Chapter fifty-six

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Kicsit szomorú vagyok amiért csak két komment gyűlt össze,de nem baj!Én lelkesen hozom az új részt!Jó olvasást!:-) 

Miután Harry becsukta az ajtót,óvatosan visszacsúsztam a helyemre,lefeküdtem és magamra húztam a meleg takarót.Nem értem őt.Nem tud egyértelműen viselkedni.Vagy csak nem akar.
Miért velem történik mindez?Miért nem lehet nekem is normális életem,mint a velem egykorú fiataloknak?Miért vagyok ilyen szerencsétlen?!
Gondolatok ezrei cikáztak a fejemben mikor hirtelen kinyílt az ajtó és Harry halk léptei betöltötték a szoba csendjét.Lassan felé fordultam.
-Te miért nem alszol?-kérdezte kissé mérgesen.
-Nem tudok.
-Miért?
-Nem tudom.
-Már jövök.-mondta miközben vetkőzött.
-Mit csináltál?
-Elrakodtam.-mondta,majd befeküdt mellém.
-Jó éjtszakát Harry.-kibuktak a könnyeim.
-Megint miért sírsz?-tette kezét a karomra.
-Hiányzik.-suttogtam,mire mozgolódni kezdett.Maga felé fordított,kezemet a nyaka köré fonta és újra csókolni kezdett.
-Elfeledtetek veled mindent.Mindent!-morogta miközben tenyerét mellemre simította és lágyan masszírozni kezdte.
-Harry!-nyögtem fel keservesen.
-Még mindig hiányzik?!-nézett rám haragos szemekkel miközben másik kezével felsőm alá férkőzött.Ujjai jéghidegek voltak melyekkel könyörtelenül gyötört tovább.
-Édes Istenem!-sóhajtottam,majd megmarkoltam felkarját s körmeimet puha bőrébe mélyesztettem.-Fejezd be!
-Hiányzik?-hajolt hozzám közel.
-Rettenetesen.-suttogtam fájdalommal teli hangon,mire tenyere megint az arcomon landolt.Könnyeim patakokban folytak ahogy próbáltam őt lerugdosni magamról kevés sikerrel.Iszonyú dühös lettem ahogy a fájdalom átjárta az egész testemet.Legszívesebben ordítottam volna mint egy őrült.
-Legközelebb majd jól meggondolod mit mondasz.-mondta,majd lemászott rólam és visszafeküdt a helyére,én pedig zokogtam tovább.
-Istenem kérlek segíts!-suttogtam kétségbeesetten,majd összekulcsoltam az ujjaimat és imádkozni kezdtem,hogy minél hamarabb kijuthassak innen.Mindig is hívő ember voltam.Főleg édesanyám.Vele rendszeresen jártam temploba.Az egyházi zene is nagyon közel áll hozzám.Csak amióta meghalt...azóta hanyagolom ezeket a dolgokat.Nagyon hiányzik.
Miután befejeztem az imát,az ablak felé fordultam és az eget néztem.A csillagok gyönyörűen ragyogtak odafenn.Bárcsak én is olyan szabad lehetnék.Olyan önfeledt és boldogságtól ragyogó.De sajnos nekem nem ez a sors jutott.Szenvedni és szenvedni.Ez vagyok én.Kissé megugrottam mikor Harry telefonja csörögni kezdett kómódon.Morcos tekintettel vette fel.
-Mi a francot akarsz ilyenkor?-kérdezte rekedt hangon.Csupán néhány szavat tudtam elcsípni a beszélgetésből,de az lejött,hogy valakit keresnek.-Oké.Akkor majd megbeszéljük.Heló.
Pillanatnyilag nem mertem Harryt még csak megszólítani sem.Ki tudja milyen lelki állapotban van.
-Meg fogod érteni mindezt.-suttogta hirtelen.Nem válaszoltam.-Hallod Al!-elegem van ebből a névből.-Tudom,hogy nem alszol szóval ajánlom,hogy válaszolj!
-Mégis mit mondhatnék?-kérdeztem könnyes szemmel.-Nem vagy normális.Ennyi a véleményem.
Felnevetett.
-Sok ember gondolja így.Pedig csak más vagyok.
-Ha te ezzel nyugtatod magad,ám legyen.
-Ne sértegess!
-Nem állt szándékomban.Ez az igazság!
-Aludj jól.-mondta,majd elfordult és innentől egy szót sem szólt.
Én is elfordultam és lassan álomba szenderültem.



