Chapter twenty-eight

És mivel a kommentek is összegyűltek,itt is van az új rééész!!!:)
Ne haragudjatok a sok várakozásért,de nem voltam itthon ezen a héten!:/
Azért remélem sokan benéztetek!
Amint láttam igen!
Ráadásul újabb feliratkozók is vannak!
Ez csodálatos!
Köszöntünk titeket!
Remélem mindenkinek tetszeni fog ez a rész is!
A díjakat pedig még egyszer köszönöm!
Jó olvasást!:)







Zayn szsz.:
A kurva életbe!Ez a gyönyörűség ami most előttem áll.Ilyen nem létezik....de mégis!Nem bírom ki!Nem bírom ki,hogy ne érjek hozzá!Ujjam hegyével lassan végigsimítottam fedetlen mellkasán.Láttam hogyan dobog a szíve...Hogy mennyire szégyellős és izgatott.Annyira szép volt.
-Nézz rám!-kérleltem.Tekintetét lassan rám emelte,miközben az enyém akaratlanul is,de lejjebb kalandozott a kelleténél.Bár a melltartó minden lényegesebb részt elfedett,én elégedett voltam a látvánnyal.Hirtelen elmosolyodott.Mikor észrevettem,hogy szemei már nem az arcomat figyelik rájöttem,hogy mi tetszik neki annyira.Ugyanis méretes domborulatai engem is kellőképpen felizgattak ahhoz,hogy tudjam,álljt kell parancsolnom magamnak.Nem ez a megfelelő időpont a vágyaim kielégítésére.
Fogtam a filcet,levettem a tetejét, majd a bal melle fölé a kulcscsontjához kezdtem rajzolni egy hangjegyet.Szótlanul az arcomat figyelte,ami engem nagyon zavart a koncentrálásban.Elmosolyodott mikor rájött mit is akartam igazából.Miután végeztem,eltettem a helyére,majd megfogtam a kezét és a fürdőszobában lévő tükörhöz vezettem.-Na?
-Gyönyörű.-mondta miközben szüntelenül a művemet figyelte.
-Tetszik?
-Nagyon!-fordult felém,majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Bár nem igazi,...
-Nem érdekel!-szólt közbe.-Köszönöm!-mosolygott.Örömteli mosolyától máris jobb kedvem lett.O az egyetlen,aki igazán boldoggá tud tenni.Huzamosabb ideig figyeltem  az arcát. Elégedettséget láttam.
-Biztosan nem akarsz itt aludni?Elég késő van már.
-Tényleg haza kell mennem.
-Ha ennyire menni akarsz.... -sóhajtottam.
-Szívesen maradnék, de nem lehet.
-Miért?
-Mert.... .
-Elviszlek.
-Nem szükséges!-tiltakozott rögtön.
-Ezt nem ajánlatnak szántam.-mondtam,majd mosolyogva visszaballagtam  a szobámba és vettem fel egy gatyát  meg egy pulóvert.
-Visszakaphatom a felsőmet?-kérdezte miközben az ajtóval igyekezte eltakarni magát.
-Ott van az ágyon.-mosolyogtam.
-Ide tudnád adni?
-Miért vagy ennyire szégyellős?
-Nem vagyok az,csak nem szeretem mutogatni magam....
Vonakodva bár,de visszaadtam neki a ruhadarabot.
-Mehetünk?
-Igen.
Szokásomhoz híven a karjaimba vettem és úgy vittem le őt a kocsiig.Jóízűen nevetett a gesztusomon.
-Mi az?-kérdeztem.
-Semmi.-rázta a fejét szórakozottan.
-A semmin nem szokás nevetni.
-Én szoktam!-mosolygott.Annyira szép volt.-Mióta cigizel?-na ez volt az a téma,amit messziről szerettem volna elkerülni.Nem szeretnék hazudni neki....viszont az igazságot sem mondanám el szívesebben.
-Nem hanyagolhatnánk ezt?
-Később beszélhetünk róla?
Később.....most komolyan?!Soha életemben nem szeretnék róla beszélni!Most miért érdekli őt ez annyira?Ha úgy vesszük,semmi köze hozzá!Na jó ismét le kell állítanom magam.Megráztam a fejem.
-Nem szeretnék erről később sem beszélni!
-De...
-Nincs de!-álltam meg hirtelen.Hogy mi a francért nem tudom kontrollálni magam és az indulataimat?!
-Rendben.-adta fel.Megint durva voltam.Megint megijesztettem.Ekkor barmot!


