Chapter thirty-seven

Sziasztooook!:):)
Meghoztam az új részt!
Írjatok véleményt!Szép hetet!
Jó olvasást!:DDD






-Pihenned kell!-leheltem mikor elhúzódott tőlem.
-Ez számomra nem megerőltető.-mondta,majd kissé lejjebb csúszott s ujjaival feljebb húzta a felsőm alját.-Sőt!Imádom látni,ahogy magatehetetlenné válsz!-nyelve kibukott ajkai közül amit aztán kellően benedvesített,majd lehajolt és hasamat kezdte csókolni.Halk sóhajok töltötték be a szoba csendjét miközben egyre feljebb vándorolt a testemen.Amikor a melltartómhoz ért,felnézett rám.-Ezt most levesszük.-perverz mosolyától elöntött a vágy.Alám nyúlt ,egy könnyed mozdulattal kikapcsolta,majd félredobta a ruhadarabot.-Szent szar!-nyögött fel miközben végigmért.Biztosan kipirultam,mert nagyon mosolygott.
-Zayn én...-próbáltam eltakarni magam,de nem engedte.
-Gyönyörű vagy!-fogta le a kezeimet,majd szájával a mellemre tapadt.Testem remegett a túlfűtött vágytól, sóhajaim pedig egyre hangosabbak voltak.-Kicsit halkabban Pöttöm!-hajolt a fülemhez miközben kezével gyengéden masszírozott.Keservesen nyögtem fel egy erősebb nyomás hatására míg ő a nyakamat csókolgatta.Hirtelen vad morgás tört fel a torkából.Teste az enyémnek simult,majd kezével lejjebb vándorolt és ujjaival a nadrágom alá férkőzött.
-Zayn!-állítottam le.-Ezt nem szabad!
-Nem tudok leállni.-nyögte keservesen miközben ajkai már az enyémen voltak.
Ujjai egyre vadabbul férkőztek beljebb és beljebb.
-Elég!-fogtam le a kezét,majd eltoltam testét magamtól.Lélegzetvétele szakadozott volt, miközben ismét végigmért.-Most felöltözöm!
-Várj még!-fogta le a kezem amint meglátta,hogy le akarom húzni a felsőmet.
-Zayn kérlek!
Lehajolt hozzám és nyomott egy puszit a homlokomra.
-Ne haragudj!-mosolygott,majd leszállt rólam.
-Fordulj el!-mondtam szégyellősen miután felvettem a melltartómat a földről.Nevetne rázta fejét miközben hátat fordított nekem.Hamar lekaptam a felsőmet,majd fogtam a melltartót és a mellemhez igazítottam.Hirtelen ,megéreztem jéghideg ujjait a csatnál mellyel már profi módon bánt.-Megkértelek valamire.-suttogtam.
-Nem akarom,hogy szégyenlősködj előttem.Meg akarom ismerni testednek minden egyes porcikáját.-búgta a fülembe miközben gyengéden belemarkolt a fenekembe.
Fejem hátranyaklott a vállára miközben ő átölelte a derekamat.Megugrottam hideg érintésre.-Az enyém vagy!Boldoggá teszlek.Megígérem.
-Zayn.
-Ssssst Pöttöm!Öltözz fel,mert megfázol!-elengedett és a kezembe adta a pulóveremet,amit aztán rögtön felvettem.
-Most már tényleg pihenned kell.
- Nem tudom miért aggódsz ennyit.
-Csak jót akarok!-mondtam szomorúan az ablak felé fordulva.-De lehet,hogy túlzásba viszem.Tudod rám nem volt ki vigyázzon miután Anyukám meghalt. Az Apám rendszeresen vert minket.Chris volt az,aki kiállt mellettem.És hát -fordultam felé.-nem akarom,hogy úgy végezd,mint én.Hogy szinte már senki nincs melletted,akire számíthatnál.
-Nem fogom!-jelentette ki,mintha biztos lenne benne.
-Nem is!Mert én nem hagyom!-hajoltam oda hozzá  egy csók erejéig,mire huncut mosollyal elkapta a fejét.-Jól van Zayn Malik!Ha így akarsz játszani!-mondtam fenyegetően miközben leültem a székre.
-Annyira szép vagy!-mondta elmélázva.
-Mondtam már,hogy ne...
-Mondtam már,hogy szokj hozzá!-vágott a szavamba.-Mert igazam van!-szétterült az ágyon,majd jobb karján támaszkodva felém fordult.Hatalmas,barna szemeit egy percre sem vette le rólam.-És Apukáddal  szoksz beszélni?
-Nem.
-Miért?
