II./Chapter twenty-eight

Sziasztok Kedves Olvasóim!

Ahogy ígértem, jelentkezem a következő résszel. Remélem azért még valamennyien velem vagytok!

Jó olvasást!

HAVE FUN!

Alice szsz.:

A napok csak teltek és teltek. A lehető legtöbb időt együtt töltöttük a többiekkel, mivel senki sem volt igazán biztonságban egyedül a történtek után. Vártuk, hogy mikor lép Martinék szervezete újra ellenünk. Bevallom, féltem. Még annyi szerettem van, akiket oly' könnyedén elveszíthetek egyik pillanatról a másikra. A legjobban mégis Edért aggódtam. Amióta megtörtént az incidens, Liaméknél laknak mindketten, amit egyáltalán nem bánok. Megbízom Liamben és úgy gondolom ő tudja őket a legnagyobb biztonságban tartani jelen pillanatban. Harry egy hotelszobában szállt meg, bár a napok jelentős részét Liaméknél, vagy nálunk tölti. Lassacskán bár, de úgy látom, hogy kezdenek megbékélni Zaynnel. Nem tudom eldönteni, hogy ez jó, vagy rossz dolog e, ugyanis az érzelmei irántam mit sem változtak. Ráadásul ezt rendszeresen érezteti velem.
-Na? Milyen vagyok?-billegett Harry a tükör előtt, miközben az újonnan vásárolt felsőjében és nadrágjában csodálta magát. 
-Neked most komolyan ez a legnagyobb problémád?-válaszoltam nyersen miközben a már száraz ruhákat kapkodtam le a szárítóról.
-Igen!-válaszolta halálosan komolyan.-Szeretnék jól kinézni!-fordult felém végül.
-Mintha bárkit is érdekelne.-dünnyögtem az orrom alatt, mire sanda vigyor látszódott fáradt arcán.
-Ha te azt tudnád.-mondta kéjes hangon, miközben beletúrt szépen elrendezett hajába. Felnevettem, miközben a ruhákkal teli kosárral elindultam felfelé, hogy mindent a helyére pakoljak. Nem igazán szerettem a házimunka ezen részét. De ha én nem csinálom meg, akkor senki más nem fogja. Zayn az asztalnál ült a laptopja előtt. Már napok óta csak így látom őt. Ötletem sincs mit forgat a fejében. 
-Mit csinálsz?-fordult hátra amint meghallotta az ajtónyikorgást.
-Csak a ruhákat pakolom el.
-Harry még mindig itt lopja a napot?-fordult teljesen felém.
-Zayn!-róttam le.-Még csak reggel kilenc óra van.
-Mintha már órák óta itt lenne.-sóhajtott egy nagyot, majd visszafordult a monitor felé, én pedig lementem a konyhába, hogy főzzek magamnak egy bögre kávét. Meglep, hogy nem lohol utánam, miközben Harry itt van a házban. Bár nem mintha hiányozna ez a fajta "majd én megvédelek" opció. 
-Kérsz kávét Hazz?
-Mhm.-hümmögte miközben egy másodpercre sem nézett fel a telefonjából.
-Kivel chatelsz ilyen hevesen?-kérdeztem gyanakvóan.
-Féltékeny vagy?-húzta vigyorra a száját.
-Persze.-sóhajtottam.-Megőrülök érted.-mondtam ironikusan, majd elé tettem a kávés bögrét és leültem vele szembe.-Mit fogunk tenni?
-Ezt meg hogy érted?-végre letette azt a rohadt telefont.
-Eddel és Amyvel.
-Mit tudom én? Nem az én gondom.
-Harry!-csattantam fel, mire egy kis forró kávé fröccsent a nadrágomra. Felszisszentem. Rögtön felugrott a helyéről.
-Jól vagy?-kérdezte miközben kivette a kezemből a gőzölgő bögrét.
-Jól vagyok, csak tennünk kell valamit! Meg kell őket védenünk! Vagyis mindenkit meg kell védenünk! Nem veszíthetek el többé senkit, aki fontos számomra! Nem bírnám ki újra.
-Engem sem?-hangja fokozatosan elhalkult.
