Chapter eighteen

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Na mivel voltam olyan ügyes és kiraktam ezt a másik helyett, és biztosan már sokan elolvastátok, itt is van.Péteken jön a következő!:)
HAVE FUN!







-Nem lehet.-ráztam a fejem miközben lefejtettem magamról Harry érintését.
-Kérlek Alice!-hajolt közelebb.
-Nem csalom meg Zanyt újra.
-Utoljára.Had érezhesselek még egyszer utoljára!-kért kétségbeesetten.
-Harry!-leheltem,majd lábujjhegyre álltam és egy puszit nyomtam puha arcára.Éreztem,hogy nem lélgzik.
-Legalább ennyit kaphattam.-suttogta,majd lenyomta a kilincset és eltűnt a sötétben.Én pedig csak ott álltam,mint egy idióta.Mégis mi a franc volt ez?Mintha nem is Harryt láttam volna.Tényleg ennyire megváltoztattam?Lehetetlen.Ilyen nem lehetséges.Vagy mégis?
Nagyot ugrottam mikor a faajtón dörömbölni kezdtek.Kissé ijedten nyitottam ki.
-Szia Alice!-ugrott a nyakamba David.
-He...he...heló!-nyögtem ki végül,majd lefejtettem magamról ölelő kezeit és azonnal megpillantottam háta mögött az én drága munkatársnőmet akivel a múltkor annyira közel kerültek egymáshoz.
-Szia Alice!-köszöntött lelkesen.
-Szia!-öleltem meg őt is.-Hogy hogy mindketten itt?
-Éppen együtt voltunk mikor Zayn felhívott.-magyarázta David.
-Ó én nagyon sajnálom,hogy miattam...
-Ne sajnáld!-intett le azonnal.-Már úgyis unatkoztunk.-nevetett.Remek.Ők sem a legjózanabb állapotukban jöttek ide.Most mit fogok csinálni két ittas emberrel?
-Gyertek be.-álltam félre teljes egészében kinyitva az ajtót.
David szinte fellökött miközben a párja kezét kereste a háta mögött.Miután egymásra találtak,bevánszorogtak a nappaliba és letették magukat a kanapéra.
-Hozhatok nektek valamit?Az alkholon kívül persze.-jegyeztem meg az orrom alatt halkan.
-Egy pohár frissítő jól esne.-szólalt fel David.-Eléggé kimerültünk.-nézett vigyorogva a barátnőmre aki pont ugyanúgy viselkedett,mint ő.Mintha a képzeletbeli világuk kellős közepén járnának.Nem is akarom tudni mit zavart meg Zayn azzal a telefonhívással.
Amíg kimentem a konyhába,hogy keressek valami alkoholmentes italt,ők felszabadultan nevetgéltek és találgatták ki egymásnak a nyálasabbnál nyálasabban hangzó beceneveket.Nagyon úgy éreztem,hogy nem akarok ennek a részese lenni, de tudtam, ha elküldöm őket Zayn nem lesz valami boldog.Elhatároztam,hogy megpróbálom átvészelni ezt az estét.~Ennél már csak nem lehet rosszabb.~állapítottam meg miközben óvatosan ballagtam kifelé a tálcán pihenő poharakkal.Hirtelen felkapták a fejüket,majd zavartan oldalra pillantottak,mintha megzavartam volna valami olyan beszélgetést,amihez semmi közöm nincs.De nem én leszek aki majd rosszul fogja érezni magát emiatt.David nem ezért jött ide.Őszintén szólva sokkal jobban örülnék,ha mindketten eltűnnének.
-Tessék.-tettem le a tálcát a dohányzóasztalra.
-Köszönjük.-mosolygott David miközben a másik poharat a mellette ülő lánynak nyújtotta.-Mesélj!-kért lelkesen miután egy nagyot kortyolt az italából.
-Nincs mit mesélnem.
-Zayn azt mondta,vele fogsz lakni.Mi történt?
Ebben a pillanatban erről szeretnék a legkevésbé beszélni.
-Igaz,hogy a bátyád itthagy?-szólt közbe a barátnőm.Összeszorult a gyomrom.Ha tudtam volna,hogy az alkhol ennyire tapintatlanná teszi őket,akkor bele sem kezdek ebbe a beszélgetésbe.Vajon Zayn mindent kitálalt nekik?
-A munkája miatt el kell utaznia egy kis időre.-hiába szépíted Alice.Ők is tudják a szomorú igazságot.
-És mikor jön vissza?-kérdezte David.
-Ha minden jól megy,nem ő jön,hanem én megyek.
-Az durva.-kortyolt még egyet.
-Az.-helyeseltem.Pár perc néma csend.Most legszívesebben elástam volna magam több száz méterre a föld alá csak,hogy ne kelljen ebben a kínos helyzetben lennem.Miután David megköszörülte a torkát,letette a poharat az asztalra.Hirtelen csörögni kezdett a mobilom.-Bocsássatok meg.-álltam fel hamar,majd a konyhába siettem és fogadtam a hívást.
-Szia Pöttöm!
-Szia Zayn!
-Az a helyzet,hogy valószínüleg egész éjjel el leszek.
-Mi?-kérdeztem döbbenten.
-Ne haragudj,de muszáj itt lennem.Fontos dolgokat kell megbeszélnünk,szerződéseket kell aláírni.Harry távozása sokkal bonyolultabb,mint hittem.
-Dehát...
-Ne aggódj,majd David ott alszik.
