Chapter fifty-five (long part)

Sziasztok Kedves Olvasóim!
A következő egy iszonyú hosszú rész lett!
Sok-sok szeretettel írtam és remélem tetszeni fog!
Kérlek titeket,sok kommentet írjatok!
Köszönöm,jó olvasást!!!!:))








Feltámaszkodtam a térdemre ,majd halkan kinyitottam az ajtót és mászni kezdtem kifelé remélve,hogy nem veszi észre.Bár nem sok esélyt láttam abban,hogy bármilyen  messze jutnék.De egy próbát megér nem?
-Állj csak meg!-ragadta meg a derekamat és visszahúzott a szobába,majd felkapott és az ágyra fektetett.-Nem tudsz túl járni az eszemen.Jegyezd meg!Én mindig két lépéssel előtted járok.-fölém mászott,térdeivel közrefogta a derekamat,két kezével pedig a fejem mellett támasztotta magát miközben lehajolt hozzám.Hamar elfordítottam a fejem.Kuncogni kezdett.-Nézz rám Al!-kérte.Továbbra is kifelé bámultam az ablakon.-Azt mondtam nézz rám!-parancsolta már keményebb hangon.-Al!-simította végig tenyerét az arcomon.Összeszorítottam a szemeimet.
-Ez...fáj.-nyögtem mikor egyre erősebben ölelte körül testemet lábaival.
-Nézz rám.-kérte újra,mire felé fordítottam tekintetem.-Na!Sokkal jobb.-vigyorodott el,majd orrával simogatni kezdte az arcomat.Szívem majd˙ kiugrott a helyéről ahogy puha bőre az arcommal érintkezett.-Tudod mennyi lány vágyna arra amit te most megkapsz tőlem?-búgta a fülembe.
-Egy cseppet sem érdekel.
-Igazán?-távolodott el.
-Igazán.
-Nem akarsz mindabban részesülni amiben az előtted lévők?
Feltört bennem a düh.Mit gondol mi vagyok én?
-Nem.
-Soha nem panaszkodtak.-suttogta.Éreztem ahogy az arcom eltorzul az undortól.-Úgy vélem elég gyakorlott vagyok már.-eltűrt egy tincset az arcából.-De gondolom te még szűz vagy.-tüdőmben akadt a levegő.Ne Alice!Nyugodj meg!-Ők már nem voltak.-az a piszkos mosoly még mindig ott ült elégedett arcán.-Vagy...te sem vagy az?Meddig jutottatok el Zaynnel?
-Semmi közöd hozzá!-csattantam fel,mire megfogta vállaimat és visszatolt a párnára.
-Nyugodj meg!Most beszélgetünk.-hajolt közelebb.-Hacsak nem akarsz mást csinálni.
-Nem.-vágtam rá azonnal.
-Gondoltam.-mosolyodott el.-Szóval?-kissé balra döntötte a fejét miközben lágyan benedvesítette telt ajkait.
-Mi van?
-Szűz vagy még?
-Ehhez neked semmi közöd Harry!És szállj már le rólam!-próbáltam eltolni magamtól,de nem jártam sikerrel.Sokkal több erő van benne,mint bennem.Ami eddig is nyilvánvaló volt.Nem is tudom minek próbálkoztam.
-Nem fogsz válaszolni?
-Ha leszállsz rólam.
-Itt én szabom a feltételeket.Vagy beszélsz,vagy fájni fog.
-így próbálod megszerezni magadnak a nőket?
-Nem.Csupán így hajlandóak engedelmeskedni.
-És szerinted ez jó?
