Chapter twenty-one

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Ma megy az egyik legjobb barátnőm kirándulni és úgy gondoltam, búcsúajándékképpen felrakom az új részt! 
Ez is kissé hosszabbra sikeredett,de remélem nem bánjátok!
Visszajelzéseket követelek!:D Az eddigi kommenteket nagyon szépen köszönöm,mint már elmondtam rettenetesen örülök neki!Ja és a kinézet milyen?Ismét változtattam rajta!Várom a véleményeket!






Loretta percre pontosan érkezett.És persze ami hibát látott a kinézetemben,azt kijavította.Nem hagyta,hogy ne elég kihívóan távozzak otthonról.Pedig utálok kiöltözni.Főleg ilyen helyekre.Mint már tudjátok,nem is szeretek ilyen helyekre járni.Csakis Loretta kedvéért csinálom.
-Hová is megyünk pontosan?-kérdeztem miután beindította az autót.
-Egy klubba a belvárosba.
-És meddig leszünk pontosan?
-Jaj Alice ne parázz már!
-Én nem parázok,csak tudni szeretném mit terveztél.
-Semmit!Majd lesz ami lesz!
-Hát ez csodás!-sóhajtottam,majd az utat figyeltem.Fogalmam sem volt merre mentünk.Ennyire nem ismerném a szülővarosomat?Vagy csak  még nem jártam erre?Nem tudom!De nagyon remélem,hogy épségben hazajutok.
-Ne aggódj már annyit!
Idegesen húzogattam a ruhám alját,miközben a szemembe lógó göndör hajam is csak az idegeimre ment.
-Mi a fenének kellett ilyen rövid ruhát vennem?
-Mert ez néz ki jól!
-Szerencséd,hogy Chris nem volt otthon.Tuti nem engedett volna így el!
-De nem volt otthon!-mondta kárörvendően.Annyira kényelmetlenül éreztem magam...Nem szokásom ilyeneket csinálni.
-És ez a sok smink!
-Ne nyavalyogj  már!Mintha nem is lány lennél komolyan mondom!
-Nem mehetnénk inkább haza?Nézünk valami jó filmet!
-Bulizni akarok!Nem a TV előtt rohadni!
-Úgy látom nagyon fel vagy pörögve...
-Nem is hinnéd!
-Remélem semmi törvénysértő dolgot nem készülsz csinálni!
-Az alkoholfogyasztáson kívül semmit!
-Persze mértékkel!-mondtam bizakodva.
-Aha....mértékkel.-nevetett.
-Te jó ég!-sóhajtottam.
-Ne félj!-mondta,majd befordult egy jól kivilágított klubhoz.-Megérkeztünk!



Zayn szsz.:

-Tolj le még egyet!!-ordította Louis miközben a kezembe nyomta a következő felest.A zene dörömbölt a fülemben.Az adrenalinszintem az egekben szárnyalt.-Na milyen?-kérdezte miután kivette a kezemből a nyolcadik üres poharat.
-Mennyei!-sóhajtottam,majd hátradőltem a bőrfotelben.A tömeget figyeltem ahogy táncoltak.Ahogy a lányok kihívóan rázták magukat.A fiúk pedig össze-vissza fogdosták őket!Nagyon remélem,hogy Alicenek még csak eszébe sem jutna ilyen helyre jönni!Amit az emberek itt művelnek,az undorító.Ilyet csakis én csinálhatok vele.Nem érhet hozzá senki rajtam kívül.O az enyém!Nem adom senkinek!
Így bámultam üres tekintettel,mikor hirtelen egy ismeretlen lány állt elém.Rövid ,kék ruhája volt és hosszú,szőke haja.Mosolyogva hajolt le hozzám.Mellei kidudorodtak mély dekoltázsa alól.A piaszag áradt a leheltéből.
-Úgy látom unatkozol!-suttogta a fülembe kihívóan,majd éreztem a nedvességet a fülcimpámon.
-Nem!Egyáltalán nem!-toltam el finoman a vállánál fogva.
-Naaa!Ne legyél már ilyen morci!-hosszú körmeit végighúzta az arcomon,majd száját a nyakamra tapasztotta.
-Addig tűnj el innen,míg szépen mondom!-morogtam.Nem akartam megütni egy nőt.Már csak az kellene,hogy nyilvánosságra hozzák!Akkor aztán tényleg vége a karrieremnek!
-Csak lazulj el!-suttogta miközben már az ölemben ült.Próbáltam minél távolabb hajolni,de a fotel háttámlája nem engedett csak egy bizonyos igencsak kínos helyzetig.Erőszakosan csókolt.Kezével pedig tiltott helyeken járt.Felizgatott.Igen....mégiscsak férfi vagyok!Nem vagyok képes ellenállni.Nem mintha egy picit tetszene ez a helyzet.Ahogy a nő sem... Nekem még most is csak egy lányon jár az eszem.