Alice szsz.:
Amint Zayn betért az utcánkba,feleszméltem a mindent eltakaró feketeségre.Koromsötét volt.Az utcán nem égtek a lápmák,én pedig azon gondolkoztam,hogy fogom túlélni sérülés nélkül a bemenetelt....
-Bekísérlek!-mondta rögtön mikor megállt a ház előtt.-Úgy látom nincs itthon senki.
-Chris elment a barátaival.
-És nem mondta mikor jön?
-Csak annyit mondott,hogy estére hazaér.
-Itt maradjak veled?
-Ha szeretnél.-mosolyodtam el,majd azt vettem észre,hogy remegek.Persze nem ok nélkül.Zayn keze érzékeny helyeket vélt felfedezni.
-Nem hagylak egyedül. Ezúttal nem.-suttogta remegő hangon.
-Minden rendben van Zayn?
-Persze!Csak...mindegy!
-Most már mondd el,ha belekezdtél.
-Menjünk inkább be.-simította végig tenyerét a combomon.
-Menjünk.-lassan kifújtam a levegőt,majd próbáltam kiszállni a kocsiból,de nagy meglepetésemre nem tudtam.Zárva volt.Szívem a torkomban dobogott.Sok ilyen filmet láttam már...
-Majd én kinyitom.-mondta,majd hallottam ahogy kiszáll mellőlem.Nem telt bele pár másodpercbe,már az én oldalamon állt.Testének körvonalai kirajzolódtak a sötétben.Hirtelen kinyitotta az ajtót.-Segítek!-nyújtotta a kezét,amit én rögtön megragadtam és a segítségével kiszálltam az autóból.Miután bezárta,elindultunk felfelé a lépcsőn.Közben pedig a kulcsokat kerestem.De ebben a hatalmas feketeségben nem láttam semmit.Zayn előkapta a telefonját és azzal hozott egy kis fényt az éjszakába.
-Köszönöm!-azonnal a kezembe akadt a keresett tárgy,amivel aztán kinyitottam a bejárati ajtót.Már éppen léptem volna be,mikor váratlanul elakadtam a küszöbben.Zayn még időben utánam kapott.
-Vigyázz!-intett le rögtön.
-Nem látok semmit!
-Akkor nyisd fel a villanyt!
-Nem találom!-tapogattam végig a falat az ajtó mellett.A francba!Pedig itt kéne lennie!
-A fenébe!Lemerült a mobilom!-rázta a kezében lévő kis tárgyat.
-Remek.-sóhajtottam miközben ismét útnak indultam.
-Meg ne mozdulj!-húzott vissza azon nyomban,majd testének szorított.Alig kaptam levegőt karjai közt.-Én majd megyek előre.
-De hát azt sem tudod merre kell menni!
-Voltam már itt nem egyszer!
Ráhagytam.Folyton azt hajtogatja,hogy tudja mit csinál.Hát akkor vezess miszter!
Elálltam az útjából,és előreengedtem.
-Csak fogd a kezem!-hallottam a parancsot.
-Rendben.-mondtam,majd lassan sétáltam utána.Apró léptekkel haladtunk egyre beljebb és beljebb.Nem hittem volna,de tényleg jó irányba vezetett.
-Tisztában vagy legalább egy villanykapcsoló hollétével a házban?
-A konyhait tudom.És ne gúnyolódj!Ezek nem annyira fontos dolgok,hogy  tudnom kéne!
-Ez a helyzet épp az ellenkezőjét  vallja...
-Tök mindegy,csak menjünk már!-felnevetett,majd tovább indult.
Hirtelen nagy puffanást hallottam.
-Mi az?-kérdeztem ijedten.-Mi történt?
-Semmi.
-Zayn!-szóltam rá rosszallóan.
-Azt hiszem nekimentem valaminek.
-Mégis minek?
-Talán a kanapénak.
Hangosan nevetni kezdtem.
-Akkor mégsem megyünk jó felé.
Egyszer csak megállt.Mereven,kihúzva magát állt előttem.Lélegzetvétele szakadozott volt.Mintha...dühös lenne.Tüdőmben akadt a levegő a félelemtől.Nem akartam,hogy valami baj történjen.Síri csönd követte az eseményeket ezután.Mintha..elment volna.De mivel  az érintését továbbra is éreztem,a dolog,hogy egyszerűen itt hagyott ,lehetetlen volt.
-Zayn....suttogtam.
-Igen?
Hála Istennek!
-Most miért álltunk meg?
-Elgondolkoztam...-mondta,majd elengedte a kezemet,amit aztán a derekamra simított.-Minek kéne nekünk villany?-még ha nem is látom, AZ a mosoly tuti ott van az arcán.Az a piszkos kis mosoly,amit már annyiszor láttam a mai nap során.
-Mivel nem látunk semmit.
-Mit akarsz látni?
-Téged.
-Nem elég,ha csupán érzel?-mondta,majd elkapta a kezemet és nyaka köré fonta.Úgy éreztem megfulladok.Ez a közelség....-Hmmm?
-Zayn én...
-Sssssst bébi!Ne aggódj!Én majd kellőképpen ellazítalak.
Szemeim tágra nyíltak.Ez vajon mit akar jelenteni?Ajkaival megtalálta a nyakamat amit aztán nedves csókokkal kényeztetett.Borostája kellemesen szúrt a testemnek minden egyes részét ahol megérintett puha ajkával.Lehunytam a szemem,és azon gondolkoztam,hogy vajon hogy történhetett meg mindez.Szinte lehetetlennek tűnik számomra ez a helyzet.Pár héttel ezelőtt még eszembe se jutott volna,hogy én és az egyik legnagyobb sikerű banda tagja az én házamban korom sötétben kényeztetjük egymást.Most őszintén....elég bizarr egy helyzet nem??
-Na??-suttogta a fülembe.-Ellazultál?
Egy ép szavat nem tudtam kipréselni magamból.Mintha lefagytam volna.
-Hmm....még nem?Akkor...-még a mondatot be sem fejezte,de keze már a pulóverem alatt kalandozott.Felsikítottam mikor megéreztem jéghideg ujjait.Mellkasa megremegett a visszafojtott nevetéstől.
-Mit művelsz?-kérdeztem halkan.
-Boldoggá teszlek.-mondta miközben erőteljesen megmarkolta a mellemet.
Felnyögtem,majd szó szerint összerogytam karjai közt.-Ennyire leszívom az energiádat?
-Zayn....-ennyi sikerült.Ennyire futotta pillanatnyilag.A beszédképességem felhagyott a működéssel.Annyira elvette az eszemet,hogy az már lehetetlen.
-Mi az?-szorította meg újra,mire hátam ívbe feszült,körmeimet pedig a vállába mélyesztettem.-Ah!-nyögött fel,majd egy mélyről jövő kuncogást véltem felfedezni.-Nincs semmi baj!-suttogta a fülembe majd szájával az enyémre tapadt.Hosszú,forró csók volt ez,melynek íze még annál is finomabb volt.Tomboltam...egyszerűen képtelen voltam felfogni...annyi mindent szerettem volna most mondani.Mégis valami más foglalt le,ami ebben a percben fontosabbnak tűnt a beszédnél.Vajon ő is  így érez?Érzi azt a különleges ,forró,ellenállhatatlan vágyat?Vagy csak megint én vagyok az,aki túlzásba viszi a dolgokat...nem tudom.Csak azt tudom,hogy élvezem!Hogy akarom őt mindennél jobban.Akarom,hogy hozzám érjen....hogy megcsókoljon...hogy...Szeressen.Mellette szeretnék lenni amikor gondja van,amikor boldog,amikor majd később a jövőben talán nyitottabb lesz az emberek felé,és megossza másokkal a problémáit.Amikor a lelke már nem lesz ennyire sérült és úgy igazán bízni fog bennem.Mellette leszek mindig az élet fontos pillanataiban.Számíthat majd rám.Tudom,hogy így lesz.Mert szeretem őt...és ő is engem.Remélem....



És ismét  növelünk!Kilenc darab komment és jön a kövi!:)

4. Díííj!!!!:)

Hát nem áll el a csodám rajtatok!
Nagyon szépen köszönöm a negyedik díjat is!
Komolyan boldogabbá tesztek,mint akárki más!!
Köszönöm nektek és Ibi Malik-nak!:)




Szabályok:
1. Írj magadról 10 dolgot!
2. A jelölő minden kérdésére őszintén válaszolni kell!
3. Tegyél fel te is 10 kérdést a saját jelöltjeidnek!
4. Küldd tovább 10 embernek! (visszaküldeni nem lehet!)