-Most én kérdezek.-sóhajtottam.-Válaszolj már!-két kezét a bordáimra simította,majd majd ujjait lágyan a csontjaim közé nyomta.Keservesen nyögtem fel kezei közt,mire elmosolyodott.-Nem értem miért állsz ellen nekem.-mondta miközben egyre erősebben masszírozott.Rettenetesen fájt ahogy ujjai a csontjaim közé mélyedtek.Legszívesebben ordítottam volna,de nem tettem.Nem adtam meg neki azt az örömet.Mikor a helyzet kezdett eléggé kritikussá válni,megragadtam bicepszét körmömet pedig teljes erőmből a bőrébe mélyesztettem.Felszisszent,majd kuncogni kezdett s újabb,erősebb mozdulatokkal folytatta.
-Harry!-nyögtem keservesen.-Elég már!
-Válaszolj.
-Jól van!Csak fejezd már be!
Tenyerét a sajgó részre fektette,majd lágyan simogatni kezdte.Elmélyülten figyelte ahogy lélegzetem egyre lassabbá válik,majd a szemembe nézett.
-Nem hallom.
-Igen.-suttogtam.
-Tessék?
-Igen.-mondtam már határozottabban.Nem kell tudnia semmiről.
-Gondoltam.-nevetett.-Zayn túl puhap....
-Harry!-szóltam rá miélőtt kimondta volna.
-Sajnálom.Tudom,hogy fáj,de ez az igazság.
-Nem kapok levegőt.-mondtam miközben körülöleltem magam.Minden mozdulat fájt.Mi a francot tett velem?Ha így folytatja tényleg meg sem fogok tudni mozdulni.
-Ne aggódj!El fog múlni.-mondta,majd megragadta a felsőm alját amit feltűrte egészen a melltartómig.Nem volt erőm harcolni ellene.Egyszerűen nem...-Nem olyan vészes.-lehajolt,majd puha ajkaival érintette a fájdalotól lüktető felületet.Szívem zakatolt a mellkasomban.Mégis mit művelek?Ez nem én vagyok!Zayn!Hol van Zayn?
-Harry...-suttogtam,de nem reagált.Tovább csókolta végig a bőrömet mindenhol ahol fájdalmat okozott.Haja csiklandozta a hasamat ahogy fejét óvatosan a testemre fektette.
-Jobb?-kérdezte halkan.
-Nem.-próbáltam feltámaszkodni,de nem tudtam annyira szúrt az oldalam.-Harry mit tettél velem?-kérdeztem könnyes szemmel.
-Tudom,hogy kibírod!Muszáj erősnek lenned Al!
-Te nem vagy normális!Még nem vagyok itt három órája,de már olyan szinten bántalmaztál,hogy képtelen vagyok lábraállni!-törtem ki dühösen.
-Ez mind nem történt volna,ha engedelmeskedsz!-vágott vissza.
-Vigyél haza most!
-Nem.
-Azt mondtam vigyél haza!-kiabáltam,de mintha meg se hallotta volna.
-Ne játsz a türelmemmel.
-Te pedig ne játsz velem.
-Te nem tudod milyen az,ha én játszom egy nővel.Hidd el,nem így néznél ki.
-Ezt meg hogy érted?
-Szeretem a.....durva dolgokat.-szája féloldalas mosolyra húzódott,az én arcomon bizonyára a félelem ült ki.Na meg persze az undor.-De ne aggódj!Neked nincs okod félelemre.Még.-hajolt le az arcomhoz,ajkaival felszántotta arcom minden egyes szegletét.
-Nem vagy normális....-suttogtam miközben ujjaimat hosszú,göndör hajába akasztottam,majd lágyan felhúztam őt.
-Lehet.Amint meglátlak még a józan eszem is elvesztem.
-Harry te nem szeretsz engem.
-Jól mondod!Én senkit nem szeretek.
-Akkor mi ez az egész?
-Jó a segged és jók a melleid.
-Ennyi vagyok számodra?
-Úgy nagyjából.-szemeimbe könny szökött.Mégis hogy mondhat ilyet?Miért?-De emiatt ne légy szomorú.Én soha nem voltam szerelmes és nem is leszek.Számomra ez csak szórakozás.
-Hogy van szíved így kihasználni másokat Harry?
