Chapter twenty-four

Sziasztok!
Mivel az én kedves barátnőmnek  sikerült meggyőznie az új rész kiposztolásával,én hoztam!Meg persze a fiúk hároméves évfordulójuk alkalmából!Meg persze az új KLIPP alkalmából!!!!!!!!!!Remélem sokszor meghallgattátok máár!:

http://www.youtube.com/watch?v=o_v9MY_FMcw&list=UUbW18JZRgko_mOGm5er8Yzg

 (Kedves barátnőm remélem ezzel kiengeszteltelek!:3  Üzenetet FB-n!!!!)




-Köszönöm szépen!-hálálkodtam miután leparkolt az autóval.
-Igazán nincs mit!
-Akkor szia!-éppen szálltam volna ki az autóból mikor hirtelen megragadta  a karomat,majd az arca elé emelte és egy szúrós puszit nyomott rá.
-Szia!-suttogta.Fülig érő vigyorral szálltam ki az autóból.Úgy nézhettem ki,mint egy idióta.Minél hamarabb szerettem volna elrejtőzni a nyilvánosság elől ezért berohantam a házba.Vagyis rohantam volna,ha nyitva lett volna az ajtó.A kulcsok után kutakodtam miközben az autó zúgása még mindig lágyan masszírozta a fülemet.
-A fenébe!-szitkozódtam halkan,majd a kezembe akadt a keresett tárgy.Gyorsan kinyitottam az ajtót és beléptem.Üresség.Ijesztően nagy csend.-Chris!!-kiabáltam.-Chris!Itthon vagy?!
Semmi válasz.Ezek szerint hiába jöttem haza.Felrohantam,hogy megnézzem a szobájában,de ott sem volt.A telefonom után nyúltam,mikor hirtelen megpillantottam a levelet a konyhapulton.

"Alice!
Behívtak a munkába valami halaszthatatlan dolog miatt!Sietek!
Chris!"

Remek!Úgysem volt kedvem magyarázkodni  neki.És hazudni sem szeretnék.Bár száz százalék,amint hazaér kérdőre von majd.De nagylány vagyok már.Nem kell,hogy vigyázzanak rám.Kivéve éjjel....Na jó sokszor jól jön,ha van mellettem valaki,de ez nem  azt jelenti,folyton rám kell figyelni.Tudok egyedül is döntéseket hozni!
Vagyis legtöbbször. . .A telefonom hirtelen zenélni kezdett a zsebemben.
Zayn:
  
"Ne haragudj,nem bírom nélküled!" 

Nem igazán értettem mit akar ezzel mondani.Valami rosszra kéne gondolnom?Szívem heves dobogásba kezdett.Nem nem.....nem eshet baja!Azonnal a számát kezdtem tárcsázni.Kicsöng,kicsöng...
-Gyerünk már!-türelmetlenkedtem.-Vedd fel!
Egyszer csak a csengőre lettem figyelmes. Azonnal rohantam az ajtóhoz.Miután elfordítottam a kulcsot,az ajtó egy pillanat alatt kinyílt.Még csak időm sem volt felfogni a történteket,de már Zayn karjai között találtam magam.
-Zayn...-sóhajtottam,majd arcomat a mellkasába fúrtam.
-Mi a fenének zárod be az ajtót fényes nappal?-kérdezte halkan miközben hosszú kezeivel átfogta a derekamat.
-Ezt én is kérdezhetném tőled!-vágtam vissza.
-Talán egyszer majd elmondom.
-Mert csak én vagyok itthon!
-A bátyád?
-El kellett mennie.
-Tökéletes!-sóhajtotta,majd minden gond nélkül felkapott a földről és elindult felfele a lépcsőn.Erősen kapaszkodtam a nyakába.-Melyik a te szobád?
-A folyosó végén jobbra.-válaszoltam.A gyomrom görcsbe rándult,a tenyerem izzadt.Forgott velem a világ.Elképzelésem sem volt arról,mit tervez.Hogy most mi a szándéka velem.De amíg ő boldog nekem édes mindegy mit akar csinálni.Lassan nyomta le kilincset,majd miután az ágyamhoz ért,lefektetett.Ezután az ajtót kulcsra zárta.Meghökkenve húzódtam el az ágy másik felébe.Felnevetett.
-Ne félj!-rázta a fejét,majd leült az ágy szélére.-Csak így érzem biztonságban magam.-mondta lehajtott fejjel.Elgondolkoztam,vajon mennyi sérelem érhette őt ami miatt ennyire zárkózottá vált.Bár nem ismertem azelőtt,úgy gondolom nem volt mindig ilyen.
-Semmi baj Zayn!-ujjaimat lassan végighúztam kézfején,mire felkapta a fejét.Szomorú szemekkel vizsgálta a kötszerrel bekötött kezemet.Majd hatalmas tenyerével elfedte azt.A kellemes hűvös,ami belőle áradt,megnyugtatott.-Te ölted meg azt az embert?-nem felejtettem el.De ez pont jó alkalom az igazság kiderítésére.Rémülten nézett fel rám.-Te voltál?-kérdeztem újra.Nagyot nyelt,majd keserves arccal fordult el tőlem.-Zayn!
-Nem tudom miről beszélsz!
-Nézz a szemembe és mondd,hogy nem te voltál.
Hiába vártam.A tekintete továbbra is a falat pásztázta.
-Zayn!-szólítottam meg.