1.Szeretem a kürtös kalácsot. 
2.Szeretem a komolyzenét.
3.Győrbe megyek középsuliba.
4.Nagyon szeretnék hosszú hajat.
5.Egyébként a hajam színe vörös!:3 
6.Angol könyvet olvasok.
7.A Szomszédom az egyik legjobb barátnőm!
8.Imádom a Teen Wolfot!!
9.Már alig várom  a THIS IS US-t!!!
10.Zayn életem szerelme.
11.Szeretlek titeket!:)

10 kérdések:

1. Szereted a horror filmeket?Hát....nem a kedvenceim

2. Kedvenc film? Twilight

3. Kedvenc sorozat?Teen Wolf

4. Kutya vagy macska?Kutya

5. Van tesód?Egy öcsém

6. Csalódtál már valakiben?Sajnos igen!

7. Kedvenc banda?One Direction

8. Tél vagy nyár?Utálom a meleget,ezért tél!!!

9. Vált már valóra valamelyik álmod?Igen!

10. London vagy Párizs?AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!!LONDON!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Kérdéseim:

1.Mi történt ma veled?

2.Van testvéred?

3.Emeletes házban laksz?

4.Hány éves vagy?

5.London vagy Svédország?

6.Voltál nyaralni?

7.Szeretsz írni?

8.Van facebook-od?

9.Legnagyobb álmod?

10.Szeretsz?:P

 

 

Akinek küldöm:

 

Dark 
WHAT IF

the lost light 
 dark Niall hungarian
Dark Zayn HU 
Dark Liam Hungary 
Its my hard life 
Az enyém vagy 
Best Love Story With Harry Styles 
 Dream or Truth?!
One Direction+One  
The same boy!..or not? 

 

3.Díííííj!!!!!:)

Sziasztok!!!!!!
 Hát míg távol voltam,rendesen megleptetek!
Iszonyúan boldog vagyok!
Itt a harmadik díjam is!!!!:)
Köszönöm főképp nektek és Dorina Nagy - nak!

Szabályok:

• Írj magadról 11 dolgot
• Válaszolj 11 kérdésre
• Tegyél fel 11 kérdést
• Küld tovább 11 embernek

1.Ha választhatnék inkább a gonosz főhős lennék a mesékben.
2.Utálom a levest!
3.Elegem van a gyorskajákból
4.Próbálok egészségesen élni.
5.Van egy öcsém.
6.Szeretek zenét hallgatni
7.Játszom zenekarban.
8.Járok templomba!
9.Az idén megyek középsuliba.
10.Alacsony vagyok
11.Imádom az angol nyelvet!

 Kérdésekre a válaszok:

*Szeretsz táncolni?igen!:)
*Nagy esküvőt szeretnél vagy kicsit családiasat?Inkább a kicsi
*Voltál már valaha nagyon dühös/mérges?Mikor?Nem mondhatnám...
*Kis korodban féltél a sötétben?Még most is...x"D
*Van házi állatod?egy kutya!:)
*Plüss állattal alszol?Néha
*Lennél híresség?Igen
*Félsz valamitől?A méhektől rettegek!
*Hova mennél szívesebben Hawaiira vagy Londonba?LONDON!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
*Várod a sulit?Félek az új környezettől.
*Milyen volt a bizid előző évben?Két négyesem volt a többi ötös!:) (szlovákiai szsz.:Két kettes a többi egyes) 

 Kérdéseim:

 

1.A legrosszabb dolog ami eddig történt veled?

2.Szereted a káposztát?

3.Kivel telefonáltál utoljára?

4.Van kedvesed?

5.Kedvenc zenekar Rajtuk kívül?

6.Szeretsz írni?

7.Hoszzú a hajad?

8.Játszol hangszeren?

9.Háziállat?

10.Nézel rajzfilmeket?

11.Nadrág/szoknya?

 

 

 Akinek küldöm:

 Dark 
WHAT IF

the lost light 
 dark Niall hungarian
Dark Zayn HU 
Dark Liam Hungary 
Its my hard life 
Az enyém vagy 
Best Love Story With Harry Styles 
 Dream or Truth?!
One Direction+One  
The same boy!..or not?

 

2. Díííííj!!!!!!:):)

Sziasztok Kedves Directionerek!:)
Megkaptam a második díjam,aminek nagyon örülök!
Köszönöm ezt Alma.-nak és persze nektek!!!:)

Szabályok:

1.)Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról.

2.)A jelölő minden kérdésére válaszolni kell.

3.)11 kérdést kell feltenni a jelölteknek.

4.)11 embert meg kell jelölni és linkelni. (nincs visszaadás/visszajelölés)
11. Dolog rólam.

1.Szeretek énekelni.

2.Mindenem a zene.

3.Van egy kutyám.

4.Minden álmom,hogy egyszer kijussak Londonba.

5.Szeretem a sárgadinnyét.

6.Rengeteg barátom van.

7.Nincs Skype-om.

8.Nem szeretem ha valaki hazudik nekem.

9.Félénk vagyok.

10.Sokan könnyen félrevezetnek.

11.Boldog vagyok!:3

 

 

11. Kérdésre a válaszom:

1. Mi inspirál? A zene mindenképpen!
2. Van e példaképed?Van!Főképp a One Direction!

3. Mit gondolsz Demi Lovato-ról?Azt,hogy túl sok mindenen átment már...és megérdemli a boldogságot!Gyönyörű lány!
4. Bízol a barátaidban?Természetesen.

5. Sokszor csalódtál?Nem mondhatnám!:) Próbálok mindent megfelelő módon megoldani.
6. Sok barátod van?Igen!
7. Van házi állatod?Egy kutya!:)
8. Szereted a Matekot?Nem a szívem csücske....
9. Hány blogot írsz?Egyet.
10. Szoktál olvasni?Igen!
11. Mit gondolsz a One Direction-ról?Ha ebbe belemegyek,egy egész regényt tudnák ide írni!Maradjunk annyiban,hogy sok mindenben ok voltak azok,akik segítettek nekem!

 

11 Kérdésem:

1.Hogy vagy?

2.Szereted a lángost?

3.Hány blogot írsz?

4.Van-e kedvenced a bandából?

5.Szereted a The Wanted-et?

6.Van kedvenc tantárgyad?

7.Hányas a legrosszabb jegyed?

8.Olvasod a Dark-ot?:P

9.Sok barátod van?

10.Háziállat?

11.Hány éves vagy?

Akinek küldöm:

Dark 
WHAT IF

the lost light 
 dark Niall hungarian
Dark Zayn HU 
Dark Liam Hungary 
Its my hard life 
Az enyém vagy 
Best Love Story With Harry Styles 
 Dream or Truth?!
One Direction+One  
The same boy!..or not?

 

Chapter twenty-seven

Hy everyone!!!!!!
Iszonyú büszke vagyok rátok!!!
Kevesebb,mint öt nap alatt teljesítettétek a kérésemet!Ráadásul még egy plusz feliratkozónk is van!!Sok szeretettel köszöntünk!!:3
Hatalmas örömöt szereztetek nekem!El sem tudjátok képzelni mennyire boldog vagyok!!!!
Ahogy ígértem itt az új rész!Kicsit későn hoztam,de nagy nagy nagy nagy nagy nagy nagy nagy szeretettel!!:D
Jó olvasást!!