-A világ így működik Al.Hol láttál te  kedves,becsületes,igaz embert utoljára?-csendben figyeltem az arcát.-Na erről beszélek.
-És szerinted ez jó?
-Miért az jobb,hogy egy gyilkosba vagy szerelmes?
-Jobb,mitha beléd lennék!-mondtam dühösen.
-Ezt gondold át jól.Mellettem sokkal jobb helyed lenne hidd el.
-Látom.-simogattam meg lágyan az oldalam.
-Egy pár alkalom után megtanulnád,hogy amit mondok,azt kell csinálnod!
-Én nem akarok egy olyan ember mellett élni,aki egy tárgynak tekint engem.Nekem szeretetre van szükségem.
-És azt hiszed  Zayn mellett ezt megkaphatod?
-Megkaptam,míg közbe nem avatkoztál.
-Na persze.Nem ilyen a világ Al!Ennél sokkal durvább és ha nem harcolsz,elbuksz.Ez tény.
-Felesleges a harc,ha nincs miért.
-Pontosan.
-Te miért harcolsz?
-Pillanatnyilag érted.
-Én nem lehetek a tiéd.Már másé vagyok.
-Ezen lehet változtatni.
-És mi van,ha nem akarok?
-Azt senki nem kérdezte,hogy te mit akarsz.
-Mire kellek én neked voltaképpen?
-Nem kell minden kérdésedre választ adnom.-hajolt közelebb.
-De én tudni szeretném.
-Várd ki a végét és meglátod.
-Fájni fog?-remek kérdés......biztos akarom tudni a választ?
-Az tőled függ.
Kifújtam a levegőt.
-Leszállsz rólam kérlek?-kérdeztem nyögdécselve.
-Miért?
-Mert már nem sokáig bírom így.
-Egy csókért cserébe.
-Szó sem lehet róla.-mondtam rögtön.
-Akkor végignézem ahogy megfulladsz.Nekem úgy is jó!
-Harry!-kiabáltam dühösen.
-Szólj ha megfontoltad az ajánlatot.-mondta miközben teljes súlyával rám nehezedett.Lehúnytam a szemeimet s próbáltam higgadtan lélegezni és nem pánikba esni.Tudtam hogy Harry mindenféle akadály nélkül képes lenne a véksőkig elmenni.Vajon mit élvez ebben?Mitől jó neki ez?Ahogy a tüdőm egyre nehezedett sírni kezdtem.Rengeteget bőgök mostanában.-Tudod hogy nincs választásod.Hacsak nem akarsz meghalni.
Nem.Nem.Nem!Nem akarom megcsalni Zaynt!Én teljes szívemből szeretem őt.De ha most...nem teljesítem amit kér....Muszáj megtennem.
-Rendben!-kiáltottam fel,mire kissé felemelkedett én pedig végre levegőhöz jutottam.
-Csókolj meg Al!-hajolt közel hozzám.
-Képtelen vagyok megmozdulni.-mondtam keservesen.
-Most már látod mire vagyok képes.-mosolyodott el.Én meg ismét sírásba kezdtem.-Na!Ne sírj már!-ujját végighúzta arcomon.-Inkább mosolyogj.Azt jobban szeretem.-üres tekintettel bámultam rá.-Nem?Hát jó.Akkor majd én segítek.-mondta,majd ajkait az enyémre tapasztotta.Lágyan csókolt miközben a sajgó oldalamat cirógatta ujjaival.Nem tudom miért,de szinte megnyugtatott ezzel a gesztussal.Harry nagyon furcsa hatással van rám.Felnyögtem mikor hirtelen erősebben szorított.Mintha mérges lenne.Vagy csupán...izgatott.Miután elhúzódott tőlem,mélyen a szemembe nézett.-Élvezted?
-Nem tudom.
-Ez nem válasz.
-Nem értelek.-ráztam a fejem.
-Mit nem értesz drága?
-Hogy miért...és hogyan...
