Chapter thirty-four

Sziasztok!!!!:)
Megjöttem az új résszel!:)
A kevés komment miatt egy kicsit szomorú vagyok,de nagy örömmel hoztam a részt.Remélem tetszeni fog majd.
Jó olvasást!:)

Reggel a tányérok csörömpölésére keltem,ami a konyhából szűrődött.Chris már nem volt mellettem.Minden bizonnyal reggelit készít,aminek felettébb örülök.Végre nem nekem kell.Felpattantam az ágyból,felvettem a papucsomat,majd gyorsan ablakot nyitottam.Már épp megfordultam volna,mikor a szemem megakadt az ablakom alatt ülő alakon.Először megijedtem.Azt hittem valami részeg ember talált itt menedéket.De nem.Zayn volt az.Felvettem hamar a köntösömet és rohantam lefelé a lépcső.Próbáltam észrevétlenül kisurranni az ajtón,majd átvágva a kerten rohantam hozzá.

-Zayn!-kiabáltam,mire hirtelen felkapta a fejét.Szemei vérben voltak.Letérdeltem elé,majd tetőtől talpig végigmértem.-Mióta ülsz itt?Hallod?!

-Nem tudom.-válaszolta,majd fejét hátrahajtva lehunyta a szemeit.

-Zayn!-tenyeremmel közrefogtam az arcát miközben próbáltam megnyugodni.

-Én annyira sajnálom!-suttogta.-Nem akartam...

-Ssssst!-vágtam közbe,majd megöleltem őt.-Minden rendben.Ugye nincs semmi bajod?!

Meg akartam fogni a kezét,de megrémültem mikor megpillantottam a vöröslő vért a karján.

-Atya ég!-egy hosszú,mély vágás volt a könyökétől egészen a csuklójáig.-Ugye ezt nem te csináltad.?!-keservesen nézett rám.Ez elég egyértelmű válasz volt.-Zayn.-csóváltam a fejem miközben egy könnycsepp bukott ki a szememből.-Gyere!-fogtam meg óvatosan,majd teljes erőmből felhúztam őt a földről.-Beviszlek a kórházba.-hirtelen megszédült,de még idejében utána kaptam.-Mennyi vért...-nem tudtam befejezni a kérdést mikor megpillantottam azt a rengeteg vért a fűben.-Basszus!
Berohantam a garázsba ahonnan aztán kitoltam a motoromat. Miután beszóltam Chrisnek,hogy elmegyek tejért,visszamentem Zaynhez,aki ismét a földön ült.
-Bírd ki még egy kicsit!-húztam fel őt újra.Rengeteg vért vesztett.-Ülj fel mögém.
-Jól vagyok!-szabadkozott miközben már az ájulás határán volt.
-Gyerünk már!-sikítottam remegve.Amikor megpillantotta az egymást követő könnycseppeket az arcomon,nem vitatkozott tovább.A sebből még mindig szivárgott a vér,ami az én fehér pizsamámon is meglátszott.Gyorsnak kell lennem.-Kapaszkodj!-mondtam,majd a gázra tapostam.
Zayn szorítása egyre csak gyengült a csípőm körül,feje pedig a hátamra nehezedett.-Zayn!-kiabáltam újra.-Nem hagyhatsz itt!Hallod?!Megígérted!!!-egyre homályosabban láttam az utat mikor hirtelen újra szorítani kezdett.Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt,majd ismét az útra koncentráltam.
Pár percen belül a kórházhoz értünk.
Gyorsan leparkoltam,majd az ép kezét átvetve a vállamon botorkáltunk be a folyosón,ezután segítségért kiabáltam.Pillanatnyilag nem jutott jobb az eszembe.Egy nővér azonnal átvette tőlem Zaynt,majd elvitte valahova.Én pedig leültem a váróban az egyik székre,majd imádkozni kezdtem.Remélem még nem volt túl késő.