Alice szsz.:

Leparkoltunk egy igencsak jól kivilágított klub előtt.
-Akkor ugorjunk neki!-mondta Loretta,majd kiugrott a kormány mögül.Követtem őt! Még mindig fogalmam sem volt hol voltunk.Akadály nélkül bejutottunk.A zene ordított.Az alkoholszag töményen benne volt a levegőben.Azonnal elkapott a hányinger.-Minden rendben?-fordult felém,majd megragadta a karomat mikor látta,hogy kissé meszédültem.
-Persze!-próbáltam magabiztos lenni.De nem igazán sikerült.Lelkesen vonszolt végig a táncoló tömegen,majd leültünk a pulthoz,ahol rögtön elénk is rakták az italt.Egy szót sem kellett szólnunk.A pultos fiú hatalmas mosollyal méregetett.
-Úgy látom rajongód akadt!-súgta a fülembe Loretta miközben belekortyolt az italába.Rosszallóan ráztam a fejem.Nem nem!Elfordítottam a tekintetemet,hogy még csak véletlenül se kezdjen el beszélgetni velem.De rossz döntés volt.Amit ebben a pillanatban megláttam,összetört bennem mindent.Mindent,amit vele kapcsolatban eddig felépítettem.Könyörtelenül eltiport MINDENT!Még a pohár is kicsúszott a kezeim közül,mely nagy csörömpöléssel ért földet.Zaynt pillantottam meg az egyik fotelben,ahogy egy ismeretlen igencsak hiányos öltözetű nővel csókolózik.A szívem összeszorult.Megbíztam benne....ráadásul beleszerettem.Összeomlottam.Egy kövér könnycsepp csordult végig  az arcomon.Pedig már azt hittem....már bíztam benne.De mit is képzeltem?O egy felkapott popsztár,aki nem állna le ilyen bolonddal,mint én!Egy senki vagyok!Felpattantam a helyemről,és rohantam kifelé amilyen gyorsan csak tudtam.A ruhám folyton felcsúszott,a sminkem elkenődött....ennél jobban nem is alakulhatott volna az este!Nemhiába.....csakis én lehetek ilyen szerencsétlen.
Rohantam miközben esetlenül szorongattam a ruhám alját,mikor valaki hirtelen megragadott és az éppen mellettem lévő mosdóba rántott.Megijedtem,míg fel nem figyeltem az ismerős illatra,amit a piaszagnak nem sikerült elfednie.
-Ez nem az volt aminek látszott!-kezdett bele rögtön.
-Legalább ne hazudnál a szemembe!-suttogtam miközben a könnyeim sorra csordultak ki a szememből.
-Te jó ég!Ne sírj kérlek!
-Mégis hogy kérhetsz tőlem ilyet?!-még csak erőm sem volt arra,hogy hangosan beszéljek.-Azt hittem végre bízhatok valakiben....de úgy látszik tévedtem.Az SMS amit ma küldtél,az...az..olyan őszintének tűnt.
Most meg...
-Én nem akartam!O mászott rám!Hiába ellenkeztem.
-Ez hülyeség!Ha annyira akartad,leállíthattad volna!De mit is várhattam volna tőled?-ráztam a fejem csalódottan.Elindultam kifelé,de visszahúzott.
-Ne menj el!-ölelt magához.-Én csakis téged szeretlek!
-Engedj!-löktem el vadul,majd nagy lendülettel felpofoztam.Tekintetét elfordította rólam.Mellkasa egyenletesen süllyedt fel s le miközben két kezével lefogta az enyémet, a falnak préselve nyalta végig alsó ajkát.
-Nem Szépségem,még nem!
-Ne csináld ezt velem kérlek!Fáj!-szorítottam össze a szemeim.A mély vágás még mindig nem gyógyult be a csuklómon.Engedett szorításán,majd nekem esett.Mellkasomon hagyott nedves csókokat miközben halkan morgott felettem.Hatalmas teste nem engedett  a rabságból.Minél jobban ellenkeztem,annál vadabb eszközökhöz folyamodott.Mutatóujjával felhúzta ruhám szélét,majd kezét egyre feljebb tolta a testemen.
-Annyira gyönyörű vagy!-suttogta.-Megőrülök érted!Ne haragudj kérlek!