Csendesen sétáltunk egymás mellett a járdán miközben ő szorosan fogta a kezemet.Egy pillanatra sem engedett el.Éberen figyelte minden egyes mozdulatomat.Fontos vagyok számára.
-Merre szeretnél sétálni?-kérdezte hirtelen.
-Nekem mindegy.Amerre te szeretnél!-mosolyodtam el,mire ő is nevetni kezdett.Zavarban voltam.Fogalmam sem volt,hogy ilyenkor mi a teendő.A szívem hevesen vert a mellkasomban miközben testem minden egyes része remegett az izgatottságtól.
-Mi a baj?-kérdezte rögtön.
-Semmi!-szorítottam meg a kezét biztatóan.
A nap további része egész kellemesen telt.Zaynnel körbejártuk a környéket.Nagyon jól el tudtunk beszélgetni.Sokat mesélt a családjáról.Hogy mennyire szereti a testvéreit és hogy kiskorában nem igazán voltak barátai.Ahogy egyre több dolgot megtudtam róla,rájöttem,hogy neki egyáltalán nincs könnyű élete.Rengeteg dologra oda kell figyelnie és készülnie.És hogy néha mennyire belefárad ebbe.
-Tudod...mostanában úgy éreztem....nem vagyok önmagam.A koncertek és a fotózások...mind nagyon jó buli,de én mégsem éreztem olyan őszintén igaznak,mint régen.Úgy érzem egy nyálas kis popsztárt akarnak belőlem kreálni,amit én nem szeretnék.Ha a rajongóim nem magam miatt szeretnek,akkor mi értelme?Semmi.Minden elveszik.A legtöbb embert ilyenkor a pénz vigasztalja.De engem valahogy az sem tesz boldoggá,hogy milliókat keresek.Mit ér a pénz?!Mondd min változtat?Na jó persze,ha valaki szép nagy házra meg a legdrágább vadonatúj kocsira vágyik...De nekem ez nem kell!Nekem csupán szeretetre van szükségem és megértésre.Hogy valaki így fogadjon el ahogy vagyok!És ne azért legyen velem,mert annyira menő meg gazdag vagyok! Vagy hogyan szokták ezt mondani!-mosolyodott el.-Remélem nem untatlak!
-Dehogyis!-ráztam a fejem zavartan.-Megértelek!
-De most már te mondj  valamit!Én már eleget beszéltem.
-Hát...nem igazán tudok mit mondani.Tizennyolc éves vagyok.A bátyámmal élek már négy éve.O az egyetlen élő rokonom,aki gondoskodik  rólam.Egy kávézóban dolgozom,amit már te is jól ismersz.-mosolyodtam el.-A főnököm egy utálatos,telhetetlen öregember aki imádja szivatni az embereket.A legjobb barátnőm Loretta,vele minden dolgomat megosztom.Vagyis...majdnem minden dolgomat.Imádom a zenét!Szeretek énekelni és van egy gitárom amin már öt éve tanulok játszani.Minden álmom egyszer egy zenekarban játszani.Régen volt egy kiskutyám akit úgy hívtak,hogy Buksi.
-És mi történt vele?
-Elveszett.....-mondtam szomorúan.
-Tényleg?-nevetett.
-Tényleg!És ez nem vicces!-ütöttem játékosan a mellkasára.
-Bocsáss meg.-hajtotta le a fejét.
-Neked nem volt kiskutyád?
-Nem!
-Hörcsögöd?
-Nem!
-Cicád?
-Nem!
-Volt valamikor háziállatod?
- Nem!
-Te tényleg soha nem barátkoztál senkivel?
-Mint már mondtam.....nem vagyok társasági lény.
-Igen tudom.
-Kérsz fagyit?-állt meg hirtelen mikor meglátta a fagyis kocsit,ami lelkesen zenélt az út másik felén.
-Nem köszönöm!-mondtam félénken.
-Biztos?
-Igen!
-Sütit?-még jó,hogy a cukrászda szemben volt.Nem szerettem volna semmit enni ,de nem illik mindent visszautasítani...
-Na jó!-mosolyodtam el.-De én fizetem!
Szúrós pillantást vetett rám,majd előre engedett, az ajtót pedig,mely halk csengetéssel jelezte érkezésünket,becsukta.
-Jó napot!-köszöntünk egyszerre,mire a pincér rögtön megjelent.
-Jó napot!-köszöntött minket kedvesen.Miután leültünk,Zayn rendelt mindkettőnknek.Ugyanis rábíztam az én részemet is mivel én nem tudtam dönteni.Mindketten fánkot ettünk.Már éppen kotortam elő a táskámbol a pénztárcámat,mikor hirtelen lefogta a kezemet.
-Remélem nem gondoltad komolyan!
-Hát ha így nézel rám....akkor nem!-csúsztattam vissza pénztárcámat,majd a táskámat a székre tettem.
-Nem akartalak megijeszteni!-hirtelen megragadta a nyakamat  szájával pedig az enyémre tapadt.Itt mindenki előtt heves csókcsatába kezdtünk.Egyszer csak elhúzódott,majd a nyakamat kezdte kényeztetni puha ajkaival.-Állíts le kérlek!-suttogta fülembe rekedt hangon.Megmarkoltam a pulóverét és erősen eltoltam magamtól.-Ezt nem szabadott volna...-nézett körül azonnal,majd a pénzt hátrahagyva megragadott és húzott kifelé az utcára.
-Mi a baj?-kérdeztem ijedten.
-Semmi!-válaszolt ridegen ahogy húzott egyre messzebb az ismeretlenbe.
-Zayn!-próbáltam megállni,de nem tudtam.Vele szemben csupán egy kis tollpihének éreztem magam.Semmi esélyem nem volt.Hiába küzdöttem.Majd mikor megelégelte a próbálkozásaimat,felém fordult,felkapott a földről és ismét a karjaiban vitt egészen az otthonáig.Nem értettem ezt a viselkedést....Az ajtó újra bezárult  mögöttünk.-Most már elmondod mi a baj?
-Nagyon remélem,hogy nem láttak meg!
-De mégis....-a szavam elállt mikor megláttam a kezében a cigarettás dobozt.
-Egy pillanat és jövök!Addig maradj itt!-mondta,majd felbontotta a dobozt  és egy szálat vett ki belőle.Az öngyújtót menet közben elvette a konyhapultról,ezután eltűnt....fogalmam sincs hová.Egy könnycsepp simult végig arcomon.Remegve kapaszkodtam meg a mellettem lévő kanapéban.Nem!Nem lehetek ilyen gyenge!Erőt kell vennem magamon,és utána mennem. Megtöröltem az arcomat és felmentem utána a lépcsőn.A létező összes szobába benyitottam,de nem találtam.A folyosó végén megpillantottam az utolsó ajtót,ami más volt mint a többi.Szintén fából volt,viszont ebbe különös szimbólumok voltak vésve.Percekig figyelhettem a furcsa kinézetű ajtót,mikor hirtelen kinyílt előttem.Nem láttam mást,csak azt a gyönyörű angyalt,aki pár perccel ezelőtt hagyott magamra.-Te meg mit csinálsz?-kérdezte összeráncolt szemöldökkel.
