II./Chapter eight

Sziasztok Kedves Olvasóim!Megérkeztem az új résszel!Köszönöm a plusz egy feliratkozót!Nagyon boldog vagyok!Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket!Bocsánat, hogy ilyen későn rakom, de most értem haza.Jó olvasást!HAVE FUN!







Reggel a folyosóról beérkező nővérek beszélgetésének zaja ébresztett fel.Ha jól hallottam, Zayn állapotáról beszéltek, de nem értettem tisztán.Remélem minden rendben és tájékoztatnak majd.
Lassan felkeltem az ágyról és Zayn mellé sétáltam.Hátamba éles fájdalom nyilallt ahogy hirtelen lehajoltam hozzá.A kelleténél kicsit hangosabban nyögtem fel és az ágy szélébe kapaszkodtam.
-Minden rendben hölgyem?-kukucskált be az ajtón a férfi akivel tegnap beszéltem.
-Igen.-egyenesedtem ki óvatosan, majd megkapaszkodtam az ágytámlában.
-Biztos?
-Persze.-bólintottam.-Minden rendben van vele?-néztem békésen alvó fiúra.
-Igen.Az állapota javul.
-Köszönöm.-mondtam miközben az arcát simogattam.
-Mondja asszonyom, hányadik hónapban van?-pillantott a pocakomra.
-A hetedikben.
Pár perc után megtörte a csendet.
-Szóljon, ha bármi baj lenne rendben?
-Rendben.-ez a férfi túlságosan aggódik.Miért lenne bármi baj?
-Itt leszek a közelben.
Miután megbizonyosodott róla, hogy Zaynnel is minden rendben, elhagyta a kórtermet.
Megragadtam a széket mely nem messze ácsorgott tőlem és Zayn ágya mellé tettem, hogy leülhessek.De a hirtelen ajtónyitódás félbeszakított.Louis lépett be a szobába.
-Mit keresel itt?-kérdeztem félve.
-Jöttem, hogy bocsánatot kérjek.-hajtotta le a fejét miközben becsukta maga után az ajtót.
-Hogy bocsánatot kérj?!-kérdeztem mérgesen.-Tudod te mit kellett átélnie?!
-Figyelj én tényleg nagyon sajnálom.
-Az előző héten még rendben volt minden!Mi az, ami megváltozott?Miért hagytad cserben őt?Minket.-hangom elhalkult.
-Megzsaroltak.A szeretteimet fenyegették.
-És azt hiszed, ha most idejössz bocsánatot kérni, minden el van intézve?!-könnyeim utat törtek maguknak.
-Nem.-nézett a szemembe.-De jobb, mint a semmi.
-Menj el!
-Jobban lesz?-lépett közelebb.
-Tűnj el!-kiabáltam.-Nem vagy barátnak nevezhető!Nézd meg!-lehúztam Zayn mellkasáról a takarót.Louis szemei elkerekedtek.-Nézd meg mit tettek vele!-ismét zokogtam.Éreztem ahogy egész testemben zsibbadni kezdek.
-Te jó ég.-sóhajtotta miközben egészen az ágy mellé sétált.-Én...én...-dadogott.
-Te mi?!-ordítottam rá.
-Nyugodj meg kérlek.
-Remélem te is átéled mindezt!Remélem neked is ugyanúgy fog fájni, mint nekem!Mint Neki!-a szavak csak úgy záporozni kezdtek belőlem.Szörnyen mérges voltam Louisra.Mégis hogy képzelte mindezt?
-Alice kérlek.-nyögött fájdalmasan.
-Minden rendben van?-nyitott be az ismerős férfi.
-Nem nincs!-mondtam azonnal.-Kérem vigye el innen!-mutattam Louisra aki meghökkenve nézett vissza rám.-Kérem!-ismételtem újra mire végre észbe kapott és kihurcolta őt a szobából.Zokogva ültem le a székre amit pár perccel ezelőtt helyeztem el az ágy mellé.-Zayn!-sóhajtottam miközben megfogtam a kezét és erősen szorítottam.-Ébredj fel kérlek!Annyira hiányzol!-sóhajtottam kétségbeesetten.
-Fent vagyok Szerelmem.-suttogta.
-Zayn!-kaptam fel a fejem.-Mindent hallottál?
Lassan felnyitotta szemeit, majd rám emelte tekintetét.
-Igen.
-Sajnálom.
-Nem kell.-rázta a fejét.-Teljesen igazad volt.Köszönöm.
-Jól vagy?Hogy érzed magad?-tereltem a témát.
