volt.Remek....Most mi a francot csináljak?
Hamar összekaptam magam és visszaálltam a pult mögé.Még szerencse,hogy senki nem jött be míg Harry itt volt.Már csak az kellett volna,hogy meglássanak vele.Idegesen babráltam az ujjaimmal mikor hirtelen újra megszólalt a kis csengő.Ijedten kaptam fel a fejem.
-Zayn!-sóhajtottam ,majd a nyakába ugrottam.
-Héj.Minden rendben?-nézett a szemembe.Fogd be Alice!
-Igen.-mosolyodtam el mikor észrevettem,hogy a szája teljes mértékben szabad volt.-Mit mondott Amy?
-Szerinte teljesen begyógyult  így kivette.-mosolygott ő is,majd száját az enyémre tapasztotta.Ajkaival szenvedélyesen csókolt miközben keze bebarangolta testemet.-Igazán...szimpatikus.-zihálta két csók között,majd hirtelen megragdta a csipőmet és a pultra ültetett.
-Zayn!-toltam el magamtól nevetve.-A munkahelyemen vagyunk!
-És szerinted ez engem érdekel?
-Hát érdekeljen!-huppantam le a földre.-Szóval akkor összebarátkoztatok.
-Igen.Nagyon kedves nő.
-Örülök neki.
-Mikor végzel?-húzott közel magához.
-Öhm...nem tudom.-mondtam szégyellősen,mire nevetni kezdett.
-Most komolyan?
-Igen.Nem kérdeztem.Héj!Ne nevess már!-ütöttem meg a mellkasát.
-Oké,rendben!-mondta,majd újra kitört belőle.Jó volt őt ilyennek látni.Hirtelen ismét megszólalt a csengő.Felágaskodtam,hogy átkukkantsak Zayn válla felett.-Jó napot!-Zayn gyorsabb volt nálam és Mrs. Hankins felé nyújtotta a kezét aki mosolyogva tette le a gyógyszerekkel teli táskát a pultra,majd elénk sétált és megragadta Zayn kezét.-Zayn vagyok.Alice barátja.
-Örvendek.Én Mrs.Hankins vagyok.Alice főnöke.-mosolygott.
-Nagyon örülök.
-Nem kérsz  kis frissen sült pogácsát?-mutatott a még langyos finomságra.
-Nem,köszönöm.Már rohanok is,csak azért jöttem be,hogy megkérdezzem Alice mikor végez.
-Fél hatkor zárunk.
-Köszönöm!-felém fordult,majd egy puszit nyomott a homlokomra.-Akkor majd jövök rendben?Viszlát!
-Szia!-köszöntünk egyszerre.
A nap további része eseménytelenül telt.Sokat beszélgettem Mrs.Hankinssel különféle dolgokról.Aztán előhozott egy elég fájdalmas témát.
-Hol vannak a szüleid Kincsem?
-Én....hát....tudja....-mökögtem miközben egy könnycsepp gurult végig az arcomon.
-Mi a baj?-tette kezét a vállamra.Ahogy Harrynek és Zaynnek,neki is mindent elmeséltem.Fájó tekintettel hallgatta a beszámolómat az anyukám haláláról.Mostanában már könnyebben tudok beszélni ezekről a dolgokról.És tudom,hogy ez Zayn miatt van.-Nagyon sajnálom.-mondta lehajtott fejjel.
-Úgyhogy most a bátyámmal élek.
-Hány éves?
-Huszonnégy.
-Ha bármikor,bármire szükséged lesz,csak nyugodtan fordulj hozzám!
-Köszönöm Mrs.Hankins.-mosolyogtam barátságosan,majd az órámra pillantottam.-Lassan kezdhetünk rakodni.
-Bizony.-állt fel a székből,majd a kasszát kezdte rendezni.Figyelmesen követtem minden mozdulatát.A csengő hangja hirtelen kizökkentett a koncentrálásból.Hamar a bejárat felé kaptam a fejem és egy nem várt személyt pillantottam meg.Elmosolyodtam.
-Szia Niall!-köszöntöttem boldogan.
-Jó napot,szia Alice!-vigyorgott.-Szabad még vásárolni?
-Hogyne kedvesem!-állt arréb Mrs. Hankins.Niall letépett egy zacskót,majd lelkesen dobálni kezdte bele a finomabbnál finomabb kalácsokat.
-Úgy látom éhes vagy.-nevettem.
-Hát eléggé.Most jöttem hangpróbáról.
-És hogy ment?
-Jól!-modta miközben átnyújtotta a zsacskót.-Bár Zayn hiányzott,de azért valamit sikerült összehoznunk.
-Ő ma orvosnál volt.-védtem meg azonnal.
-Igazán?-vonta fel a szemöldökét.-Szólhatott volna.-mondta szomorú arccal miközben odaadta a pénzt.
-Biztosan....elfelejtette.
-Ja.Valószínű.Köszönöm!-mosolyodott el,majd egy intés kíséretében elhagyta az üzletet.Úgy látom újra le kell vele ülnöm beszélgetni.Ez nem mehet így.És ezt Ő is tudja.
Miután sikerült mindent rendben tennünk,hátra mentem felkaptam  a  kabátomat és a táskámat.