-Pihenned kellene.-suttogta,majd lemászott és ismét a szekrényhez sétált.-Én lezuhanyzom.Addig várj itt.
-Mintha képes lennék bárhová is menni.-mondtam flegmán.
-Sietek.-kacsintott rám,majd elhagyta a szobát.Lassan felültem és nekitámaszkodtam az ágy háttámlájának.Mindeközben pedig azon gondolkoztam,vajon hogy fogok tudni kikerülni innen.Hogy fogok megszabadulni Harrytől.Vagy hogy elenged e egyaltalán.De nem tarthat fogva örökké.Hisz....valakinek csak hiányoznék.Zayn...
Annyira hiányzik.
Az ágy széléhez csusszantam,majd lábujjhegyre állva sétáltam oda a tükörhöz.Így is rettenetesen fájt,de kibírható volt.Mikor felhúztam a felsőmet,szemeim elkerekedtek.Hatalmas lila foltok díszelegtek a melltartóm alatt a bordáimon.Harry ujjnyomai...
-Te jóságos ég.-sóhajtottam miközben óvatosan végigsimítottam a hatalmas lila foltot mindkét oldalon.Még mindig nehezen szedtem a levegőt,de a főbb fájdalom szerencsére alább hagyott.Miután már nem bírtam lábujjhegyen állni többet,visszaültem az ágyra.Vajon Harry mit tervez velem?Talán megerőszakol?Vagy pokollá teszi az életemet?Vagy....megöl?
Annyi gondolat kavargott a fejemben és nem tudtam melyik mondható ésszerűnek.Valószínűleg egyik sem.Vagyis ki tudja.Bármi megtörténhet...főleg  Harry mellett.
-Készen vagyok.-lépett be a szobába.-Te nem akarsz megfürdeni?
-Nem.-szerencsére nem erőltette a dolgot.Végül is most kötötte be a lábamat.Mi értelme lenne megfürödni?Meg hát hogy képzelte,hogy én majd egyedül beállok a zuhanyzóba?Biztos,hogy nem így képzelte.Harrynek ennél sokkal mocskosabb a fantáziája.
-Harry!-szólítottam meg kedvesen miközben megint a szekrényben keresgélt.
-Tessék.
-Mikor mehetek haza?
-Akár most is elindulhatsz.
-Mikor VISZEL haza?
-Azt még nem tudom.Jó lenne,ha addig itt maradnál amíg meggyógyulnak a sebeid és képes leszel járni.
-Mi?-kérdeztem kerek szemekkel.
-Azt mondtam...
-Hallottam!-szakítottam félbe.-De...az több napba is beletelhet.Vagy akár hétbe.
-Pontosan.-mosolyodott el.-Így legalább jól megismerjük egymást.Zaynnel úgyis a szakítás küszöbén álltok,a bátyádat meg elintézem.
-Ez nem igaz!-kiabáltam mérgesen.
-Miért nem keresett még eddig szerinted?
-Fogalmam sincs...
-Mert nem érdekled őt.Ennyi.
-Ez mind hazugság.Félre akarsz vezetni.
-Igen.A jó útra.
-Mit fogunk csinálni egész nap?!
-Öhm...-mökögött miköben felém fordult.-Azt nem tudom.Van pár filmem ha érdekel.
-Ja...persze.-hajtottam le a fejem.
-De ha gondolod szívesen elszórakoztatlak.-mosolyodott el.
-Komolyan itt kell maradnom?-néztem rá szomorúan.
-Igen.Meg kell értened.
-Nem akarom!
-Majd én teszek róla.-mondta,mad ledobta a törülközőt és nekem tátva maradt a szám.-Tetszik?-kérdezte mosolyogva mikor észrevette,hogy őt bámulom.
-Nem.-vágtam rá azonnal,mire felvette a felsőjét és a melegítő nadrágját.-Nincs jobb dolgod?
