Chapter fifty-four

Helóóóóóka!!!:))
Megjöttem az új résszel!Remélem tetszeni fog!
Öt komment után hozom a következőt!:)







-Siessünk!-pattant ki az autóból,majd megkerülte a járművet és nekem is kinyitotta.-Gyorsan!-ragadta meg a karomat s húzott befelé a házba.
-Most meg miért sietsz ennyire?
-A rajongók miatt.-mondta,majd behúzott az ajtón.-Helyezd magad kényelembe.-ledobta a kabátját a kanapéra ezután a zongora elé ült.
-Elmondanád minek hoztál ide?
-Inkább megmutatom.
Halkan kezdett játszani egy számomra ismeretlen darabot míg én levetettem a cipőmet meg a kabátomat,majd leültem a fotelba ami a zongora mellett állt és figyelmesen hallgattam.Lepillantott,majd lábát a pedálra csúsztatta és annak segítségével tette a dallamot még gyönyörűbbé.Hirtelen megállt és rám nézett.
-Gyere ide Al!-nyújtotta a kezét.
-Minek?
-Miért nem tudod egyszer azt csinálni amit mondok egy szó nélkül?
-Nem tartozom neked semmivel.Nem kell azt tennem amit mondasz.Nem vagyok a rabszolgád!
-Újra kéne,hogy emlékeztesselek?-állt fel,majd elindult felém.
-Nem kell semmire emlékezetetned.-húzódtam hátrébb tőle.Megrémültem mikor hatalmas kezét felém nyújtotta és megragadta a copfomat.Lágyan simogatta vérvörös hajamat.
-Nem akarom,hogy fájjon.-suttogta,majd leggugolt.-Ezért ne próbálj felidegesíteni.A saját érdekedben.
-Te gazember!-szűrtem a fogaim közt mérgesen.
-Hogy mondod?-hajolt közelebb.
-Semmi.-suttogtam ijedten.
-Annyira gyönyörű vagy.-mért végig tetőtől talpig.-És annyira törékeny....-hajolt egyre közelebb miközben mutatóujját a felsőmbe akasztotta és egyre feljebb húzta.
-Ne!-szóltam rá és próbáltam elugrani,de a szűk hely miatt nem tudtam.
-Ne.Ellenkezz.
-Harry!-fogtam le a kezét,majd feljebb csúsztam a fotelben.Nem mintha bármit is segített volna erős kezei ellen.Minden gond nélkül maga alá húzott és fölém hajolt.Testével teljesen befedve engem.
-Azt hiszed el tudsz előlem menekülni?Már megbeszéltük,hogy felesleges egyáltalán törni magad.Én mindig megszerzem amit akarok.Mindig!
-Én nem vagyok egy tárgy amit csak úgy birtokolhatsz!Én nem a tiéd vagyok!Én Zayn....
-Már megint?!-csattant fel.-Zayn egy senki!Nem tudsz róla semmit!A rózsaszín ködöt látod és a vele járó hamis érzelmet érzed!Te nem szereted őt igazából!Hát nem érted?!Ő egy gyilkos.
-Nem!-kiáltottam fel.-Ez nem igaz!Zayn nem ölt embert!
-Igazán?-kérdezte kárörvendő mosollyal az arcán.-Te tényleg ennyire hülye vagy?
-Mi?
-Mit gondolsz ki ölte meg azt az embert aki azon az estén megtámadott téged Miatta!
-Harry....-suttogtam.
-Mit gondolsz miért nem beszél egy árva szót sem a szüleivel?Mit gondolsz miért van a banda karreirje a béka segge alatt?!Na vajon miért?!-kiabálta mérgesen.-Hát miatta!Zayn miatt!Minden  miatta történt!
-Nem hiszek neked.-mondtam halkan míg ráncoktól eltorzult arcát figyeltem.
-Mit vársz?Mivel győzzelek meg?
-Semmivel.Hagyj békén.Ennyit kérek.
Felnevetett.
-Az nem fog menni.-rázta a fejét.
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem miközben a könnyeim már utat törtek maguknak és az arcomon folytak lefelé.
Ujjbegyeit a combomba mélyesztette s lassan a fülemhez hajolt.
-TÉGED.-suttogta.Lehelete végigfutott a nyakamon és próbáltam arra koncentrálni,hogy el ne ájuljak,mert akkor tényleg magatehetetlenné válok és azt tesz velem amit akar.Összeszorított szemekkel,feszengve ültem tovább mikor meghallottam a lépteket távolodni tőlem.Rögtön megkönnyebbültem és kinyitottam a szemeimet.Felpattantam a helyemről.-Mégis mit gondolsz hová mész?-kérdezte a konyhaajtóban ácsorogva.
