II./Chapter fifteen

Szép estét!:)
Igyekszem visszarázódni a régi rendszerbe.Köszönöm, hogy ti most is kitartotok mellettem és itt vagytok nekem.
És az is nagyon boldoggá tesz, hogy még most is van új olvasó!
Nagyon örülök nektek!:)
Remélem tetszeni fog az új rész!
Jó olvasást!
HAVE FUN! :D







Liammel az egész estét együtt töltöttük.Megnéztünk három filmet egymás után, majd kitalálta, hogy ő éhes (három tányér paprikás krumpli után), így kénytelenek voltunk pizzát rendelni.Még terhesen sem eszek annyit, mint Liam.
-Biztos nem kérsz belőle?-nyomta az orrom alá a tányérját.
-Biztos.-bólintottam, majd pakolni kezdtem az asztalon hagyott szemetet.
-Héj mit csinálsz?!-ragadta meg a kezem.
-Öhm...rakodok?-vontam fel a szemöldököm.
-Majd én megcsinálom, hagyd csak!
-Liam!-néztem rá kiábrándultan mire hirtelen csörögni kezdett a telefonja.-Zayn az?-kérdeztem azonnal, de nem válaszolt.Felállt és kisétált az ajtón.Egyértelműen jól tippeltem.
Miközben izgatottan sürgölődtem a konyhában Liamre várva, véletlenül sikerült elejtenem egy tányért melynek szilánkjai beterítették a konyha csempéjének felületét.Idegesen kutattam egy söprű és egy lapát után, de nem találtam sehol.Hamar felvettem a papucsomat nehogy megint tele legyek szilánkdarabokkal, ezután tovább kerestem.
-Te meg mi a francot csináltál?-szakított félbe Liam.
-Eltörtem egy tányért és a söprű nincs a helyén!-mondtam mérgesen.
-Héj nyugodj meg!-fogta meg remegő kezemet.-Kint van a kamrában.Mindjárt hozom.-fordult meg azonnal.
Bólintottam, majd helyet foglaltam a kanapén.Nem hiszem el!Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?
-Mit mondott Zayn?-kérdeztem amint elsuhant mellettem a konyhába.
-Semmit.
-Laim!-kértem kétségbeesetten.
-Komolyan!-fordult felém.-Tényleg semmit.Letolt amiért nem mondtam el neki.Aztán azt kibálta, hogy soha nem voltam igaz barát.Ezután elküldött a p*csába és letette.-sorolta üresen miközben az arcomat méregette mely egyre meggyötörtebbé vált.
-Sajnálom!-öleltem magamhoz szorosan.Hallottam ahogy a lapát és a seprű nagy zajjal földet ér, majd Liam karjai erősen körém fonódtak.
-Majd megbékél.-suttogta, majd eltolt magától és biztató mosolyt küldött felém.
-Hogy tudsz még most is ilyen pozitív lenni?
-Nem szeretem a negatív meglátású embereket.-nagy levegőt vett.-Míg én ezt feltakarítom, te nyugodtan menj és fürödj meg.Már biztosan fáradt vagy.
-Köszönöm Liam!-mondtam, majd elindultam felfelé.
Miután minden teendőmet elvégeztem, ránéztem Liamre aki már javában horkolt a megkezdett pizza és a negyedik film társaságában.Betakartam őt, majd leoltottam a TV-t, nehogy az éjjel közepén felkeltse őt.Miután leellenőriztem a zárat, én is felmentem a szobába s lefeküdtem.
Sokáig forgolódtam mikor hirtelen megfájdult a hasam.Oldalra fordultam hátha elmúlik, de nem.A fájdalom egyre csak fokozódott.Mikor már szinte elviselhetetlen volt, felordítottam.Liam azonnal kivágta a hálószoba ajtaját.
-Mi a baj?-mászott mellém, majd maga felé fordított.
-A hasam.-nyögtem.-Nagyon fáj!-erősen megmarkoltam a karját és magamhoz öleltem.
-Orvoshoz kell mennünk!-jelentette ki szigorúan, majd mocorogni kezdett, de nem engedtem el őt.
-Várj Liam!Már jobb!-sóhajtottam ahogy engedtem  szorításomon.
-Biztos?-lihegett ijedten.
-Igen.-kezem elernyedt magam mellett mellyel Liam karját markoltam, majd a hátamra fordultam és nagyot sóhajtottam.
-Nagyon rám ijesztettél.
-Ne haragudj.-sóhajtottam újra.
-Mi a fene volt ez?-távolodott el.
-Fogalmam sincs.
-Jobb lenne...
-Nem!-szakítottam félbe azonnal.-A kivizsgáláson minden rendben volt.
-Az akkor volt.
-Most is rendben van!-kiabáltam kétségbeesetten, majd sírni kezdtem.
-Minden bizonnyal, de nyugodtabb lennék, ha beszélnél az orvosoddal.