-Ég a mellkasom és nem igazán tudok levegőt venni.
-Akkor ne beszélj.-intettem le azonnal.
-Te hogy vagy?-minek is beszélek mikor mindig a saját feje után megy.
-Fáj a hátam.
-Amint kijutok innen, megmasszírozom.
Felnevettem.
-Anya!-kiáltott fel hirtelen, mire arca eltorzult.
-Ne aggódj!Liam már beszélt Anyukáddal.
-Mit mondott neki?-kérdezte ijedten.
-Hogy el kellett utaznotok a rajongókhoz Los Angelesbe.
Nagyot sóhajtott.
-Nem szeretek hazudni neki.-fordította el a tekintetét.-De már annyiszor megtettem, hogy őszintén szólva mostanra nem is zavar.Nem érdemlem meg, hogy ilyen jó emberek vegyenek körül engem.Egyáltalán nem érdemellek meg.-rázta a fejét.Szemei egy szempillantás alatt megteltek könnyel.
-Ahogy én sem téged.-simogattam meg az arcát.-Mégis egymáséi vagyunk.
-Szörnyű ember vagyok.
-Ne mondj ilyet Zayn!Csodálatos vagy!
-Nézd meg hol vagyok megint.Bajba kevertelek téged is és a fiúnkat is.
-De nem történt semmi baj.-próbáltam kicsit jobb belátásra bírni, de nem igazán sikerült.
-Könnyen történhetett volna.
-Ne azzal foglalkozz mi lett volna, ha.Próbálj a jelenre koncentrálni.
-Annyira jó, hogy vagy nekem.-sóhajtotta miközben megfogta a kezemet.-És köszönöm, hogy megmentettél.
-Iszonyúan dühös voltam akkor Zayn.Esküszöm bűntudat nélkül a szívébe tudtam volna döfni azt a kést.-lehajtottam a fejem.-Szörnyű volt látni ahogy szenvedsz miattam.
-Nyugodj meg.Minden rendben lesz.
-Tudom.-mosolyogtam rá.-Mit gondolsz Louis valóban komolyan gondolta amit mondott?
-Nem tudom.-tekintetét a plafonra emelte.-Louis nagyon jó barátom volt azelőtt.Tudod manapság az emberek nem bírják elviselni, ha neked esetleg valami jól sikerül.Azon igyekszenek, hogy minél hamarabb változtassanak ezen a rossz irányba.Senki nem szeret veszíteni.Mindenki csak hatalmat akar.Régen én is ilyen voltam, de már nem.Mióta megismertelek Alice, az életem teljesen megváltozott.-arca eltorzult.
-Zayn képes vagy pár percre csendben maradni?-kérdeztem kissé mérgesen.
-Addig szeretnék veled lenni és beszélni hozzád, ameddig csak megtehetem.Mert amikor már nem leszünk egymásnak, hiába fogok beszélni.Senki nem fog rám figyelni.
-Zayn.-szemeim megteltek könnyel.
-Nem azért mondom ezt, hogy elszomorítsalak.-simított végig nedves arcomon.-Fel akarlak készíteni a legrosszabbra.
-Nem akarom, hogy elmenj!-szorítottam meg a kezét.
-Nem is fogok ameddig a jó Isten engedi, hogy mellettetek maradjak.De látod most is közel voltam hozzá.-összeszorítottam a szemeim.-Héj Pöttöm!-öregujja végigszántotta alsó ajkamat.-Megígérem neked, hogy ezentúl teljes mértékben őszinte leszek hozzád.Soha semmit nem fogok eltitkolni.Mindent meg fogunk beszélni rendben?-nézett a szemembe.
-Köszönöm Zayn.Csupán ennyit kérek tőled.-sóhajtottam fájdalmasan.
-És amint Ed megszületik, megpróbálok példás apaként viselkedni.Nem fogok csalódást okozni ígérem.-mosolygott.Nem tudtam mit mondjak.Csak mosolyogtam Zaynre miközben a könnyeim újra folyni kezdtek.-Kezd gyötörni a dolog, hogy állandóan csak sírsz.-nézett rám komoly tekintettel.
-Szeretlek.-mondtam mire felnevetett.
-Ah.-nyögött fel.
-Ideje befogni Malik!-parancsoltam rá szigorúan.-Meg akarunk gyógyulni emlékszel?-csak bólogatott.Megpusziltam a kezét, majd óvatosan visszahelyeztem a takaróra.-Majd én beszélek helyetted is.-egy kis szünetet tartottam, majd belekezdtem.-Liam bejött utánunk tegnap a kórházba.Nagyon aggódott érted.Össze is kapott kicsit az orvossal, mivel nem akarta őt beengedni hozzád.-elmosolyodtam ahogy eszembe jutott Liam arckifejezése.