-El.
-Senki nem mondta,hogy elmehetsz.
-Nem érdekel.
-Al!
-Ne hívj így!-fordultam felé mérgesen mire már csak azt láttam,hogy felém közelít és a falhoz szorít.Tüdőmben akadt a levegő.
Hajvégei rakoncátlanul kikandikáltak a hajpánt alól ahogy mérgesen fújtatott felettem és igyekezett visszatartani a dühét.Óvatosan felemeltem a kezemet,majd lassan a mellkasára simítottam.Őrült gyorsan vert a szíve.
-Harry!-szólítottam meg,de nem válaszolt csak kapkodta tovább a levegőt.-Hallod!-szemei sötétek voltak.-Én most...
-Nem Al,most kib*szottul azt csinálod,amit én mondok!Gyerünk!-ujjai vadul körülfonták a karomat.-Fel!Most!-lökött maga elé.
-De...
-Indulj!-ordította.
-Nem!-fordultam szembe vele,amit rögtön megbántam.Csípős tenyere azonnal az arcomon landolt melytől úgy égett a bőröm,mintha égési sérülésem lenne.Zsibbadni kezdtem mindenhol.A bőröm nedves volt a kövér könnycseppektől melyek sorban áztatták az arcomat.Megpofozott....
-Na elindulsz már,vagy mi lesz?!-lépett közelebb,mire én hátrálni kezdtem.Kezemet a sajgó részhez szorítottam és úgy menekültem előle fel az emeletre.Rohantam amilyen gyorsan csak tudtam és rögtön bementem az első szobába amit megláttam.Nem érdekelt hol vagyok vagy mi van itt.Csak ne találjon rám.-Hiába próbálsz elbújni!-hallottam a kiabálását igencsak közelről,majd hátrébb húzódtam a szobában,végül nekiütköztem valaminek,ami hangos csörömpöléssel jelezte a földretérést.
-A k*rva életbe!-szitkozódtam,amin magam is meglepődtem.Az ajtó hirtelen nyikorogni kezdett s a folyosóról betörő világosság feltárta a lámpa szilánkjait melyek a földön hevertek.
-Al.-mondta higgadtan.-Meg ne mozdulj!-közeledni kezdett,mire én reflexből rögtön hátraugrottam.Az éles fájdalom azonnal a talpamba nyilalt.Felkiáltottam.-Nem hiszem el!-kiabált mérgesen,majd elindult felém én pedig egyre távolabb és távolabb tőle.Közben  a fájdalom fokozódott.Az egész talpam égett mintha forró parázson sétálnék.-Állj már meg!!!-kiabálta mikor a szilánkoktól már nem tudott tovább jönni.
-Engedj el!
-Ilyen állapotban nem mész sehova!-mondta,majd vett egy mély lélegzetet,végigsétált a szilánkokon,majd mikor elém ért,a combom alá nyúlt és felemelt a földről.Erről azonnal Zayn jutott eszembe.-Most pedig befogod és addig nem beszélsz,míg azt nem mondom megértetted?!-várt pár másodpercig.-Nem hallom!
-Meg.-suttogtam,majd nekidőltem mellkasának.Éreztem szívének heves dobogását.
-Helyes.-mondta,majd elindult a fürdőszoba felé.Feloltotta a villanyt és a kád szélére ültetett.-Maradj!-mondta miközben egy kis táskában turkált a mosdó alatt.Pár percen belül megtalálta amit keresett.Egy csipeszt.
-Nem!-ráztam a fejem rögtön.
-Nem mondtam,hogy beszélhetsz!-guggolt le ,majd megragadta a lábam,mire mozgolódni kezdtem.-Al muszáj kiszednem a szilánkokat a talpadból.
-Vigyél kórházba!
-Semmi szükség rá.
-De...
-Csak maradj nyugton és nem fog fájni.
-De...
-Ne kezd újra!-figyelmeztetett,majd ölébe vette a lábaimat és óvatosan lehúzta a zoknikat.-Te jó ég.-sóhajtotta.
-Mi az?-kérdeztem,majd lenéztem,hogy jobban szemügyre vegyem a dolgokat.De azt hiszem nem kellett volna.Harry nadrágja csupa vér volt ahogy a zoknim is.Szédülni kezdtem.
-El ne ájulj itt nekem.-ragadta meg a csípőmet és közelebb jött hozzám.-Hallod!-szólongatott.Nem!Nem szabad!Erősnek kell lennem.-Alice!