Már jó háromnegyed órája ülhettem ott,mikor hirtelen megpillantottam az ismerős nővér arcát.Rögtön felugrottam a helyemről.Sóhajtva lépett elém.
-Hozzátartozója?
-Igen.
-Mi történt vele?Nem hajlandó elárulni.
Most mi a francot mondjak?!
-Nem tudom.
-Ez elég gyenge próbálkozás.-mondta rosszallóan.
-Nos...
-Leyla nővér szükség van magára!-hallottam a háta mögül.
-Hol találom?!-ragadtam meg mielőtt elment volna.
-A második emeleten a tizenkettes szoba.Nagyon sok vért vesztett.Ezért meglehetősen gyenge.Összevarrtuk neki a sebet.Elég sok idő kell míg meggyógyul majd.Vigyázzon rá!-tette a kezét a vállamra,majd eltűnt a szemem elől.Én pedig rohantam felfelé  a lépcsőn,majd végig a folyosón a tizenkettes szoba felé.Szívem hevesen vert a mellkasomban ahogy kezemet a kilincsre emeltem.
Lassan benyitottam.Azonnal Zayn semmit mondó tekintetével találtam szemben magam.
-Alice.-suttogta a nevemet.-Gyere!-emelte fel fáslival körbetekert kezét.
Becsuktam magam után az ajtót,majd leültem mellé az ágy szélére.
-Miért csináltad ezt?-kérdeztem halkan.
Nem válaszolt, csak üres tekintettel  fürkészte az arcomat.
-Hm??-néztem a szemibe.
Még több keserűséget véltem felfedezni tekintetében mikor megpillantotta a véres ruhámat.
-Haza megyek,rendbe szedem magam,utána visszajövök rendben?
-Én is megyek!-ült fel hirtelen.
-Azt felejtsd el!-toltam vissza a párnára.
-De.
-Cssssst!-csitítgattam.-Sok vért vesztettél és pihenned kell.
-Meddig kell itt lennem?
-Nem tudom.
-Nem mondhatod el senkinek,hogy itt vagyok rendben?-fogta meg a kezem,majd az ujjainkat összekulcsolta.-Senkinek!
-Rendben.De miért tetted ezt?!
-Ezt nem értheted!-fordította el a fejét.
-Akkor mondd el!
-Nem lehet.
-Nem bízol bennem?
-Nem erről van szó.
-Akkor?
-Bűnhődnöm kellet amiért fájdalmat okoztam.
-Zayn ez nem normális!Egy ilyen dolog miatt tettél kárt magadban?!Ez...ez.
-Tudtam,hogy nem fogod érteni.-sóhajtotta,majd elfordította a fejét.-Beszélnem kell Liammel.De hol a francba van a mobilom?!-tapogatta meg a lábát,remélve,hogy a zsebében megtalálja.De nem így történt.Ugyanis köntösben volt,a ruhái pedig a mellettem lévő széken hevertek.-Odaadnád a zsebemből kérlek?
Belenyúltam és azonnal rátaláltam a keresett tárgyra.Miután odaadtam,rögtön tárcsázni kezdett.Én pedig hallgattam a beszélgetést,aminek lényege az volt,hogy tartsa minél nagyobb titokban,hogy hol van most.Ugyanis nem akar a médiával egy újabb botrányt.És persze hogy ne aggódjanak érte mivel szerinte " minden rendben".
-Köszönöm!-nyomta vissza a kezembe én pedig ráraktam az asztalra.
-Nem értelek!
-Tudom!-mondta majd megsimogatta az arcomat.-De nem is baj!Nekem a szeretetedre van szükségem.Nem a megértésedre.
-Én viszont ennyivel nem érem be.
-Pedig egyelőre muszáj lesz.
-Mit jelent az,hogy egyelőre?
-Mindennek eljön az ideje.Bár már így is túl sokat láttál.
-Ezt meg hogy érted?!-egyre feszültebbé váltam emiatt a sok titkolózás miatt.
-Láttad azt az oldalamat,amit nem akartam megmutatni neked.
-Én segítek neked!-teljesen felmásztam az ágyra,majd fölé hajoltam.-Veled vagyok Zayn!Bennem bízhatsz!
-Tudom!-mosolyodott el,majd mielőtt lemászhattam volna róla,megragadta a csípőmet és közel húzott magához.-Csókolj meg!-kérlelt keservesen.Miután engedett levegőhöz jutni,azonnal eleget tettem a kérésének és puha ajkaira tapadtam.Arcszőrzete kellemesen szúrta az ajkamat miközben kezével egyre lejjebb vándorolt és belemarkolt a fenekembe.
-Zayn!-húzódtam el azonnal.
-Mi az?!
-Kórházban vagyunk!Kérlek viselkedj!
-Bocsánat!-mosolygott huncutosan,majd elengedett.
-Én most haza megyek.
-Nem kell visszajönnöd!
-Dehogyisnem!Nem hagylak magadra!
-Siess!-mosolygott,majd elengedett,én pedig elindultam hazafelé.