Chapter fifty-three

Szasztok Kedves Olvasóim!:))
Imsét itt vagyok az új résszel.Remélem tetszeni fog!:D
Jó olvasást,kommentek!:P









Hangos dörömbölésre riadtam fel ami a bejárat felől jött.
-Nem lehet igaz.-sejtem ki az.
-Lemegyek.
-Ne!Nem akarom látni.
-Összevesztetek?
-Mondhatjuk így is.
-Akkor had ácsorogjon az ajtó előtt.Megbántott?-kérdezte pár perc néma csönd után.
-Nem akarok erről beszélni.-mondatomat egy újabb sorozat követte,majd  a kiabálás,mely a nevemet takarta.Nem...nem érdekel.Tűnjön már el innen.
-Lehet,hogy kéne...
-Nem!-szakítottam azonnal félbe.
-Ahogy gondolod.
És ismét elkezdődött.Csoda,hogy még nem tört be az ajtó annyira erősen püfölte.
-Alice én lemegyek.
-Ne!-még az kell,hogy benne is kárt tegyen.-Akkor inkább megyek én.-felkeltem az ágyból,ujjaimmal végigsimítottam kósza tincseimen és elindultam lefelé.Mikor kinyitottam az ajtót,elállt a lélegzetem.Zayn volt az...Liammel a háttérben.-Menj el innen!-kiáltottam az arcába.
-Nem!-mondta keservesen.-Alice én nem úgy gondoltam!Én csak...
-Te csak mi?!Ha?!Még van képed ide jönni mindazok után,amit a fejemhez vágtál?
-Én nem...-hajtotta le a fejét.
-Menj el innen.Nem akarlak látni.
-Biztos ezt akarod?
-Igen.-mondtam határozottan.
-Szeretlek.-sóhajtotta,majd intett Liamnek és eltűntek a szemem elől.Nagy megkönnyebbülés futott végig a testemen.Majd a szívembe fájdalom nyilalt.Máris hiányzik.De akkor is fáj az amit mondott.
-Alice!-szólított Chris a hátam mögül.-Gyere feküdj le még egy kicsit.
Csak álltam ott szótlanul,a lábam a földbe gyökerezett.Megint annyira elhagyatottnak érzem magam.Elüldöztem magam mellől azt a személyt,aki annyira fontos nekem,mint senki más.
-Megyek.-sóhajtottam.