-Undorító vagy!Undorító...Azt hiszem mégiscsak jól gondoltam.Egyáltalán nem ismertelek félre.Olyan vagy,mint a többi!Csak kihasználtál.
-Nem!-ordította az arcomba.-Én szeretlek nem érted???!!!!!
Megugrottam váratlan érintése miatt.Erőteljesen markolta a combomat,majd felültetett a mosdó szélére.Erősen kapaszkodtam a nyakában,nehogy leessek.A ruhám már kínosan csúszott egyre feljebb.Igyekeztem eltakarni magam,de mivel a biztonságom fontosabbnak bizonyult,nem igazán sikerült.Zayn kárörvendően mosolygott próbálkozásaimon.Megnézett.....a kelleténél is jobban.Feltűnően mért végig tetőtől talpig.
-Ne légy szégyellős előttem!-suttogta,majd kezét végigsimította a combomon.Összerezzentem.
-Engedj el!
-Nem!Most játszani fogunk!-láttam nyelvének hegyét ahogy benedvesíti telt,rózsaszín ajkait.Szórakozottan vezette végig ujját a mellkasomon.-Milyen puha a bőröd!-ábrándozott.-Szeretsz Alice?-nézett rám.Hatalmas barna szemei égtek a vágytól.-Őszintén!Érzel irántam valamit?-hosszas elmélkedés után felnéztem rá.Kíváncsian várta mit fogok válaszolni.-Mondj már valamit!-sürgetett.
-Nagyot csalódtam benned!
-Az semmi!Az csak egy félreértés volt!
-Nekem nagyon is igazinak tűnt!
-Nem nem!!Hidd el!Rajtad kívül senkit nem szeretek a világon!
-Mégis.....nem tudok hinni neked!-lehajtottam fejem,majd lassan eltoltam magamtól védelmező testét és kisétáltam a mosdóból.Ott hagytam őt egyedül.Kisírt szemekkel mentem vissza Lorettához,aki már túl jól érezte magát ahhoz,hogy felismerjen.Így nem volt más választásom.Fel kellett hívnom Christ.
-Alice!Alice!Mi a baj?-lihegett a telefonba.Hangja zaklatottnak tűnt.Elvégre már késő volt.Csak úgy nem hívnám fel.Ebből pedig leszűrte,hogy valami nincs rendben.
-Chris!-suttogtam remegő hangon.
-Mi az Alice?!
-K...kérlek gyere értem!
-Hol vagy?
-Nem tudom!-néztem körül miközben próbáltam nem magamra terelni a figyelmet.-Egy szórakozóhelyen a belvárosban.Még soha nem jártam erre.
-De arra emlékszel merre mentetek?
-Nagyjából.
-És nem tudnád elmondani?
-Csak a parkra emlékszem!Többre nem.-ilyen zavarodott fejjel nem igazán tudok visszaemlékezni.Csoda,hogy még egyáltalán a lábamon állok.
-Eltalálsz onnan a parkig?
-Azt hiszem!
-Akkor menj oda!Máris ott vagyok!
-Rendben!
Azonnal leraktam,majd gyors léptekkel igyekeztem az út szélén.Elveszettnek éreztem magam.Egy darab rongynak,akit félrehajítottak.Aki már nem kell senkinek.Esetlenül botladoztam az éjjeli fények alatt.A cipő feltörte a sarkam,a ruhámat összekentem az arcomról lefolyó szemfestékkel.Szörnyen nézhettem ki.Ráadásul nagyon rosszul éreztem magam.De nem érdekelt.Minél hamarabb haza szerettem volna jutni mindenféle akadály nélkül.Viszont tudtam,hogy lehetetlen.Túl szerencsétlen vagyok ahhoz,hogy legalább ez zökkenőmentesen sikerüljön.Mikor befordultam a sarkon,megpillantottam az erősen szikrázó fényeket,melyek megvilágítottak minden lényeges dolgot a park körül.Leültem az egyik padra.Lassan körülnéztem,van-e itt olyan,ami elől menekülnöm kéne.De nem volt.Teljes egészében egyedül voltam.Így már sírni sem féltem.Hangosan zokogni kezdtem.Annyira naiv voltam.Mindent elhittem.Szó szerint mindent!Most meg. . .vége!Megint pofára estem.
-Alice?-hallottam az ismerős hangot a hátam mögül.