-Nem hiszem.
-Ezt meg hogy érted?-értetlenkedett.
-Nincs olyan állapotban,hogy nyugodtan el tudjon aludni.
-Miről beszélsz?
-Emlékszel a munkatársnőmre akivel a múltkor annyira összemelegedett?
-Igen.
-Ő is itt van és nem éppen józan állapotban.
-Hát ez remek.Tudod mit?Mit szólnál,ha elküldeném hozzád az egyik testőrömet?Vagyis csak a házhoz.
-Te most komolyan egy hatalmas gorillát akarsz az ajtó elé állítani?
-Érted bármit.-mondta komoly  hangnemmel.
-Oké,figyelj!Nem tudom,hogy ez a testőrös dolog mennyire jó ötlet,de hogy David nem maradhat itt tovább, az biztos.
-Rendben.Beszélek vele,a gorillát pedig küldöm.
-Jó.-nevettem.
-Szeretlek.
-Én is téged.Várlak haza!
-Igyekszem és ne haragudj.
-Nem haragszom.Semmi baj!Jó éjt!
-Jó éjt!
Miután megszakadt a vonal,megpróbáltam egy kis lelkesedést varázsolni az arcomra,majd visszaballagtam a nappaliba.David már javában telefonált.
-Aha.Rendben.Köszi Haver!Szia!-egy apró gombnyomás követte David sóhaját.-Mennünk kell Szivi.Zayn mindjárt hazaér.Már nem kell vigyáznunk Alicre.-széles mosoly tűnt fel boldogsággal teli arcán.Gondoltam, hogy jobb dolguk is lenne, mint engem pesztrálni.
-Az csúcs.-hajolt közelebb hozzá,majd vad csókcsatába kezdtek.Zavaromban nem tudtam merre nézzek, így inkább vissza settenkedtem a konyhába és csináltam magamnak egy kis gyümölcs turmixot.Hasznos elfoglaltság míg ők felfalják egymást a nappaliban.De mégsem tehetem ki őket nem igaz?
-Alice mi mentünk rendben?!-ordibált David.Hamar kirohantam,hogy el tudjak köszönni tőlük,de mire odaértem, már nem voltak sehol.Hm ez gyors volt.A távozásukat vad kopogás követte mely a bejárat felől jött.Az illető meg sem várta míg ajtót nyitok.Rögtön átlépte a küszöböt.
-Alice?-hangja mély volt és ijesztő.
-Igen.Azt hiszem.-ráztam a fejem.
-Zayn küldött.Az ajtónál leszek ha kellek.-mutatott a kijárat felé,majd el is indult.
-Köszönöm.-motyogtam utána.
Féloldalas mosolyt villantott felém miközben lágyan becsukta az ajtót.Kissé furán érzem magam amiért Zayn ilyen nagy figyelmet fordít rám.Igazán nem kellene,hisz csak egy egyszerű lány vagyok.Vagy mostantól ez megváltozik?Emlékszem mikor  Zayn azt mondta,  nem szeretné ha tudnának rólam az emberek.Gondolom emiatt a nagy felhajtás miatt óvott és óv most is ennyire.
A telefonom hirtelen csörögni kezdett.Zayn neve villogott a kijelzőn.
-Tessék!-vettem fel azonnal.
-Ott van már?
-Igen.-sóhajtottam megkönnyebbülten.-Kint áll szegény az ajtó előtt.
-Ez a dolga Pöttöm.
-De nincs valami jó idő.
-Nehogy már aggódj egy biztonsági őr miatt!
-Jól van na.Én csak nem akarom,hogy beteg legyen.-hirtelen több kitörő nevetést is hallottam a háttérből.-Te kihangosítottál?!-förmedtem rá.
-Jaj Kincsem muszáj volt.Jól van,igazából Louis kért rá.-kuncogott tovább.
-Menjetek a francba!
-Ne légy durci!-kiabált Niall azzal ar aranyos ír akcentussal.
-Ez nem fer!Nem dolgoznotok kéne amúgy!?
-Mióta ekkora hárpia?-hallottam Louis suttogását.
-Fog be Tomlinson!Mindent tisztán hallok!
-Ugh.Bocsi.
Ismét felnevettek.
-Most tényleg mennünk kell.-hallottam Zayn hangját egyre közelebbről.-Aludj jól Pöttöm.
-Igyekszem.Hiányzol.
-Te is nekem.Hívj fel mielőtt lefekszel rendben?
-Úgy lesz.Szia!
-Szia!
Visszasüllyesztettem a mobilomat a zsebembe és a konyhába ballagtam a még megmaradt turmixomért.Az egész este eseménytelenül telt.Párszor kinéztem a testőrömre nincs-e valami gond,megkínáltam egy kis étellel,de nem kérte.
Miután megelégeltem a műsort a TV-ben,elmentem fürdeni,majd lefeküdtem Zayn helyére.De persze mindezek előtt még felhívtam őt,hisz megígértem neki.Azt mondta minden rendben,remélhetőleg nem sokára hazaér.
Nem szívesen voltam egyedül ebben a hatalmas házban.Pedig hozzá kell szoknom,ugyanis Zayn nem lehet mindig mellettem és most, hogy Chris is elmegy valóban teljesen egyedül maradok majd.