Zayn szsz.:
Bassza meg!Most mi a francot mondjak?!Ha elmondom az igazságot tuti,hogy mindennek vége egyszer s mindenkorra.Nem!Nem tudhatja meg,hogy én voltam!Megijedne és soha többé nem akarna látni.Most amikor már végre sikerült valahogy közelebb férkőznöm hozzá,nem ijeszthetem el!Nem értené,hogy ezt csakis miatta tettem.Mert veszélyben volt.Akár meg is halhatott volna.Sőt minden bizonnyal meghalt volna.Az a pasas nem volt kispályás.Szemrebbenés nélkül megölte volna Alicet.Én pedig ezt nem hagyhattam.Ez volt az egyetlen megoldás.
-Nem én voltam!-próbáltam azzal a kemény tekintettel a szemeibe nézni,hátha azzal meggyőzöm.De amint megláttam az arcát ez szinte lehetetlen volt.O valami olyasmit ad nekem,amiről álmodni sem mertem eddig.
Azt a tiszta  szeretetet...Amit még az Édesanyám sem tud ennyire őszintén megadni nekem.Vagy túlságosan elvarázsolt volna hogy ilyeneket gondolok?Azt mondják,az anyai szeretetnél nincs erősebb a világon.Most akkor ez hogy is működik?Nálam valahogy  minden olyan zavaros.Mi a baj velem?!
-Annyira érdekel min töröd a fejed most!-szólalt meg hirtelen.
-Én...semmin!-sóhajtottam.
-Tényleg nem te voltál?-miért kínzol?!?!Miért?!?!?!
-Nem.-válaszoltam tekintetemet a plafon felé fordítva.Hazudok....megint hazudok!Piszkosul fáj ez az egész!De tudom,hogy nem értené meg!
-Hiszek neked!-nem ezt vártam.Az alakításom nem tűnt elsőosztályúnak.De úgy látszik őt sikerült meggyőznöm vele.-Mert bízom benned!-persze!Tedd még nehezebbé!Nem elég,hogy hazudnom kellett,még abban a tévhitben él,hogy bízhat bennem.Ez csodálatos!Most le kéne lökni egy szakadék széléről,hogy megfizessek mindezért!-És mert érzek irántad valamit!-rengeteg lánytól megkaptam már ezt. Mégis tőle más!Nem tudom elmagyarázni!Egyszerűen csak át akarom élni!Vele akarok lenni!-Miért nem szólsz semmit?-kérdezte szomorúan.
-Ne haragudj....csak annyi minden kavarog a fejemben.Én...is érzek irántad valamit.-furcsa volt ezt bevallani.Annak ellenére,hogy már volt barátnőm,még mindig nem tudom teljes mértékben kinyilvánítani az érzelmeimet.Hogy ennek mi az oka?Nem tudom.Zárkózott vagyok.Nem tudok megnyílni az embereknek.Mint ahogy mások sem,én sem vagyok tökéletes!
Amikor ránéztem mosolygott.A szemei csillogtak.Nem tudtam,mi miatt lett ennyire jókedve.De nekem ennyi elég volt a boldogsághoz.-Gyere ide!-nyújtottam a karomat,mire ő megragadta és közelebb csúszott hozzám.-Közelebb!-ez már inkább parancsnak hangzott mintsem kérésnek.Vissza kell vennem!-Kérlek!-mondtam már lágyabban.Lassan mászott oda hozzám miközben erősen markolta a karomat.Minden egyes mozdulatát árgus szemekkel figyeltem.Ahogy tökéletes teste egyre közelebb került hozzám.Meg akartam érinteni!Megízlelni minden egyes porcikáját!Szükségem van rá!
Felültem és nekitámaszkodtam az ágy háttámlájának,majd mikor már elég közel volt hozzám,a mellkasomra fektettem.Remegett a kezeim közt.-Félsz?
-Nem!-fújta ki a levegőt.
-Akkor miért remegsz?
Nem adott választ a kérdésemre.Csendesen feküdt tovább.Olyan volt,mint egy angyal.Az én angyalom!
Egyik kezemmel átfogtam a derekát,másikat pedig gyengéden a mellkasára helyeztem.Éreztem szívének heves dobogását.Ezt váltanám ki belőle?Ezt a fajta érzelmet?Zavartan nézett rám.Valószínűleg így akarta tudtomra adni,hogy ez számára egy kényelmetlen helyzet.Elmosolyodtam,majd lassan egyre lejjebb csúsztattam a kezemet.Nem szeretném,hogy előttem bármit is szégyellenie kelljen.Így tökéletes ahogy van!Merje nekem megmutatni magát!Nagyot nyelt mikor  gyönyörű domborulataihoz értem.Szabályosan reszketett felettem.Szórakozottan néztem egyre csak kipiruló arcát.
-Zayn!-sóhajtotta.Végigsimítottam a területet,majd mentem egyre lejjebb. Erősen markoltam bele combjába,mire felnyögött.Teljesen felizgatott ezzel a viselkedéssel.Ismét le kell állítanom magam,ha nem akarok rosszat.Márpedig nem akarok!
-Ne haragudj!-lassan elvettem kezemet testéről.
-Ne!-ragadta meg,majd visszavezette ujjaimat a derekára.-Érezni akarlak!Csókolj meg!





Örülnék a sok kommentnek!!!!!!:):):):)
Ezt a képet pedig egy barátnőmtől loptam,mivel nagyon megtetszett!!!!!:P :) Remélem nem bánod Annuska!!!!:):)