II./Chapter fourteen

Kedves Olvasóim!
Megérkeztem az új résszel!Remélem tetszeni fog!
Jó olvasást!
HAVE FUN! :DD






Miközben egyre jobban zsibbadni kezd a karom, szabad kezemmel a szemeimet törölgetem.Még mindig.
Liam hazahozott miután Zaynt sikerült lenyugtatni.Ha lehet így fogalmazni.Azóta csak fekszem a kanapén s azon gondolkodom, vajon hogy jutottam el idáig?Soha senkinek nem akartam rosszat, mégis mindig azt teszem.Állandóan megbántom a körülöttem élő embereket.
Ahogy éreztem a következő sírógörcs folyamat kezdetét, felnyögtem.Ezzel jeleztem Liamnek, aki rögtön mellettem termett és szorosan magához szorított.Miközben arcom a nyakába fúródott, elképzeltem Zaynt a helyében.Annyira jó lenne, ha most mellette lehetnék.
-Ne sírj Alice!-suttogta, majd a hátamat kezdte simogatni.Éreztem, hogy sikerül lenyugodnom.Amikor végre a szipogásomtól és nyögéseimtől mentes volt a nappali, hirtelen kivágódott a bejárati ajtó.Felkaptam a tekintetemet.A küszöbön egy várt vendég álldogált.Gondoltam, hogy nemsokára ismét felbukkan majd.-Mit keresel itt?-egyenesedett fel Liam miközben kezei ökölbe szorultak.
-Alicehez jöttem.-jelentette ki komolyan, majd keservesen nézett le rám.-Mi történt?-lépett közelebb, mire Liam összerezzent a dühtől.
-Tűnj el!-kiabált.
-Nem megyek sehova.-mondta higgadtan, majd levetette a cipőjét, kabátját pedig felakasztotta.
-Hagyd csak Liam!-nyögtem fel.-Nem érdemes dühösnek lenned miatta.
-De...
-Hagyd!-kértem, majd bólintottam jelezvén, hogy nem lesz semmi baj.Elállt előlem, én pedig feltápászkodtam.
-Maradj!-parancsolt rám miközben leült mellém.Liam nagy levegőt vett, majd fogta magát és visszament a konyhába.
-Miért jöttél vissza?-kérdeztem miközben remélhetőleg az utolsó könnycseppet töröltem le az arcomról.
-Őszintén?Vitázni, de amilyen állapotban vagy, nincs szívem belekezdeni.
Elmosolyodtam.Harry tényleg semmit nem változott.
-Hm.Talán tényleg mindig azt kellene mondanom, amit gondolok.-elmélkedett miközben az arcomon bujkáló mosolyt kémlelte.
-Ne.-néztem a szemébe kétségbeesetten mire felnevetett.
-Mi történt?-váltott témát azonnal.
-Elmondtam mindent Zaynnek.
-És?
-Elküldött.-suttogtam miközben könnycseppek sokasága gördült végig ismét az arcomon.
-Várható volt.-dörmögte.
-Sokkal jobban fáj, mint gondoltam.-nyögtem, majd arcomat a tenyerembe temettem.Harry a mellkasára húzott és nyugtatóan simogatni kezdett.
-Ne sírj!-kért halkan.-Idővel jobb lesz!Hidd el!
Felnéztem rá.Annyira őszintének és tisztának tűnt.Nem a szokásos, piszkos fantáziájú Harry.Bambán néztem gyönyörű szemeit mikor hirtelen elmosolyodott.
-Mi az?-kérdeztem zavartan miközben elhúzódtam tőle.
-Semmi.-fordította el a tekintetét.-Csak eszembe jutott valami.
-Mi?
-Semmi.-rázta a fejét, majd beletúrt gondosan széltől megtépázott hajába.Hihetetlen, hogy még így is tökéletesen áll.
-Akarsz még valamit?
-Nem.Elküldesz?-húzta fel a szemöldökét.
-Hát talán mindenkinek jobb lenne.-pillantottam Liam felé aki még mindig a konyhában szorgoskodott.
-Szívesebben lennék melletted.
-Én helyetted is vele leszek.-kiabált Liam csípősen.
-A viccet félretéve...aggódom érted és az állapotod miatt.-fogta meg a kezemet.
-Mióta érdekel ennyire, hogy mi van velem?
-Mindig is érdekelt.Te is tudod!-ahogy a szavak elhagyták telt ajkait, tenyeremet a szíve helyére simította ahol a nevem ékesült.Jól tudtam mit akar ezzel mondani.
-Tényleg jobb lenne, ha elmennél.-húztam ki kezemet a szorításából.
-Jövök még.-állt fel.
-Tudom.-sóhajtottam, majd az ajtóhoz kísértem őt.
-Amiért pedig főleg itt vagyok,-nézett a pocakomra.-minél hamarabb tudni akarom.
-Minden tőlem telhetőt megteszek.De most egyelőre várnod kell.
-Türelmes leszek.-mosolyodott el, majd felvette a kabátját és a cipőjét.-Akkor szia!
-Szia Harry!
Miután becsuktam az ajtót, Liamhez siettem.
-Jól vagy?-kérdezte amint meglátott.
-Liam nem kell rám főznöd!
-A kérdésem az volt, jól vagy-e.Nem a véleményedet kértem.
-Mondjuk rá.Jobban.
-Mindjárt kész!-fordult vissza az edényhez.
-Mi ez?
-Paprikás krumpli.-mosolygott.
-Ó.
-Ennyi?Ó?
-Igen.Ó.-bólogattam, majd visszafordultam, hogy a nappali felé induljak, de megállított.
-Minden rendbe fog jönni.-mondta.
-Már nem igazán tudok bízni benne.
-Most még nehéz.De ahogy Harry mondta, idővel jobb lesz.Miután Zayn is lenyugszik, megbeszélitek a dolgokat és újra minden a régi lesz.
-Gondolod?-kérdeztem reménykedve, hogy igent mond.
-Biztos vagyok benne.-mosolygott rám, majd szorosan magához ölelt.