Annyira furcsa volt,hogy nincs itt a plüssmackóm amivel általában aludni szoktam.Hiányzott mert nem volt mit átölelnem.Magamhoz szorítottam a takarót és úgy próbáltam nyugalmat lelni a sötétbe burkolt szobában.Hirtelen halk neszeket hallottam az ablak felől.Megijedtem.Felpattantam,hogy szóljak az ajtó előtt ácsorgó személynek,de  egy angyali hang szólított meg amint kinyitotta az ablak egyik szárnyát.
-Alice.-mély,álomba ringató hangja lágyan simogatta a fülemet miközben megfordultam és világító szemeibe néztem.
-Nem bírod ki igaz?-kérdeztem.
Kétségbeesetten rázta a fejét,majd elindult felém.
-Hogy jutottál be?-hátráltam egy lépést.
-Felmásztam.-mutatott kifelé.-Hogy láthassalak még egyszer utoljára.
-Ezt meg hogy érted?
-Holnap elutazom Alice.
-Te is?-kérdeztem szomorúan.
-Miért ki megy még el?-fejét kissé oldalra döntötte miközben az asztalnak támaszkodott.
-A bátyám a munkája miatt.-pár perc néma csend.-Engem mindenki elhagy.-mondtam,majd halkan zokogni kezdtem.Harry lassú léptekkel közelített meg,majd miután látta,hogy nem fogok elfutni előle,átölelt.
-Sajnálom Al.-suttogta a fülembe miközben tenyerével nyugtatóan a hátamat simogatta.-De muszáj eltűnnöm innen.
-Miért mész el?-néztem fel rá félve.
-Most, hogy már nincs One Direction nincs értelme itt lennem.-jobban szorított magához.-Vagyis lenne, de az nem lehet az enyém.-közelebb hajolt.Szinte már összeért az orrunk.-Érted Pöttöm?-szívembe fájdalom nyilalt.Ő még soha nem szólított így.
-Nem akarom.-suttogtam kábán.
-Mit?-húzódott el tőlem.
-Megérteni.-ráztam a fejem.-Én nem is tudom mit mondjak.
-Nem kell semmit mondanod.Most kivételesen nem azért jöttem, hogy erőszakoskodjak  és bántsalak.-hajtotta le a fejét bűnbánóan.-Csak szeretném megbeszélni a dolgokat.
-Mit akarsz megbeszélni?
-Szeretnék választ adni a kérdéseidre.-mondta,majd az ágy fel pillantott.
-Ülj le.-mutattam az íróasztal előtt álló székre.Mégsem feküdhet bele Zayn ágyába.Miután mindketten kényelmesen elhelyezkedtünk, kérdőn pillantottam sötét alakjára.-Szóval?
-Szóval.Khm.Amikor fogva tartottalak a házamban, azt azért tettem,hogy felkészítselek.
-Mire?
-Azt terveztem,hogy elveszlek Zayntől és csatlakozni fogsz a bandámhoz, mivel ő kiszállt.
-És mitől akartál annyira megvédeni?
-Attól,hogy bajod essen.Ez a szervezet ahová én tartozom nem egy kispályás egyesület és jól jön az önvédelem.
-Ezért bántottál annyiszor.-mondtam kábán.
-Igen.-arcomat fürkészte miközben idegesen az ujjait tördelte.Kirázott a hideg.-Eleinte még élveztem is.-mosolyodott el.Ez undorító.-De aztán beléd szerettem.-rekedtes hangja lyukat égetett a szívemben.-És persze féltékeny voltam Zaynre.
-Szeretném, hogy tudomásul vedd: rengeteg álmatlan éjszakám volt miattad,a viselkedésed és a hülye modorod miatt.-ismét lehajtotta a fejét.-Nézz rám mikor hozzád beszélek Styles!-most az egyszer próbáltam én is kemény lenni vele.Azonnal felkapta a fejét és tekintetét mélyen fúrta az enyémbe.-De gondoskodtál rólam amikor szükségem volt rá.Valóban megvédtél a magad módján.És ezt köszönöm neked.-felálltam s szorosan magamhoz öleltem remegő testét.-Most meg mi a baj?-néztem fel rá.
-Annyira akarlak.-suttogta keservesen miközben mutatóujjával elsimította hajtincsemet az arcomból.-Lefeküdtél már Vele?
-Harry.-horkantam fel,majd elhúzódtam tőle.
-Ne haragudj.-rázta a fejét.-Idióta kérdés volt.De tudni szeretném.
-Miért?Hogy mégjobban fájjon?
-Ennél rosszabb már úgysem lehet.
-Igen.-válaszoltam.Hirtelen megindult felém és a falnak nyomott.Kezével támasztotta magát fejem mellett.-Ne veszítsd el önmagad!-suttogtam a fülébe mire teste megfeszült előttem.-Egyáltalán nem az vagy akinek eddig hittelek.-beszéltem tovább, hátha meglágyul.-Valóban sokkal több vagy annál.Hallod amit mondok Harry?-tettem kezemet a mellkasára, hogy távolabb toljam őt,de nem engedte.
-Akkor szeretkezz velem.-nyögte.
-Nem érted, hogy nem lehet?
-Senki nem fogja megtudni.-simult hozzám miközben tenyerével az arcomat simogatta.
Hasamban millió lepke repdesett ahogy teste az enyémnek feszült.Nem bírtam ellenállni neki.Magamhoz öleltem,fejemet pedig mellkasára hajtottam.
