Chapter thirty-two

Hy everyone!!!!!!!:):)
Eltelt a második hét is,én pedig ismét itt vagyok az új résszel!:D
Remélem tetszeni fog mindenkinek,és sok kommentet írtok hozzá!
Egyébként hogy vagytok?
Mi van veletek?
Jó olvasást és soksoksoksoksoksoksoksoksoksoksoksoksoksok hozzászólást!:D 

Még egy nagyon fontos dolog!!Ma van Niall születésnapjaaaaaaaaaaaaaaaa!!!! 
Boldog születésnapot Niall!A mi kis ír manónk!:3







Amint beléptünk szokás szerint kulcsra zárta az ajtót,majd kezemnél fogva magához húzott.
-Egész nap csak arra gondoltam,hogy boldoggá teszlek.Hogy láthatom az arcodon azt az elégedettséget.-suttogta miközben  mutatóujját  végigvezette a combomon,majd a lábam közé dugta ,mire felsóhajtottam.-Igen,pontosan ezt.-mosolygott.
-Zayn.-nyögtem fel,majd összerogytam a karjaiban.Erősen kapaszkodtam a vállában.
-Igencsak gyenge vagy Kedvesem!-mosolygott elégedetten,majd felkapott a földről és vitt felfelé  a lépcsőn.Az az angyali mosoly még mindig ott tündökölt gyönyörű arcán.Ez az őszinte boldogság jele.-De ne aggódj!Ha velem vagy,nem eshet bajod!
-Tudom.
Kinyitotta az ajtót,lefektetett az ágyra,ezután végigmért.
-Egy pillant és jövök.-mondta,majd megfordult.
-Megint itt hagysz?
Légzése megállt,izmai megfeszültek.
-Pár perc az egész.
-Hová mész?
-Pár perc.-ismételte magát,nyomott egy puszit a homlokomra,majd eltűnt.Van egy sejtésem  hová ment ,de próbáltam nem gondolni rá.Inkább felültem és nézelődtem.Jártam már Zayn szobájában,de még sosem volt alkalmam úgy igazán megnézni.Itt a kínálkozó alkalom.Felpattantam az ágyról,majd szememmel végigmértem a terepet.Tipikus fiúszobaa,bár kissé üresnek tűnik.Nincsenek videójátékok,képregények.Nem tölthet túl sok időt itt.
-Te már megint kutatsz?-hallottam a hátam mögül.Hát ez tényleg csak pár perc volt.
-Én csak körbenéztem.Ne haragudj!
-Miért haragudnék?-mosolygott,majd elindult felém.-Rád nem tudok haragudni!-suttogta miközben átkarolt.-Úgy látszik a vacsorából már nem lesz semmi.Holnap?
-Dolgozom.
-Este is?
-Éjjelre megyek.
-Akkor holnapután?
-Akkor jó!-mosolyodtam el.
-Ne haragudj a mai nap miatt.
-Egyáltalán nem haragszom.
-Ígérem  kárpótollak!-a boldogságot sugárzó mosolyát az  a perverz mosoly váltotta fel,amelyet már annyiszor megmutatott nekem.
-Már alig várom.-kacsintottam rá,mire szemei nagyra nőttek.
-Ez mi volt?!-kérdezte megdöbbenve.
-Mi?
-A kacsintás!Te ilyet nem szoktál csinálni.Csak nem,hogy bekeményítesz?
-De!-nevettem.Mintha tudnám hogyan kell.
-Tetszik.-kacsintott ő is,majd magához húzott.Tenyeremet felvezettem a mellkasán miközben már az ő kezei is elindultak.Nyakára csimpaszkodtam és próbáltam felágaskodni hozzá.
-Lejjebb hajolnál kicsit?-kérdeztem,mire jóízűen  nevetni kezdett.-Nagyon vicces!-fordultam el tőle.
-Héj ne durcáskodj már Pöttöm!-karolt át hátulról.-Aranyos,hogy ilyen kicsi vagy!
