Chapter fifteen

Salalalalalalaawhoooooo!:)
Sziasztok Kedves Olvasóim!:D
Hatalmas jókedvvel kezdek neki az új résznek!Remélem tetszeni fog majd!Naaaaaagyon naaaagyon örülök a sok látogatómnak!Köszönöm,hogy bíztattok!Jól esik!:)
Jó olvasást!!!!!:)




Zayn egy kissé meghökkent a tetteimen.Biztos vagyok benne,hogy nem ezt várta tőlem.Annál sokkal többet számít nekem ez a fiú.Nem tudom elmagyarázni.Egyszerűen kötődöm hozzá.Szükségem van rá.Az illatára,az érintésére,mindenre  ami ő!Lassan felemelte kezeit,majd körülölelte a derekamat ,száját pedig a fülemhez emelte és folytatta:

You can't go to bed without a cup of tea
Maybe that's the reason that you talk in your sleep
And all those conversations are the secrets that i keep
Though it makes no sense to me


I know you've never loved the sound of your voice on tape
You never want to know how much you weigh
You still have to squeeze into your jeans
But

You're perfect to me

I won't let these little things slip out of my mouth
But if it's true, it's you, it's you, they add up to
I'm in love with you and all these little things


You never love yourself half as much as i love you
You'll never treat yourself right darling but i want you to
If i let you know, i'm here for you
Maybe you'll love yourself like i love you oh and


I've just let these little things slips out of my mouth
'Cause it's you, oh it's you, it's you they add up to
And i'm in love with you (and all these little things)


I won't let these little things slip out of my mouth
but if it's true, it's you, it's you they add up to
I'm in love with you, and all your little things.


A hideg rázott tökéletes hangja hallatán.Ahogy lehelete végigsiklott a nyakamon...Belemarkoltam selymes hajába,majd óvatosan elhúzódtam tőle.A szívem vadul dörömbölt a mellkasomban.
-Bocsáss meg nekem!-suttogta halkan miközben égő szemeit arcomon legeltette. 
-Megbocsátok!-mondtam,majd elmosolyodtam.Félénken nyújtotta nekem a virágot.-Köszönöm! 
Egyik kezével végigsimította a lila foltot a nyakamon,a másikkal pedig felemelte a sérült kezemet és egy apró csókot lehelt rá.Felszisszentem a nem várt érintésre.
-Esküszöm megölöm.-morogta mérgesen.
-Zayn.
-Nem hagyom ennyiben!
A boldogságot ismét a harag és bánat váltotta fel.Miért kell?!Miért ért véget ilyen hamar?!Szükségem van a mosolyára!Boldognak kell lennie!
-Ne félj!Én vigyázok rád!-suttogta halkan,majd nyomott egy puszit a nyakamra.A libabőr végigfutott a testemen ahogy ajkai érintkeztek a nyakammal.Annyira puha volt.
-Rám nem kell vigyáznod!
-De igen kell!-emelte fel a hangját.-Mert az enyém vagy!
-Nem vagyok a tulajdonod!-távolodtam el tőle.
-Ó dehogynem!-lökött neki az ajtónak,majd szorosan megmarkolta a sérült csuklómat.-Az enyém vagy!Senki másé!Csakis az enyém!
-Ahh!-nyögtem fel.
-Ezt nem hiszem el!-eszmélt fel hirtelen,majd eltávolodott tőlem.-A rohadt életbe hogy megint sikerült elb*sznom!
Egy hatalmasat ütött a mellettem lévő  falba,amiről azon nyomban lehullott a vakolat.A szám elé kaptam a kezem.Villámokat szóró szemekkel nézett rám.Lélegzetvétele szaggatott volt,állkapcsa pedig összeszorult a düh hatására.Egy pillanatra olyan volt, mint az apám.Egy kövér könnycsepp szánkázott végig az arcomon.Amint meglátta,mérhetetlen mennyiségű fájdalmat véltem felfedezni tekintetében.Megrázta a fejét,majd elrohant.Megint egy szó nélkül itt hagyott.Én pedig leültem a lépcsőre,és gondolkodni kezdtem,hogy milyen szép is volt az a pár perc.


Másnap a főnököm felhívott,hogy jövőhéttől újra munkába állhatok.Ennek nagyon örültem ugyanis végre nem kell itthon kuksolnom egyedül.A  baj viszont az volt,hogy Loretta még mindig nincs itthon.Ráadásul azóta nem is jelentkezett.Nem tudok róla egyáltalán semmit.Zaynről pedig ne is beszéljünk.Remélem semmiféle őrültséget nem csinált.Tudni szeretném mi van vele.Hogy minden rendben van-e.Hiányzik.


Az elkövetkezendő napokban nem csináltam semmi lényegeset.Itthon ültem és vártam a jövő hetet.Chris szokás szerint dolgozott,Zayn pedig egyszer sem jelentkezett.Nem mintha kellett volna,csak aggódom miatta.
Olyan hamar elrepült ez a pár nap.Nem is vettem észre és máris hétfő volt. Már lázasan készülődtem ,mikor Chris hirtelen elém ugrott a semmiből.
-Ezt ne csináld többet!-ordítottam le a fejét.
-Bocsi Hugi!-húzta féloldalas mosolyra a száját.
-Menj már arrébb!-löktem el az utamból.-Elkések miattad!
-Már ezer éve nem ültél motoron!
-Most majd bepótolom!Szia bátyus!-nyomtam egy puszit az arcára,majd rohantam ki az udvarra a járgányom felé.Rengeteg lelkesedés volt bennem.Mintha az első napom lenne komolyan mondom.Felugrottam a motorra,majd elindultam a munkahelyem felé.Miután leparkoltam ,fogtam a táskám és elindultam a bejárat felé.Ott pedig Loretta hozta rám a frászt.
-Te idióta!-kiabáltam,majd megöleltem a   legjobb barátnőmet.-Te mikor jöttél haza?
-Tegnap!-mosolygott.
-Nem is jelentkeztél!
-Ne haragudj!Csak annyira örültem,hogy láthatom a nagyiékat!
-Jó gondolom nem azon filóztál mikor hívhatnál fel.
-Hát nem!
-Csak tudod hiányoztál!
-Nem mondod?-kérdezte meglepődöttséget színlelve.
-De!-ütöttem a vállába.
-Na gyere!Nézd meg mit alkottak!
Megragadta a kezem,majd bevezetett a kávézóba.Fel sem ismertem!Semmi nem volt a régi.

A színpadot egy külön térbe helyezték el.Tökéletesen meg volt csinálva minden.
-Ejha!-mondtam elismerően.-Ez igen!Nagyon jól néz ki!
-Ugye?Szerintem is!Nézd!Még TV is van!-vezetett a pult felé amely felett ott volt felrögzítve egy kisebb LCD TV.Épp a  hírek mentek.
-Tegnap éjjel egy halott férfit találtak a rendőrök egy elhagyatott szeméttelepen.Harminchat év körüli,magas,körözött bűnöző volt.Többszörös gyilkosság végrehajtása miatt körözték.
Ezután egy képet mutattak,amin egy ismerős férfit véltem felfedezni.
-Nem lehet!Lehetetlen.




A kommenteket továbbra is kérem.Mit szólnátok,ha túlteljesítenénk önmagunkat? 4 db komment után jön a következő rész!!Őszinte véleményeket kérek!köszönöm!:DD :) :3
Ja és mit szóltok a kinézethez?Ez nagyon fontos kérdés!:)Kérem a véleményeket erről is!