Chapter sixty-four

Sziasztok Kedves Olvasóim!:)
Megjöttem az új résszel.Kissé csalódott vagyok,hogy ilyen kevés komment gyűlt össze,de én ugyanolyan lelkesen hozom az új részeket!:)
Remélem tetszeni fog!Hiányoznak azok akik az elejétől kezdve velem voltak!:) Tessék jelentkezni emberek!
És mások is!Mindenki!Tessék hosszan véleményt írni!Várom!
Jó olvasást és szép hetet!








A kopogások egyenletessé és rendszeressé váltak.Kibújtam a takaró alól és lassú léptekkel az ajtó felé közeledtem.Egész testemben remegtem a félelemtől.Remélem Zayn nem fog felkelni rá.Elfordítottam a kulcsot a zárban és lassan lenyomtam a kilincset.
-Mi a francot keresel te itt ilyenkor?!-förmedtem rá.
-A telefonod...nálam maradt.-nyújtotta át a készüléket.
-Mivel elvetted tőlem!-várt,hogy elvegyem tőle.-Honnan tudtad,hogy itt vagyok?
-Hol máshol lehettél volna?-kérdezte gúnyos hangnemmel.
-Köszönöm!-vettem ki a kezéből.-Remélem semmit nem csináltál vele!
-Ugyan mit csináltam volna?
-Nem tudom.Fogalmam sincs.
-Hogy van?-szemében felcsillant valami amit nem akartam látni.Ujjaival elsöpörte haját az arcából,majd nyelvével benedvesített duzzadt ajkait.Igencsak megtépászottnak látszott.
-Látom jól szórakoztál.-mondtam szemrehányóan.
-De még milyen jól.-mosolyodott el.
-Találtál megfelelő partnert?
-Még csak keresnem sem kellett sokat.A barátnőd önként vállalkozott.
-Tessék??!!-kiáltottam fel talán a  kelleténél kicsit hangosabban.
-Csak vicceltem Drága!-simogatta meg az arcomat lágyan mire hátrébb húzódtam tőle.
-Ha egy ujjal is hozzá mersz érni,én esküszöm....
-Mi lesz?-hajolt közelebb.
-Nem lesz jó vége!-ahogy ő szokta mondani.
-Ugye tudod,hogy megint butaságokat beszélsz?
-Menj a francba Harry!-be akartam csukni az ajtót,de nem engedte.
-Visszatérve a szórakozásra,-nem,nem akarom hallani!-igencsak tüzes menet volt!-kuncogott,majd kezeit a zsebébe mélyesztette.
-Undorító vagy!
-Élveztem.-fejét kissé megdöntötte miközben a falnak támaszkodott.-De veled jobban élveztem volna.-elgondolkoztam azon,vajon igaz-e volt amit mondott.Hogy szerelmes belém.Ahogy most hozzám beszél,kétlem.
-Örülök,hogy valaki elszórakoztatott.De most menj el innen!
-Nincs kedved velem jönni?
-Eleget voltam már veled nem gondolod?
-Nem.-lépett közelebb.
-Szerintem meg de.
-Elmondtál neki mindent?
-Nem.Nincs olyan állapotban.
-Ó tényleg.-nevetett.A sötétben nem igazán tudtam kivenni az arcát,de az a sunyi vigyor kirítt a feketeségből.
-Te voltál?-kérdeztem dühösen.Állkapcsom megfeszült.-Válaszolj!-kiabáltam.
-Én?Hogy képzeled ezt?-nevetett tovább.Éreztem ahogy a düh szétárad a testemben.Egyszerűen csak arra tudtam koncentrálni,hogy mekkora pofont keverjek le most azonnal Harrynek.
-Menj innen!-megragadtam a kilincset és azt szorongattam.
-Csak nem dühös vagy Drága?
-Ó nem!Dehogy!-ráztam a fejem.
-Nyilvánvaló,hogy erősebb vagyok.-hajolt hozzám közel.-Hiába próbál velem szembe szállni.-elmosolyodott.-És nem jobb a győztes oldalán Al?
-Csak ne bízd el magad.
-Tévedésben élsz.Úgy látom szükséged van még egy hétre velem.
-Nem!
-Valld be!Az idő amit velem töltöttél,...
-Fájt!-fejeztem be a mondatot helyette.
-Forró volt és élvezetes.
Grimasz ült ki az arcomra azonnal.
-Jaj ne játszd meg magad Drága!-kapta el a kezemet,majd magához húzott.Összerezzentem ahogy a hideg levegő érintkezett csupasz bőrömmel.