-Jól vagyok!-mondtam miközben erősen megmarkoltam a kád szélét.-Csak csináld gyorsan!-szemeivel az arcomat fürkészte.-Mi az?
-Semmi!-mondta,majd ujjaival körülölelte a bokámat s feltartotta.Éreztem ahogy az apró szilánkokat egyesével húzza ki melyek belefúródtak a bőrömbe.Próbáltam visszatartani a könnyeimet,de nem sikerült.Harry egyszer sem nézett rám.Látszott rajta,hogy erősen koncentrál,hogy ne okozzon akkora fájdalmat.Óvatosan lerakta a kész lábamat,majd kezébe vette a másikat.
-Még egy picit bírd ki!-nézett fel rám.-Ebben nincs olyan sok.
Csak bólogattam.A fájdalom a kétszeresére nőtt.Nem bírtam tovább.Felkiáltottam.Láttam a szemem sarkából ahogy rám néz.Tekintete kifejezéstelen volt.Véres kezével letörölte a verejtéket homlokáró és ismét elkezdte.
Összeszorítottam a szemeimet és Zaynre gondoltam.Az utolsó csókunkra.Amikor együtt voltunk.
-Meg is van.-hallottam hirtelen.-Még lefertőtlenítem és bekötöm.
-A tiéd?
-Semmiség.-mondta miközben felállt,majd a tükörhöz sétált és onnan vette ki a szükséges dolgokat.-Ez egy picit csípni fog.
-Vagy rohadtul.
-Ja....vagy.-mondta,majd ismét leguggolt.-Te csúnyán beszélsz?-kérdezte hirtelen.
-Nem tök mindegy?
-Végül is....de.Csak mert annyira ellenezted,hogy én bármi rosszat is mondjak.
-Ez most más.
-Igazán?-nézett a szemembe.Gyönyörű szemei voltak.
-I...igen.-dadogtam idétlenül.Annyira kényelmetlenül éreztem magam.-Vigyél haza.
-Öhm....ha nem vetted volna észre,majdnem elvéreztél pár perccel ezelőtt.Ráadásul képtelen vagy egyáltalán lábra állni!A szófógadatlanságod következtében nem teljesíthetem a kérésedet.
-Azt pedig elfelejtheted,hogy itt maradok egy percnél is tovább!
-Nem hiszem el,hogy még most is képes vagy vitatkozni.Megint.Csak fogd be és ülj tovább!
-Nem fogom azt tenni,amit kérsz.
Felállt s fölém magasodott.
-Nem történt még elég baj?-suttogta miközben arcom elé emelte véres kezét melytől elkapott a hányinger és pulóvere aljába kapaszkodtam.-Nem?-kérdezt újra,majd orrom alá nyomta ujjait.Elfordítottam a fejem,de a hajamnál fogva finoman visszahúzott.-Nem?
-De.-suttogtam s fejemet hasának döntöttem.-Csak fejezd már be!
-Most pedig ne mozdulj!Fájni fog.
Ez aztán megnyugtató.
-Nem hagyhatnánk ezt el?-kérdeztem miközben már a a kezében volt a vatta.
-Ha azt akarod,hogy elfertőződjön es lerohadjon a lábad......Persze!
-Tényleg lerohad?-kérdeztem csodálkozva,mire kuncogni kezdett és ölébe vette a lábaimat.-Harry!
-Pssszt!-szólt rám.Szorosan lehúnytam a szemem és vártam a fájdalmat.De nem jött.Mikor már pár perce így ültem a kád szélén,elfogott a bizonytalanság és kinyitottam a szemeimet.Harry tekintete az arcomon volt.Fogalmam sincs mit nézett rajtam annyira,de azt tudom,hogy nagyon idegesítő.
-Most meg mi a francot bámulsz?
-Ennyire félsz a fájdalomtól?
-Nem!-fordítottam el a fejem.
-Nem tudsz hazudni Al!Legalábbis nekem nem.
-Kérlek ne hívj így!
-Úgy hívlak,ahogy akarlak!És most...-megfogta a kezemet és a vállára simította.-ha nagyon fáj,itt kiélheted magad.
-Most mit kezdjek én...-még be sem fejeztem a kérdést,máris elkezdődött a csípő fájdalom és azonnal tudtam mit kell tennem Harry izmos vállával.Felmordult ahogy körmeimet puha bőrébe vájtam.-Ne haragudj!-esedeztem bocsánatáért aztán eszembe jutott mit tett velem ezelőtt és máris megbántam a bocsánatkérő szavakat.A fájdalom egyre csak nőtt én pedig próbáltam uralkodni magamon.