Valami nehézség nyomta a szívemet mely eddig nem volt számomra ennyire nyilvánvaló.Szerettem volna elmondani Harrynek, hogy mit érzek,de tudtam ha megteszem minden elromlik.Nem szeretem őt.Soha nem szerettem.De úgy érzem kötődöm hozzá.Valami megmagyarázhatatlan kapcsolat ez kettőnk között.Valami különleges dolog amit nem szeretnék elveszíteni.
Fáj.Fáj visszagondolni arra miket tett velem akkor.De most már tudom, hogy miért történt mindaz ami akkora nyomot hagyott bennem.Azt hiszem sikerült megismernem Harryt.Most tudom, hogy ki ő valójában.Zaynhez tudnám hasonlítani.Eleinte ő is ilyen hirtelen haragú volt.Talán ezért vonz engem annyira Harry.Benne is csak Zaynt látom.Ez mindent megmagyaráz.
Ahogy mélyen magamba szívtam őrjítő illatát eszembe jutott minden amit magáról és az apukájáról mesélt nekem.Sokszor jobb nem tudni ilyenekről, én azt gondolom.
A fájó pont ahol belátod,hogy vannak nálad sokkal nyomorúságosabban élő emberek borzalmas.Mindenki a maga életét hiszi a legrosszabbnak pedig ez messze nem így van.Végül amikor találkozol egy olyan emberrel aki fájóbb múlttal s jelennel rendelkezik, minden megváltozik.A véleményedtől kezdve egészen a világnézetedig.Mindig van és lesz rosszabb helyzetben lévő.Nem magunkat kell sanjálni,hanem segíteni azokon akik megérdemlik és rászorulnak.
Azt hiszem Harry egy ilyen személyiség.Ne értsetek félre, nem a pénz szempontjából.LELKI szempontból.
-Gyere!-ragadott meg hirtelen,majd az ablkahoz húzott.
-Harry!-kissé megijedtem hirtelen hangulatváltozásától.
-Nézd!-utasított miközben egyre feljebb húzta a pólóját.Hibátlan bőrén sorban virítottak a tetoválások a holdfényben.Aztán hirtelen megláttam.Egészen a nyakáig húzta az anyagot, majd ujjával arra a helyre mutatott, ahol pár perccel ezelőtt az én tekintetem is megállt.A szíve helyén az én nevem volt.
-Te jóságos ég!-sóhajtottam miközben kezemet erősen a számra tapasztottam.
-A szívemen hordozlak Alice!-engedte el a lezser anyagot mely gond nélkül lehullott ujjai közül.-Mi kell még, hogy bebizonyítsam tényleg szeretlek?-nézett a szemembe keserűen.
-Én nem akarom, hogy bármit is bebizonyíts nekem.De Harry ez..ez őrültség!-hadonásztam mérgesen.-Miért tetováltattad a nevemet ODA!
-Azért mert jelentesz nekem valamit.Mindaz-mondta miközben újra felhúzta a felsőjét.-ami a testemen található, visszavezethető valamire.Nem a semmiért van rajtam.Ez az G betű például a nővérem nevét jelképezi.-mutatott a vállára.-És mostmár te is a gyűjteményem része vagy.
Harry arca vágyakozó volt.Mintha minden árom be akarta volna nekem bizonyítani az érzéseit.Láttam az arcán, hogy mennyire komolyan gondolja a dolgokat.A szívére varrattatta a nevemet.Az én nevemet amit soha többé nem fog tudni onnan eltávolítani.Örökre vele leszek.Ha fizikailag nem is, de lelkileg igen.Talán erre van szüksége.Talán ez tényleg egyfajta megoldás lesz számára.De vajon meddig fogja beérni ezzel?Vagy mikor fog megváltozni a véleménye rólam?
Miután percekig egyikünk sem szólalt meg, hirtelen hátrébb lépett, majd mélyen a szemembe nézett.
-Most megyek.
-Sanjálom.-suttogtam.
-Már megszoktam, hogy mindenki eldob maga mellől.-ez aztán vigasztaló Harry.-Semmi baj.Remélem boldog leszel Vele.-jobb kezével kitárta az ablakot.A rohadt életbe!
-Várj!-reményekkel teli pillantással fordult felém.Megragadtam felkarját s visszahúztam őt a sötét szobába.-Nem akarom, hogy így váljunk el.
-Nem mindegy?-rántotta meg a vállát.
-Nem, nem az!-ráztam a fejem mérgesen.-Én csak nem akarom,hogy miattam szomorú légy!
-Az egész életem szar úgy ahogy van.Ne legyen bűntudatod emiatt.
-Ez nem így működik!-ellenkeztem.
-Dehogy nem.-megfordult volna,de megragadtam a karját.Erősen vájtam ujjaimat puha bőrébe mire felmordult.
-Nem akarom,hogy fájjon.-mondtam miközben könnyeim utat törtek maguknak.
-Héj Pöttöm!-ragadta meg a vállamat.-Nehogy miattam sírni próbálj!Egy árva könnycseppet sem érdemlek meg.-hajolt közelebb,majd ujjaival lágyan letörölte a nedvességet az arcomról.
-Ne haragudj!-tört ki belőlem.Szorosan magához ölelt,majd mozogni kezdtünk.Harry előkapta a zsebéből a telefonját mely szinte bevilágította az egész szobát, majd pár perc után az asztalra tette.A halkan felcsendülő zongoraszó megdobogtatta a szívemet és jobban öleltem magamhoz Harryt.Kezeit a derekamra simította, fejét pedig a nyakamba fúrta.így lépkedtünk jobbra-balra a zene egyenletes ritmusára.-Nem tudok táncolni.-suttogtam a fülébe.