-Engedj!-kiabáltam kétségbeesetten.
-Ssssst!-fogta be a számat,majd kezét végigvezette a hátamon és megmarkolta a copfom végét.-Ne kiabálj,még meghallja.
-Talán félsz tőle?
Gúnyosan nevetni kezdett.
-Ez inkább fordítva van.
-Nem hiszem.
-Láttad őt hogy néz ki!
-Szánalmas vagy Harry!Vedd tudomásul!
-Nem tudod mit utasítasz vissza!-engedett el.Belül nagyot sóhajtottam.
-Szia Harry!
-Heló Drága!-integetett,majd sarkonfordult és a kocsijához rohant én pedig becsukva magam után az ajtót hamar a kanapéra telepedtem,majd írtam Chrisnek,hogy Zaynnél alszom.Igaz késő volt,de tuti nem alszik.Sokkal inkább aggódik értem.Pár másodpercen belül érkezett is a válasz: ˝Rendben!Aludj jól!Szeretlek!˝
Letettem a telefont az asztalra,majd ismét elhelyezkedtem.Pár percen belül pedig sikeresen elaludtam.



Reggel korán felébredtem.Az eső csendesen kopogtatta az ablak üvegét miközben a szürke felhők mohón próbálták eltakarni a napot.Amint kikeltem az ágyból az első utam Zaynhez vezetett.Felrohantam a lépcsőn és halkan benyitottam  a sötét  szobába.Zayn még mélyen aludt miközben a takarót szorongatta maga mellett.Mellkasa egyenletesen mozgott fel s le ahogy ajkain keresztül szívta a levegőt tüdejébe.Annyira nyugodt volt....és sebezhető.Nem értem Harryt.Mit élvez ebben?Hisz annyi pénze van!Mi értelme ennek a drogügyletnek?
Halk léptekkel besétáltam,majd óvatosan leültem mellé az ágyra mire mozgolódni kezdett.Ijedten figyeltem az arcát mikor fogja felnyitni a szemeit,de nem tette.Békésen aludt tovább.
Lassan odamásztam mellé,fejemet a mellkasára hajtottam és lágyan magamhoz öleltem testét.Annyira megnyugtató volt Vele.Meleg bőre nyugodtságot sugárzott felém.Felnyögött,majd kezét a hátamra simította úgy ölelt tovább.Mintha a macija lennék.Megmagyarázhatatlan melegséget éreztem most a szívemben.
-Alice.-morogta.
-Itt vagyok Zayn!-suttogtam.
-Alice!-nyögött fel.Igen....végre tudomásul vette.-Alice!-ült fel azonnal,majd szorosan magához ölelt.-Alice!
-Jól van Zayn!Nem kapok levegőt!
-Mégis hogy?Miért?
-Mindent elmondok,csak feküdj vissza!Pihenned kell.
-A!
-Igen!Erről beszélek!-toltam őt vissza az ágyra.
-A szám.-kapott oda,mire én hamar megfogtam a kezét.
-Felszakadt.
Megsimogatta a cérna végét,majd tekintetét rám vezette.Mintha szépen lassan minden eszébe jutna.
-Tegnap...-kezdett bele,de nem folytatta.Közelebb csúsztam hozzá és betakartam őt.-Hol voltál?
-Ezt majd később megbeszéljük!Most azt mondd el,mibe keveredtél.
-Nem fontos.-fordította el a fejét.
-Nem bízol bennem.-jelentettem ki.
-Dehogy nem!De ez...annyira aggódtam érted!-fogta meg a kezemet.
-Emlékszel mi történt tegnap este?
-Kissé ködösen,de nagyjából igen.Ki volt az a nő?
-Egy nagyon jó barátom.
-Honnan ismered?
-Mibe keveredtél?
-Nem mondhatom el.
-Zayn.
-Liam!Fel kell hívnom Liamet!-ült fel,majd a telefonját kezdte keresni.
-Lent van.Felhozzam?
-Kérlek!
Lassan lemásztam az ágyról,majd lerohantam a földszintre.Miután az asztalról felvettem a készüléket visszaballagtam a szobába.
-Tessék.-nyújtottam át neki.-Ha lehet ne zaklasd fel magad.
-Megtennéd,hogy...
-Megyek.-fordultam meg azonnal,de utánam szólt.
-Szeretlek.
Fájó tekintettel visszanéztem rá,majd ezt mondtam:
-Akkor nem titkolóznál.
