II./Chapter twenty-seven

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Visszatértem ismét nagyon-nagyon hosszú idő után, nem tudom mennyien vagytok még itt velem. Ne haragudjatok a hosszú kimaradásért, nem igazán volt ihletem az íráshoz, de most egy kicsit összeszedtem magam. Remélem, tetszeni fog. Jó olvasást! HAVE FUN!

-Harry, most van ennél sokkal fontosabb dolgunk is!-löktem újra el.

-Kívánlak.-nyögte.

-Nem érdekel. Meg kell találnunk Zaynt.-mondtam, majd hamar kikerültem őt s rohanni kezdtem lefelé a lépcsőn.-Na srácok?-érdeklődtem amint leértem.

-A környéken eddig hat darabot találtunk.-válaszolt Liam.-De még keresem.

-És mi lesz utána?-kérdeztem.

-Odamegyünk.

-Egyedül?-rémültem meg.

-Természetesen nem.-vágott közbe Harry a hátam mögül.-Felhívom a többieket.

-Milyen többieket?

-A csapatot.

Felnevettem.

-Mi van?-fintorgott rám.

-Ez olyan....komoly volt. Miféle csapatot?-kuncogtam még mindig.

-Lehet, hogy nekik nem kéne beleavatkozniuk.-húzta el a száját Liam.

-Nagyon valószínű Liam, hogy Martinék vitték el Zaynt és Amyt is.

-És mégis honnan tudhatjuk ezt biztosra?-ellenkezett még mindig. Chris csendben ült mellette és hallgatta a vitát.

-Nem tudjuk. Csak sejtjük.-vonta meg a vállát.

-TE sejted. Én nem hiszem.-miután Liam visszafordult a monitor felé, kiballagtam a konyhába, hogy egy kávét főzzek magamnak. Az órára pillantottam. Éjjel fél három.

-Srácok, kértek kávét?-kiabáltam.

-Ja, jól jönne! Főznél mindenkinek Al?-kért meg szépen Liam.

-Persze!

Hamar elkészítettem az energiabombát, majd kivittem egy tálcán a asztalra. Mindenki nagyon hálás volt.

-Na találtunk még kettőt.-sóhajtott Chris.-Hol kezdjük?

