II./Chapter thirty-six

Sziasztok Kedves Olvasóim!

Megérkeztem az új résszel, remélem tetszeni fog. Jó olvasást!

HAVE FUN!

Sokáig csak álltam és néztem Chrisre, akinek a meglepettség teljes mértékben lerítt az arcáról.

-Ez...csodálatos!-kiáltott fel, majd szorosan magához ölelt. 

-Ezt nem hiszem el.-suttogtam miközben arcomat a nyakába fúrtam. Nagyon rég éreztem utoljára ilyen boldogságot, mint most. 

-Gratulálok Alice!

-Köszönöm.-mondtam miközben elhúzódtam tőle.-El kell mondanom Zaynnek.

-Jól tudod, hogy ez most nem lehetséges. 

-Muszáj megpróbálnom.-mondtam határozottan, majd elindultam az ajtó felé és hamar felhúztam a lábamra a cipőmet.

-Elviszlek.-lépett mellém miközben leakasztotta a kulcsot a tartótól. 

-Siessünk.-mosolyogtam rá, majd nyakig felhúztam a kabátom cipzárját.

-Akarod, hogy bemenjek veled?-kérdezte mikor megálltunk a rendőrség előtt.

-Nem kell.-haboztam pár másodpercig.-Lehet, hogy mégsem olyan jó ötlet most ezzel felzaklatni Zaynt. Csak idegesebb lenne.

-Szerintem is várj még vele Al.-nézett rám Chris.-Majd ha minden rendbe jön, márpedig rendbe fog, akkor mondd el neki. 

-Igazad lehet.-tűnődtem. A nagy lelkesedés közepette bele sem gondoltam abba, hogy milyen kimenetelű lehet ez a dolog ebben a helyzetben.-Menjünk haza.-mosolyogtam rá őszintén. Tudtam, hogy igaza van és azt is tudom, hogy ki kell bírnom ezt a kis időt. Zayn érdekében.

Általában az idő csigalassúsággal telik amikor az ember türelmetlenül vár valamire. Három napja voltunk Chrissel a rendőrségen utoljára. Azóta sem tudok aludni, a gyomrom pedig állandó görcsben van az idegességtől. Igyekszem minél jobban kímélni magam a baba érdekében, de sajnos nem mindig sikerül. 

-Talán ma már felhívnak.-mondta Chris miközben leült elém a konyhaasztalhoz.

-Talán.-sóhajtottam, mire hirtelen kopogás zajára lettem figyelmes. Felugrottam és az ajtóhoz futottam.-Szia Niall.-mosolyodtam el udvariasan.

-Sziasztok, híreim vannak.-mondta komoly arccal, mire félreálltam, hogy beljebb jöhessen.

-Mi történt?-kérdeztem amint levette a kabátját és leült.

-Zayn hívott egy fél órával ezelőtt. A tárgyaláson felmerült az óvadék lehetősége, amit már valaki le is tett mindhármukért. 

Teljes mértékben ledöbbentem.

-Mégis ki lehetett az?

-Még egyelőre nem tudom. Azon vagyok, hogy kiderítsem. 

-Akkor ez azt jelenti, hogy szabadok mind?-kérdeztem izgatottan. 

-Igen.-mosolygott rám.-Értük indultam, gondoltam előtte közlöm veletek a jó hírt. 

-Veled mehetek?

-Jobb lesz, ha itthon várjuk őket.-szólt közbe Chris. 

-Igazad van. Biztos nagyon éhesek lesznek. Összeütök nekik valami finomat gyorsan.

-Ez remek ötlet Al.-mondta Niall miközben felállt.-Akkor nemsokára visszajövök.

Miután kikísértem őt, elővettem egy műanyag tálat. Úgy döntöttem, hogy palacsintát fogok nekik sütni, azt mindegyikőjük nagyon szereti. 

-Segítsek?-kérdezte Chris.

-Nem kell köszönöm.-válaszoltam izgatottan miközben már melegítettem a serpenyőt a sütéshez. Már talán két adagot is megsütöttem amikor hirtelen kinyílt a bejárati ajtó. Lekapcsoltam a sütőt és azonnal Zaynhez rohantam hogy magamhoz ölelhessem. 

-Zayn.-sóhajtottam.-Ugye jól vagytok?-néztem fel rá, majd a többiekre akik mögötte álltak.-Hol van Harry?-kérdeztem ijedten. 

-Nem akart idejönni.-válaszolta Niall.

-Mi az, hogy nem akart idejönni?-éreztem, ahogy egyre dühösebb és dühösebb leszek.

-Haza kellett mennie Pöttöm.-fogta meg a kezem Zayn. 

-Nem, én látni akarom, hogy jól van-e.-csattantam fel, majd fogtam a mobilomat és tárcsázni kezdtem a számát.

-Mi van?!-vette fel dühösen. 

-Mi van?-kérdeztem vissza, alig hallhatóan. 

-Mondd gyorsan Al, nem érek rá!

-Én csak....csak....-könnyem kicsordult ahogy kerestem a szavakat. Most miért viselkedik így velem?-Mindegy.-mondtam, majd megszakítottam a vonalat. Baszd meg Harry.

-Al.-lépett mellém Zayn,majd egy puszit nyomott a homlokomra.

-Annyira aggódtam értetek.-mondtam miközben újra szorosan magamhoz öleltem őt. 

-Én is érted, nagyon!

-Gyertek beljebb, már biztosan nagyon éhesek vagytok. Sütöttem nektek palacsintát.

-Szuper.-örvendezett Liam, majd elindult a konyha felé.

Miután mindenki jól lakott, elmosogattam és rendet raktam a konyhában. Már elég későre járt, mikor Liam és Niall is elindult haza. 

-Ugye itt maradsz?-fordultam Chrishez.

-Persze.-mosolygott rám, majd elindult felfelé a szobájába ahol már napok óta alszik.-Jó éjszakát.

-Jó éjt!-kiáltottam utána, majd Zaynhez fordultam.-El se tudod képzelni, mennyire aggódtam értetek.-fogtam meg a kezét.

-Én is érted Pöttöm. Nagyon féltem, hogy nem fogunk időben odaérni. Sajnálom, hogy miattam ez történt.-hajtotta le a fejét.

-Nem miattad történt!-ellenkeztem azonnal.

-Ha nem hagyunk egyedül....

-Zayn!-néztem a szemébe.-Ez egyáltalán nem a te hibád volt. Senki sem gondolta volna, hogy Amy képes ilyesmire. 

-Még most sem fogom fel.-keze ökölbe szorult.

-Vajon hová tűnhettek?

-Fogalmam sincs. De ha a rendőrség elkapja őket, nem fogják egykönnyen megúszni.

Aggodalom fogott el. Tudom, hogy nagyon rossz dolgot tett velem, de mégse szeretném, ha szenvednének. Főleg nem Ed.

-Engem inkább az érdekelne, hogy ki volt az, akinek annyi felesleges pénze volt, hogy kijuttatott titeket. 

-Erre én is szeretném tudni a választ.-sóhajtotta, majd magához húzott. Már olyan régen éreztem az illatát. Mámorító volt.-Annyira kívánlak.-suttogta a fülembe. 

-Zayn.-szólítottam meg halkan, mire eltolt magától és a szemembe nézett.-El kell mondanom neked valamit.