II./Chapter nine

Sziasztok Kedves Olvasóim!Megérkeztem az új résszel, remélem.tetszeni fog. Jó olvasást!HAVE FUN!





-Niall!-kiáltott fel örömében, majd arca ismét eltorzult.
-Csak óvatosan jó?-kértem.Bólintott, majd tekintetét ismét Niallre vettete.
-Mi történt veled?-ült le mellé az ágyra, én pedig a székemhez sétáltam.
Miközben Zayn próbálta elmesélni a történteket, Niall figyelmesen hallgatta a beszámolóját.
-Szóval akkor most egy elmebeteg ember késsel a mellkasodbe véste, hogy Hazug ?-kérdezte miután Zayn befejezte az élménybeszámolót.
-Ja.Kábé így történt.
-Megnézhetem?-kérdezte tétovázva.
Zayn megragadta a takaró szélét és óvatosan lehúzta magáról.Niall szája tátva maradt.
-És mit szóltak a orvosok?-kérdezte.
-Még nem beszéltem egyikkel sem.Csak Alice.-nézett rám.
-Hát igazából nem mondtam neki semmit ezekről.Nem tudtam mit mondani.
-És mit fogsz, ha kérdezi?
-Majd Zayn beszél helyettem.
-Öcskös?
-Fogalmam sincs mit fogok mondani.-húzta vissza magára a takarót.
-Nagy bajba fogsz kerülni emiatt.-rázta a fejét Niall.
-Nem akarok börtönbe menni.
-Csak mondd el az igazat.
-Megőrültél?Azonnal lebuknék.
-Előbb kellett volna gondolkoznod.
-Már késő a kioktatással.-sóhajtotta.-Amikor szükségem lett volna rátok, egyikőtök sem volt mellettem.De mindegy.Lényegtelen.
-Sajnálom Zayn.
-A sajnálatoddal nem vagyok kisegítve.-nézett fel rá komoly tekintettel.
-Tudom.
-Nem hibáztatlak Niall.Én sem álltam volna egy olyan ember mellett, mint én.
-Miért mondod ezt?
-Mert egy undorító, szörnyű ember vagyok.
-Ez nem igaz!
-Fejezzétek be kérlek!-szóltam közbe rosszulkodva.
-Valami baj van Pöttöm?-kérdezte azonnal Zayn.
-Egy picit szédülök.
-Niall hívj orvost!-utasította, mire ő azonnal felugrott.
-Semmi baj nem kell!-vágtam közbe azonnal, de későn.Niall valószinűleg már rég a folyosó végén járt.Kifújtam a hosszan benntartott levegőt.
-Minden rendben lesz!-ragadta meg a kezemet.-Itt vagyok veled.-ajkait hosszan kézfejemen tartotta.
-Nagyon félek Zayn.-sóhajtottam miközben egy könnycsepp hulott a fehér anyagra.Hiába vagyok biztonságban mellette.Ezek után nem tudok nyugodtan élni.
-Nem fogom hagyni, hogy bántsanak.
-Még magadat sem tudtad megvédeni.-keze ökölbe szorult.Nem szemrehányásnak szántam, viszont  határozottan annak hangzott.
-Azt akarod mondani, nem vagyok képes megvédeni titeket?-kérdezte mérgesen.
-Nem.Félreértesz.Csak...-az ismerős férfi ijedt arckifejezése zökkentett ki a gondolatmenetemből mely hirtelen felbukkant az ajtó mögül.
-Mi a baj?-lépett rögtön mellém.
-Szédülök kissé.-álltam volna fel, de nem engedte.Azonnal visszatolt a székre.
-Maradjon ülve kérem.-leült elém az ágyamra, így Zaynnek háttal voltam.Párszor mikor a férfi hozzám ért, hallottam Zayn morgását, de nem foglalkoztam vele.Ezt igazán megérthetné.-A pulzusa rendben van.Nincs fejfájás, esetleg hátfájás?
-De igen.A hátam elég gyakran fáj.
-Le tudná venni a felsőjét itt, vagy átmenjünk máshová?-kérdezte udvariasan.
-Itt megfelel.-válaszolt helyettem szúrósan Zayn.Persze ebből is ügyet kell csinálnia.