-Ja...nagyon!
-Így minden sokkal könnyebb.-suttogta a fülembe,majd ajkait végigvezette a nyakamon.Testem remegni kezdett ahogy egyre vadabbul csókolt.Majd a fogaival is akcióba lépett.-Így legalább nem kell olyan magasra másznom az ágyban!
-Hülye!-kezemmel felnyúltam hozzá körmeimet pedig a nyakába vájtam.
-Ááá ez fájt!-kapott oda azonnal.
-Megérdemelted!
-Igen?!-kérdezte kihívóan,majd ujjait az oldalamba mélyesztette és az ágyra fektetett egy könnyed mozdulattal.-Akkor most visszakapod!!!!!!-leállíthatatlanul csikizni kezdett,én pedig ott sikítoztam alatta.
-Ne ne ne ne ne kééééérleeeek!!!!!Állj le!!!!!!-csapkodtam össze-vissza.
-Kérdd szépen!
-Kérleeeeeek!!
-Egy csók!-nyomta oda a száját.
-Nem gondolod,hogy túl sokat akarsz?
-Hát jó...
És ismét nekikezdett.
-Jól van,jól van!!!!Rendben.-a kezek lehullottak rólam,én pedig magamhoz húztam őt és erősen a szájára tapadtam.Felnyögött amikor megharaptam a nyelvét.
-Tényleg bekeményítesz!-nevetett.Megsimogattam az arcát,majd egy puszit nyomtam rá.
-Nem akarok fájdalmat okozni.
-Viccelsz?!Imádom ha egy lány ennyire....vad.-suttogta az ajkaim közé,majd mindenféle szégyenérzet nélkül belecsípett a fenekembe,mire felsikítottam.
-Ez marhára nem vicces!-korholtam le.
-Naaa!Ne legyél durci!
-Durci a tudod ki!!-fordítottam el a fejem.
-Hát te!Pöttöm!-öltötte ki a nyelvét szemtelenül.Az a mosoly....aaahh
-Ne is szólj hozzám az este további részében!
-Szóval maradsz éjjelre?-csillantak fel a szemei.
-Nem lehet...nem szeretnék zavarni.
Játékosan megrázta a fejét,majd puha ajkait a mellkasomra helyezte.
-Tudod mi a kurva idegesítő?-kérdezte suttogva.
-Mi?
-Hogy egy csepp önbizalmad sincs.Ráadásul azt hiszed felesleges vagy.Pedig....mint látod ,nekem pillanatnyilag csakis Te vagy!Nyilvánvalóan nem hiányol senki.Különben már hívtak volna.
-Nekem még most is hiányzol!
-Látod?Ezért sz...szeretlek annyira.-mondta egy kissé nehezen.Ennyire tisztán és egyértelműen még egyszer sem tudatta velem az érzelmeit.Teljes mértékben őszintének tűnt.
-Én is szeretlek Zayn.-nekem nem volt olyan nehéz kimondanom mint neki.Mivel én még merek szeretni...Ő pedig fél.Fél az elutasítástól.
-Nincs kedved valami jó filmet nézni?
-Nekem mindegy!
-Szereted a horrorfilmeket?
-Nem!!!-vágtam rá rögtön.-Horrorfilmet ne!
-Miért?
-Mert akkor nem fogok tudni aludni.És te sem a bűntudattól,hogy miattad nem merem lecsukni a szemeim.
-Oké...akkor valami vígjáték?
-Az jöhet!
-Adam Sandler?
-Imádom!!!
-Akkor gyere!-megragadta a kezemet,majd hurcolt lefelé a lépcsőn.-Csinálsz popcorn?!-kiabálta miközben a polchoz futott,mely tele volt filmes CD-kel.
-Persze!Amint megmondod hol találom!
-A konyhaszekrény legfelső polcán!
-Remek.-odasétáltam és jól szemügyre vettem a terepet.Még a fogantyú is túl magasan volt nemhogy  a legfelső polc!-Zayn!