-Jó.-mondta,majd kezébe vette a másik lábamat és azzal is eljátszotta ugyanezt.-Kész!-sóhajtott,majd lefejtette kezemet a válláról és letépte magáról a felsőt,hogy mengézze mekkora sérülést okoztam neki.-Nem vészes.-fordult felém,mire gyorsan elvittem a tekintetemet.Szemem sarkából láttam azt a szemtelen mosolyt az arcán.Odasétált hozzám és elém állt.-Nézz rám!-parancsolta.-Hallod?-ujjai megint végigsiklottak a copfomon.-Nézd meg mit csináltál velem.-hajolt le ,hogy jól láthassam vállát mely tele volt véraláfutással.Szám elé kaptam a kezemet.Ez neki nem vészes?Óvatosan megérintettem a területet.-Megjelöltél.
-Nem!
-Dehogynem.Most én jövök!-hajolt egyre közelebb és közelebb.
-Nem!-pattantam fel azonnal az ülőhelyzetemből ami nagy hiba volt.A fájdalom annyira gyötört,hogy nem bírtam megtartani a saját súlyomat és Harry karjaiba omlottam.-Édes Istenem!-sóhajtottam,mire nevetni kezdett.
-Megmondtam,hogy nem tudsz lábraállni!De te megint nem hittél nekem.
-Elegem van.-ráztam a fejem.
-Pedig alig csináltam veled valamit.-suttogta miközben végig a számat nézte.-Még annyi mindent tervezek.-a fülemhez emelte ajkait.-És élvezni fogod.
-Az biztos.
-Tessék?
-Semmi.
-Bekötöm a lábaidat.-mondta,majd visszaültetett a kád szélére s kezébe vette a kötszert.-Végigszenvedtük.-mosolyodott el,majd rám nezétt azzal a sanda vigyorral.
-Ja.-mondtam miközben a könnyek ismét végigszánkáztak az arcomon.
-Ez is fáj?-kérdezte.
-Nem.
-Akkor?
-Semmi.
-Al!
-Semmi.-szorosabbra húzta a csomót,mire felnyögtem.-Csak...hiányzik.
-Ki?
-Szerinted?-néztem rá könnyekkel teli szemmel.
-Ezt többet hallani sem akarom.-mondta és figyelme újra a lábamra összpontosult.
Miután mindkét lábamat vastagon betekerte fáslival,nekiesett a sajátjának.
-Add majd én segítek!
-Nem kell!
-Harry add oda azt a rohadt csipeszt most!-mondtam haragosan majd feltápászkodtam,megragadtam és leültettem őt a helyemre.Leültem egy kis szőnyegre törökülésbe,majd lehúztam róla a zoknijait.
Óvatosan szedtem ki az apró szilánkokat a talpából.Messze nem volt olyan sok mint nekem.Mint általában,nekem jutott a java.Pár csepp vér ragadt a felsőmre ahogy próbáltam minél óvatosabb lenni.Harry egyetlen hangot sem hallatott miközben  kínoztam őt.Semmit mondó tekintettel bámult le rám.-Nem fáj?
-Hm???-eszmélt fel azonnal.
-Nem fáj?
-Nem.
-Akkor jó.
Miután ugyanazt végigcsináltam vele amit ő velem,felvett a földről és egy szobába vitt.
-Muszáj átvetkőznöm.-nézett végig vértől ragadó ruháin.-És neked is.Nem vagy rosszul?-kérdezte miközben letett az ágyra.
-Egy picit.
-Elég sok vért vesztettél.-Zayn....
-Haza akarok menni.
-Ne idegelj már!-mondta mérgesen miközben a szekrényben kezdett kutatni.
-Vigyél haza.
Nagy levegőt vett.
-Na ide figyelj!-lépett elém.-Eszemben sincs ilyen állapotban hazavinni!Mondd mit mondanál a bátyádnak?Hm?Mert ha szótfogadtál volna,ez most nem lenne!
-Annyira utállak!-kiabáltam az arcába.Megint sírni kezdtem.
-Engem az hidegen hagy.Ne aggódj,fogod ezt majd másképp is gondolni!Amikor majd rájössz mekkora tévedésben élsz.
-Elég legyen már!Nem bírom ezt tovább hallgatni!-mondtam és felálltam de ismét a földön landoltam.Ezúttal Harry csak nézett,nem segített.Úgy nézett rám,mintha megsajnált volna.De ez tévedés.Gondolom sokkal inkább élvezte a helyzetet.Hátat fordított nekem és keresett tovább a szekrényben.