-Csak...téged kerestelek!
-Megmondtam,hogy maradj lent!-mondta kissé mérgesen.
-Ne haragudj.-suttogtam lehajtott fejjel.
-Te sírtál?-kérdezte halkan miközben mutatóujjával az állam alá nyúlt és lassan felemelte az arcomat.
-Nem!-fordultam el tőle.
-Megint hazudsz...
-Na jó,sírtam!-néztem a szemeibe.-Miattad sírtam!Mert gyenge vagyok!Bevallom,sírtam!Sírtam,mert fájt amit láttam!-még folytattam volna,de biztonságot adó kezei,melyek  körülöleltek megakadályoztak ebben.A cigaretta szaga erősen égette a torkomat.Összeszorítottam a szemeimet és próbáltam nem figyelni rá.De annyira zavart,hogy köhögni kezdtem.Nincsenek túl jó emlékeim ezzel kapcsolatban.
-Lezuhanyzom!-távolodott el tőlem.-Csak egy pillanat.-mondta,majd ismét eltűnt a szemem elől.Azt hiszem a szobájába ment.Legalábbis az emlékeim alapján arra tippelek.Igen!
Amilyen gyorsan bement,olyan gyorsan ki is jött.Egy törölközőt és egy alsógatyát szorongatott a kezében.Lassan közeledett felém.
-Nem akarsz velem jönni?-kérdezte pajzán mosollyal,majd szabad kezével erőteljesen belemarkolt a fenekembe így csökkentve a távolságot köztünk.Felnyögtem a váratlan érintésre.-Hmm....bébi?
-Én...Zayn!-szóltam rá miközben próbáltam eltávolodni tőle.Megijedtem.Pedig  eddig minden olyan jól ment.
-Nem akarsz itt aludni?
-Nem!-vágtam rá rögtön.Már csak az hiányzik,hogy éjjel szembesüljön a keserű igazsággal.
-Rendben.Nem fogom erőltetni.-mosolyodott el.-Akkor várj meg!Tíz perc és itt vagyok!Tényleg....ne menekülj el!
Bólintottam,majd figyeltem ahogy eltűnik a szemem elől.Amint becsukta maga után a fürdőszobaajtó,lassan sétálni kezdtem lefelé.A lépcső mellett lévő korlát biztonságot adott.Amilyen szerencsétlen vagyok,tuti leesnék....Az utolsó fokról lelépve megpillantottam az előttem lévő polcokon ekesülő képeket.Zayn családi fotói lehettek.Közelebb mentem,hogy jobban szemügyre vehessem.És a gyanúm beigazolódott.Kissé ágaskodnom kellett ahhoz,hogy mindegyiket tökéletes lássam.Zayn volt rajta egész pici korában az Anyukájával.Nem volt meglepő mennyire aranyos volt.Akárcsak egy kis angyal.Azokkal a hatalmas barna szemekkel és a hosszú szempillákkal.Elvarázsolt a látvány.Mondhatni egy másik világba repített.Már kisbaba korában is gyönyörű volt.Ahogy mosolygott a szemei alatt apró ráncok díszítették hibátlan arcát miközben az Anyukája szorosan öleli és egy szeretetteljes puszit ad az arcára.Mosolyogva kémleltem végig az összes ilyen képet.Volt amelyiken csupán a testvéreivel volt.Felhőtlen gyermekkora lehetett,ahogy minden kisgyermeknek.De persze sajnos ez nem mindegyiknek jár ki...
Amikor az utolsó képhez értem,megakadt a szemem egy eddig nem látott lányon.Meseszép volt ő is. Rövid szőke haja volt és úgy mint Zaynnek,hatalmas szemei.A mosolya pedig elbűvölő.Ha jól látom ez nem is olyan régi kép....elég frissnek tűnik,ugyanis Zayn olyasmi korú lehet rajta,mint most.Még jobban felágaskodtam,de hiába.Nem ismertem ezt a lányt.Zayn nagyon boldognak tűnt mellette.
-Te meg mit csinálsz?-hallottam a hátam mögül.Szívem nagyot ugrott.
-Csak a képeidet néztem.-talpamat ismét a földre helyeztem,majd felé fordultam.Elállt a lélegzetem mikor megláttam őt.Egy szál alsógatyában törülközővel a vállán állt előttem.Nem bírtam ki,hogy ne mérjem végig.Mosolyogva fogadta az elégedettségemet.Nem időztem sokáig az arcán.Ahogy egyre lejjebb mentem,nőtt bennem a vágy.Még soha életemben nem éreztem ilyet.Valami egészen különleges dolog ragadott magával.Valami,amire vágyom.Ami csak Benne van meg.És ez...egészen természetfeletti.Percekig állhattam így előtte.
-Tetszik?-kérdezte vigyorogva.
-Ohm...ne haragudj!-pirultam el azonnal,majd tekintetemet gyorsan elfordítottam.Nagy léptekkel közeledni kezdett felém.Lélegzetem felgyorsult mikor puha teste érintkezett az enyémmel.Legszívesebben helyben letepertem volna.
-A tiéd vagyok!-suttogta.-Azt teszel velem,amit csak akarsz!-komolyan,mintha a gondolataimban olvasna.-Ne szégyellősködj!-megfogta a kezemet,majd a mellkasán lévő tetoválásra helyezte,melyen még pár kósza vízcsepp szánkázott végig.
-Annyira...
-Igen?
-Gyönyörű!-mondtam miközben jobban szemügyre vettem.
-Szeretnél te is?-kérdezte.
-Sokat gondolkoztam rajta,hogy csináltatok.
-És mit szeretnél?
-Még egygy hangjegyet!
Összefonta az ujjainkat és húzott maga után fel a szobájába.
-Most meg mit művelsz?!-kérdeztem miközben a fiókban kotorászott.
-Majd mindjárt meglátod!-mondta,majd egy fekete filctollat pillantottam meg a kezében.
-Az meg mire?
-Vesd le a felsőd!
-Tessék?-kérdeztem meghökkenve.
-Azt mondtam vesd le!
-Miért?
-Ne kérdezz annyit!-jött közelebb,majd ujját beleakasztotta a pulóverem aljába.Összerezzentem mikor csupasz bőrömön megéreztem hideg ujját.
-Zayn!-állítottam le.
-Ne ellenkezz!-hangja kemény volt és követelőző.Féltem,hogyha nem engedelmeskedek,akár baj is történhet.Így hagytam.Hagytam,hogy levetkőztessen.