-Ez bonyolult.-ha elmondanám neki, nem is tudom.Semmibe venne.Egy életre leírnám magam előtte.
-Képes vagyok felfogni.
-Nem szeretnék erről beszélni.
-Nekem elmondhatod!
-Tudom,de...nem szeretném.
-Akkor nem erőltetem.De ha mégis úgy döntesz,megosztod velem,én itt vagyok!
-Rendben.
A délután további részét beszélgetéssel töltöttük.Minél több dolgot tudtam meg Zanyről,annál jobban biztos voltam benne,hogy segítségre van szüksége.Kitűnően érdekes gondolkodásmódjának hála eléggé magányos életet élt a több millió rajongójának ellenére is.Nem túl gyakran engedi őket magához közel.Csak éppen amikor szeretet teljesen elhagyja a szívét.Nem hittem volna,hogy ilyen is létezik.Hisz...lehetetlen,hogy valakiből kifogyjon a szeretet.Ilyen nincs.Mindennek ellenére Zayn így fejezte ki magát."...ha úgy érzem az utolsó csepp szeretet is elpárolgott szívemnek legmélyéről..."
Vészesen közeledett  a munkaidőm kezdete,így míg Zayn megkapta a vacsoráját,én készülődni kezdtem.Tudtam,hogy az egész éjjelt végig aggódja majd és feszült lesz,csak mert nem lehet mellettem és nem tarthatja rajtam a szemét huszonnégy órán keresztül.Ezért is ígértette meg velem,hogy minden órában felhívom őt és beszámolok minden fontosabb dologról ami történt velem.Ez  pedig nem fog többről szólni,mint pár otromba vendégről,akik alkoholba fojtják a világfájdalmukat.Éjjelente általában ez megy.Ezért is nem szívesen megyek éjjelre dolgozni.Ugyanis a végére a dolgok mindig elfajulnak.
-Mennem kell!-mondtam miután az utolsó falatot is lenyelte.A tálat a szekrényre rakta,majd hosszú kezét felém nyújtotta.Szívembe  éles fájdalom nyilalt bekötözött karja láttán.Közelebb léptem az ágyához és lassan megfogtam összetört kézfejét.
-Hiányozni fogsz!-húzott magához.Lehajoltam hozzá és átkaroltam a nyakát,mire légzése szakadozottá vált.Forró lehelete a fülemet csiklandozta.
-Reggel jövök rendben?-suttogtam lágyan.
-Hívj!-utasított kissé keményen.Elmosolyodtam túlzott aggódása láttán.
-Hívlak.
Elhúzódtam tőle és egy puszit nyomtam az arcára.Erőszakosan visszarántott meleg testéhez,majd tenyerét a tarkómra csúsztatta,ezzel könnyedén magához kényszerítve ajkaimat.Zayn erőtlenül csókolt.Mintha az utolsó csepp energiáját is elveszítette volna az elmúlt órákban.Nem csodálom,hogy fáradt....hisz a vérveszteség nem kis dolog.Minden embert megvisel.
Ezért megpróbáltam minél nagyobb örömet okozni neki.Egyik kezemet mellkasára simítottam,mely egyenletesen mozgott fel s le,másikat pedig borostás arcára.A puha anyagon keresztül is éreztem szívének egyre tempósabb dobogását.
Ajkai hirtelen megálltak.Mosolyogva figyeltem kimerült arcát,ezután egy hosszú puszit nyomtam szájának sarkára.
-Holnap.-suttogtam.
-Holnap.-ismételte,majd végleg elengedett.
Megragadtam a táskámat.Kezem már a kilincset markolta,mikor hirtelen utánam szólt.
-Pöttöm!-felé fordultam.-Én...szeretlek.-nyögte ki nehezen miközben az érzéseivel küszködött.Elég őszintének tűnt ahhoz,hogy még pár percre lefoglalja elmémnek minden egyes részét.Szótlanul álltam az ajtóban,míg ő a reakciómat várta.Sötét szemeit végigvezette rajtam.Arca egyre aggodalmasabbá vált.
-Én is téged!-mondtam halkan.-De most már tényleg mennem kell.-ráztam a fejem.Nem gondoltam volna,hogy ilyen nehéz lesz a búcsúzás.
-Akkor szia!
-Szia!
Bánatosan léptem ki a kórterem ajtaján.Nehéz szívvel hagyom magára Zaynt,de sajnos muszáj mennem.Rápillantottam az órámra,majd lépteimet gyorsabbra szedtem.Már így is késésben voltam.Nagyon kíváncsi vagyok kit rendelt be Loretta maga helyett.Az az érzésem nagy meglepetés fog érni.És minden bizonnyal nem kellemes.