Niall elfordult, míg Zayn egy percre sem vette le rólam a tekintetét.Miután óvatosan áthúztam a fejemen a felsőt, háttal fordultam az orvosnak, hogy meg tudja vizsgálni a hátamat.Zayn mindvégig a hasamat figyelte.Mikor megéreztem a bőrömön a férfi jéghideg ujjait, felszisszentem.Zayn azonnal felhorkant.Megfogtam a kezét, hogy nyugodjon le, de nem igazán sikerült hatnom rá.Arckifejezése egyre gorombább lett.
-Nem látok vagy érzek semmi  furcsát.-jelentette ki öt perc után.
-Köszönjük.-reagált Zayn, tudatva, hogy akár le is léphet, de nem tette.Tovább kérdezgetett míg visszavettem a felsőmet.
-Hogy telt az estéje?
-Rendben volt köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Nem éhes?Evett már ma?
-Igen.
-Igyon sokat!Valószinűleg a folyadékhiány miatt szédült.-arca komollyá vált.
-Rendben.Köszönöm szépen.
-Ugyan.Viszlát.-rám mosolygott mielőtt becsukta volna az ajtót.
-Komolyan féltékeny vagy?-fordultam felé kuncogva.
-Nem!-makacskodott.Niall röhögve fordult vissza.
-Nyilvánvaló.-mondta ő is egyetértően.
-Hagyjatok már!Hogy lennék már féltéken egy ilyen kis pöcsre?
-Zayn!-kiáltottam fel a kelleténél kicsit hangosabban.
-Beszéljünk másról.
-Nagyon kedves férfi volt.
-Ja.Lehet neki kellene feleségül vennie téged.-jelentette ki bunkón.Szívembe fájdalom nyilalt ahogy megemésztettem gúnyos szavait.Fogtam magam és kisétáltam a kórteremből.
Miért kell mindig így végződnie?Miért van az, hogy sikerül addig jutnom, hogy ezt hozzam ki belőle?Könnyes szemmel sétáltam lefelé a lépcsőn miközben azon gondolkoztam, talán jobb lenne hazamennem.De nem akarom őt egyedül hagyni.
-Alice!-kiabált utánam Niall.
-Tessék.-fordultam vissza.
-Gyere vissza kérlek.-fogta meg a kezem.
-Nem.-húztam ki a szorításából.
-Nem lesz jó vége.Ismered milyen!-figyelmeztetett.
-Rendben.-sóhajtottam, majd elindultam visszafelé.Zayn már az ajtóban ácsorgott miközben a kilincsben kapaszkodott.-Mit művelsz?Megőrültél?!-pirítottam rá, mire elmosolyodott.Visszavezettem őt az ágyra, majd lefektettem.
-Nem úgy értettem.-rázta a fejét.
-Tudom.-simítottam végig borostás arcán.-Aludj.
-Én megyek.-szólalt fel Niall mögöttem.-Majd benézek még.
-Rendben.Köszönöm, hogy feljöttél tesó!-miután kezet ráztak, Niall eltűnt.
-Ő barát.-jelnetettem ki pár perc csend után.
-A legigazibb mindközül.-helyeselte.-Haza kell menned ma éjjelre.
-De...
-Nem maradhatsz itt.Nem neked kedvezők az itt lévő körülmények.
-Jó.-egyeztem bele.Talán igaza van.
-Majd megkérem Niallt, hogy vigyázzon rád.
-Mindenki elfordult tőlünk Zayn.-hajtottam le a fejem.
-Ha Lorettáról beszélsz, ő sosem volt különb.
-Ne beszélj így róla.Nagyon jó barát volt.
-Nevetséges.-lehelte.-Sokkal inkább nevetséges.-nézett rám.-Azért elhagyni valakit, mert terhes.Őszintén szólva undorító.
-Ha visszagondolok, megértem.Nem úgy viselkedtem vele ahogy kellett volna.
-Nehogy már ezért is magadat hibáztasd!-horkant fel, majd arca fájdalmassá vált.
-Te pedig ne beszélj már kérlek!Aludj jó?Légyszíves!Nagyon szépen kérlek!
-Jó.-sóhajtott, majd lehúnyta a szemeit.-Énekelsz nekem?-suttogta óvatosan.
-Mi?
-Énekelj nekem.
Hosszú perceken át csendben ültem előtte.Már épp kinyitotta volna a szemét, mikor hirtelen belekezdtem.