-Egész jól csinálod.-dörmögte.-Különben sem kell hozzá nagy tudomány.Csak ritmusra kell lépned.
-Ez nem mindenkinek megy Harry.
-Te kib*szottul jól csinálod.-jelentette ki keményen mire hátba vágtam.-Elnézést.-nevetett.-Tudom, hogy nem bírod ha csúnyán beszélnek.-mondta,majd tenyere elindult lefelé testemen.Lágyan simított végig fenekemen miközben szájával a nyakamra tapadt.
-Harry.-sóhajtottam mire mosolyt éreztem meg az arcán.
-Had tegyem felejthetetlenné ezt az estét.-hajolt a fülemhez.-Kérlek.
A zene még mindig szólt.Harry lágyan körözött a csípőjével miközben én már fordítva álltam ölelésében.Kezei körülölelték a hasamat így biztosan rögzített kemény testéhez.Nem tudtam mit tehetnék.Csak örömet akartam okozni neki még egyszer utoljára.
Megragadtam izomtól feszülő karját és lefejtettem magamról.Szótlanul álltam egy ideig háttal neki,majd megfordultam és lehúztam magamról a pizsama felsőt.Harry szemei meztelen testemet pásztázták miközben igyekezett uralkodni magán.Nagyot nyelt,majd szólásra nyitotta a száját.
-Most megkaptam az engedélyt?-rekedt hangja kívánatosan hangzott.Közelebb léptem hozzá s kezeimmel körülöleltem a nyakát.Végig a szemembe nézett miközben kezei ismét az oldalamra vándoroltak.
-Első és utolsó alkalom.-suttogtam a fülébe.

Chapter seventy-nine

Elnézést az előbbiért.Már nagyon késő volt, hogy részt raktam és véletlenül kihagytam egyet!Bocsánat még egyszer.Jó olvasást!!;)










Tudom,elég furcsa,hogy én kérek tőle ilyet,de kiváncsi vagyok.Vajon milyen lányt szerethetett előttem?
-Miért kéred tőlem ezt?-nem is vártam más reakciót.
-Csak kiváncsi vagyok.
Hosszú csend következett.Zayn nem beszélt,csak bámult maga elé.Remélem nem dúltam fel a lelkét.
-Perrienek hívták.-kezdett bele.-Egy fellépésen ismertem meg.Aranyos lány volt.
-Mi történt?-feljebb ültem, így tisztán láttam arcvonásait.
-Próbáltam megismerni, randira hívtam.Sokat voltunk együtt.
-Aztán?
-Elege lett abból, hogy soha nem voltam itthon.Attól függetlenül viszont napi szinten beszéltünk, de neki ez nem volt elég.-pár perc néma csönd.-Amikor hazaértünk a turnéról, közölte velem, hogy egy ideje már másik kapcsolata van amit azért nem mondott el, hogy ne tegyem tönkre a bandát a turné alatt.Sokáig magam alatt voltam.Napokig nem beszéltem senkivel és bevallom őszintén nem is hiányzott.Jó volt egyedül.
-Sajnálom.
-Ne tedd.Hála neki, megismertelek téged.-arcát a nyakamba fúrta.-És soha nem foglak elengedni.
-Egyszer muszáj lesz.-suttogtam vissza.Zayn izmai megfeszültek mondatom hallatán.
-Ezt hagyjuk jó?
-Jó.-öleltem át a nyakát és magahoz húztam.Annyira jó illata volt.Megőrültem érte.
-Aludjunk?-búgta a fülembe.
-Miért akarsz mindig aludni küldeni?-néztem a szemébe kiváncsian.
-Mert mindig azt érzem, hogy fáradt vagy.
-Nem vagyok az.-világosítottam fel.-Csak szomorú.
-Ne légy az.-simogatta meg az arcomat, majd nyomott egy puszit rá.Hirtelen Zayn telefonjának a csörgése szakított minket félbe.Morcosan vette a kezébe, majd fogadta a hívást.Hangos ordítást hallottam a vonal másik végéről.Ijedten néztem Zayn zavart tekintetét mikor hirtelen felállt mellöllem és a konyhába menekült.Pár percig mozdulatlanul ültem a helyemen és szürcsölgettem a még mindig forró teámat.Zayn néha-néha felmordult, de semmi konkrét dolgot nem hallottam.
Határozott léptekkel jött vissza a szobába.-Öltözz!Mennünk kell!
-Mégis hová?
-Muszáj bemennnem.
-Zayn én nem szeretnék menni sehová sem.
-Nem hagylak magadra.
-Kérlek!-sójahtottam.-Tényleg nem szeretnék.
-Áthívom hozzád Davidet rendben?
-Nincs szükségem testőrre!
-Nincs vita.-mondta miközben már a számát tárcsázta.Mikor tanulom már meg, hogy nincs értelme vitatkozni?Mialatt Zayn megbeszélte Daviddel a dolgot, megittam a teámat és eltakaríottam a piszkos edényeket.-Mindjárt jön.-fordult felém.
-Rendben.-mosolyogtam rá.
-Te már megint mit művelsz?-mosolygott.
-Elmosogatok.Miért?Minek tűnik?
-Állandóan utánam takarítasz!
-Mert ilyen hanyag vagy!
-MI?!Nem is igaz!-cáfolta meg azonnal a nyilvánvalót.
