Chapter twenty-five

SZIASZTOOOOK!!!
Egy hét után ismét megjöttem az új résszel.Remélem mindenkinek tetszeni fog.
A kommenteket kérlek ne feledjétek!Nagyon fontos számomra a véleményetek!
Köszönöm!
Jó olvasást!









-Biztos hogy akarod?
-Igen!-kezével egyre közelebb húzta arcomat az övéhez.Mivel nekem pillanatnyilag csakis O számít,nem utasíthattam vissza a vágyait.Ráadásul én sem bírom már sokáig!Az a "különleges csók" talán nem is a helytől vagy a helyzettől függ!Neki volt igaza!A SZEMÉLY az aki különlegessé teszi!
-Rendben.-egyeztem bele,majd közelebb hajoltam hozzá.Mivel tudtam,hogy neki ez lesz az első,próbáltam gyengéd lenni.Próbáltam felejthetetlenné tenni!Szám óvatosan érintkezett az övével miközben az oldalán pihenő kezemmel az ölembe húztam őt.Ezután a tenyeremet a hátára simítottam így magamhoz láncoltam testét.Érzékien ízlelgettem puha,finom ajkait míg ő egyre többet akart.Megmarkolta mellkasomon a pulóvert és egyre közelebb húzott magához.Elmosolyodtam,mire hirtelen megállt.Lassan húzódott el.
-Valamit rosszul csináltam?-kérdezte szégyellősen.Halkan felnevettem.
-Isteni volt!-mondtam,majd ismét szájára tapadtam egy igazi csók erejéig.Nyelvemet a szájába toltam ,majd az övével kezdtem játszani.Éreztem,hogy meglepődik.Erre nem számított.Kezeivel szorosan átölelte a nyakamat.Gyengéden az ágyra fektettem,majd miután eltűrtem a haját az útból két kezemmel feje mellé támaszkodtam,a térdeimmel pedig közrefogtam a csípőjét.Így mozdulni sem tudott.Eközben persze tovább csókoltam édes ajkait.Egyszer csak megszólalt a telefon a zsebemben.Miután magamban káromkodtam egy sort,vonakodva leszálltam az angyalról,akinek pirosló arcán egyre szélesebb mosoly jelent meg.Én is rámosolyogtam,majd fogadtam a hívást.

Alice szsz.:
Zayn csókja.....megőrjített.Őrült jó volt.Azok az érzelmek amiket átadott nekem...Akarom!Újra!Odamásztam hozzá az ágy szélére,s miközben ő telefonált ujjaimat végighúztam az arcán.Egy gyönyörű,őszinte mosollyal válaszolt a gyengéd érintésre.
-Várj csak David!-mondta,majd kikapcsolta a mikrofont.-Ne hergelj!-szólt rám.Játékosan hozzádörgölőztem a nyakához.-Bírj ki még egy percet!-nevetett,majd ismét beszélgetésbe kezdett.Újra elkezdtem.Számat végigvezettem erektől kidudorodó nyakán,majd egy puszit nyomtam rá.Hirtelen fogta a telefont a földhöz vágta,majd ismét lefektetett.-Ha így akarsz játszani!-morogta a fülembe.
-Zayn!-sikítottam fel mikor megharapta a nyakamat.
-Csendesebben!-búgta a fülembe szórakozottan.
Egyre jobban úgy érzem,az övé akarok lenni.Hogy mellette kell lennem.Ezek után meg pláne.Nem szabad magára hagynom.Engem mellé rendelt a sors.Segítenem kell rajta,hogy szorosabb kapcsolatot tudjon teremteni bizonyos emberekkel.Hogy érezze nincs egyedül.
Kétségbeesetten kapkodta a levegőt felettem.Mintha vissza akarná fogni magát.Keze ökölbe szorult az oldalamon.Mutatóujját vadul belemélyesztette a bőrömbe.Felszisszentem,mire felkapta a fejét.
-A rohadt életbe!Ne haragudj!-kért bocsánatot rögtön.
-Semmi baj!
-Nem fáj?-felhajtotta a pulóverem és jól szemügyre vette a sérülés helyét.
-Nem fáj!-elhessegettem onnan hatalmas kezét,majd megigazítottam a pólómat.Elmosolyodott,ezután pedig erőszakosan újra felhúzta az anyagot és egy puszit nyomott a sajgó részre.Kirázott a hideg az érintésétől.
-Ne haragudj!
-Nem haragszom!
Megfogtam a kezét,majd egyre közelebb húztam magamhoz.
-Látom nem bírod ki!-mosolygott huncutosan.
-Csak még egyszer kérlek!-komolyan mintha bedrogoztam volna!Még több kell!MOST AZONNAL!
-Ahányszor csak akarod!Megígérem,boldoggá teszlek!Az életem árán is!-mondta halkan,majd újra megcsókolt.Nyelve erőszakosan utat tört magának a számban,majd tenyere végigsiklott a nyakamon.Felsóhajtottam.
Tökéletes első csók. . .



-Ne menj még!-kérleltem az órákig tartó hosszas beszélgetésünk után.-Sajnálom mennem kell!David már tizenháromszor hívott.-mondta miközben felvette a  telefonját  a földről.
-Ne hagyj egyedül!-ugyanis Chris még mindig nincs itthon.
-Ígérem visszajövök!
-De...
-Ne nehezítsd kérlek!-mondta,majd lehajolt és  egy puszit nyomott a homlokomra.
-Szeretlek!-suttogtam.
-Én is téged!-suttogta vissza mosolyogva.-Maximum fél óra rendben?
-Veled akarok lenni...
-Akkor gyere velem!
-Hová?!
-Az edzőterembe!
-De Chris bármikor betoppanhat!
-Ígérem sietek!
-Rendben!-sóhajtottam,majd miután elfordította a kulcsot a zárban,követtem őt lefelé a lépcsőn.Egy pillanat alatt belelépett a cipőjébe,majd felém fordult.Kezét hívogatóan tárta felém.-Mit szeretnél?
-Utoljára megölelni!
Mosolyogva indultam el felé.Mikor odaértem hozzá,erősen zárt karjai közé.Megőrültem az illatától.
-Mindjárt jövök!-suttogta a fülembe.
-Jól van!-elhúzódtam tőle,majd kinyitottam az ajtót.
-Szia!
-Szia!
Fájó tekintettel figyeltem ahogy eltűnik a szemem elől.Idiótán meredtem utána.Nem tudtam megmozdulni!Hosszú percekig állhattam az ajtóban,mikor hirtelen megjelent Chris.
-Alice!-szólongatott.-Hahó!
-Chirs!-eszméltem fel.-Hol voltál?!
-Megbeszélésen.Miért volt itt Zayn?
-Uhh....csak mert...mert...
-Díjaznám,ha nem titkolóznál előttem.-hihetetlen mennyire ismer.
Igaza van...megint össze-vissza beszélek!
-Ne haragudj!
-Szóval elmondod mi folyik itt?
-Gyere!