Chapter thirty-eight

Jó olvasást!:)






Az főút nedves volt a sok esőtől,ami ma egész nap lehullott.És még mindig borús az ég.Ezt szeretem Londonban.A legtöbbször borús,esős idő van.A nappalok hűvösebbek,az éjszakák pedig még annál is hidegebbek.Ez nekem csak javamra válik,mivel nem szeretem a meleget.Ha napfény érinti a bőrömet,már rosszul vagyok.
Egyszerűen nem bírom azt a fullasztó hőt.Úgy érzem nincs levegőm,és azonnal összeesek.Elhagy a testi erőm.Az Édesanyám ennek az ellentéte volt.Imádott a kandalló előtt feküdni télen miután Apa jól megrakta a tüzet fával.Az átlátszó üveg melyen keresztül a vörös lángok bevilágították a szobát csak úgy okádta a meleget.Persze én ezt a szekciót mindig nagy ívben elkerültem.Fogalmam sincs mit lehet élvezni ezen.
Amikor odaértem a kávézóhoz,Katy már az ajtóban várt rám.Nagy megkönnyebbülés futott végig a testemen.Hála az égnek.
-Szia!-üdvözöltem miután a motoromat biztonságba helyeztem.-Ne haragudj a késésért!Csak...
-Szia!Semmi baj!-szakított félbe mosolyogva,aminek örültem,mivel semmi kedvem nem volt magyarázkodni.-Már mindent elkészítettem.
-Uhh...ne haragudj tényleg!Megígérem reggel elmosogatok,és mindent rendbe rakok!
Felnevetett.
-Na aggódj már!-fogta meg a karom miközben húzott befelé.Katy mindig is nagyon kedves volt hozzám annak ellenére, hogy nem igazán ismertük egymást.
Hosszú,barna haja szét volt engedve,mely egyenletesen omlott a mellkasára.Nagy,kék szemeit szemtus emelte ki, még szebb hatást keltve ezzel.Halvány rózsaszín szájfény díszelgett ajkain,mely illett a pink felsőjéhez,ami tökéletesen simult hibátlan alakjára.
-Tényleg nem haragszol?
-Nem!-mosolygott.-Menj,öltözz át!-lökött meg finoman.
-Rendben.


Zayn szsz:
Ez a halálos csend,mely körülvesz,kezd egyre idegesítőbb lenni.Sosem tudtam eddig mi nyugtat le igazán,amíg Alice meg nem jelent az életemben,de a csend biztosan nem volt a felsoroltak közt.Elvettem a mobilomat a szekrényről,remélve,hogy még nincs merülőfélben,ugyanis ha a csend kezd ennyire elviselhetetlenné válni,játszani szoktam.Vagy énekelek,de most ahhoz nem igazán van kedvem.Az igazat megvallva most,hogy Alice elment,semmihez nincs kedvem.Legszívesebben vele lennék és vigyáznék rá.De sajnos ez lehetetlen ebben a helyzetben.A kezemben lévő telefon rezegni kezdett,mellyel felkeltette az érdeklődésemet.Egy SMS Liamtől:

"Zayn!Az újságírók valahonnan megtudták,hogy kórházban vagy.Már mennek a találgatások mi történhetett veled.A rajongók bepánikoltak.Nem tudják hova tenni a helyzetet.Mi legyen?"


-A rohadt életbe!-kiabáltam mérgesen miközben a telefont a földhöz vágtam.Megint.Érzem,hogy kitör belőlem az állat.És nem tudom megállítani.Mellkasom gyorsan süllyedt fel-le,végtagjaim megfeszültek.Öklöm elfehéredett az erős szorítástól.Hirtelen feleszméltem a lüktető fájdalomra a jobb kézfejemen.Tényleg csúnyán fel volt dagadva,de ebben a percben ez engem egyáltalán nem érdekelt.Arra vágytam,hogy szétverhessek valakit.Hogy ez a feszültség,mely rabságban tartja a testemet,eltűnjön.Egyre idegesebb lettem a tehetetlenség miatt.Gyorsan felkaptam a mobilomat és Alice számát kezdtem tárcsázni.Pillanatnyilag jobb nem jutott eszembe.A hangja talán segít majd rajtam legalább egy kicsit.Kicsöng...
-Zayn!-nehézkesen kifújtam a levegőt,szemeimet pedig lehunytam.-Zayn!-szólított újra.
-Alice.- suttogtam.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Nem.Rájöttek! A média tudja,hogy kórházban fekszem.
-Te jó  ég!És azt is,hogy miért?
-Azt még nem.És nem is fogják.Viszont kéne egy álsztori.
-Baleset.-jelentette ki rögtön.
-És mégis mi okoz ekkora vágást a kezemen?
-Motorbaleset.
Végignéztem a kezemen.Semmi nem jutott eszembe,amit hazudhattam volna. Alice ötlete tűnt a legésszerűbbnek.
-Zayn!-hallottam aggodalommal teli hangját.
-Itt vagyok.Csak elgondolkoztam.
-Jó lesz?
-Igen.Egyébként minden rendben?Kivel vagy?-szívből reméltem,hogy nem valami   fiúval.
-Katyvel.Minden rendben van.Nem túl nagy a forgalom.
-Akkor jó.Hívj,ha bármi baj lenne.
-Hívlak.Szia!
-Szia!
Miután a hívás véget ért, azonnal tárcsáztam Liam számát.Közben pedig rájöttem,hogy a fiúk sem a teljes igazságot tudják,szóval azzal a történettel kell előállnunk,amit nekik mondott.
-Heló Haver!-üdvözölt.-Mi a helyzet?
-Heló!Hogy a francba jöttek rá?!
-Nem tudom,de gyorsan találj ki valamit,mert a rajongók már nem bírják sokáig.
-Azzal kell előállnunk,amivel a fiúkat is beetetted.
-Azt mondtam nekik,hogy motorbalesetet szenvedtél.Akkor  az interjún ezt fogom nyilatkozni rendben?
-Interjú?-kérdeztem megdöbbenve.
-Ja!Hát próbán nem voltál,elérni meg egyikünk sem tudott.Ismételten.-dörmögte egy kis gúnnyal megfűszerezve.
-Ne haragudj.-megint ő húz ki bajból.Már annyiszor megtette.Nem hiába a legjobb haverom.
-Ugyan,semmiség!Pihend ki magad!Holnap találkozunk!Szia!
-Szia!

Alice szsz.:
Kissé kábán támasztottam a pultot a kezemmel miközben Katy a rádió adói közt keresgélt.Eddig még semmi érdekes dolog nem történt az áramszünetet leszámítva hajnali kettőkor.
-Ó a mindenit!-mérgelődött.
-Mit keresel?-fordultam oda hozzá.
-Jó zenét.-mondta kissé haragosan.-Hozhattam volna valami CD-t.
Felkuncogtam.
-Ne nevess ki!-mosolyodott el ő is.-Annyira hülye vagyok a technikához!
-Nekem mondod?!
-Akkor megnyugodtam.-mondta miközben sarkon fordult és az újonnan érkezett vendéghez sietett.-Egy forrócsoki rendel!
-Azonnal!-felkaptam az üres poharat a pultról és rögtön nekiláttam.-Hoznál cukrot a raktárból?
Ez valahogy soha nincs,ha én dolgozom.
-Aha!
Miközben elöblítettem a poharat,a szemem sarkából figyeltem az alakot,ahogy feláll és felém sétál.
-Szia Alice!