Reggel a madarak énekére ébredtem,mely behallatszott a nyitott ablakon.Harry szerencsére már nem volt mellettem.Lent sürgölődött valamivel ha jól hallottam.Ahogy kitöröltem az álmot a szemeimből,megállapítottam,hogy nem is aludtam olyan rosszul.Ami nagyon furcsa.Megint nem volt...Nem volt rohamom.
A párna mellettem tiszta nedves volt a sok éjjeli sírástól,a szemeim cseresznye nagyságúak voltak,az egész testem el volt zsibbadva,a talpam pedig égett a fájdalomtól.Lehet ennél rosszabb?
Amint meghallottam a lépteket,megállapítottam,hogy igen.Azonnal visszafeküdtem és próbáltam alvást színlelni.
-Jó reggelt.-köszönt amint belépett az ajtón.-Tudom,hogy fent vagy.-mondta sejtelmesen.-Ha pedig mégsem,ezután fent leszel.-ismét hallottam a lépteket felém közeledni.Megkerülte az ágyat,elém állt,majd legugolt.Ujjaival lágyan cirógatta az arcomat,mire én elfordultam tőle.-Csinálhatom durvábban is.-továbbra is csak csendben feküdtem.-Hát jó.Te akartad.-dünnyögte miközben felállt.
Óvatosan felmászott az ágyra,majd a szószoros értelmében rám ült és csiklandozni kezdett,mire én felsikítottam.
-Na fent vagy már?-kérdezte miközben újra kezdte és én nem tudtam válaszolni a nevetéstől.Ráadásul levegőt is alig kaptam.A bordáim rettenetesen szúrtak.-Hm?
-Fent,fent!!!-kiáltottam mikor egy kis levegőhöz jutottam.
-Remek.-mászott le rólam.-Tíz perc múlva reggeli.
-Segíts!-kiáltottam utána.Annyira megalázó,hogy egy ilyen féreg segítségére szorulok.
-Kérd szépen!
-Kérlek segíts.
-Mindjárt más.-mondta,majd megragadott és levitt az étkezőasztalhoz.-Egy pillanat.-visszarohant a konyhába,hozott tálakat és vele együtt a hagymás rántottát.-Reggeli után átkötöm a lábadat.
-Ne.
-Ne kezd.-az arcom máris égni kezdett figyelmeztető hanglajtése miatt.-Jó étvágyat!-mondta miután igazságosan elosztotta az adagot.
-Neked is.
-Elég ramatyul nézel ki.-állapította meg.A legszívesebben itt helyben pofon vágtam volna.Kár,hogy még enni is alig volt erőm.Inkább nem reagáltam semmit,mert szinte biztos vagyok benne,hogy valami olyat mondtam volna,ami neki nem teszik.-Elvitte a cica a nyelved Drága?
-Nem.-morogtam,majd enni kezdtem.
-Ízlik?
-Nem maradnál csendben legalább egy kicsit?
-Dehogynem.-mosolyodott el,majd ő is nekikezdett.
Miután mindketten végeztünk,felálltam,hogy segítsek neki.
-Hagyd csak majd én megcsinálom!-vette ki a kezemből.Visszaültem és vártam,hogy végezzen a rakodással.
-Visszakaphatom a melltartómat?-kérdeztem amint karjaiba vett.
-Hogyne.Egy csókért cserébe.
-Harry!-törtem ki mérgesen,mire nevetni kezdett.
Leültetett a kád szélére és kezébe vette a lábaimat.Miután mindkettőről letekerte a fáslit,jól szemügyre vette.
-Milyen?-kérdeztem idegesen.
-Szépen gyógyul.-mondta,majd kezébe vette a fertőtlenítőt.Nagy levegőt vettem és tűrtem a fájdalmat.
-Lezuhanyozhatok?-kérdeztem mielőtt betekerte volna.
-Le tudsz egyedül?
-Le.
-Hát jó.-sóhajtotta.-Itt van törölköző.-adta a kezembe.-Ott a tusfürdő.-mutatta,majd indult kifelé.
-Harry.-szóltam utána.
-Hm?-nézett vissza rám.
-Kérhetek valami ruhát?-pár percig tétovázott,majd elindult a szobája felé.
-Parancsolj.-nyújtotta a nadrágot és a pulóvert.-Remélem megfelel.
-A melltartóm?
-Azt majd utána.-kacsintott rám és elhagyta a fürdőt.Miután nehezen feltápászkodtam,kulcsra zártam az ajtót és vetkőzni kezdtem mikor hirtelen kopogtak.Megragadtam egy törülközőt és magam köré tekertem.-Al el kell mennem.Fél óra és itt vagyok.Ne menj sehova!