De azért növelünk a kommentek számán.Nyolc után jön a következő!!!:p
Szeretnétek-e,hogy a részek végére egy kis betekintést adjak a következő részbe?Írnék egy kis részletet belőle!:-) Mit szóltok?Kommentben a vélemény!Ha megszavazzátok,a legközelebbi alkalomkor már úgy csinálom!:-) 

Chapter twenty-six

Sziasztoooooook!:-) 
Úgy döntöttem,hamarabb hozom az új részt,bár kissé csalódott vagyok ,hogy ilyen kevés komment gyűlt össze...És akik írtak,azoknak nagyon szépen köszönöm. Főként nekik szól ez az új rész!:-) 
Hosszúra sikeredett,de remélem nem bánjátok!;)
Jó olvasást!:-) 



-Szóval?-kérdezte miután leült a székre.
-Emlékszel mikor azt mondtam,nem akar leszállni rólam?
-Igen!
-Nos...azóta megváltoztak a dolgok.
-Együtt vagytok?
-Ezt így nem mondhatnám...
-Megcsókolt?
-Csak nem gondolod,hogy minden részletet megosztok majd veled?!
-Jól van na...Tudod,hogy csak jót akarok neked.
-Igen,tudom.
-Ha bármi baj van,hozzám nyugodtan fordulhatsz.
-Tudom.
-De tényleg Alice!Bármi...-fogta meg a kezem.
-Rendben Chris.Ígérem,bármi van,szólok róla.
-Ezt is eltitkoltad.
-Mert nem akartalak terhelni.
-Ez nem teher!A Hugom vagy!Már csak te vagy nekem.És  nem fogom hagyni,hogy bárki bántson.Értsd már meg!Már annyiszor megbeszéltük.
-Köszönöm Chris.  
-Szóval ha bármi van...
-Szólok!-vágtam közbe.
-Így-így!-mosolyodott el,majd megveregette a vállamat.-Én elmegyek a fiúkkal rendben?Estére hazajövök.
-Rendben.Zayn azt mondta még átjön ha nem gond.
-Akkor haza se jöjjek?
-Dehogynem!-ütöttem a mellkasára.
-Csak vicceltem.Akkor majd jövök.-mondta ,majd felugrott és az ajtó felé vette az irányt.
-Vigyázz magadra!
-Vigyázok!Szia!-nyomott egy puszit a homlokomra,majd elhagyta a házat.Nem is tudom mi lenne velem,ha ő nem lenne nekem. Valószínűleg már teljes depresszióba estem volna.Bizony ebben is ő segített nekem.El sem tudom mondani mennyire szeretem őt.
Miután befejeztem az elmélkedésem,leültem a TV elé és izgatottan vártam Zaynt,mikor hirtelen fura hangokat hallottam fentről.Ijedten álltam fel a kanapéról.
Lassan elindultam felfelé a lépcsőn.A hangok a szobámból szűrődtek kifelé.Elképzelésem sem volt,mi lehet odabent,csak azt tudom,hogy nyitva hagytam az ablakot.Ó igen az ablak.Ujjaimat rácsúsztattam a kilincsre,majd lassan lenyomtam.Tüzelő zöld szemek néztek vissza rám az ágyam szeléről.A jellegzetes göndör haj rendezetlenül állt meg a feje tején,mégis tökéletesen nézett ki.Az a különleges mosoly a gödröcskékkel....a félig kigombolt piros kockás ing,a a repülős nyaklánc a fekete szűk gatya,és a jellegzetes kopott csizma...nem is beszélve a férfias illatról,amit idáig érzek.Millió rajongó szívét hódította már meg.Ez kétségtelenül Harry.
-Te meg mit keresel itt?És hogy jöttél be?
Egy szót sem szólt.Idétlen vigyorral felállt,majd lassan közeledett felém.
-Harry...-suttogtam.Mikor már csak pár  centi volt köztünk,áthajolt felettem és becsukta az ajtót.Az illata mámorító volt.Hátráltam ameddig csak tudtam,de a fal nem engedett tovább.Az a tekintet amivel az arcomat fürkészte....igencsak furcsa volt.Mintha nem lenne magánál,vagy nem is tudom.
-Annyira...-az a perverz vigyor...-akarlak.-hirtelen lefogta a kezeimet,majd erőteljesen a falhoz nyomott.
-Harry!
-Ssssssst bébi!Én majd gondoskodom róla,hogy élvezd!-mondta,majd tenyere elindult a fenekem felé,melyet aztán megmarkolt.
-Ah...-nyögtem fel keservesen.
-Ez az!-mosolygott majd a nyakamat kezdte csókolgatni.
-Hagyd abba!-fészkelődtem,de esélyem sem volt.Az ő kidolgozott,izmos teste mellett csupán egy tollpihének éreztem magam.
-Ne ellenkezz!Tudom,hogy akarod!
A múlt emlékei kegyetlenül csaptak le az elmémre.Pontosan olyan volt...
Kapálózni kezdtem,de hiába.Szájával még mindig a nyakamra tapadt.Majd egyre lejjebb és lejjebb vándorolt.Lélegzetvételem szakadozott volt.A szívem pedig ki akart ugrani a helyéről.
-Engedj el!Nem akarom!-kezeimet a mellkasára tettem és próbáltam eltolni.A könnycseppek sorra simultak végig az arcomon.Ijedten pillantott fel rám.Az az erőszakos vágy rögtön  eltűnt a tekintetéből.
-Oh...Bassza meg!-szitkozódott,majd ,megfordult és egy  szempillantás alatt eltűnt az ablakon keresztül.Megrémülve követtem őt.Mikor megláttam,hogy épségben rohan az utca túloldalán,kissé megnyugodtam.Viszont az emlékek még mindig gyötörtek.Lefeküdtem az ágyamra és ott sírtam tovább.A múlt sebei ismét...véreznek.
Egyszer csak megéreztem a nap melegét ahogy a kezemen lévő könnycseppeket szárítja fel.Ez egy kis megnyugvást adott.Úgy éreztem nem vagyok egyedül.
Majd hallottam ahogy nyílik az ajtó.Ijedten fordultam meg.
-Zayn...
-Alice!Te sírtál?!
 -Mi?Nem dehogy!-töröltem meg gyorsan a szemeim.-Csak tudod néha rám jön.
-Ugye nem várod el azt,hogy ezt elhiggyem?!
Ha elmondom Zaynnek mi történet,Harry egészsége még annyira sem lesz teljes,mint most.Nem...nem szabad elrontanom.
-Minden rendben.Csak hiányoztál.
-És azért sírtál?