-Ó dehogy nem Drágám!Megnézhetem a szobádat?
-Úgyis ott fogunk aludni.-mosolyodott el, majd magához húzott.-Ott foglak kényeztetni téged egész éjjel.-búgta a fülembe kéjes hangon, mire kirázott a hideg.Amikor az együtt töltött esténkre gondoltam, mindig görcsbe rándult a gyomrom.Nem tagadom.Piszkosul jól éreztem magam vele.-Könyörögni fogsz nekem.-suttogta.-Úgy meg foglak dugni,..
-Zayn!-szóltam közbe, mire nevetni kezdett.
-Tudod, hogy csak viccelek!-simogatta meg az arcomat.
-Tudod, hogy nem szeretem mikor így beszélsz!
-Valld be, hogy tetszik és felizgulsz tőle.-szorított jobban magához.
-Na tünés!-húzódtam el tőle.
-Ezt igennek veszem.-kacsintott rám.-Sietek rendben?-mondta miközben a kabátját vette.-De megvárom Davidet.
-Nem kell.Menj csak, már így is biztos halálosan haragudnak rád!
-Mert engem nagyon érdekel.-forgatta a szemeit.
-Zayn!-szóltam rá ismét.
-Oké, oké.-tette fel kezeit védekezésképpen.-Hívj, ha valami baj van.-mondta, majd egy csókot lehelt ajkaimra.
-Hívlak.
-Szia!
-Szia!
Miután Zayn bezárta az ajtót, visszaültem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t.Sokáig Chris járt a fejemben, mígnem halk neszekre lettem figyelmes a lépcső felől.Nagyon megijedtem.Lehalkítottam a TV-t és úgy hallgatóztam tovább.Huzamosabb ideig csend uralkodott a lakásban, majd dobogások sorozata töltöte be a félelemtől feszült levegőt.Mi a franc?!Összehúztam magam a kanapén és lebuktam.
Kissé nevetségesen éreztem magam ugyanis ha ez a valaki betörő, kevés az esélye annak, hogy ne vegyen észre.De jobb, mintha elé álltam volna, hogy:Héj!Kezeket fel!
Ahogy a hangok egyre csak közeledtek, összeszorítottam a szemeimet.
-Alice!-rekedt, mély hangját rögtön felismertem.Szívem hevesen dobogni kezdett, majd kikukkantottam a kanapé háttámlája mögül.Haja össze-vissza állt a kinti vad szél miatt.Kabátjának cipzárja szét volt húzva, így szabad rálátást nyerhettem itt-ott kiszakadt fekete felsőjére.Nadrágja végigsimult vékony lábain.Tény, hogy a  legsikeresebb modell is megirigyelhetné Harry Styles lábait.Hibátlan és vékony.
-Mit keresel te itt?-álltam fel hirtelen.A mellettem álló lámpát is vittem magammal ami a földre zuhant és darabokra tört.Megijedtem.Ezt hogy fogom megmagyarázni Zaynnek?-Hol jöttél be?
Nem válaszolt, csak közeledett felém.Magas alakjával félelmet keltett bennem, mint mindig.
Egészen a falig hátráltam.Tudtam, hogy onnan már nincs hova menekülnöm.
-Az ablakon.-suttogta miközben már majdnem elém ért.-Hiányoztál.
-Menj innen!-kiabáltam miközben jobban préselődtem a falhoz.-Nem akarlak látni!Menj el!
Szája mosolyra húzódott, majd két kezével felém nyúlt.Úgy éreztem nem kapok levegőt.Nem akarom, hogy hozzám érjen.Nem akarom, hogy a közelemben legyen.Egy könnycsepp simult végig az arcomon.
Harry arca komornak tűnt, majd teljes fájdalom borította el arcvonásait ahogy meglátta a nedvességet a bőrömön.
-Most meg miért sírsz Al?-kérdezte miközben hátrált.
-Menj innen!Tönkre tettél mindent!Fenekestül felfordítottad az életemet!
-Mi?-értelmetlenül nézett rám.
-Mindent elrontottál.Hagyj már békén!Szállj le rólam örökre.Ki nem állhatlak Harry Styles!Útállak teljes szívemből!-a szavak csak úgy ömlöttek belőlem.-Minden egyes veled töltött percet bánok!Bárcsak soha nem ismertelek volna meg!
-Alice...-hosszú idő után végre kimondta a nevemet.
-Nem!Hallgass!-intettem csendre hamar.-Menj innen!SOHA többé nem akarlak látni érted?!Soha!-hadonásztam a kezeimmel.Hirtelen újra közeledni kezdett felém.Szívem ezerrel püfölte a bordáimat miközben a levegőm ismét fogytán volt.
-Csak még egyetlen alkalmat.-suttogta a fülembe.-Csak egy alkalmat had kérjek tőled.Utoljára.
-Megint úgy beszélsz velem, mintha valami jelentéktelen kis kurva lennék!
-Nem Drágám nem!-ellenkezett azonnal.-Én nem csak egy egyszerű, semmit mondó szexet akarok.-pár percig csendben volt, majd kezeit  a csípőmre simította.-Én igazi, érzelmes szeretkezést szeretnék Veled.Mert szeretlek.
-Ne mondj olyat ami nem igaz.-néztem a szemébe.-Nem fogom újra elkövetni ugyanazt a hibát.
-Hiba voltam?-távolodott el.
-Egy hatalmas nagy hiba.-kissé keményen hangzott  ez a kijelentés, de ez az igazság.-Nem jelentesz nekem semmit.
