Chapter eighteen

And live while were young!!!!!!!
Sziasztok Kedves Olvasóim!
Ismételten jelentkezem az új résszel!
Túlléptük a keretet!:DDDD
Köszönöm szépen!Nagyon nagy boldogsággal veszem észre,hogy a legtöbb embernek tetszik a történet!Ennek nagyon örülök!Annak pedig főleg,hogy jeleztek!:D
Jó olvasást!



-K...kérlek!-dadogtam idétlenül.-Vigyél haza!
-Nem!Még nem!-rázta a fejét.-Nem voltunk már eleget külön?
- Zayn!-húzódtam el tőle míg megtehettem,majd a kilincs után nyúltam,de hiába.Az ajtó zárva volt.Mikor zárta be?Eluralkodott rajtam a pánik.
-Ne aggódj!-hajolt közelebb.-Semmi olyat nem fogunk csinálni,amit nem szeretnél!-gyengéden összefonta ujjainkat,majd vezetni kezdett a sötétben.Apró lépteket tettem,miközben vigyáztam,nehogy elakadjak valamiben.Erősen szorítottam a kezét.Halkan kuncogott rajtam,majd megszólalt:-Vigyázz lépcső!-épp emeltem a lábamat,mikor hirtelen határozott,markoló kezeket érezte a combomon.A talaj pedig eltűnt a talpam alól.Torkomban akadt a levegő.-Így sokkal romantikusabb!-éreztem a mosolyt a hangjában,majd elindult felfelé.Arcomat a mellkasába fúrtam.Féltem.Semmi esetre sem szerettem volna itt tölteni az éjszakát.Az utolsó lépcsőfok után egy rövid folyosó következett.Majd egy ajtó ami egy holdfénnyel megvilágított szobát takart.Elvitt az ágyig,majd ráfektetett a puha takaróra.Ezután becsukta az ajtót,amit szintén kulcsra zárt,és  lassú mozdulatokkal mellém feküdt.-Most mitől félsz?-nézett a remegő kezeimre.
-Nem félek.-mondtam miután nyeltem egy nagyot.
-Akkor mi zaklatott fel?
-Nem tudom.-hajtottam le a fejem.Megragadta a vállamat és minden nehézség nélkül a mellkasára emelt.Órákig hallgattam szívének nyugodt verését miközben ő a hajamat simogatta,s ujjaival néha-néha kifésülte a kósza tincseket az arcomból.Miután tudtam,hogy nyugodt ,és nem háborog a lelke,nekem sem volt okom pánikra.Nyugodt szívvel feküdtem mellette és bevallom ,csodálatos volt vele lenni.
-Min gondolkozol?-törte meg az órákig tartó csendet.
-Nem igazán tudok gondolkodni.Csak egyszerűen jó veled lenni!-félénk tekintettel néztem fel csillogó ,barna szemeibe.
-Komolyan?-kérdezte keserves arckifejezéssel.Most mi rosszat mondtam?
-Igen!-próbáltam határozottabb hangnemre váltani.De ebben a helyzetben nem igazán sikerült.Ilyenkor mindig alulmaradok.-Miért foglalkozol velem ennyit?
Szívverése felgyorsult kérdésem hallatán.
-Aludj.-suttogta,majd kezeivel erősebben tartott testéhez.Lábát összefonta az enyémmel , ajkaival pedig nyomott egy puszit a fejem búbjára.
-De én nem akarok aludni!-suttogtam.Nem szabad elaludnom!Nem láthat olyan állapotban!
-Későre jár.Nem szeretném,hogy miattam kialvatlan légy.
-Rendben.-lehunytam szemeimet és azon törtem a fejem,vajon mennyire ijedne meg,ha pár perc múlva sikítva hánykódnék mellette az ágyon.Nem szeretném őt is elveszíteni magam mellől.Bár még teljes mértékben nem az életem része,mégis nélküle minden olyan üres.
Ezen ábrándoztam miközben a nap sugarai észrevétlenül besettenkedtek a szoba ablakán.Zayn halk szuszogása töltötte be a szoba csendjét.Furcsa volt mellette ébredni.Még mindig mellkasán feküdtem.Kezei védelmezően körülöleltek.Óvatosan emeltem fel a fejemet,majd végigmértem nyugodt arcát.Mélyen aludt.Kibontakoztam öleléséből,majd a kulcsot elfordítva a zárban kinyitottam az ajtót és halkan lesettenkedtem a lépcsőn.Fogalmam sem volt hol voltam pontosan.A ház hatalmas volt,a környék ismeretlen.Elveszettnek éreztem magam,mint mindig.
Az álmosság túl nagy hatást gyakorolt rám ahhoz,hogy akár egy percig is agyalni tudjak azon,vajon merre is van itt a kiút.Végül is tök mindegy,mert amúgy bezárta az ajtót,szóval hiába is keresném a menekülő utat.Nem mintha nem szeretnék vele lenni,de aludnom kell.Szerencsétlenül forogtam körbe-körbe,mikor hirtelen megpillantottam magam mögött.Haja még így alvás után is tökéletesen állt.Szemeivel végigmért,majd elindult felém.
-Te meg mit csinálsz itt?-kérdezte miközben kezem után nyúlt.
-Én csak szerettem volna hazamenni.
-Előbb reggelizzünk!Utána elviszlek rendben?-mondta,majd nyomott egy puszit a nyakamra.Igen,még mindig a lila foltra.
-Rendben.-suttogtam és követtem őt a konyhába.
Miután Zayn elkészítette a rántottát, megettük ,megittunk egy pohár gyümölcslevet,majd elindultunk haza.Az út csendesen telt.Majd mikor megállt a házunk előtt,felém fordult.
-Köszönöm,hogy velem voltál.El sem hiszed mennyire sokat számít ez nekem.-mondta halkan.
-Még mindig nem értelek.-csóváltam a fejem.
-Talán nem is baj!-mosolyodott el.
-De igen az!Szeretném tudni mit gondolsz!
-Most fáj a búcsúzás!-mondta miközben közelebb hajolt,és ajkaival a vállamat érintette.Kirázott a hideg érintése hatására.-De remélhetőleg nem kell sokat várnom a következő találkozásig.
-Szia Zayn!-köszöntem,majd kiszálltam az autóból.    






Legközelebb jön a következő!!:D