II./Chapter twenty-six

Sziasztok Kedves Olvasóim! :-)
Megérkeztem az új résszel. Remélem tetszeni fog.
Véleményeket ne feledjétek!
HAVE FUN! :-)







Harry szsz.:
Már vagy két órája itt ülünk csendben. Alice öszefont karral bámulja a falat üres tekintettel. Utálom.... Utálom így látni őt.
-Jönnél egy percre?-zökkentettem ki.
-Minek?-kérdezett vissza.
-Beszélnünk kéne.
Felálltam és vártam, hogy utánam jöjjön. Pár másodperc habozás után meg is tette. Felverettem az emeletre Liam szobájába, majd leültem a számítógéphez. Ő pedig csak állt és nézett.
-Nem ülsz le?
-Nem.-válaszolta ridegen.
-Hiányoztál Al.-suttogtam halkan.
-Rátérnél a lényegre?
-Öhm...persze. Miért fogadtál ennyire....ellenszenvesen?
-Nem tök mindegy, hogy fogadtalak?
-Nem. Segíteni jöttem. Vagy talán mindegy, hogy itt vagyok-e, vagy sem?
Lehajtotta a fejét, majd becsukta az ajtót.
-Nem. Egyáltalán nem mindegy.-mikor megláttam könnyes szemét, rögtön felugrottam és elé léptem.
-Haragszol rám?
-Nem. Csak amikor megláttam, mennyire megtépázott vagy és megéreztem a női parfüm szagát.....
-Te féltékeny vagy?-mosolyodott el.
-Jaj Harry dehogyis! Én Zaynt szeretem.
-Akkor meg?
-Dühös lettem.
-Féltékeny.-jelentettem ki. Csúnyán nézett rám, de hiába. Élvezem a kis játékot.-Az igazat megvallva egy egészen heves menetet hagytam ott.-vigyorogtam, mire sarkon fordult és igyekezett elhagyni a szobát, de visszarántottam és kemény mellkasomnak ütközött.-Miattad.
-Nem igazán érdekel.-vágta rá azonnal.
-Ó dehogynem.-bólogattam.
-Undorító vagy. Egyáltalán semmit sem változtál.
-Még mindig oda vagyok érted.-mondtam már komolyabb hangnemmel.
-Jaj Harry!-kitépte karját szorításomból, de újra elkaptam őt.
-Ne mond, hogy egyszer sem gondoltál rám mióta nem láttál.-suttogtam miközben mélyen a szemébe néztem.
-De gondoltam. Azt gondoltam, igazán adhattál volna valami életjelet magadról!-düh szikrája lobbant fel sötét szemeiben.
-Azt hittem, hallani sem akarsz rólam.-hátráltam értetlenül.
-Ó persze.-hadonászott. -Hagyjuk. Zayn sokkal fontosabb most ennél. Van valami terved?
-Fogalmam sincs, kik vihették el őt. Ahogy arról sem, hogy miért csinálták. És vajon mi közük van ehhez Edéknek?
-A meg nem válaszolt kérdések felsorolása után mondanál valami értelmeset is?
-Most mit vagy ilyen harapós?
-Zayn nagy bajban van!
-Na jó.-elengedtem őt és leültem az ágyra.-Gondolkodjunk.
-Jó.-morogta.
-Ismerted Ed apját?
-Nem. Azt hiszem, meghalt.
-De vajon miben?
-Nem emlékszem. Lehet Amy nem is mondta.-mondta elmélkedve miközben ráült az íróasztalra.-Utána kéne nézni.
-Szerintem is.-pattantam fel.-Azért egy ölelést kaphatok?-álltam elé.
-Ezekben a ruhákban tuti nem.-nézett végig rajtam.
-Hát jó.-mondtam mosolyra húzva a számat miközben vetkőzni kezdtem.
-Ha...-lélegzete elakadt mikor fejemen áthúztam az inget. Nevét csodálta mely mellkasomat díszítette. Gyengéden megfogtam kézfejét, majd tenyerét szívemre simítottam. Bőröm azonnal borsókázni kezdett.-így dugsz más nőkkel?-kérdezte undorodva.
-Hogy?
-A nevemmel a mellkasodon.
-Nem zavarja őket.
-Mert ribancok.-mondta keményen.
-Ja...-húztam el a számat, majd letoltam a gatyámat is.
-Harry erre semmi szükség.-fordult el.
-Megölelsz végre, a kurva életbe?
Sóhajtott, majd átkarolta a derekam és fejét a mellkasomra hajtotta. Ujjaimat felvezettem selymes haján, majd nyomtam egy puszit feje búbjára. Éreztem ahogy keze ökölbe szorul.
-Minden rendben lesz.
-Nem tudom Harry.-rázta a fejét.-Úgy érzem, soha nem fog véget érni ez a rémálom.
-Az élet tele van megpróbáltatásokkal Al. Soha nem tudod elkerülni őket.
-Annyira gyenge vagyok Harry.-nyögött.
-Csak megfáradt.-simogattam a hátát.-De túl fogjuk vészelni és semmi baj nem lesz.
-Megígéred?
-Meg.-szorítottam még egyszer magamhoz, majd elhúzódtam és elkezdtem öltözni.