Szemei megteltek könnyel, minek hatására ledöbbentem.Harry komolyan sír?
Zavartan pillantottam kékeszöld szemeibe, majd eltoltam őt magamtól és a háta mögé sétáltam.
-Én soha nem akartalak bántani.-suttogta, majd hangja elcsuklott.
-Mégis folyton csak azt tetted.
-Azt hittem ez a helyes.
-Mi Harry?-fordultam felé ismét.
-Hogy erőszakkal veszlek rá dolgokra.-hosszú csend következett.Nem beszélt, nem mozdult, csak állt nekem háttal.Szapora levegővételét hallottam a halk szobában, majd hirtelen megfordult.-Apám is ezt csinálta.Csak nem ennyire durván.-tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.-Neki elég volt, ha felemeli a hangját.Anyám azonnal azt tette amit mondott.Soha nem kellett megütnie őt.Ezt a módszert már máshol láttam.-újabb zavaró csend.-Valamit el kell mondanom neked.-figyelmemet ismét rá szenteltem.-Droggal kereskedem egy ideje már amiből a péznem jelentős része származik.
-Tudom Harry.-mondtam halkan.Döbbenten nézett rám.
-Honnan?
-Amikor nálad voltam hallottam, hogy az egyik végrehajtóddal beszélsz.Tudok mindenről.
-Bassza meg.-nagyot nyelt.-Ezért viselkedsz így velem szemben?Csak, hogy megnyugtassalak a barátod is nyakig benne van.
-Tessék?-kérdeztem kétségbeesetten.Sejtettem, hogy van valami.
-Én szerzem az anyagot ő pedig szállítja.Vagyis szállította.Mióta megromlott a kapcsolatunk Miattad, már nem dolgozik nekem.
-Neked dolgozott?
-Társak voltunk.A legjobb barátok.
-Ezt nem hiszem el.
-Pedig hidd csak el.
-Hazudsz Harry!Nem hiszek neked.
-Miért hazudnék még most is?-kérdezte keserű arckifejezéssel.
-Nem tudom.
-Figyelj!Már régóta nem vagyok az az ember, aki régen.Amióta ismerlek teljesen máshogy látom a dolgokat.Hála neked meváltoztam.-lépett közelebb.
-Én valahogy nem látom ezt a változást.
-Adj egy esélyt kérlek!
-Nem!Zayn szeretem.-izmai megfeszültek.-És most menj el, mert David mindjárt itt lesz.
-Ki a franc az a David?
-Egy barátom.
-Alice kérlek!
-Ne akard azt ami lehetetlen.
-Mellettem sokkal jobb dolgod lenne.
-Na az ilyen kijelentésekkel nem fogsz sokra menni.-ráztam a fejem, majd tolni kezdtem őt kifelé a házból.-Kérlek!-könyörögtem, hogy mozduljon már.-Nem akarom, hogy itt találjanak.
-Miért?
-Mert akkor nem járnál jól.
-Féltesz?-szemében felcsillant a remény.
-Nem.De nem akarom, hogy bajod essen.
-Szóval féltesz.-szögezte le.
-Nem Harry.Figyelj!-fordítottam magam felé.-Sokszor kerültem veled igencsak közeli helyzetbe.A gondomat viselted mikor szükségem volt rá.Megvédtél.Még mindig nem tudom, hogy mitől.Én köszönöm neked.Köszönöm amit értem tettél, de a saját érdekedben!Kérlek!Felejts el és kezdj új életet nélkülem!
-Csak egyszer!-suttogta miközben hatalmas tenyerével befedte az arcomat.-Egyszer légy az enyém még.

Chapter seventy-eight

Sziasztok Kedves Olvasóim!:)
Először is szeretnélek titeket megkérni, hogy nézzetek be egy másik blogba amit egy kedves barátnőmmel kezdtem írni:http://among-dangers.blogspot.sk/
Bo az én karakterem!Jó szórakozást hozzá!
Remélem ugyanúgy elnyeri majd a tetszéseteket, mint az enyém :)
Szóval itt is megérkezett az új rész.Összesen három rész van hátra az első évadból.Augusztusban indul a második, amit már nagy lázban égve írok hetek óta!Alig várom, hogy olvashassátok!:)
Have fun!










Liam guggolva kúszott végig a füvön miközben engem próbált csendre inteni túlzott szórakozottságom miatt.Annyira muris volt ahogy négykézláb mászik végig a koszos földön.Nem bírtam ki nevetés nélkül.Aztán egyszer csak felugrott, intett nekem és elindult befelé.
Ez aztán a jeladás Liam.Ennél komolyabbra számítottam.Egyébként az autót nem akarja bezárni?Ő tudja.
Miután kiszálltam az kocsiból,elindultam a bejárat felé.Még fel sem léptem az első lépcsőfokra,megragadott egy kéz és áthúzott a küszöbön.Felnyögtem a lábamba szúró fájdalom miatt.A kéz erősebben tartott ahogy meghallotta a nyöszörgésemet.
-Jól vagy?-szólalt meg az ismerős hang miután az ajtó becsapódott mögöttem.
-Zayn!-öleltem szorosan magamhoz.
-Nyugodj meg!Mindent rendbe hozok.
-Mi?
-Nem engedem,hogy bántsanak.-távolodott el tőlem.
-Kik Zayn?