-Szabadnapunk van.Időm mint a tenger.-mondta,majd elindult az ajtó felé.-Csinálok popcornt és elkészítem a filmet.Addig gyere le.
-De hogyan?!
-Oldd meg!-kiabálta.-Ha nem leszel lent tíz percen belül,nem csak a lábaid lesznek használhatatlanok!
-Hülye idióta!-dühöngtem magamban,majd óvatosan felálltam a sarkamra,de azonnal visszaestem az ágyra.Kegyetlenül fájt mindenem.Hogy lehet valaki ekkora szemétláda?
Fogtam magam,térdre ereszkedtem és úgy másztam el a lépcsőig.Képzelem hogy nézhettem ki.De mindegy.Próbáltam nem foglalkozni ezzel.Leültem és egyesével vettem a lépcsőfokokat.Mikor az utolsóhoz értem,belekapaszkodtam a korlátba és lassan felhúztam magam.Nem akartam Harry előtt végigmászni a padlón és látni azt az elégedett mosolyt az arcán.Inkább szenvedtem.A sarkamra álltam,majd sietősen ballagtam oda a kanapéhoz.Harry szerencsére a konyhában volt és készítette elő a dolgokat.
-Ez gyorsan ment.-mondta miközben a tálat az asztalra tette.-Mit akarsz nézni?
-Mid van?-kezembe nyomta a DVD-ket.A legtöbb akciófilm volt.-Válassz te!-adtam neki vissza.
-Rendben.-kivett egyet ,majd a CD-t a lejátszóba helyezte.-Ez a kedvencem.-mondta miközben a távirányítóval a kezében leült mellém.Miután elindította a fimet,kezébe vette a kukoricás tálat.-Vegyél!-nyújtotta.
-Nem kérek,köszönöm!-mondtam,majd tekintetemet a képernyőre fordítottam és próbáltam élvezni a filmet.
-Biztos?
-Biztos.-felhúztam magamhoz a lábaimat és óvatosan nyomkodni kezdtem a talpam.
-Vérezni fog.-szólt közbe.-Ne csináld.Majd este átkötöm.-hihetetlen.Tisztára úgy beszélt,mintha nekem kéne hálásnak lennem neki.Mintha nem is csinált volna semmit.
-A tiéd?
-Semmi baja.Pár karcolás semmi több.
-Az jó.Nem kéne feltakarítani a szilánkokat?
-Majd megcsinálom.
-És a vért a fürdőben?
-Ne aggódj már annyit Al!
-Én csak jót akarok.
-Most a filmre figyelj!-fordult vissza a TV-hez.
Őszintén nem igazán érdekelt mi megy a TV-ben.Sokkal inkább Zayn miatt aggódtam.Vajon mit csinálhat most?Gondol rám?Hiányzom neki?Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben mikor Harry hirtelen megkocogtatta a vállamat.
-Itt vagy?
-Persze!
-Akkor mi történt az előbb?
Csendben figyeltem Harry ajkait ahogy lassan szedte a levegőt.Szemeivel az arcomat fürkészte.
-Min gondolkozol?Azonnal elfeledtetem veled.
Na most találj ki gyorsan valamit Alice!
-Öhm...csak eszembe jutott...valami.
-Mi?
-A gitárom.
-Tudsz gitározni?-kérdezte csodálkozva.
-Igen és énekelni is.-ó mért nem tudod befogni te hülye?!
-Tényleg?
-Nem,csak hazudtam.-mosolyogtam.
-Jó látni a mosolyod.-mondta elmélyülve,majd zavartan visszanézett a képernyőre felvéve azt a kemény tekintetet.Annyira furcsa...Észrevétlenül odahajoltam hozzá és a hajával kezdtem játszani.Csodálkozó szemekkel nézett rám.-Mit művelsz?-kérdezte nevetve.
-Milyen puha.
-Na!Ne cseszd el a hajam!-hajolt el azonnal,majd feljebb csúsztatta a tincseit helyén tartó kendőt.