-Halihóóóó.-kiabálás szakította félbe a párbeszédünket. Hálás voltam érte..
-Liam!-pattantam fel a helyemről azonnal.-Hol van Amy és Ed?-kérdeztem azonnal amint megláttam, hogy egyedül jött. 
-Elutaztak.
-Hogy mi?!-kérdésem szinte már kiabálásnak hangzott.-Hova? Mikor? Minek?
-Amy szüleihez mentek, akik nem messze élnek innen. Próbáltam őket visszatartani, de hiába. Azt mondta, egy kis időre van szüksége.
-De hát veszélyben vannak!-ordítottam kikelve magamból.-Ez nem lehet igaz!
-Mi történt?-szólt közbe Zayn. Miután leültünk a nappaliba, Liam ismét felvázolta a helyzetet. Bele se merek gondolni, mi fog történni, ha ez a Martin, vagy ki a csuda úgy dönt, hogy most akarja beváltani a bosszúígéretét. Nem hagyhatom, hogy bármi történjen velük.
-Majd én elmegyek értük!-vállalkoztam.
-Szó sem lehet róla.-válaszolt egyszerre Zayn és Harry.
-Szerintem nem kellene ezt a helyzetet túlaggódni.-folytatta Harry, miközben nagyot kortyolt a kávéjából. Én az enyémről már el is feledkeztem.-El kell őket intéznünk valahogy.
-De mégis hogyan?-mérgelődött Liam.-Százszor többen vannak, mint mi. A rendőrséget pedig nem vonhatjuk bele semmiképp.
-Nekem van egy ötletem.-csillant fel a szemem, miközben tekintetemet Harryre emeltem. Meglepetten nézett vissza rám.
-Felejtsd el.-rázta a fejét.-Az én ügyeimet nem keverjük bele.
-Biztos, hogy van még pár ismerősöd. Sőt biztosra veszem, hogy nem is szálltál ki a bizniszből.
-Tévedsz. Amint megtudtam, hogy terhes vagy, minden ilyen jellegű kapcsolatomat száműztem az életemből. 
Torkom összeszorult, a könnyek pedig csípni kezdték a szememet. Még nem tudtam teljesen feldolgozni ezt a tragédiát, ami velünk történt. Zaynnel pedig nagyon rajta voltunk, hogy minél hamarabb tovább tudjunk lépni. Már annyi fájdalmon túlküzdöttük magunkat, hogy ezt egyszerűen már nem bírtam volna sokáig elviselni. Felpattantam és felrohantam a fürdőszobába. Nem akartam senki előtt sírni többé. Nem akarom, hogy azt higgyék, gyenge vagyok. Többé nem. Halk kopogás zaja ütötte meg a fülemet. 
-Al.-szólongatott Harry, majd lenyomta a kilincset.-Kérlek nyisd ki.-kérlelt sikertelen próbálkozása után.
-Adj egy percet.-nyögtem halkan. 
-Nyisd már ki!-kopogott erőteljesebben.
-Hagyjál már békén!-kiabáltam kikelve magamból.-Csak egy percre hagyj egyedül!
-Nem! Soha többet!-hallottam, ahogy fejét az ajtónak támasztja.-Soha többé nem hagylak el.-suttogta szinte alig hallhatóan. 
-Harry, én Zayn menyasszonya vagyok! Mi soha nem lehetünk együtt, hát nem érted?-hangom egyre erőtlenebbé vált, ahogy befejeztem a mondatot. Tudtam, hogy nagy fájdalmat fogok neki okozni ezzel a kijelentéssel. Valahol mélyen még engem is megvisel ez a tény. De ez az igazság. Bármennyire is változott meg Harry az elmúlt hónapokban, nekünk már nincs többé jövőnk. Nem tagadom, vannak érzelmeim iránta, amit nem is csodálok. Hiszen sok mindenen keresztül mentünk együtt. De nem lehetek az övé. Ezt el kell fogadnia. És persze nekem is...
Miután nem érkezett válasz talán percekig, halkan elfordítottam a kulcsot a zárban és óvatosan kinyitottam az ajtót. Nem volt sehol. Eltűnt, megszegve a pár perccel ezelőtt tett ígéretét.