II./Chapter ten

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Ismét eltelt egy hét.
Most már talán kissé nyugodtabb körülmények között hozom nektek az új részt.
Remélem mindnekinek tetszeni fog és hosszú véleményekkel bombáztok majd :)
Jó olvasást!HAVE FUN!










Az a különös ajtó a folyosó végén még mindig akkora rejtély volt számomra.Talán most van a megfelelő alkalom, hogy végre kiderítsem mi is van ott igazából.A padló nyikorogni kezdett ahogy sétálni kezdtem a hatalmas fadarab felé.Félelemmel töltött el a tudat, hogy egyedül vagyok ebben a hatalmas házban, de nem hátráltam meg.Tudnom kell mi az, amit rejteget.Mikor már egészen közel voltam, megpróbálkoztam a kilincs lenyomásával, de amint vártam, az egyszerűnek tűnő terv nem vált be.Vajon hol tarthatja a kulcsot?Megindultam a szobánk felé amikor eszembe jutott, hogy kipróbálhatnám a filmekben jól bevált módszert és benézhetnék a lábtörlő alá.Ugyanis ezelőtt az ajtó előtt még az is volt.Óvatosan lehajoltam és felemeltem az anyagot.Meglepetésemre a kis fémdarab ott hevert a földön.Mosolyogva kaptam fel és hamar a zárba illesztettem.A szoba korom sötét volt amikor átléptem a küszöböt.Oldalra nyúltam, hogy megtaláljam a kapcsolót, de ahogy matattam a sötétben, valamit levertem a falról ami nagy csörömpöléssel ért földet.Remek.
Jobban kitártam az ajtót, hogy egy kis fényt csempésszek a élettelen helyiségbe.Kitartóan kerestem tovább, mire végre rátaláltam a kis gombra.Amint felkapcsoltam, szemeim elkerekedtek.Amerre  néztem, mindenhol csak fegyvert láttam.A falakon több sorban polc volt rögzítve melyen különféle fegyverek és cigarettás doboz díszelgett.A padlón nem volt szőnyeg.Egyedül a dobozok tömege takarta a szürke felületet melyekben úgy szint pisztoly és kis zacskóban drog volt.
Ahogy tovább mértem fel a szoba tartalmát, felfedeztem egy másik ajtót mely tovább vitt egy másik kis szobába ahol csupán egy asztal, egy szék és egy hamutál volt.Szóval ide menekül Zayn amikor egyedül akar lenni.
A hatalmas ablak az utca másik felére nyílt amerre szinte senki nem járt.Jobban inkább a fák sűrű tömege szívta Zayn gyakran terjedő cigarettafüstjét.Irdatlan büdös volt itt.Gondolom legutóbb elfelejtette kinyitni, hogy szellőzzön kicsit míg ő nincs itt.Hamar sarkon fordultam és visszalépdeltem az előző helyiségbe becsukva magam után az ajtót.A kép melyet levertem, még mindig a földön hevert betakarva a szilánkdarabokkal.Lehajoltam, hogy felvegyem, de amikor megláttam kik vannak rajta, könnyek gyűltek a szemembe.A képen Zayn családja szerepelt ahogy átölelik egymást és mosolyognak.Annyira boldognak tűnnek.Most meg minden elromlott.
Óvatosan felszedtem a darabokat, a képet pedig a helyére illesztettem.Ki kell cserélnem a keretet mielőtt Zaynt hazaengedik.Miután a veszélyes szilánkokat a kukába dobtam, bezártam az ajtót és a kulcsot gondosan visszahelyeztem a lábtörlő alá.Ez volt az, amit annyira titkolt?A rengeteg fegyver és a drog?Hangos telefoncsörgés szakította félbe a gondolatmenetemet.
-Haló!-vettem fel azonnal.
-Hol vagy?-hangja aggódó volt és szokatlanul rekedt. Feltűnően lihegett a telefonba.
-Zayn minden rendben?
-Hol vagy?-ismételte újra.
-Itthon.Te mondtad, hogy jöjjek haza.Mi a baj?
-Nincs baj.-fújta ki a levegőt.-Csak azt hittem...
-Mit hittél?
-Mindegy.Most keltem fel és megijedtem mikor nem találtalak itt.
-Nyugodj meg.Liam hazahozott.Minden rendben van.
-Akkor jó.-sóhajtott.-Ne haragudj, hogy rád ijesztettem.Nem állt szándékomban.
-Semmi gond.
-Ugye nem félsz otthon egyedül?Mégiscsak kényelmesebb mint itt nem?
-De igen.Nem félek.Holnap úgyis bemegyek hozzád Liammel.
-Várlak.-mondta kicsit halkabban.Éreztem, hogy mosolyog.
-Szeretlek Zayn.
-Én is téged Pöttöm.Jó éjszakát!
-Neked is.Szia!
-Szia!