-Liam ez ilyenkor  már teljesen normális!
-Jó.-mondta mogorván, majd lehuppant az ágyról és maga mögött hagyva engem becsapta az ajtót.
Ezen az éjjelen nem aludtam túl sokat.Csak forgolódtam és azon törtem a fejem, mit tegyek.Úgy érzem, kezd kicsúszni az írányítás a kezemből.Mintha minden olyan zavaros lenne körülöttem.Már nagyon vártam azt a bizonyos nyugalmat amit már oly hosszú ideje remélek.De valahogy még nem jön.És nem tartom valószínűnek, hogy a közeljövőben találkozni fogok vele.
Reggel fél hatkor kikeltem az ágyból és nekiálltam ebédet főzni.Persze Liam azonnal leállított és ragaszkodott hozzá, hogy menjünk inkább étterembe, de nem engedtem belőle.Inkább ismét elküldtem őt bevásárolni, így minden főzéshez szükséges kellékem megvolt.
-Annyira önfejű vagy.-morogta Liam az orra alatt miközben az asztalnál ülve forgatta az újságot.
-Zaynnel élek együtt.-néztem rá, majd éreztem ahogy a mellkasom nehezedni kezd.
-Teljes mértékben egymáshoz valók vagytok.-rázta a fejét.
-Ne haragudj a tegnapi miatt.
-Nincs semmi baj.-állt fel, majd kivett magának egy sört a hűtőből.
-Nyugodtan elmehetsz Liam.Nem kell itt lenned egész nap.
-Ne kezdjünk ebbe bele.-kért kétségbeesetten.-Inkább azt meséld el, mi lesz az ebéd.
-Hal krumplival.-mosolyogtam rá.-Remélem megfelel.
-Tökéletes.-mosolygott vissza, majd leült a helyére.
A délelőtt folyamán minden teendőmet elvégeztem.Miután Liam besegített, egész gyorsan végeztünk a mosogatással is.Az ebéd nagyon finomra sikeredett Liam szerint, bár az én véleményem szerint a krumpli nem volt elég sós.Dehát ahogy mondani szokták:"ízlések és pofonok!"
-Nem szeretnél elmenni sétálni?Vagy inkább pihennél?-kérdezte Liam mikor leültem mellé a kanapéra.
-Azon gondolkozom, hogy bemegyek Zaynhez.
-Eszedbe se jusson!-korholt le azonnal.-Semmi jó nem sülne ki abból, ha most beállítanál hozzá.
-De hiányzik.-hajtottam le a fejem.
-Ne!Csak ne sírj megint!-fogta meg a kezem.-A napokban már annyit láttalak sírni, hogy lassan én is depressziós leszek!
-Én nem vagyok depressziós!-tiltakoztam azonnal, mire Liam csúnyán nézett  hegekkel teli kezemre.Ismét lehajtottam a fejemet.Akkor mégis miért nem akar orvoshoz küldeni, ha tudja, hogy probléma van?Azt vártam, hogy rögtön ezzel fog előállni.
-Persze.Nagyon rosszul hazudsz Alice!
-Tudom.-nyögtem.
-Szóval nem akarsz kimenni?Egész nap bent ültünk.
-De.Menjünk.-álltam fel, majd felvettem a cipőmet és a kabátomat.
-Azért várj meg!-nevetett.
-Nem fognak...-kezdtem bele, de inkább hagytam.
-Mit nem fognak?-nézett rám értetlenül.
-Találgatni az emberek.Ha most együtt elmegyük sétálni, annak semmi jó vége nem lesz.Főleg ha a média felkapja a témát.Zaynnek erre nincs szüksége.
-Igazad lehet.-harapott az ajkába.-Akkor most mi legyen?
-Maradok.Liam nyugodtan elmehetsz!-gondolom, hogy azért szeretett volna egy kicsit levegőre menni, mert egész nap négy fal közé volt zárva.És én ezt teljes mértékben megértem.
-Veled maradok.-jelentette ki.
-Szinte éreztem.-forgattam a szemeimet, majd megfogtam a kezét és erőszakkal próbáltam őt az ajtó felé tuszkolni.Nevetséges hátránnyal.
-Ezt te sem gondoltad komolyan.-nevetett.
-De!Szeretném, ha elmennél kicsit szórakozni!
-Én nagyon jól szórakozom veled Al!
Nagyot sóhajtottam, majd mérgesen megmarkoltam a kilincset és kivágtam az ajtót.Egy pillanatra megállt a szívem.Még a vér is megfagyott ereimben a váratlan vendég láttán.Ujjaim egyre szilárdabban fonódtak a kilincs köré miközben a tüdőm megtelt levegővel.Esküszöm, ebben a pillanatban legszívesebben egy hatalmasat ordítottam volna és egyből egy nagyot lekevertem volna neki.
Ha nem hiányzott volna ennyire...