Zayn szsz.:
Miután felébredtem, csak a fejem szörnyű lüktetését éreztem. A francba, hogy ennyire sebezhető vagyok most.
-Amy?-suttogtam hátha van itt valaki, de semmi válasz nem érkezett.-Amy?-suttogtam erőltetőbben. Semmi.-Mi a fene..Vajon hol lehet? Fészkelődni kezdtem, hátha valahogy le tudom venni a fejemről ezt a szart. De nem sok sikerrel jártam. Hirtelen nyitódott az ajtó. Gyorsan úgy tettem, mintha még nem lennék eszméletemnél. Több cipő dobogását is hallani lehetett.
-Nos akkor Amyvel mi legyen?
-Most a fiuknál van. Próbálnak kiszedni valamit belőle a néhai férjével kapcsolatban.
-És mi legyen Malikkal?
Mélyről érkező nevetés visszhangozta be a helyiséget.
-Azt hittem, egyértelmű. Eltakarítjuk az útból.
Megmerevedtem. Az égadta világon semmit nem tudok tenni a szabadulásom érdekében. Egyedül annyit, hogy várok. Hátha rám találnak..
-Nem tudom, mennyire jó ötlet ez.-szólalt fel a másik hirtelen.
-Ugyan miért?
-Még szükségünk lehet rá.
-Minek?
-Sok mindent tud amire szükségünk lehet. Például, hogy hol bujkál Harry. Vagy hogy mi van a másik csoporttal.
Szóval ezek Martinék. Amikor még benne voltam ebben a piszkos üzletben, sokat hallottam róluk. Az ő bizniszük nem működött olyan jól, mint miénk. Kár, hogy nem tudják, hogy már régen kiszálltam ebből az egészből.
-Hmm.Lehet, hogy igazad van.
-Akkor?
-Hagyjuk még itt pár napra. De vedd le azt a zsákot a fejéről. Csoda, hogy még nem fulladt meg.
Miután végre újra érezhettem a friss levegőt, lassan mélyen a tüdőmbe szívtam. Szemeimet még mindig csukva tartottam várva, hogy végre lelépjenek.
-Menjünk kajálni.
Ezzel sarkon fordulva el is hagyták a helyiséget. Végre fellélegeztem és kinyitottam a szemeimet.Egy hatalmas tér volt. Minden betonból ahol pedig ültem, egy kukás zsák volt leterítve. Remek. Remélem Amynek semmi baja nincs.