Miután lefürödtem, leültem egy kicsit a TV elé, hátha találok valami értelmesnek tűnő műsort.Fél tíz felé járhatott az idő mikor hirtelen kopogás zaja ütötte meg a fülemet.Bevallom kissé megijedtem.Ki lehet az ilyenkor?Nehezen feltápászkodtam a kanapéról, majd a kulcsokkal a kezemben elindultam a bejárat felé.Felágaskodtam és óvatosan belenéztem a kukkolóba.Hisz mégsem kiabálhattam ki, hogy ki vagy?!
-Indulhat buliiiiiiii?!-kérdezte lelkesen Liam mikor kinyitottam az ajtót.
-Ez most komoly?-néztem rá álmos fejjel.
-Jöttem, hogy felvidítsalak.-magyarázta miközben igyekezett féken tartani a kezéből lecsúszkáló chipses zacskókat.
-Zayn küldött igaz?-vontam fel a szemöldököm.
-Party!!-kiabált tovább.
-Fogd már be!-pirítottam rá.-Inkább gyere be!-ragadtam meg mellkasán a pulóvert, majd behúztam őt a házba.-Szóval?-vontam kérdőre miközben felakasztotta a kabátját.
-Mit szóval?
-Zayn küldött igaz?
-Par...-máris vette a levegőt, de én közbeszóltam.
-Állj!-emeltem fel a kezemet.-A kérdésemre válaszolj!
-Igen, Zayn küldött oké?Most jó?
-Jó.-mosolyodtam el.-De minek is?-zártam be utána az ajtót.
-Hogy ne legyél egyedül.Veszélyes ezek után ebben a hatalmas házban lenned.
-És minek az a sok chips?
-Megenni?-vágott értelmetlen arcot.
-Ja, oké.-hagytam rá, majd követtem őt a nappaliba ahol ő már javában elhelyezkedett.
-Neked egy kis beszélgetésre van szükséged.
-Nincs szükségem semmilyen beszélgetésre.
-Gyerünk!-terpeszkedett szét.-Halljam.Mi a baj?-nézett rám.
-Nincsen baj Liam!-erősködtem, de tudtam, hogy a végén ő fog győzni.
-Na persze.-mondta kissé szemrehányóan.-A gyerek aggaszt?Vagy Harry zaklat megint?
-Nem dehogy!-ellenkeztem azonnal.-Én csak...félek.
-Mitől?-fordult velem szembe.
-Ha kiderül az igazság, mindennek vége.Zayn egy ilyet már biztosan nem fog tudni megbocsátani nekem.Egy igazi k*rva vagyok Liam.
-Mégis hogy mondhatsz ilyet?!-förmedt rám.-Jól van Alice figyelj!-kiegyenesedett és belekezdett a hegyi beszédbe.-Ami Harryvel történt, az megtörtént.Mindenki követ el hibákat.Attól, hogy egyszer lefeküdtetek, még nem vagy kurva.Sokan nincsenek tisztába a kurva szó fogalmával.Az viszont tény, hogy nem kellett volna ennek megtörténnie.
-Szerinted el kellene mondanom Zaynnek?
-Nem tudom.Ez a te döntésed.Nem foglak befolyásolni.
-Annyira tanácstalan vagyok.És olyan rosszul érzem magam.
-Ha könnyítene a lelkiismereteden, hogy mindent bevallasz, tedd meg.
-De félek, hogy elhagy.
-Szerintem esélytelen.Túlságosan szeret ahhoz, hogy elhagyjon.Ismerem Zaynt és még soha nem láttam, hogy ennyire kötődött volna valakihez.
-Liam.-fújtam ki a levegőt.-Valószínűleg terhes vagyok Harrytől.Ezt mégis hogy lenne képes megbocsátani nekem?
Percekig csak hallgatott, majd rám nézett.
-Ő sem egy földre szállt angyal.-ennyit mondott, majd a TV felé fordult unottan váltogatni kezdte a csatornákat.-Egyébként nyugodtan egyél.-mutatott az asztalon heverő temérdek mennyiségű sósra, majd ő is elvett egyet.
-Köszönöm, nem.-hátradőltem a kanapén, majd a pocakomat kezdtem simogatni.
-Jól vagy?
-Jól.-sóhajtottam.-Csak olyan szétesettnek érzem magam.
-Minden rendbe fog jönni.Meglátod.-nyugtatgatott.
-Ha igen, akkor az még nem most lesz.
-Hamarosan.-nézett rám utoljára, majd figyelmét ezek után a TV-nek szentelte.Fél óra után már elég nehezen bírtam nyitva tartani a szemeimet, így elnézést kértem Liamtől s felmentem aludni.Mikor már majdnem sikerült elaludnom, kopogtattak az ajtómon.
-Gyere.-hívtam halkan.
Liam lassan benyitott, majd leült mellém az ágyra.
-Baj van?-kérdeztem.Csendesen figyelte az arcomat.
-Nincs.-mondta.-Csak azt akartam mondani, hogy lefekszem én is.És persze megnézni hogy vagy.
-Rendben.Készítettem neked oda paplanokat a kanapéhoz.
-Köszönöm szépen.-mosolyodott el majd megszorította a kezemet.-Jobban vagy már?