-Gyere ide hozzám!-nyújtottam a kezemet,mire megfogta,majd odafeküdt mellém.Kezével átfogta a derekamat és erősen magához szorított.
-Történt valami?
-Nem.Csak gyere közelebb.
-Tudni akarom.-az a kemény hangnem...
-Tényleg.-szorítottam meg a kezét,majd ujjainkat összekulcsoltam.-Semmi baj!
-Biztos?
-Biztos!-kifújtam a levegőt,majd felé fordultam.-És te?Mit akart David?
-Semmi különöset.Csak megbeszélés volt.Az új munkatársról beszélt.
-Új munkatársad lesz?
-Aha...
-Hát...nem vagy túl lelkes.
-Nem igazán pártolom a csapatmunkát...
-És mi van a bandával?
-Az más...teljesen más.Majd egyszer elviszlek egy próbára,és a saját szemeddel láthatod majd hogyan zajlanak nálunk a koncert előtti felkészülések.
-Rendben.  
-Az edzőteremben dolgozni teljesen más,mint így a bandával.
A hátamra feküdtem,majd szemeibe néztem.
-Mi az?-mosolyodott el.
-Semmi.-ráztam a fejem.Kezét végigvezette testemen,majd  a nyakamnál megállt,felhúzott és megcsókolt.
-Annyira vágyom rád!-suttogta.Elmosolyodtam.-Nem vicces!Tudod te milyen nehéz visszafognom magam?
-Sajnálom.
-De érted bármit megtennék.Addig várok,amíg csak kell.Megígérem minden úgy lesz,ahogy te szeretnéd.Megpróbálok mindent jól csinálni.Bocsáss meg,ha néha nem sikerül majd.-ujjait végigsimította az arcomon.-De igyekezni fogok.
-Én is boldoggá akarlak tenni.-mondtam halkan.
-Már a létezéseddel boldoggá teszel.Hogy velem vagy.Ez nekem mérhetetlenül sokat számít.
-Zayn!
-Igen?
-Szeretlek.
-Én is téged!-mosolygott.Annyira gyönyörű volt.-Annyi idő után végre úgy érzem tényleg szeretek valakit.És ezt nem akarom elrontani!Vigyázni fogok rád.Senki nem bánthat.-összerezzentem.
-Tudod Zayn annyi minden van amit még nem tudsz rólam.
-Amint úgy döntesz,hogy elmondod,én készen állok téged meghallgatni.Addig is, mint már mondtam,türelmesen várok.Mindennek eljön majd az ideje.
-Köszönöm!
Mosolyogva hajolt oda hozzám,majd száját az enyémre tapasztotta.Nem tudom meddig csókolózhattunk.Hosszú perceknek tűntek.Mégis...annyira hamar véget ért.Az érzés mellyel magával ragadott.Ez leírhatatlan.Mikor elhúzódott széles mosoly ült ki tökéletes arcára.
-A fiúkban sem bízol?
-Ezt így nem mondanám.Szoros kapcsolat van köztünk,ami megmagyarázhatatlan.Annyi biztos,hogy nem osztom meg velük minden gondolatomat.
-Egyikkel sem?
-Talán Liam az,aki a  legközelebb áll hozzám.Neki még rólad is beszéltem.
-Tényleg?-kérdeztem csodálkozva.
-Tényleg.
-És miért pont ő?
-Nem tudom.Ha a helyzet úgy kívánja,ő tudja a legkomolyabban venni a dolgokat!
-És mi van a szüleiddel?
-Nem mondom,hogy nem bízom bennük.De ők sem tudnak rólam mindent.
-Mi az,amit tudni kéne rólad?
Arca kifejezéstelenné vált.
-Semmi lényeges.-mondta végül.Tuti,hogy ezen téren titkol valamit.Nem csak ő nem tud rólam dolgokat.Ahogy elnézem ez fordítva is igaz.De én is tudok várni.-Elmondod miért sírtál?-csak nem szál le a témáról.
-Nem.
-Szóval mégis csak volt valami oka.
-Nem.
-Mindenre nemmel válaszolsz?
-Nem.-mosolyogtam játékosan.
-Szeretsz?
-Nem.
-Hazudtál?
-Nem.
-Elmegyek.
-Nem!!!-ragadtam meg a kezét,majd felültem és szembe fordultam vele.-Nem engedem!
-Azt hiszed meg tudsz akadályozni?
-Nem hiszem.-hajoltam hozzá közelebb.-Tudom!-mondtam,majd ajkaimat a nyakán kidudorodó érre nyomtam.Éreztem ahogy izmai megfeszülnek.Szívverése felgyorsult.Hirtelen megkapott,lefektetett,majd fölém mászott.Ágyéka erőteljesen simult az enyémnek,kezével pedig támasztotta magát a fejem mellett.
-Hm...-búgott a fülembe,majd megharapta a nyakam.Felsikítottam,mire ő nevetni kezdett.-Olyan aranyos vagy mikor ezt csinálod!
-Mire gondolsz?
-A sikításra.
-Csodálkozol?Hisz megharaptál!
-Ne aggódj.Fogsz te még ennél nagyobbat is sikítani!-kacsintott rám,majd kipiruló arcom láttán ismét nevetésbe kezdett.-Fájt?-kérdezte már komoly hangnemmel.
-Csak egy picit.
-Ne haragudj.-visszahajolt az érzékeny ponthoz és adott rá egy gyógyító puszit.Ezután gyengéden szívni kezdte.
-Semmi baj.-sóhajtottam.-De így szemmel látható nyomot fogsz hagyni.
-Ahhoz ennél sokkal de sokkal több kell.-mosolyodott el,majd leszállt rólam.-Ez a tiéd?-vette a kezébe a plüssmajmomat.
-Igen...-mondtam szégyellősen.
-Nagyon aranyos.-nevetett.
-Nem kell csúfolódni jó?!-kaptam ki a kezéből,majd az ölembe raktam.Huncut mosoly játszott angyali arcán.
-Eszembe se jutott.
-Elmegyünk sétálni?
-Elmehetünk.-mondta,majd leszállt az ágyról és a karjába vett.
-Neked ez mániád?
-Mi?
-Hogy állandóan felveszel.
-Nem az a mániám,hogy felveszlek,hanem az,hogy megvédjelek.-mondta,majd kinyitotta az ajtót és vitt lefelé  a lépcsőn.-Parancsolj!-tett le,majd felhúzta a cipőjét.-Mehetünk?
-Nem találom a....á megvan!-én is felvettem a tornacipőmet,majd bezárva magunk után a ajtót elindultunk.













Hét darab komment után azonnal jön a következő!:-) 

Chapter twenty-five

SZIASZTOOOOK!!!
Egy hét után ismét megjöttem az új résszel.Remélem mindenkinek tetszeni fog.
A kommenteket kérlek ne feledjétek!Nagyon fontos számomra a véleményetek!
Köszönöm!
Jó olvasást!