Lementem a konyhába,hogy valami kaját csináljak Zaynnek,de közben csörögni kezdett a mobilom.Izgatottan rohantam az asztalhoz,hogy fogadjam a hívást,de amint megláttam a kijelzőn villogó nevet,azonnal lehervadt a mosoly az arcomról.A főnököm.
-Haló.
-Alice?!-szólt bele mogorva hangon.
-Igen.
-Hol a francban vagy?!Már rég itt kéne lenned!
-Ma?Most?
-Igen!Tudod!Dolgoznod kéne!
-Én...én..azonnal megyek!
-Felesleges!Többé már nem dolgozol itt!
-Tessék!Ne!Kérem ne tegye ezt!
-Többé nem kell,hogy a munka miatt fájjon a fejed.Úgyis olyan világhírűen gazdag barátod van...-mondta gúnyos hangnemmel.
-Mi?-kérdeztem értetlenül.
-Nézd meg a mai újságot és megérted!-ezzel a vonal megszakadt.Ne hiszem el!Gratulálok Harry!Megint megcsináltad!Találtam eg csomó SMS-t amiben a főnököm elküld a jó büdös......oda,mert nem mentem be dolgozni.És ő erről nem volt képes szólni nekem!Ráadásul azt mondta mindent elintéz!Hát látom Harry!
A telefon hirtelen újra rezegni kezdett a kezemben.Ismeretlen szám.
-Haló.-próbáltam kordában tartani a hangomat.
-Heló Drága!-hallottam kéjes hangját a vonal másik feléről.
-Te féreg!-szűrtem a fogaim közt.
-Mi a baj?
-Miattad!Miattad rúgtak ki!-kiabáltam mérgesen.
-Miattam?
-Ne csinálj úgy,mintha nem tudnád miről beszélek!
-Az a munkahely nem méltó hozzád!
-Mi a fenéről beszélsz?!
-Nem dolgozhatsz ott!
-Hála az önzőségednek többé már nem is fogok!
-Helyes.-nevetése visszahangzott a telefonban.
-Mégis hogy lehetsz ilyen?!-teljesen kifordultam magamból.Még a könnyem is kicsordult.Hogy tehet valaki ilyet?!-Harry én nem vagyok gazdag!Nincs egy életre való pénzem,mint neked!Nem engedhetem meg magamnak,hogy ne dolgozzak!Te meg mindent elcseszel nekem!Mi a francért jó neked ez?!
-Ne sírj Drága!-kért dörmögő hangon.-Hidd el,a saját érdekedben teszem amit teszek!
-Süket duma!!
-Nem!Nem az!
-Csak lássalak meg!Csak találkozzunk!Esküszöm...
-Mit fogsz tenni?
-Megöllek!-mondtam át nem gondolva a szavak súlyát.Gúnyosan nevetni kezdett.-Neked mi ezen olyan vicces?!-zokogtam kétségbeesetten mikor hirtelen hatalmas csend lett a vonal másik végén.
-Ne sírj már.
-Tönkre teszel!-suttogtam.
-Hidd el!Nem!
-Harry annyira aljas vagy!
-Ne mondd ezt!-hangja fájdalmasan hangzott.
-Nézz már kicsit magadba!
-Te pedig gondolkozz el az életeden.
-Ez meg mit akar jelenteni?!
-Ne aggódj,megtanítalak mindenre!
-Mi a fenét beszélsz itt össze-vissza?!
-Azt akarom,hogy most megnyugodj és leülj!
-Én pedig azt akarom,hogy szállj ki az életemből!
-Nem fog menni Szépségem!
-Ne hívj így!Se úgy,hogy Al,se úgy,hogy Drága!Nem vagyok a Drágád!Nem vagyok senkid!
-Most leteszem és odamegyek.
-Nem!-ordítottam.
-Hajlandó vagy lenyugodni végre?!-kérdezte mérgesen.
-A rohadt életbe!Menj a francba!-mondtam,majd letettem,a telefont pedig földhözvágtam.Remegtem.Testem minden egyes része forrt a dühtől.Mégis mit képzel magáról?
Visszamentem a konyhába,vágtam egy szelet kenyeret  amit megkentem vajjal,majd raktam rá szalámit is.
Felvágtam a zöldséget mellé és készítettem teát is.Miután mindent tálcára pakoltam,lassú,alapos léptekkel elindultam felfelé a lépcsőn.Könyökömmel lenyomtam a kilincset.Zayn nyugodtan feküdt az ágyon miközben szemeit le nem vette a telefojáról.