-Nem tudom.-szólalt fel Liam miközben a kezébe vette a poharat.-Kéne egy terv. És ember. Sok ember.
-Mégis mi bajod a csapattal?-csattant fel Harry.
-Az, hogy illegális dolgot csinálnak!
-Jaj mintha te annyira ártatlan lennél. Különben is. Ez az egész egy illegális lófasz!-Harry mérges.
-Csendesebben!-szóltam közbe, majd átsétáltam a szoba másik felébe.-Az lesz fiúk,-kezdtem bele-hogy most elmegyünk a helyekre és körülnézünk.
-Te nem jöhetsz.-szólt közbe azonnal Chris.
-Ugyan miért nem?!-csattantam fel.
-Akkor ki fog vigyázni Edre?
-Igaza van Al.-jelentette ki Harry egyhangúan.
-Nem hiszem, hogy ebben a pillanatban bárki is kérdezett volna téged.-mordultam rá.
-Skacok, ne veszekedjetek.-szólt ránk Liam.
-Rendben.-sóhajtottam. Akkor menjetek. De nagyon vigyázzatok!
A következő pillanatban már mindenki indulásra készen volt. Olyan gyorsan történt minden. Még csak időm sem volt belekötni semmibe, ami arra sarkallta volna őket, hogy magukkal vigyenek. De végül is igazuk volt. Most Ed a legfontosabb.
-Skacok.-szóltam utánuk.-Ha apa megjelenik itt, mit kéne tennem? Nem hiszem, hogy elbírok vele egyedül.
-Basszuskulcs.-vakarta a fejét Chris.-Erről már teljesen megfeledkeztem. Akkor én itt maradok.
-Jól van.-bólintott Liam, majd véglegesen elindult a kocsija felé Harryvel.
Mi pedig bezártuk az ajtót és felmentünk az emeletre. Ed szerencsére békésen aludt, mi pedig leültünk a folyosó oldalán elhelyezkedő fotelokba. A percek csigalassúsággal teltek és csak arra tudtam gondolni, hogy mikor jönnek már vissza.
-Nyugalom.-kapta el a kezem.-Sok helyre mentek. Légy türelemmel.
-Jóóó.-nyögtem.-Helyre fognak jönni valaha a dolgok?-kérdeztem egy kis idő után.
-Nem tudom.-felelte őszintén.-De megígérem, hogy rajta leszek, és mindent el fogok követni, hogy biztonságban légy.
-Köszönöm.-sóhajtottam, majd megöleltem őt.-De egyelőre Ed az, akit teljes biztonságban kell tudnunk.
-Te sejted, hogy mégis mi ez az egész?
-Fogalmam sincs mi a tervük ezeknek az embereknek Amyvel, de biztos nem csak beszélgetni akarnak.
-Már megint a helyzet magaslatán vagyunk Al.
-Tudom Chris.-sóhajtottam, majd arcomat a tenyerembe temettem.-De minden meg fog oldódni. Hisz te is ezt mondtad, a fiúk pedig segítenek.
-Igen.-ez volt az utolsó szó, amit Christől hallottam az éjszaka folyamán. Csendben ültünk egymás mellett és vártunk. Láttam rajta, hogy kimerült ezért nem is firtattam semmit ami még jobban leszívta volna az energiáját. Az az igazság, hogy nem csak ő volt fáradt, hanem én is. Már megint úgy éreztem, hogy a lelkem darabokra hullik. Életem legimádottabb emberét újra elveszítettem, a kisfiú, akit a sajátomnak tekintek, szintén szétesik belülről amit én egyszerűen nem bírok se elviselni, se elfogadni. Úgy éreztem, tennem kell valamit, de nem tudtam. És ez volt a legszörnyűbb ebben az egészben...Az órák pedig csak teltek és teltek. Tétlenül.
-Lehet, hogy le kellene feküdnünk egy kicsit.-szólalt meg Chris hosszas hallgatás után.
-Úgysem tudnék aludni.-sóhajtottam, majd az órámra pillantva elképedtem.-Már négy órája elmentek.-amint a szavak elhagyták a számat, a bejárati ajtó becsapódott én pedig menten felugrottam a helyemről és rohanni kezdtem lefelé utánam pedig Chris.
-Alice!-ismerősen csengett.
-Zayn!-sikítottam fel mikor megláttam , majd a örömömben magamhoz húztam őt. Csupa vér volt mindenhol az arcán pedig szétszórtan lila foltok ékeskedtek.-Amy! Te jó ég!-sóhajtottam miközben őt is átöleltem.
-Hol van Ed?!-sírt kétségbeesetten.
-Fent van, alszik.-simogattam meg a hátát.-Nyugodj meg.
Amikor a fiúk is beléptek az előszobába, elképedtem. Ők sem néztek ki másképp, mint Zayn.-Mégis mi történt?-kérdeztem, majd jó szorosan megfogtam Zayn kezét.
-Mindent elmesélünk, csak üljünk le valahová.-sóhajtott Liam.
-Szóval -kezdett bele Harry amint mindenki helyet foglalt.-a harmadik raktárban találtunk rájuk és tényleg Martinék rabolták el őket. Ott voltak páran őrködni, de sikerült őket elintéznünk. Nem hiszem, hogy ennyiben hagyják a dolgot.
-Amy mégis miért történt ez az egész?-kérdeztem kétségbeesetten.
-A férjem miatt akartak bosszút állni.-vártuk a folytatást, de egy ideig semmit nem mondott, csak nézett maga elé. Mintha szégyelné magát.-Sok évvel ezelőtt, mikor összekerültünk, ő is tagja volt ennek a "csapatnak".-mondta nagy undorral.-Sokat győzködtem. Nem akartam, hogy folytassa, nem akartam, hogy a leendő gyermekem apja egy bűnöző legyen.-rázta a fejét kétségbeesetten.-Végül sikerült és kilépett ebből az ördögi körből. Aztán pár éve ismét felkeresték őt. Követelték, hogy menjen vissza, de nem akart. Boldog élete volt egy feleséggel és a kisfiával.-megint hosszú csend következett.-Ezért megölték és megesküdtek, hogy minket is fel fognak keresni.
-Meg is tették.-dörmögte Harry az orra alatt.-Jól van srácok aludnunk kéne.-tápászkodott fel a kanapéról. A halványodó nap sugarai már sütkéreztek befelé az ablakon.
-Igazad van.-sóhajtotta Liam.-Amy nyugodtan itt maradhatsz ameddig csak akarsz Eddel együtt.
-Köszönöm.-hajtotta le a fejét.
-Mi pedig hazamegyünk.-fordult felém Zayn egy apró mosollyal az arcán. Nem most akartam elmondani neki, hogy visszatért az apám, talán majd később. Ha egy kicsit nyugodtabbak lesznek a körülmények. Bár nem tudom, hogy lesz-e valaha olyan.