II./Chapter thirty-seven

Sziasztok Kedves Olvasóim! 

Megérkeztem az új résszel. Jó szórakozást! HAVE FUN! 

Zayn szótlanul állt előttem. Láttam rajta, hogy alig várja, hogy végre belekezdjek a mondandómba. Szemében mintha félelmet láttam volna. Nem akar többé csalódni, ahogyan én sem. 

-Nos?-zökkentett ki a gondolatmenetemből.

-Talán először üljünk le.-javasoltam.

-Alice, ne csináld már.-toporgott egy helyben, mire elmosolyodtam.

-Rendben van.-néztem a szemébe.-Úgy néz ki, hogy terhes vagyok.

-Hogy micsoda?-mosolyodott el.

-Terhes vagyok Tőled Zayn.

-Ezt nem hiszem el.-sóhajtotta, majd magához húzott és szorosan átölelt.

-Örülsz?-kérdeztem félve.

-Nagyon! Ennél jobb dolog nem is történhetett volna velünk ezek után Al!

-Szeretlek.-néztem a szemébe, majd egy rövid csókot nyomtam puha szájára.

-Én is Téged Pöttöm!

Másnap reggel minden asztalhoz ültünk és megettük a maradék palacsintát. Zayn frissen borotvált arca csodálatos látványt nyújtott a reggeli teám mellé. Elmondhatatlanul boldog voltam. A fiúk szabadok, Zayn pedig éppen annyira örül a kisbabának mint én. Semmi sem ronthatta el a boldogságomat. 

-Zayn.-szólítottam meg miközben egy nagy adag palacsintát tömtem a számba.

-Igen?

-Pár nap múlva karácsony. Szerinted van még kedvük a többieknek eljönni?

-Nagyon remélem.-mosolyodott el.-Mi lesz a sok kajával meg ajándékkal amit megvettünk nekik?

-Rendben, majd később felhívom őket, hogy mi a helyzet.

-Nekem el kell mennem elintézni valamit.-állt fel, majd a tányérját a mosogatóba tette.

-Hová?-néztem rá ijedten.

-Ne félj, nemsoká jövök.-mondta, majd puszit nyomott a fejem búbjára. Szomorúan néztem utána miközben felvette a kabátját és kislisszolt az ajtón a hóesésbe.

-Tud magára vigyázni!-szólt rám Chris.

-Remélem.-suttogtam magam elé. 

Miután Chris is elment dolgozni, beindítottam a karácsonyi lejátszólistámat és nekiláttam becsomagolni az ajándékokat. Hihetetlen milyen gyorsan repül az idő, alig várom, hogy újra együtt lehessünk. Igazán szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen családom lehet. Álmomban nem gondoltam volna, hogy az életem így fog alakulni. Hogy ennyi jó ember lesz majd mellettem, akiknek mindennél fontosabb leszek. Néha hibázunk, de sosem akkorát, hogy ne tudnánk megbocsátani egymásnak. Sokszor nehéz is, de nem lehetetlen.   

Miután elkészültem a csomagolás felével, úgy döntöttem, hogy főzök egy forrócsokit  magamnak. Miközben ráfújtam a tejszínhabot a gőzölgő italra, Harry járt a fejemben. Vajon mi lehet vele? Miért viselkedett úgy velem tegnap? 

-Hali.-zökkentett ki a gondolataim közül Zayn.

-Hol voltál?-álltam neki azonnal.

-Titok.-mosolygott rám huncutul, majd nyomott egy puszit a homlokomra.-Csomagolsz?-nézett el a fejem felett.

-Igen.

-Chris is elment?

-Azt mondta, csak este jön.-válaszoltam miközben visszaültem a helyemre és belekortyoltam az italomba.-Te ma már nem mész sehova, ugye?-kérdeztem nemleges választ remélve.

-Nem megyek.-huppant le mellém.-A tiéd vagyok egész nap. Akarod, hogy segítsek?-ajánlkozott fel.

-Még szép!

-Jól van Pöttöm.-mosolygott rám.

Zayn segítségével egy pillanat alatt befejeztük az ajándékok csomagolását. Elmondhatatlanul boldog voltam, hogy végre úgy lehetek együtt vele, hogy semmi zavaró tényező nem veszélyezteti a kapcsolatunkat. Már annyi mindenen keresztül mentünk együtt, a sors mégis úgy akarta, hogy végül egymáséi, legyünk. Remélhetőleg örökre.

-Szerinted ezek után már minden rendben lesz?-pillantottam Zaynre miközben a ragasztót a fiókba tettem a helyére.

-Soha többé nem kell aggódnod semmi miatt.-válaszolta.-Megígérem.

Rámosolyogtam, majd leültem mellé a kanapéra. Izmos karjai rögtön magához szorítottak. Annyira hiányzott ez az érzés. Na meg ez az illat...

Behunytam a szememet és csak arra tudtam gondolni, hogy ebben a pillanatban mennyire boldog vagyok. Zayn szívverése lágyan masszírozta a fülemet. 

-Álmos vagy?-dörmögte halkan.

-Mmm, nem vagyok.-válaszoltam miközben belebújtam a nyakába és nyomtam egy puszit puha bőrére.-Mi lesz most a bandával?

-Nem tudom. Szerintem minden elveszett úgy ahogy van.

-Ez annyira szomorú.

-Ez az élet rendje Al. Nem tarthat minden örökké. 

-Tudom.-sóhajtottam, majd visszafeküdtem a mellkasára és szépen lassan elaludtam.  

Nagy kiabálás zaja ébresztett fel. Zayn már nem volt mellettem, egyedül aludtam a kanapé szélén. Mintha az ő hangját hallottam volna a távolból. Lassan felültem és kisétáltam a bejárati ajtóhoz. Zayn mérgesen hadonászott az ajtó előtt valakinek, akit nem láttam jól, míg félre nem lépett rám szegezett ijedt tekintettel. 

-Harry.-sóhajtottam keservesen.