Az elkövetkezendő napok pokolian teltek Nélküle.Minden egyes nap másodpercében csak rá tudtam gondolni és arra,ahogy elküldtem őt a francba.Mikor teljesen nyilvánvaló,hogy szükségem van rá.Vajon én hiányzom neki?Gondol rám?Nem tudom.Még soha nem éreztem ilyen jellgű kötöttséget más iránt.Hogy nem lennék meg nélküle egy hétig.Zayn más.Ő igazi...ő az én szükségem...az én mindenem.Úgy ahogy van,teljes egészében.Annak ellenére,hogy megbántott,szeretem őt és beszélni szeretnék vele.Látni őt.Minél hamarabb.
-Alice elmentem boltba.Nem akarsz velem jönni?-állt elém Chris miközben a pénztárcáját a zsebébe mélyesztette.
-Nem.-válaszoltam röviden.
-Itt hagyhatlak egyedül?
-Persze.
-Nem lesz baj?
-Nem.
-Akkor....sietek.-lehajolt hozzám és egy puszi után elhagyta a házat.Felvettem a távkapcsolót az asztalról és felkapcsoltam a TV-t amiben mint mindig,nem ment semmi érdekes.Unottan váltogattam az adásokat,mikor hirtelen valaki hangosan kopogtatott az ajtón.Nem is...inkább dörömbölt.Egy pillanatra megfagyott bennem a vér....Ki lehet az?Felálltam és halkan odasettenkedtem az ajtóhoz.
-Ki az?!-kérdeztem.A hangom olyan rekedt volt,mintha végigordítottam volna a napot megállás nélkül.
-Haz!-kaptam a válszt és  meg is könnyebbültem.
-Mit akarsz?
-Engedj be.
-Nem.
-Al!
-Ne hívj így!
-Akkor nyisd ki az ajtót.
-Menj innen!
-Egy nap majd megfizetsz a makacsságodért.
-Mi a fenéről beszélsz?
-Nyisd ki ezt a kib*szott ajtót most azonnal!-kiabált.
-Ne beszélj csúnyán!
Felnevetett.
-Ez most komoly Al?
-Igen!
-Hát jó...-sóhajtotta,majd hallottam ahogy lépteit fürgére veszi és egyre messzebb sétál.Elment...hála az égnek.Visszaballgatam a kanapéhoz és lefeküdtem,hogy pihenhessek kicsit,mikor meghallottam a hirtelen dobogásokat a lépcső felől.
-Nem lehet igaz!-pattantam fel mérgesen.Önelégült vigyorával találtam szemben magam.
-Elfelejtetted bezárni az ablakodat.
-Ne aggódj,ezek után nem fogom elfelejteni.
-Te jó ég....
-Mi az?
-Úgy nézel ki,mint...mint....
-Mint?Mondd csak ki!Egész nyugodtan!Ennél rosszabb már úsem lehet.-fordultam el tőle.Hallottam ahogy közeledik felém,de mire elugrottam volna,kezei már a derekamon pihentek,mellkasa pedig a hátamnak simult.Tüdőmben akadt a levegő.-Harry...-suttogtam.
-Olyan vagy,mint egy megsebesült cinegemadára,ami nem képes tovább repülni.
-Menj el.
-Én meggyógyítalak.-suttogta a fülembe.
-Nekem Zaynre van szükségem.-fordultam szembe vele.
-Mikor látod már be,hogy Zayn nem érdemel meg téged?
-Soha.
-Ő nem szeret téged.
-Menj innen!-mondtam dühösen.
-Nem,nem.-vigyorodott el.
-Chris bármelyik pillanatban betoppanhat.
-Addigra mi már nem leszünk itt.-kacsintott rám.
-Hogy érted azt,hogy "mi"?
-Elviszlek.
-Hová?
-Az meglepetés.
-Nem megyek sehova!
-Megint kezded?-lépett közelebb.-Nem adtam választási lehetőséget!
-Nem félek tőled!
-Igazán?-ujjaival erősen belemarkolt a hajamba és addig húzta,míg a nyakam jól láthatóvá nem vált.Felnyögtem miközben próbáltam küzdeni ellene,de hiába.-Akkor teszek róla,hogy ez másképp legyen.
-Mégis hogy képzeled ezt?-törtem ki,majd egy pofon kíséretében kiugrottam kezei közül.Láttam az arcán a meglepődöttséget,amit azonnal felváltott a düh.
-Ennél nagyobb ostobaságot nem is csinálhattál volna.-szűrte mérgesen  fogai közt,majd ismét elkapta a hajamat és lehúzott a kanapéra.Szememből kibuktak a könnyek Rettenetesen fájt ahogy egyre erősebben húzta.Fölém magasodott ,majd lehajolt hozzám.-Ehhez mit szólsz?-tépte meg újra,mire felnyögtem.-Eddig türelmes voltam veled.
-Engedj!-tettem kezemet az övére mellyel tartott.
-Még mindig ellenkezni akarsz?-kérdezte élesen miközben másik kezét a mellkasomra helyezte,majd egyre lejjebb.
-Harry!-sikítottam fel.
-Ó igen!Milyen szép is lenne.-ábrándozott,majd megragadta a csipőmet s lejjebb húzott,így az arcunk egy vonalban volt.-Fejezd be a siránkozást és szedd össze magad.Elviszlek.Most.Gyerünk!-szállt le rólam.Arcomat a tenyerembe temettem és úgy sírtam tovább.Nem bírtam megmozdulni.-Nem fogsz felállni?-kérdezt hirtelen.-Szeretnéd,hogy segítsek?
Kifújtam a levegőt és felnéztem rá.Nem igaz,hogy Harry Styles ennyire meg tud félelmíteni.Mikor szinte nem is ismerem őt,erre idejön bántalmazni engem csak mert nem engedelmeskedem a vágyainak.Ki ő nekem,hogy megmondja mit csináljak?Egy viszont biztos:ha most nem csinálom azt amit mondd,én járok rosszul.
-Nem kell.-válaszoltam halkan,majd felálltam.
-Helyes.Menjünk.-ragdta meg erősen a karom.
-Nem öltözhetnék át?
-De siess.-engedett el,én pedig felrohantam az emeletre.Gyorsan magamra kaptam valami normális göncöt,kifésültem a hajam és vittem magamra egy kis sminket.Azért valahogy mégiscsak kinézzek.-Valami üzenetet hagyj a bátyádnak is.-nyomta a kezembe a cetlit meg a tollat.
-Harry én...
-Ellenkezel?-jött közelebb.
-Nem.-hajtottam le a fejem,majd megfordultam és gyorsan ráfirkantottam,hogy Lorettához mentem és majd jövök....valamikor.
-Siessünk.-fogta meg a kezem és a kocsijához vezetett.
-Elmondod hová viszel?
-Nem.-egyszerű válasz....
-De haza hozol ugye?
-Talán.-nézett rám azzal a vigyorral.
-Zayn...
-Jaj hagyjuk már Zaynt!-csattant fel,majd beindított a motort és elindult....nem tudom hova.
-Miért csinálod ezt velem?-törtem meg a csendet.
-Érdekesnek tűnsz számomra.
-Ezt meg hogy érted?
-Úgy,ahogy mondom.-mondta miközben kifésült egy tincset az arcából.Ettől az erős parfümtől pedig már egyenesen hányigerem van.Hirtelen csörögni kezdett a mobilom.Zayn volt az.Feldobbant a  szívem.-Meg ne próbáld felvenni!-utasított.
-De...
-Megint ellenkezel?
Kezdem úgy érezni magam,mint egy túsz.Vajon Harry mit tervez velem?
-Ezt nem teheted.-suttogtam ahogy a könnyeim patakokban kezdtek folyni.
-Fejezd be a bőgést!-szólt rám.-És add ezt ide!-kapta ki a kezemből a telefont,mire felsikítottam.
-Add vissza!-hadonásztam előtte miközben az útra koncentrált.
-Elég legyen!-utasított mérgesen,majd a készüléket a zsebébe mélyesztette.Természetesen az ajtó felöli zsebébe.
-Ezért....
-Tessék?-szakított félbe.-Mondani akarsz valamit?-kérdezte miközben tenyerét a combomra simította majd egyre feljebb és feljebb.Gyorsan összezártam a lábaimat annyira amennyire csak tudtam a szemeimet pedig összeszorítottam.-Kérdeztem valamit!-mondta mérgesen.Keze jéghideg volt.
-Nem.
-Helyes.-mosolyodott el,majd ismét az útra koncentált én pedig síri csendben ültem mellette míg meg nem állt.