-Ne haragudj!-húzódtam el és nekidőltem a kanapé háttámlájának.
-De nem bánom.Amúgy sem megyek sehova.-mondta végül,majd letette a tálat az asztalra és az ölembe feküdt.Szívem hevesen dobogott a mellkasomban.-Nem kényelmetlen?
-N...nem.-dadogtam,mire kuncogni kezdett.Tudta,hogy zavarba hozott.
Miután kényelembe helyezte magát,ujjait lágyan végigsimította a talpamon.Felszisszentem,mire keze ökölbe szorult.
-Meggyógyul.-motyogta,majd egyik kezét a combomra simította és úgy nézte tovább a filmet.Ezzel most akkor engedélyt kaptam arra,hogy tovább játszak a hajával?Óvatosan lehúztam a brit kendőt a fejéről,majd ujjaimat sűrű fürtjei közé mélyesztettem.Hihetetlenül puha és sűrű haja volt.Bicepsze megfeszült ahogy lágyan cirógattam a fejbőrét.
-Ez jó?-kérdeztem halkan.
-Hm...-ennyit kaptam válaszul.Minden bizonnyal igen így tovább kényesztettem őt.Hátha ezzel nyerek valamit...bár....nem hiszem.
Így feküdtünk talán órákig.A film rettenetesen hosszú volt,a lábam pedig már elzsibbadt.Miután lezajlott az utolsó jelenet,elvettem kezemet Harry hajáról és halkan ébresztgetni kezdtem.
-Harry!-suttogtam erőltetetten,de semmi választ nem kaptam.-Harry!-simogattam lágyan tetoválással teli kezét.-Harry!-finoman megráztam a vállát,mire hirtelen felugrott.
-Mi az?!Mi történt?!
-Vége a filmnek.
-Úgy látszik elaludtam.-ásított egy nagyot miközben nyújtózkodott egyet.
-Fáradt vagy?-kérdeztem bűntudatosan.
-Egy kicsit.Na milyen volt?
-Mi?
-Hát a film!
-Jó.
-Látom nem nagyon érdekelt.-mosolyodott el.
-Dehogynem!-ellenkeztem rögtön,mire megrázta a fejét.
-Akkor jöhet a következő?
-Nem!
Felnevetett.
-Mennyi az idő?
-Fél hét.
-Mit szeretnél csinálni?
-Haza menni.
-Ne kezd újra!Ha nem találsz ki valamit,akkor majd én!-érdemes volt felébresztenem.
-Mit szoksz csinálni a szabadidődben?
-Edzeni  és bulizni járok,alszom....kb. ennyi.
-Szeretsz te egyáltalán zenélni?
-Ez a munkám.Még szép,hogy szeretek.
-Énekelj nekem.
-Most?
-Igen most!
-Hát oké.De nem itt!-mondta,majd felkapott a kanapéról és a zongorához vitt.Leültetett a fotelba.-Légy csendben!-mondta mire forgatni kezdtem a szemeimet.-És ne grimaszolj!-szája mosolyra húzódott miközben leült a hangszer elé.Az egész testem libabőrös lett mikor meghallottam a zongora gyönyörű hangját.Lehunytam a szemem és koncentráltam az előjátékra,de mikor meghallottam Harry öblös,mély hangját,rögtön felnyitottam a szemem.A kedvenc számomat énekelte.A Little Things-et.
Zöld szemievel mindvégig az arcomat figyelte.Egyszer sem pillantott rá a zongorára,hogy egyáltalán jót játszik-e.De a hangzásból ítélve tökéletes volt.Az utolsó refrént halkan énekeltem vele,aminek látszólag örült.
Amikor befejezte felállt és leült mellém.-Tetszett?
-Nagyon.-mondtam halkan.
-Miért sírsz megint?
-Sírok?-kaptam oda arcomhoz ami tényleg tiszta nedves volt.-Én nem....-észre sem vettem.