-Rendben.-válaszoltam.
Megvártam míg Harry ehagyja a házat és csak utána álltam be a zuhany alá.A víz rettenetesen csípte a talpamat de igyekeztem nem foglalkozni a fájdalommal.Arra koncentráltam,hogy minél hamarabb készen legyek.Miután lemostam a habot a testemről,becsavartam magam a törülközőbe és óvatosan kiléptem a csempére,mely kissé enyhítette az égető fájdalmat.Hamar magamra húztam a tiszta ruhákat a törülközőt pedig a radiátorra terítettem.
Két fogkefe állt a tartóban.Kivettem az egyiket remélve,hogy nem Harryé és megmostam a fogam.A hajamat lófarokba kötöttem és ezután jött az a holtpont,hogy nem bírok többet állni.Fogtam magam , gyors ütemben elballagtam Harry szobájába és ott leültem az ágyra.Nem hiszem el,hogy mindez tényleg megtörtént.Hogy meg mert ütni.Fáj...nagyon fáj.Szeretnék már haza menni.Hiányzik Chris.Hiányzik az otthonom.Hiányzik Anya.Hiányzik Zayn...
Ahogy elmerengtem a gondolataimban észre sem vettem,hogy Harry mobilja a szekrényen hever.Egy hívás és már itt sem vagyok.Hamar érte nyúltam és már tárcsáztam is Chris számát,mikor hirtelen nyitódott a bejárati ajtó.Francba!
Visszatettem a mobilt a helyére és jókislány módjára ültem tovább.
-Megjöttem!-kiabálta miközben veretett felfelé a lépcsőn.
-Szia!Minden rendben?
-Persze.Miért ne lenne?
-Csak mert olyan hirtelen elmentél.
-Minden oké.-mondta,majd tekintete fagyossá vált miközben felvette a telefonját.Ajjaj...-Hozzá nyúltál?-kérdezte villámokat szóró szemekkel.
-Nem.
-Ne hazudj!
-Nem nyúltam hozzá.
-Ajánlom is!Különben...
-Megütsz?Igazi férfi...-mondtam gúnyosan.
-Úgy látom még mindig kevés volt az amit kaptál.-hajolt le az arcomhoz.
-Éppen elég volt hidd el.
-Azt kétlem.-mondta összeszűkült szemmel.
-Szégyelhetnéd magad.-mondtam,mire felnevetett.
-Mi vagyok én kisfiú?
-Hát nem tűnsz egy érett felnőttnek az biztos.
-Te most sértegetsz engem?
-Nagyon úgy tűnik.-már nagyon elegem van.
-Rendben.Azt hiszed most győztél?
-Nem,dehogy!Tudom.
-Milyen nagy szád lett hirtelen Drága.
-Valakinek ki kell mondania az igazat nem?
-Mi van ha tévedsz?
-Én?Soha.
-Soha ne mondd,hogy soha.
-Jaj de bölcs itt valaki.
-Most már tényleg visszavehetnél.-fújta ki a levegőt.
-Üss meg!Gyerünk!
-Nem.
-Gyáva.-hajoltam hozzá olyan közel,hogy összeért az orrunk.
-Nem vagyok gyáva.
-Igazad van.Egy féreg vagy.-mondtam visszataszító hangon.
-Na ide figyelj!-kapta el a kezemet.-Most azonnal fogd be a szád,különben nem állok jót magamért.
-Ú most megijedtem.-gúnyolódtam tovább mire ellökött az ágyon,fölém mászott és szó szerint nekem támadt.Ott csókolt ahol csak ért.A nyakamat végig egészen állkapcsomig.Ledobta a kabátját a földre.
-Észbontó vagy a ruháimban.-lehelte az ajkaim közé.Undorító.Felmordult mikor kissé meghúztam a haját,majd ágyékával az ényémnek simult.Azonnal megéreztem a kemény dudort a nadrágjában.Szívem hevesen kezdett dobogni,mire elmosolyodott.-Még mindig olyan bátor vagy?-kérdezte miközben még jobban hozzám dörgölőzött.Vadul megragadtam a tarkójánál s ajkaimra húztam őt.Nem fogok megfutamodni.Most nem.-Hm...-hümmögött mikor elhúzódott.-Léphetünk tovább?-kérdezte széles vigyorral az arcán.Mit jelent az,hogy tovább? Az övéhez nyúlt,majd kicsatolta azt ,én pedig nagy szemekkel bámultam,hogy mi a francot csinál.
-Mit művelsz?-kérdeztem.