-Biztos hogy akarod?
-Igen!-kezével egyre közelebb húzta arcomat az övéhez.Mivel nekem pillanatnyilag csakis O számít,nem utasíthattam vissza a vágyait.Ráadásul én sem bírom már sokáig!Az a "különleges csók" talán nem is a helytől vagy a helyzettől függ!Neki volt igaza!A SZEMÉLY az aki különlegessé teszi!
-Rendben.-egyeztem bele,majd közelebb hajoltam hozzá.Mivel tudtam,hogy neki ez lesz az első,próbáltam gyengéd lenni.Próbáltam felejthetetlenné tenni!Szám óvatosan érintkezett az övével miközben az oldalán pihenő kezemmel az ölembe húztam őt.Ezután a tenyeremet a hátára simítottam így magamhoz láncoltam testét.Érzékien ízlelgettem puha,finom ajkait míg ő egyre többet akart.Megmarkolta mellkasomon a pulóvert és egyre közelebb húzott magához.Elmosolyodtam,mire hirtelen megállt.Lassan húzódott el.
-Valamit rosszul csináltam?-kérdezte szégyellősen.Halkan felnevettem.
-Isteni volt!-mondtam,majd ismét szájára tapadtam egy igazi csók erejéig.Nyelvemet a szájába toltam ,majd az övével kezdtem játszani.Éreztem,hogy meglepődik.Erre nem számított.Kezeivel szorosan átölelte a nyakamat.Gyengéden az ágyra fektettem,majd miután eltűrtem a haját az útból két kezemmel feje mellé támaszkodtam,a térdeimmel pedig közrefogtam a csípőjét.Így mozdulni sem tudott.Eközben persze tovább csókoltam édes ajkait.Egyszer csak megszólalt a telefon a zsebemben.Miután magamban káromkodtam egy sort,vonakodva leszálltam az angyalról,akinek pirosló arcán egyre szélesebb mosoly jelent meg.Én is rámosolyogtam,majd fogadtam a hívást.

Alice szsz.:
Zayn csókja.....megőrjített.Őrült jó volt.Azok az érzelmek amiket átadott nekem...Akarom!Újra!Odamásztam hozzá az ágy szélére,s miközben ő telefonált ujjaimat végighúztam az arcán.Egy gyönyörű,őszinte mosollyal válaszolt a gyengéd érintésre.
-Várj csak David!-mondta,majd kikapcsolta a mikrofont.-Ne hergelj!-szólt rám.Játékosan hozzádörgölőztem a nyakához.-Bírj ki még egy percet!-nevetett,majd ismét beszélgetésbe kezdett.Újra elkezdtem.Számat végigvezettem erektől kidudorodó nyakán,majd egy puszit nyomtam rá.Hirtelen fogta a telefont a földhöz vágta,majd ismét lefektetett.-Ha így akarsz játszani!-morogta a fülembe.
-Zayn!-sikítottam fel mikor megharapta a nyakamat.
-Csendesebben!-búgta a fülembe szórakozottan.
Egyre jobban úgy érzem,az övé akarok lenni.Hogy mellette kell lennem.Ezek után meg pláne.Nem szabad magára hagynom.Engem mellé rendelt a sors.Segítenem kell rajta,hogy szorosabb kapcsolatot tudjon teremteni bizonyos emberekkel.Hogy érezze nincs egyedül.
Kétségbeesetten kapkodta a levegőt felettem.Mintha vissza akarná fogni magát.Keze ökölbe szorult az oldalamon.Mutatóujját vadul belemélyesztette a bőrömbe.Felszisszentem,mire felkapta a fejét.
-A rohadt életbe!Ne haragudj!-kért bocsánatot rögtön.
-Semmi baj!
-Nem fáj?-felhajtotta a pulóverem és jól szemügyre vette a sérülés helyét.
-Nem fáj!-elhessegettem onnan hatalmas kezét,majd megigazítottam a pólómat.Elmosolyodott,ezután pedig erőszakosan újra felhúzta az anyagot és egy puszit nyomott a sajgó részre.Kirázott a hideg az érintésétől.
-Ne haragudj!
-Nem haragszom!
Megfogtam a kezét,majd egyre közelebb húztam magamhoz.
-Látom nem bírod ki!-mosolygott huncutosan.
-Csak még egyszer kérlek!-komolyan mintha bedrogoztam volna!Még több kell!MOST AZONNAL!
-Ahányszor csak akarod!Megígérem,boldoggá teszlek!Az életem árán is!-mondta halkan,majd újra megcsókolt.Nyelve erőszakosan utat tört magának a számban,majd tenyere végigsiklott a nyakamon.Felsóhajtottam.
Tökéletes első csók. . .



-Ne menj még!-kérleltem az órákig tartó hosszas beszélgetésünk után.-Sajnálom mennem kell!David már tizenháromszor hívott.-mondta miközben felvette a  telefonját  a földről.
-Ne hagyj egyedül!-ugyanis Chris még mindig nincs itthon.
-Ígérem visszajövök!
-De...
-Ne nehezítsd kérlek!-mondta,majd lehajolt és  egy puszit nyomott a homlokomra.
-Szeretlek!-suttogtam.
-Én is téged!-suttogta vissza mosolyogva.-Maximum fél óra rendben?
-Veled akarok lenni...
-Akkor gyere velem!
-Hová?!
-Az edzőterembe!
-De Chris bármikor betoppanhat!
-Ígérem sietek!
-Rendben!-sóhajtottam,majd miután elfordította a kulcsot a zárban,követtem őt lefelé a lépcsőn.Egy pillanat alatt belelépett a cipőjébe,majd felém fordult.Kezét hívogatóan tárta felém.-Mit szeretnél?
-Utoljára megölelni!
Mosolyogva indultam el felé.Mikor odaértem hozzá,erősen zárt karjai közé.Megőrültem az illatától.
-Mindjárt jövök!-suttogta a fülembe.
-Jól van!-elhúzódtam tőle,majd kinyitottam az ajtót.
-Szia!
-Szia!
Fájó tekintettel figyeltem ahogy eltűnik a szemem elől.Idiótán meredtem utána.Nem tudtam megmozdulni!Hosszú percekig állhattam az ajtóban,mikor hirtelen megjelent Chris.
-Alice!-szólongatott.-Hahó!
-Chirs!-eszméltem fel.-Hol voltál?!
-Megbeszélésen.Miért volt itt Zayn?
-Uhh....csak mert...mert...
-Díjaznám,ha nem titkolóznál előttem.-hihetetlen mennyire ismer.
Igaza van...megint össze-vissza beszélek!
-Ne haragudj!
-Szóval elmondod mi folyik itt?
-Gyere!