"Soha nem voltam még rosszban senkivel
Soha nem bántottam senkit semmivel
És ha rózsaszínnek tűnik, amit magamról mondok én
Az az igazság, hogy mégsincs szerencsém

Soha nem álmodtam túl nagy álmokat
Minden álom mélyén volt egy gondolat
Néhány igaznak hitt gondolattól felnőtt lettem én
Az az igazság, hogy mégsincs szerencsém

Ha megérint majd a világ,
el ne tévedj vadvirág!
Mert ha messze mennél,
félnél egyre jobban félnél,
hogy nem gondolnak rád."


Zayn szemei egész végig az arcomat pásztázták.Csodálkozva hallgatta a könnyű, harmóniával teli dallamot.Az utolsó sornál hangom elhalkult, az utolsó szónál pedig végleg összezártam ajkaimat.
-Ez magyarul volt?-kérdezte mosolyogva.Bólintottam.Nem hittem, hogy felismeri a szöveg nyelvének eredetét.
-Honnan tudtad?
-Ismerek pár szavat.-még mindig mosolygott.-Gyönyörű volt Pöttöm.-fogta meg a kezemet.-De te honnan tudsz magyarul?
-A nagybátyám aki nevelt minket, magyar volt és mivel angolul már tudtunk, az ő anyanyelvén beszélt hozzánk.
-Ezt soha nem mondtad még.
-Nem tartottam fontosnak.
-Elénekled nekem még egyszer?
-Persze, de kérlek próbálj meg pihenni.
-Rendben.
Ismét belekezdtem a fülbemászó dallamba.Zayn mellkasa  pár perc után egyre lassabban mozdult így arra következtettem, hogy elaludt.Abbahagytam a éneklést és összeszedtem a cuccaimat.Reméltem nem bánja, ha most hazamegyek, de végül is ő kért rá pár perccel ezelőtt.
Fogtam magam és halkan kisettenkedtem a szobából.Miután felhívtam Liamet, hogy legyen szíves jöjjön el értem, leültem egy padra a kórház elé.Eléggé hűvös volt a levegő, de úgy gondoltam, addig amíg ideér, kibírom.Különben sem szeretem a meleget.Inkább fázzak minthogy melegem legyen.Ezért is kedvelem Londont.Mindig a számomra ideális időt nyújtja.
-Al!-hallottam a kiabálást a hátam mögül.Liam integtett nekem a bokrok közül.Felnevettem.Annyira aranyos volt.Ahogy hirtelen felálltam, a hátamba nyilallt a fájdalom.Váratlanul visszaestem a padra, mire Liam már ott is termett mellettem.-Mi a baj?-kérdezte ijedten.
-Csak a hátam.-fújtam ki a levegőt.-De már jó.Hoznád ezt?-nyújtottam felé a táskámat.
-Persze.-vette ki azonnal az ujjaim közül, majd elindultunk az autója felé.-Régóta vársz rám?
-Nem.-mondtam mosolyogva.
-Siettem ahogy csak tudtam.
Miután beültünk az autóba, Liam csodák csodájára óvatosan vezetett.Nem ezt a stílust szoktam meg tőle.Vajon mi történhetett?
-Liam megállítottak a rendőrök idefelé?-kérdeztem mosolyogva.
-Honnan tudod?-nevetett.
-Úgy vezetsz, mintha egy törékeny porcelánbaba lenne az autódban.
-Az is van.Vagy nem?-húzta fel a szemöldökét.
-Ja.Inkább egy rusnya, kövér...
-Alice!-szólt közbe énekelve.-Ez mind ostobaság.
-Én inkább a valóságnak nevezném.
-Egyre rosszabb vagy Pöttöm.-rázta a fejét rosszallóan.
-Tudom.-hajtottam le a fejem.
-Ez egy vicc volt, ha nem vetted volna észre.-nevetett.
-Nem vagyok túl vicces kedvemben.Megint minden a feje tetejére állt.
-Nyugodj meg.Minden rendbe fog jönni.
-Ja.Egyszer biztos.
Ujjait hirtelen a kezemre simította.Ráemeltem tekintetemet.
-Hamarosan.
-Köszönöm Liam.-szorítottam meg a kezét könnyes szemmel.Jó tudni, hogy valai mellettünk áll.
-Megérkeztünk.-állt meg hirtelen.-Szeretnéd, hogy bemenjek?
-Nem kell.Megleszek egyedül.
-Biztos?
-Biztos.-bólintottam egy apró mosollyal az arcomon.
-Akkor rendben.
-Szia Liam.Köszönök mindent.
-Szia Alice.Hívj, ha még szükséged van valamire.
-Hívlak.Szia.
Miután nagynehezen kitápászkodtam az autóból, megragadtam a szatyromat is és a bejárat felé vettem az irányt.Mint mindig, most is eleget bajlódtam a kulcsokkal mire megtaláltam a megfelelőt.A konyhába érve lepakoltam, majd felmentem, hogy rendet rakjak a szobában ugyanis még midnig csupa  vér volt minden.Még szerencse, hogy nem volt szőnyeg Zayn szobájában különben most kefélhetném egész álló nap.Engedtem meleg vizet a felmosóvödörbe, majd levendula illatú habosítót öntöttem bele.A hideg futkosott a hátamon miközben Zayn vérét takarítottam fel a padlóról.Eszembe jutott minden mozzanat, a hangos sikolyok pedig türelmetlenül zajongtak a fejemben.A könnyeim akaratlanul is utat törtek maguknak miközben a vörös vértől elszineződött vizet öntöttem ki.Miután sikerült egy kicsit megnyugodnom, elindultam, hogy megfürödjek, de valami sokkal érdekesebb dolog kötötte le a figyelmemet.