-Igen.-sóhajtottam.-Köszönöm Liam, hogy mellettem vagy.Tudod amióta újra itt vagy velünk, úgy érzem, mintha a bátyám lennél.
-Ha már a másik nem kíváncsi rád.-mondta kissé talán mérgesen.
-Ne mondd ezt.-fordítottam el a fejem szomorúan, majd az ablakon kezdtem kifelé bámulni.
-Én nem azért mondom ezt, hogy bántsalak Pöttöm.
-Tudom.De akkor is fáj a tudat, hogy igazad van.
-Talán kicsit érzéketlen vagyok, de szerintem felejtsd el őt.Elutazott a pénzért.Neki más nem számított.
-Én ezt nem tudom elképzelni róla.
-Akkor szerinted mégis mi történhetett, hogy már több, mint hét hónapja nem jelentkezik?
-Csak azt remélem semmi szörnyűség nem történt vele.
-Nem tudom Al.-rázta a fejét.-De most pihenj oké?Én is megyek.Ne aggódj vigyázok rád.Semmi baj nem lesz.
-Köszönöm Liam.Jó éjszakát.
-Neked is.
Miután rám mosolygott, felpattant és elhagyta a szobát. Visszafordultam az ablak felé és csendesen figyeltem a csillagos eget a puha, kényelmes ágyamból.Csak Zaynre tudtam gondolni és hogy mi lehet vele.Remélem semmi gond nincs.Fogtam a mobilomat és tárcsázni kezdtem a számát.Az első csengés után felvette.
-Zayn!
-Valami baj van?-kérdezte azonnal.
-Nem.Nincs semmi baj.Nyugodj meg.Csak nagyon hiányzol és nem bírok elaludni.
-Szeretnél beszélgetni?
-Csak ha nem zavarlak és aludnál szívesebben.
-Tudod, hogy mindez baromság.
Felnevettem.
-Jobban vagy már?
-Sokkal.Valóban hiányzott ez az alvás. Liam?
-Épp most feküdt le aludni.
-Remélem a kanapén.-mondta sejtelmesen.
-Igen, a kanapén.-kuncogtam.-Liamre nem lehetsz féltékeny.Ő a második bátyám.
-Mióta?
-Mától.
-Chris nem jelentkezett?
-Nem.-sóhajtottam.-Nem tudom Zayn.Rosszat sejtek.Mi van, ha valami baja esett?
-A sors mindenkinek kiszabja méltó büntetését.
-Zayn!
-Igen?
-A múltkor azt mondtad, végleg kiszálltál ebből az ügyből.Hazudtál?
-Igen.-válaszolt rekedt hangon.-A főnököt nem sikerült megölnöm.Mentségemre szóljon, hogy megpróbáltam.
-Zayn!-nyögtem fel keservesen.
-Ne haragudj rám Alice!Kérlek!-sóhajtotta.-A legjobbat akartam mindkettőtöknek.
-Akkor nem hazudnod kellett volna.De most már mindegy.Megtörtént a legrosszabb és ki tudja mi lesz még ezek után.
-Semmi.Elmegyünk innen olyan messzire, amennyire csak lehet.
-Én nem akarok elmenni.Itt az otthonom.
-Ezt majd megbeszéljük rendben?Most menj aludni mert későre jár.
-De nem tudok.
-Nem fáj semmid ugye?Annyira szeretnék melletted lenni.-sóhajtotta.-Ehelyett itt fekszem ebben a k*rva ágyban és döglök már vagy két napja.
-Nyugodj meg jó?Velem minden rendben van.
-Akkor is melletted kellene lennem és vigyáznom rád.
-Ilyen állapotban nem. Liam itt van mellettem.Benne megbízol ugye?
-Most miért kérdezed ezt?
-Csak meg akarok bizonyosodni róla, hogy van egy ember akiben teljes mértékben megbízol.
-Bízom Liamben.-jelentette ki magabiztosan.
-Feltétel nélkül?
-Akiben feltétel nélkül bízom, az te vagy.Te sosem vernél át.Tudom.
Torkomban gombóc nőtt a tudattól, hogy egyáltalán nincs igaza.El kell mondanom neki.De még nem most.
-Most megyek.-suttogtam halkan.-Holnap bemegyünk hozzád.
-Várlak Szerelmem.
-Szia.
-Alice!-kiáltott fel váratlanul.
-Mi az?-kérdeztem ijedten.
-Mikor kell menned a következő kivizsgálásra?Mert nekem nagyon úgy rémlik, hogy ma kellett volna.
-Megnézem a naptárat.-mondtam miközben már másztam kifelé a puha ágyból.
Hosszú csend uralkodott a telefonban miközben lázasan lapozgattam a dátumok között.-Holnap kell.-mondtam megkönnyebbülten mire Zayn is nagyot sóhajtott.
-Akkor mindenképpen jössz ugye?
-Persze.-mosolyodtam el selymes hangja hallatán.-Holnap találkozunk.Szeretlek.
-Én is téged.-és ezzel megszakította a vonalat.