-Mi olyan vicces?-kérdezte, majd hirtelen észbe kapott.Mérgesen néztem rá.
-Eszembe jutott Liam viselkedése.-nevettem.-Miután az orvos kidobta őt, felajánlott nekem egy ágyat. Azt mondta, nyugodtan maradjak melletted és pihenjek. Nagyon kedves volt. Az előbb meg ugye Louis volt itt.
-Igazán sok mesélnivalód volt Drágám.-fogta meg a kezem miközben elmosolyodott.
-Addig is képes voltál csendben lenni.-nevettem.-Vagyis majdnem.
-Nem vagy éhes?Mikor ettél utoljára?
-Tegnap.
-Ott a nadrágzsebemben a tárcám.-mutatott a szék felé melyre a ruhái voltak terítve.-Vegyél magadnak valamit ami jól esne.
-Hozzak neked is?-kérdeztem miközben zsebében matattam.
-Nem köszönöm.Nem tudnám most megenni.
-Akkor egy pillanat és jövök.-nyomtam egy puszit a homlokára, majd elindultam kifelé.A büfénél hosszú sor állt, így úgy döntöttem, hogy leülök amíg egy kicsit megfogyatkoznak az emberek.Észre sem vettem, hogy valaki a semmiből leült mellém.-Jaj el...Niall?-kérdeztem csodálkozva mikor rám nézett.
-Alice!-örülködött miközben óvatosan átölelt.-Ezer éve nem láttalak!-simogatta meg a hátamat.-Mit keresel itt?
-Zaynnel vagyok.-mondtam kissé szomorúan.
-Mi történt?
-Hosszú.-sóhajtottam.-És te?
-Általános kivizsgálás, de annyian voltak, hogy inkább lejöttem kajáért.Viszont itt sem jobb a helyzet-mosolygott.
-Hát nem.-ráztam a fejem.
-Szeretnéd, hogy beálljak helyetted is?-pattant fel.-Te pihenj csak.
-Megtennéd?-adtam oda a pénzt amit az előbb kikútyásztam Zayn tárcájából.
-Persze.-mosolyodott el, majd odaállt a sor legvégére.Míg türelmesen vártam Niallre, a körülöttem lévő embereket figyeltem ahogy mindenki rohan egyik helyről a másikra.Nem értem mire ez a nagy sietség.Tíz perc után keresni kezdtem Niallt a tömegben.Már valahol az elején állt a kasszánál.Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.Ahogy egyre több ember gyűlt körém, kezdtem rosszul lenni.Alig volt levegőm és szédültem.Szerencsére Niall még idejében visszaért.
-Jól vagy?Sápadtnak tűnsz.
-Nem igazán vagyok jól.-belekapaszkodtam felkarjába és lassan felálltam a helyemről.
-Egyél egy picit.-nyomta a kezembe a szendvicset.-Felkísérlek a szobába.
-Ha sietsz,...
-Nem sietek.Mint már mondtam, az emberek tömegesen várakoznak az ajtó előtt.
-Szerintem mindenki csak miattad volt ott.-nevettem.
-Lehet.-húzta a száját miközben elindultunk felfelé a lépcsőn.-Úgyis szeretném látni Zaynt.
Persze.Ha nem találkozunk, le se szarja mi van Zaynnel .Már elnézést a kifejezésért, de így van.
-Finom?-kérdezte miközben lassan mentünk felfelé a lépcsőn.
-Igen.Köszönöm.-néztem rá hálásan.
-Igazán nincs mit.Jobban nézel ki.
-Nem nagyon bírom a tömeget.
-Értem.Hová is kell menni?-kérdezte nevetve.
-Ja!A másodikra.-kaptam észbe, majd azonnal befordultam a folyosón.folyosón. Niall hűségesen követett fel a lépcsőn.
-Hányadik hónapban vagy?-kérdezte mosolyogva.
-A hetedikben.-válaszoltam miután lenyeltem az utolsó falatot is.-Köszönöm Niall, hogy beálltál helyettem a sorba.Életmentő voltál.
-Örülök, hogy segíthettem.
Megálltam Zayn ajtaja előtt, majd óvatosan benyitottam hátha elaludt.De nem.Éberen figyelte ahogy Niallel a sarkamban besétálok a szobába.