Chapter sixteen

ZZZZZZZZZZSSSSSSSSSSSS!:P
Sziasztok Kedves Olvasóim!:)
Úgy döntöttem már ma meghozom az új részt!Hálátok jeléül elfogadok sooooooook soooooooook kommentet!:D Meg persze azért is,mert imáádok írni!*.*
Jó olvasást!:D



-Héj Alice!-bökdösött Loretta.-Minden rendben?
-Persze!-dadogtam.Nem ő volt.Nem tehette.
-Miért vágsz ilyen ijedt arcot?
-Én csak ismerem ezt a férfit.-mutattam a TV képernyőjére.
-Tessék?!-kérdezte csodálkozva.Kezem ökölbe szorult mikor újra rápillantottam.-Történt veled valami amíg távol voltam?
-Az az igazság,hogy elég sok minden történt.-húztam el a számat.
-Kezdesz megijeszteni!
-Mindent elmesélek!-mondtam,majd hátravonszoltam őt az öltözőbe,ami mellesleg pont ugyanolyan volt mint eddig,és elmondtam neki mindent  elejétől fogva a végéig.
-Te jó ég.-nagy szemekkel mért végig miközben a nyakamon lévő már-már halványuló lila foltot nézte.-És Zayn ennyire bevadult volna?
-Remélem nem ő volt!Azóta nem találkoztunk,mióta eljött hozzám bocsánatot kérni.
-Ez durva.
-De ezt senkinek nem mondhatod el ugye tudod?!
-Persze hogy tudom!
-Még a bátyám sem tud semmiről.
-Pedig előtte nem kéne titkolóznod!
-Tudom.-hajtottam le a fejem.-De egyszerűen nem merem elmondani neki.Félek,hogy esetleg...
-Nem engedne a közelébe!
Erre inkább nem mondtam semmit.
-Te szerelmes vagy!-jelentette ki.
-NEM!-ordítottam az arcába.Nem nem nem és nem!Én soha nem leszek szerelmes!
-De igen!Alice!Ez egyáltalán nem rossz dolog!
-Nem nem!-mondtam,majd otthagyva őt kirohantam a pulthoz.De hiába menekültem.Utánam jött.
-Valld be!
-Nem!
-Szereted Zaynt!
-Egyáltalán nem!
-Nekem nem tudsz hazudni!
-Tudod mit?!-szembe fordultam vele.-Igen!Szeretem Zaynt!Amióta csak megláttam, ő jár az eszemben!A csillogó szemei, a mosolya,a keze ,a tetoválásai,az arca,a hangja!Minden egyes percben csakis Vele szeretnék lenni!Megérinteni és érezni az illatát!Szerelmes vagyok belé!-kiabáltam kikelve magamból.Teljes mértékben idiótának éreztem magam ebben a pillanatban,de egyáltalán nem érdekelt.Rohadtul jól esett ezt végre kimondani valaki olyannak,akiben megbízom.Loretta arcán diadalmas mosolyt véltem felfedezni.Büszke volt magára,hogy egy ép vallomást ki tudott belőlem húzni.Ugyanis mint már tudjátok nem igazán szeretek lelkizni,vagy akár megnyílni az emberek előtt.Az nem az én világom!Jól megvagyok egyedül.Ezért is gond a pszichológussal való beszélgetés.
-Most már jobb?-kérdezte.
-Sokkal!-sóhajtottam,majd leültem egy székre.
-Tudod,hogy nekem bármit elmondhatsz!
-Igen!-suttogtam,majd ismét betrappoltam az öltözőbe.
Jó volt újra dolgozni.Már hiányzott ez a közeg.A régi vendégek pedig szerencsére nem pártoltak el tőlünk.Ugyanolyan jó volt a forgalom,mint eddig.Sőt!A főnök is benézett párszor.Üdvözölt minket ,megnézte a kasszát azután tovább állt.Mit is várhattunk volna tőle?
-Kik váltanak minket?-kérdeztem mikor az utolsó rendelést is kivittem.
-Jessicáék.-hangneme mutatta mennyire örül a kiírt személyeknek.-De még van bő egy óránk a váltásig!
-Hurrá!-lóbáltam a kezeimet.
-Ugye milyen jó?!
-Hétvégén  lesz élő zene?-kérdeztem reménykedve.
-Szerintem igen.Erről még nem beszéltünk!
-Hát remélem.
Az a "bő egy óra" igencsak hamar eltelt.Miután átöltöztem,fogtam a szatyrom ,bevártam Lorettát,majd elindultunk haza.Ő autóval,én pedig motorral.
Már az ajtóban álltam a kulcsokkal bíbelődve  mikor valaki hirtelen elkapta a kezemet,és meleg testéhez szorított.Légzésem azonnal szaporává vált.Az az illat.Halk csilingelés hallatszott mikor a kulcsok földet értek  mellettem.Remegve néztem fel látogatóm csillogó ,barna szemeibe,melyek szinte égtek a vágytól.Szája széles mosolyra görbült.Szabad kezét felcsúsztatta hátamon ezzel még kevesebb teret hagyva magunk közt.
-Hiányoztál.-suttogta.
Összeszorítottam szemeimet míg másik kezével fejemet döntötte oldalra.Így tökéletes ráláthatóságot nyert a lila foltra.Mutatóujjával gyengéden végigsimította azt,majd ismét egy puha csókot lehelt rá,mint a múltkor.Felnyögtem.Nem fájt.Nem a sérülés fájt!Csupán az érintés mellyel minden egyes találkozásunkkor megőrjít.De amíg őt ez boldoggá teszi,addig semmiféle kifogásom nincs ellene.Azt tesz velem,amit csak akar!Én hagyni fogom neki.Már a boldogsága érdekében is.
-Hol voltál?-kérdeztem halkan miközben a pulóverjét markoltam a mellkasán.
-Elutaztam egy időre.
-És mégis hova?
-A szüleimnél voltam.
-Értem.
Próbáltam elhúzódni tőle,de olyan erősen tartott,hogy egyszerűen megmozdulni sem bírtam karjai közt.
-Elengedsz?-kérdeztem félve,majd lassan felvezettem tekintetemet az arcára.
-Most velem jössz!-mondta határozottan.
-Mi?Mégis hová?
-Túl sokáig voltam tőled távol. De ezt most bepótoljuk!-mosolyodott el,majd megragadta ép karomat és levezetett a lépcsőn az autója felé amely a ház előtt parkolt.




Soksoksoksoksoksoksok kommentt kérek!Nem győzöm elégszer hangsúlyozni!!!!Köszönöm az eddigieket!:DD :)) Vagy akár a szavazásnak is nagyon örülnék!Az már tényleg csak egy gombnyomás!:)