Alice szsz.:
Leültünk az asztalhoz minden. Ed az ölemben piszkálta a körmét.
-Nos Pöttöm.-kezdett bele Harry, majd a lábaimon ülő fiúra szegezte tekintetét.-Kéne...beszélnünk.
-Miről?-kérdezte.
-Arról, ami történt. El kellene mondanod, mire emlékszel.
Lehajtotta a fejét, majd erősen megszorította a kezem.
-Figyelj Ed.-fordítottam magam felé.-Tudnunk kell, mi történt ahhoz, hogy meg tudjuk találni a mamát. Mert meg fogjuk. Megígértem, de segítened kell.
-Rendben.-sóhajtott.-Én fent játszottam mikor zörgést kezdtem hallani lentről. Anya nem tudom mit csinált. Lefutottam a lépcsőn, hogy megnézzem mi történt. Két idegen fogta őt és a falhoz nyomta. A harmadik pedig mikor észrevett, odarohant és felvett. Kapálózni és kiabálni kezdtem, de hiába. Aztán ütni kezdett.-összeszorítottam az öklöm.-Anyától kérdezgettek apuról.-Harryre néztem, aki szintén rám.-De nem válaszolt ezért őt is...-hangja elcsuklott. Nyugtatóan megsimogattam a hátát.-Valami raktárról is beszéltek.Aztán kérte őket, hogy legalább engem engedjenek el. Ott hagytak egyedül, anyát pedig elvitték.-lehajtotta a fejét.-Utána elmentem hozzád Al.-nézett fel rám.
-Köszönjük szépen.-mosolygott rá melegen Liam.
-Zayn nem volt ott Ed?-kérdeztem azonnal.
-Nem.-rázta a fejét. Rosszul lettem. Mégis mi a fene történhetett?
-Akkor most átnézem milyen raktárak vannak itt a közelünkben.-pattant fel Liam.
-Segítek.-ajánlkozott Chris is.
-Ed neked nem kéne oviban lenned?-sandított Harry.
-így biztos nem fogjuk elküldeni.-ellenkeztem azonnal.
-Nem is arra gondoltam. Kéne valami igazolás, vagy ilyesmi.
-A mama mindig fel szokta hívni a tanító nénit.
-El kéne mennünk az orvoshoz.-tanakodtam miközben Ed horzsolásait tanulmányoztam.
-És mit mondunk az orvosnak?-kérdezte Harry idegesen.-Mert az igazat nem nagyon lehet. Nincs szükségünk arra, hogy a rendőrség beleavatkozzon ebbe.
-Pedig lehet azt kéne.-Harry csúnyán nézett rám.-Ed hogy érzed magad?-inkább ismét rá szenteltem a figyelmem.
-Fájnak ezek a lila foltok.-mutatott magára.
-Liam nincs véletlenül valami krémed?-kérdeztem reménykedve.
-De igen. Fent a fürdőszobában.
Felpattantam Eddel a kezemben és indultam. Harry jött utánam. Miután elláttam Edet, lefektettem őt ismét és mellé ültem.
-De nem vagyok álmos.-ellenkezett.
-Pihenned kell.-simogattam az arcát.
-Hiányzik anya.
-Tudom.-sóhajtottam, majd nyomtam egy puszit a homlokára.
-Énekelsz nekem Al?
-Persze.-mosolyodtam el.-De akkor hunyd le a szemed szépen.
-Jóóóólvan.
Amint elkezdtem az éneket, éreztem, hogy lesüpped mellettem az ágy. Már épp befejeztem volna mikor Harry követni kezdett és csatlakozott halkan.
-Újraaa.-kiáltott fel amint befejeztük. Elmosolyodtam. Ed annyira értelmes volt a korához képest.
-Nincs újra. Tessék aludni!-mondtam, majd betakartam őt és megfogtam a kezét.-Itt leszek amíg el nem alszol.
-Oké.-adta fel.
Harry közelebb jött hozzám és megfogta a másik kezem, de n azonnal elkaptam.
-Mi az?-rótt le.
-Ssst!-parancsoltam rá. Ed szuszogása egyre lassabb és lassabb lett. Mikor úgy láttam, hogy tényleg elaludt, óvatosan felálltam Harryvel együtt.
-Most mi?
Megütöttem kemény mellkasát.
-Fogd már be!
Kisettenkedtünk a szobából.
-Ez aztán erős jobbos volt.-dörzsölte a bőrét.
-Menjünk segíteni a többieknek.-mire elindultam volna, elkapta a karom.
-Nem akarsz...szórakozni kicsit?-kacsintott rám. Én pedig akkora pofont kevertem le neki, amekkorát csak bírtam.
-Hiányoztam mi? Hiányzott a szex. Akartad mondani.
Ahogy visszanézett rám, szemeiben düh csillant fel.
-Na ide figyelj!-morogta mérgesen, majd az ajtónak nyomott.-Te velem nem fogsz így bánni!
-Ahogy te se velem!-löktem el magamtól.-Hagyj békén!
-Tudom, hogy te is akarod.
-Ja persze. Rosszul tudod.-még ki sem mondtam az utolsó szót, kezei a felsőm alatt matattak. Gyengéden simogatta a bőrömet miközben próbáltam szabadulni szorításából. Mi a fene ütött belé hirtelen?
-Na.-hajolt a fülemhez és halkan suttogott.-Hadd kényeztesselek picit.-nyelve végigsiklott a nyakamon. Akaratlanul  egy apró nyögés szakadt fel a torkomból.-Hmm.-hümmögött, majd hozzám dörzsölte magát. Hátrálni akartam, de nem volt esélyem. Megint magához láncolt.



Még egy ilyen kérdésem lenne felétek, hogy folytassam-e az írást tovább. Érdekel továbbra is a történet? Csak mert elég kevés az érdeklődő.