-Olyan bátor voltál az előbb,hogy azt gondoltam készen állsz.Vagy rosszul gondolom?
Nagy szemekkel néztem rá.Erre most mégis mit mondhatnék?Már annyira régóta vágyom egy normális kapcsolatra.Egy különleges személyre,aki elfeledteti velem mindazt,ami a múltban történt és boldoggá tesz.Tisztában vagyok vele,hogy ez a személy nem Harry.Mégis annyira érdekesnek tűnik.És egyben visszataszító is.Van benne valami ami megfogott elismerem.De nem vagyok szerelmes belé.Egy pillanatra sem leszek az.Túl sok fájdalmat okozott már most.
-Na?-kérdezte lihegve.-Nem bírom már sokáig.
"Ez nekem csak szórakozás.""Soha nem leszek szerelmes!"
-Nem.-toltam el magamtól.-Én erre nem vagyok képes.
-Hát jó.Ezt még megbánod.-csókolt meg ismét,majd leugrott rólam és berohant a fürdőszobába,hogy rendbe tegye magát.
Én pedig addig rendet raktam a szobában.Vagyis próbáltam.Harry igen csak hanyag ahogy elnézem.Még a zokniját sem volt képes elrakni maga után.Mérgesen a székre terítettem,majd az asztalnak támaszkodtam és vártam.
Már több mint negyed órája ácsoroghattam mikor kijött a fürdőből.Derekára törülköző volt tekerve,hajából csöpögött a víz.
-Meg fogsz fázni.-figyelmeztettem halkan.
-Mit érdekel az téged?-kérdezte,majd turkálni kezdett a szekrényben.
-Megtanulhatnál elrakodni magad után.
-Kezd elegem lenni.-fordult felém.-Fogd be és ülj le.
-Csak segíteni akarok.
-Inkább fogadj szót.-mondta miközben magára húzta az alsógatyáját.Felültem az asztalra és csendben figyeltem ahogy öltözködik.Harry iszonyú izmos volt.-Ez mind a tiéd lehetne.-mutatott végig testén.
-Nincs rá szükségem.-mondtam,mire elmosolyodott és felvette a maradék ruhát is amit kikészített.-Haza viszel?
-Nem.
-A bátyám....
-Ne aggódj a bátyád miatt.Elintéztem.-az elégedett vigyor...
-Mi?!Mit mondtál neki?!
-Az legyen az én dolgom.
-Harry most azonnal mondd el!
-Sssst!-sétált oda hozzám,majd lábaim közé férkőzött.-Mindennek eljön a maga ideje.-mondta,majd mutatóujját végighúzta ajkaimon.-Úgy látom már ügyesen bírsz járni.-mért végig tetőtől talpig.-Mit szólnál,ha ma elvinnélek vacsorázni?
-Én veled nem megyek sehova.
-Tökéletes.Akkor nyolckor indulunk.-távolodott el.
-Ruhám sincs amit felvehetnék.
-Dehogy nincs.-mondta,majd kitrappolt a szobából és rohant lefelé.Hátizsákkal a vállán lépett be a szobába melyből sorra húzkodta ki a ruháimat.
-Nem hiszem el.Mit tettél Chrissel?!-kérdeztem dühösen miközben leszálltam az asztalról.A hirtelen ugrás miatt a talpam szúrni kezdett.Még időben sikerült megkapaszkodnom a mellettem álló székben.
-Én semmit.
-Nem hiszem el,hogy szótlanul tűrte mindezt.
-Nem volt otthon senki Al.Nyugodj már meg.
-Akkor mégis hogy jutottál be?
-A kulcsoddal.-vigyorgott.
Francba!
-Remélem semmit nem loptál el!
-Kinéznéd belőlem?-kérdezte sértődötten.
-Minden akadály nélkül.
-Csak a szobádból hoztam el pár dolgot.
-A ruháimat.
-Is.
-Mi az,hogy "is"?
-Ne foglalkozz ezzel.
-Ezt nem teheted.-ráztam a fejem kétségbeesetten.
-Rájöhetnél végre kivel játszadozol.-mondta,majd odadobott nekem egy lenge egyberuhát.-Ezt vedd fel ma este.És készülj fel.-kacsintott rám.
-Mire?
-A legrosszabbra.-mosolygott.
-Mi a fenéről hadoválsz?!-kérdeztem már mérgesen.
-Majd meglátod Drága!
-És mégis hová megyünk?Mi lesz,ha valaki meglát?
-Ne aggódj ezen.Mindent elrendezek.
-Én nem megyek sehova!-dobtam le a ruhát mérgesen.