-Tényleg ennyire tetszett,vagy ennyire szörnyű volt?-kérdezte nevetve.
-Nagyon tetszett Harry.Én nem tudom miért....
-Gondolom meghatódtál.-szólt közbe.
-Lehet.Kérhetek egy zsebkendőt?
-Persze.
Amíg ő kiment a konyhába én óvatosan felálltam,belekapaszkodtam a zongorába és lassan a székhez sétáltam.Még mindig rettenetesen fájt mindenem.Mikor az utolsó lépést megtettem annyira megszédültem,hogy majdnem összeestem.De Harry szerencsére még időben megjelent és elkapott.
-Tényleg ennyire rosszul érzed magad?-kérdezte egy kis bűntudattal a hangjában.Mégis mit gondolt?Nagy levegőt vettem,lefejtettem magamról kezeit,majd leültem.Nem válaszoltam.Nyilvánvaló nem?
Eszembe jutottak azok a dolgok amiket ez előtt mondott nekem.˝Jó a segged,jók a melleid.˝....ez nekem csak szórakozás˝ Mégis valami mást is látok a tekintetében.Vagy csak beleképzelem.Nem tudom...-Hm?
-Hát eléggé.De mindegy.-mondta,majd ujjaimat a billentyűre simítottam.Kirázott a hideg.Képtelen vagyok rá.Nem!Fogtam és lecsuktam a zongora tetejét.
-Most meg mit csinálsz?-kérdezte.
-Képtelen vagyok.Nem megy.
-Miért?
Nem tudtam mit mondhatnék.Nem akartam,hogy Harry bármit is megtudjon rólam.Annyira nem bízom  benne.Sőt!Egyáltalán nem bízom benne.
-Elkérhetem?-nyúltam a zsebkendő felé,mire ő rögtön felugrott és átnyújtotta nekem.
-Tessék.
-Köszönöm.Mióta hallgatsz komolyzenét?
-Egyszer a nevelőapám elvitt egy komolyzenei koncertre és annyira megtetszett,hogy amint hazamentem elkezdtem ilyen számokat letölteni.Emiatt tanultam meg zongorázni is.
-Tényleg?-kérdeztem csodálkozva.
-Igen.És te milyen zenét hallgatsz?
-A tiéteket.
-Csak azt?
-Nem.Vagyis....nem igazán szoktam zenét hallgatni.
-Akkor mit csinálsz egész nap?
-Hát dolgozom.
-És a szüleid?
Lehajtottam a fejem és újra kinyitottam a zsebkendőt,hogy megtöröljem a szemeimet.
-Meghaltak?-hogy lehet valaki ennyire érzéketlen?!-Árva vagy?
-HARRY!-szóltam rá,majd remegni kezdtem.Francba!Nincs nálam gyógyszer!Most mit fogok csinálni,ha rohamot kapok?!
-Válaszolj már!
Arcomat a tenyerembe temettem és próbáltam megnyugodni.Muszáj féken tartanom magam.Régen volt már ilyen.Annyira zokogtam,hogy még beszélni sem voltam képes.Hiába kiabált velem,hogy válaszoljak,egyszerűen nem bírtam.Hirtelen megéreztem kezeit magamon,majd a szék eltűnt alólam.Hova visz már megint?Megmarkoltam a pulóverjét és arcomat mellkasába temettem.Remélem nem akar bántani.
-Ne bánts kérlek!-bukott ki belőlem.
-Eszemben sincs.-dünnyögte.-így is úgy remegsz,mint a nyárfalevél.
-Hová megyünk?
-Feltakarítok kicsit.-mondta,majd letett a kanapéra.
-Segíteni akarok.
-Igen?És mondd csak hogyan?
-Azt nem tudom.
-Csak pihenj.Gyors leszek ígérem.
-Harry!
-Tessék!-fordult meg azonnal.
-Azt hiszem...nem érzem jól magam.-összekuporodtam és nekidőltem a kanapénak.
-Majd elmúlik.