-Igen?-lesett be a fal mellett,majd pimaszul elmosolyodott.-Mi a gond Pöttöm?
-Nem érem fel!-mondtam mérgesen.
Felnevetett.
-Nevess csak....-durcáskodtam,majd ágaskodni kezdtem.Éber szemekkel figyelt.Az egyik szárnyát sikeresen kinyitottam.Viszont a kitűzött célig már nem értem fel.-Segítesz?-fordultam felé.
-Nem!-mondta szemtelenül.
-Tudod mit?!Nincs is szükségem rád!-fogtam egy széket és arra felálltam.Így már meglehetősen egyszerű volt.
-Szent szar!-sóhajtotta.
-Mi a baj?-kérdeztem ijedten.
-Hogy neked milyen jó a segged!
-Idióta!-nevettem,majd nekidobtam a dobozt.Nevetve rakta rá az asztalra,ezután eltűnt.Én pedig letápászkodtam a székről és beraktam egy zacskót a mikróba ami pár percen belül durrogni kezdett.Elégedetten figyeltem ahogy a zacskó egyre nagyobbra nő,mikor valaki hirtelen megragadott hátulról.Kicsit megijedtem.Nem számítottam ilyen váratlan támadásra.Bár Zayn mellett...
-Mit akarsz?-kérdeztem.
-Kész a film.-mondta miközben kezei elindultak a combomon,majd karjaiba vett...megint.
-A popcorn viszont még nem.
-Nem a türelmemről vagyok híres.
-Vettem észre.
-Te mindig bántasz engem.
-Én bántalak téged?!?!-förmedtem rá.
-Látod most is kiabálsz velem.-mondta lebiggyesztett ajkakkal.Átfogtam a nyakát,majd közelebb húztam az arcomhoz.
-Ne haragudj!-néztem mélyen a szemeibe.
-Hogy tudnék haragudni egy ilyen...
Ajtócsapódás szakította félbe a mondandóját mely a bejárat felől jött.Úgy látszik elfelejtette bezárni.Vagy valaki olyan érkezett,akinek volt kulcsa...
-Hahó!-hallottam a vékony női hangot.-Zayn!
-A pics*ba!-mérgelődött.-Mi a jó büdös francot keres ez itt?!-mondta miközben letett a földre,majd elindult a hang felé.
-Zayn!-hallottam újra.
-Mit akarsz?!
-Én annyira sajnálom!
-Nincs mit sajnálnod!
-Beszéljük meg kérlek!
-Felesleges!Add a kulcsot és tűnj el innen!És vidd ezt is!
Vajon ki lehet ez?
-Kérlek!-zokogott kétségbeesetten.
-Nem érdekel!-egy újabb ajtócsapódás kíséretében a csend mindent elfedett.Ezek után úgy érzem tökéletes este felé nézünk...
-Zayn.-suttogtam halkan mikor megláttam őt.Lazán a falnak támaszkodott miközben arcát a tenyerébe temette.Azonnal odamentem hozzá.-Ki volt az?Zayn!-lefejtettem ujjait az arcáról.Megdöbbenve figyeltem hatalmas szemeit melyet már teljesen eláztatott a könny.Mérgesen rázta a fejét.
-Senki!
Fogtam egy szalvétát és óvatosan megtörölgettem a szemeit.
-Az a lány?
-Ne hagyj el kérlek!-ragadott meg majd magához húzott  és erősen szorított.-Ne menj el !
-Nem megyek!-nyugtatóan simogattam a hátát.Teste erős remegésbe kezdett,majd keze ökölbe szorult a hátamon.-Nyugodj meg!Itt vagyok!-rá akartam nézni,de nem engedte.Olyan erősen tartott,hogy levegőt is alig kaptam.Majd hirtelen elengedett és egy nagy fordulattal hatalmasat ütött a mögötte lévő falba mely szinte a plafonig megrepedt.A szám elé emeltem a kezem,majd hátrálni kezdtem.Nehezen lélegzett miközben összegörnyedve állt a fal előtt.Dühös volt.