-Akkor holnap Mrs.Hankins!-álltam elé mosolyogva.
-Rendben Csillagom!Köszönöm!Vigyázz hazafelé.
-Vigyázok!És Ön is!Viszlát!
Amint kiléptem,a hideg szél csípni kezdte az arcomat.Hamar magamra kaptam a kabátot és nyakig felhúztam azt.Miközben Zaynre vártam,azon gondolkoztam,vajon ha nem ment ma próbára,akkor merre lehetett ?Nem mintha elmondaná...A fekete Ranger Rover vadul fékelt le mellettem.Harry sunyi vigyorával találtam szemben magam a vezető ülés felől.
-Szállj be Kedves!
-Eszemben sincs.-mondtam undorodva,majd kezemet kereszteztem a melleimen.
-Gyerünk már!Ne kéresd magad!
-Zayn mindjárt itt lesz értem!
-Azt erősen kétlem.
-Ezt meg hogy érted?-kérdeztem értetlenül.
-Zayn nem ér rá ebben a pillanatban.
-Azt te honnan tudod?
-Épp Paullal vitatkozik a stúdióban.Nem hiszem,hogy idáig eljutna még ma.
Mérgesen néztem a szemeibe.Nem lehet,hogy megint ő győzzön.
-Én várok.
-Jellemző.Ugyan olyan makacs vagy,mint mindig.-nevetett,majd felhúzta az ablakot és elhajtott,én pedig neki támaszkodtam a kirakat üvegének és úgy vártam tovább.Jönni fog.Nem hagyna egyedül.Megígérte.
Több,mint két órája állhattam a már szakadó esőben mikor az ismerős autó ismét megállt mellettem.
-Na?-húzta le az ablakot vigyorogva.-Megérkezett?
-Ahj!Fogd be Styles!-kiabáltam csalódottan.Megígérte nekem...
-Gyere!-intett a kezével.-Már biztosan halálra fagytál.
-Nem.
-Azt mondtam szállj be.-tekintete mostanra már tele volt dühvel.Egy szó nélkül elindultam gyalog hazafelé.Harry vadul vette be a kanyart,majd gurult mellettem a kocsival.
-Ugye tudod,hogy ezt nem sokáig csinálhatod?
-Kit érdekel?
-Miért nem tudsz végre békén hagyni??!!-fordultam felé mérgesen,mire hirtelen a fékre lépett.Meghökkenve hátráltam előle egy sötét sikátor végéig mikor megláttam,hogy kiszáll az autóból.-Harry.-suttogtam remegve mikor kezével a falnak támaszkodott így teljes csapdába ejtve engem.
-Elmékszel mit mondtam neked ma?
Nézett a szemembe.
-Válaszolj.
-Igen.
-Nem fogom feladni baby.Soha.
-Értelmetlen harcba kezdesz.
-Azt mondod?
-Igen.
-Nagyot tévedsz.
-Én nem szeretlek téged.Én Zaynt szeretem.
-Kezdesz az agyamra menni ezzel a szöveggel.
-Te pedig az erőszakoskodásoddal.
-De azért szeretjük egymást ugye?-vigyorgott.
-Nem.
-Dehogy nem.-hajolt közelebb.
-Lopják az autódat Styles.-ijedten fordult hátra én pedig kaptam az alkalmon és egy hatalmasat rúgtam az ágyékába.Egyensúlyát elvesztve rogyott a földre.
-Ezt még megbánod!-kiabált utánam.Egy pillanatra bűntudatom volt amiért fájdalmat okoztam neki,de aztán beugrott minden amit velem tett és azon elhatározás mellett döntöttem,hogy megérdemelte.Nagy sebességgel rohantam végig a járdán a parkon át egészen hazáig.Nem akartam Harry szeme elé kerülni ebben a pillanatban.Lehet,hogy tényleg nagyot kapnék.Ezért amint hazaértem,bezártam minden lehetséges bejáratot.
Chrisnek még mindig semmi nyoma.Vajon mi lehet vele?Úgy döntöttem,megpróbálom felhívni,de nem jártam sikerrel.Ki van kapcsolva.Remek.Most aggódhatok egész éjjel.Kivel fogok aludni,ha nem jön haza??!!
Hát ez szuper.Reménytelenül dobtam a telefont az ágyamra mikor hirtelen csengettek.Egy pillanatra megállt bennem az ütő.Óvatosan odasétáltam az ablakhoz és kileselkedtem.Zayn kocsija álllt a ház előtt.Feldobbant a szívem.Futottam lefelé a lépcsőn,majd elfordítottam a kulcsot a zárban.Zayn rögtön magához húzott.
-Ne haragudj.Én...
-Semmi baj.-suttogtam a mellkasába.
-Te jó ég Alice tiszta víz vagy!-tolt el magától.-Te egész eddig ott vártál rám?
-M...Most jöttem haza.-dadogtam.
-Te jó ég.-mérgesen behúzott a házba,majd vezetett felfelé a lépcsőn.-Találunk valami száraz ruhát neked.-mondta miközben kinyitotta a szekrényemet.
-Zayn!-fogtam le a kezét.-Inkább megfürödnék.
Sóhajtott,majd lassan behajtotta a szekrény jobb szárnyát.
-Rendben.