Hát kössz Harry.Igazán megnyugtattál tényleg.Csendben ültem tovább miközben hallgattam ahogy próbál rendet rakni az emeleten.Olyan jó lenne aludni egyet,de Harry mellett nem merek.Annyira szeretnék már haza menni.
Halkan dúdolni kezdtem egy dalt,így szépen lassan elálmosodtam,majd azt vettem észre,hogy leragadtak a szemeim.
-Kész i....-hallottam hirtelen Harry hangos hangját amire felijedtem.-Ne haragudj!Aludj nyugodtan.Felviszlek.
-Nem kell.-ellenkeztem rögtön,de hiába.
-Velem alszol Drága!Nem emlékszel?
-Ne csináld ezt Harry!
-Ne ellenkezz.Nem akarlak kórházba vinni.
-Harry.-mondtam miközben megint sírni kezdtem.Felkapott a kanaépról és azonnal elindult velem felfelé.A lépcsőfokokat kettesével szedte miközben ügyelt,hogy el ne essen a saját lábában.Kirúgta a sötét szoba ajtaját,majd lágyan az ágyra fektetett.
-Vedd le a melltartód.Így kényelmetlen lesz aludni.
Hát ő azt már honnan a fenéből tudja?!
-Rendben.-suttogtam.
-De most.-ettől féltem.Lassa felültem,kikapcsoltam hátul a csatot és kibújtam a biztonságot nyújtó anyagból.Ezután nagyon furán éreztem magam.-Add ide!-a sötétben igen csak homályosan láttam a kezét,de végül sikerült elvennie.-Jó ez a póló,vagy kérsz másikat?
-Megfelel.-na azt várhatod,hogy előtted levetkőzöm!
-Akkor jó éjtszakát!Később jövök én is.
-Hová mész?
-Dolgom van még.Sietek.-odahajolt hozzám és egy lágy puszit nyomott a homlokomra.
-Harry...-suttogtam kábán.Mi a  fene történik velem?!
-Mellettem biztonságban vagy.Senki másra nincs szükséged.
Komolyan mondom,sikerült úgy mondania,hogy egy másodpercre még én is elhittem.
-Harry.-ismételtem újra.
-Egy percig sem kell félned.-leült mellém,megfogta a  kezemet és közel húzott magához.
-Au!-kiáltottam fel.
-Ne haragudj!Nagyon fáj az oldalad?-ezt nem értem.Egyszer szemrebbenés nélkül bántalmaz,aztán meg bocsánatot kér?
-Már nem annyira,de még azért igen.-mondtam miközben egyre közelebb csúsztam hozzá.Miután elégedett volt a távolsággal köztünk,tenyerét az oldalamra helyezte és lágyan simogatott.Fejemet a vállára döntöttem és úgy próbáltam megnyugodni.Szinte hallottam a szívdobogását.-Most is csak szórakozás?-kérdeztem suttogva,mire elvette kezét az oldalamról,közrefogta az arcomat és csókolni kezdett.Nyelve utat tört magának a számba s vad táncra hívta az enyémet.Szívem ki akart törni a mellkasomból.Ez egy válasz lenne a kérdésemre?
Miután elhúzódott tőlem,nyomott egy puszit az arcomra.
-Ez meg mi volt?-kérdeztem suttogva.
-Csók.Legalábbis annak tűnt.Vagyis annak szántam.
-És mi a válasz?
-Találd ki!-mondta,majd felállt,de gyorsan megragadtam a kezét.-Mit akarsz?
-Azt,hogy itt maradj.
-Dolgom van.
-Ja.Persze.
-Aludj Al!Pihend ki magad holnapra.
-Harry ugye haza mehetek?
-Hogyne.
-Mikor?
-Amint azt mondtam.
-Az mikor lesz?
-Minél hamarabb ha jól viselkedsz és szót fogadsz.-úgy mondta,mint egy példamutató apuka a lányának.Remélem minél előbb elenged.