-Hát a rajongók.Nem tudod mire képesek.Mostantól megtiltom,hogy bármilyen nemű közösségi oldalt használj megértetted?Ahonnan üzenet érkezik,tilos felmenned!
-De...
-Nincs semmi de!-fordult meg,majd a konyha felé vette az irányt.Követtem őt.Liam már a hűtőben kutatott valami kaja után.Gondolom én.
-Héj tesó!-bökte meg a vállát Zayn.
-Mi han?-kukucskált ki egy darab kiflivel a szájában.
-A hűtő marad.
-Ohé,perhe!-emelte kezeit maga elé védekezésképpen.
Fogtam magam és a nappaliba sétáltam.
-Sajnálom.-hallottam Zayn hangját nem túl messziről.
-Ugyan mit?-fordultam felé miközben karjaimat keresztbe fontam a melleimen.
-Hogy miattam ez történik veled.
-Számoltam ezzel az opcióval Zayn.Híres ember vagy.Fiatal,tehetséges.Tegyük hozzá nem ronda kinézettel.És egy barátnő nem túl szerencsés dolog.
-Engem nem érdekel ki mit gondol,ugyanis szeretlek.
-Tudom.
-És megvédelek.Ezért hozattalak most ide Liammel.Amint megláttam magunkat a TV-ben,rögtön hívtam őt.
-Várj mi?!Benne voltunk a TV-ben?Azt hittem csak az újságok írtak rólunk.
-Nem.-hajtotta le a fejét.-Sajnos nem.
-Hát ez szuper.-sóhajtottam,majd leültem a kanapéra.
-És mi van a bátyáddal?-kérdezte miközben leült mellém.Tényleg!Chris!
-Most nem tudok majd elköszönni tőle.-mondtam miközben egy könnycsepp simult végig az arcomon.Zayn azonnal átölelt és magához szorított.Mellkasára feküdtem és úgy sírtam tovább.-Nem mehetnék haza?-néztem fel rá könnyes szemmel.Izmai megfeszültek alattam míg nemlegesen rázta a fejét.-De elmegy!Itt hagy engem.-bújtam vissza hozzá kétségbeesetten.
-Én itt vagyok neked Alice.-suttogta a fülembe.-Majd én vigyázok rád.
-Te sem lehetsz mindig mellettem.
-Dehogy nem.
-Nem!-néztem fel rá újra.-Jól tudod,hogy nem.Hisz...hisz mész turnézni és...
-Nem megyek sehova nélküled.-szakított félbe.
-Ezt meg hogy érted?
-Ha én megyek,te is jössz!
-Megőrültél?-húzódtam el tőle.
-Nem.Komolyan beszélek.
-Én nem mehetek veled.
-Nem hagylak magadra.
-Mégis hogy gondolod ezt?
-Alice!Még egyáltalán nem biztos,hogy megyek akárhova is.Mint már mondtam,Harry kiszállt,így semmi nem biztos.
-Bárcsak igazad lenne.-sóhajtottam,majd visszabújtam hozzá.-De Chris...
-Sajnálom Pöttöm,de ezt nem engedhetem.Számomra a biztonságod a legfontosabb.És most egyáltalán nem vagy biztonságban.
-Azért felhívhatom?
Szó nélkül nyújtotta a telefonját.Pár percig tétováztam,majd elvettem a készüléket és tárcsáztam Chris számát.Az első csengetés után felvette.
-Haló!
-Chris!Alice vagyok!
-Mégis hová tűntél?!-esett nekem rögtön.Jellemző.
-Sajnálom,hogy csak úgy ott hagytalak.Én össze voltam zavarodva.
-Hol vagy most?
-Zaynnél.A rajongók tudnak mindenről.Majdnem elkaptak az utcán.
-De jól vagy?Minden rendben?
-Jól persze.Az a helyzet,hogy már nem látjuk egymást és én csak el akartam köszönni.-mondta miközben  a könnycseppek sorban simultak végig az arcomon.Zayn nyugtatóan simogatta a hátamat.
-Mi az,hogy nem látjuk egymást?!
-Én nem mehetek el innen a rajongók miatt és téged sem szeretnélek veszélybe sodorni.-nagy csend-Chris én csak azt szeretném mondani,hogy nagyon fogsz hiányozni és ne haragudj amiért úgy viselkedtem veled.-ismét nagy csend.-Hallod?-zokogtam kétségbeesetten.
-Hallom Alice.-sóhajtotta.-Hallom.
-Szeretlek.
-Én is téged!Nagyon!ígérem amint tudok jelentkezek majd.Add oda Zaynt.
-De...
-Kérlek.Csak egy perc.
-Rendben.-elemeltem a készüléket a fülemtől és Zaynnek nyújtottam aki nem tudta hova tenni cselekedetemet.Lassan átvette tőlem és figyelmesen hallgatta a bátyám szavait.Nagyon kiváncsi voltam mit mondhat neki.
-Rendben.-ennyi volt Zayn részéről,majd visszaadta nekem.
-Figyelj Hercegnőm!-szólt bele újra.-Jól tudod,hogy mennyire szeretlek és csakis ezért csinálom mindezt.Hogy neked jobb legyen.
-Tudom.
-Hagyok neked itthon pénzt amiből minden költséget ki tudsz fizetni három hónapig.Ugye dolgozol most?
-I...igen-remélem minél hamarabb úgy lesz.
-Biztos Alice?Most ne hazudj!
-Megoldom Chris.
-A nappali zárható szekrényébe teszem egy borítékba oké?A kulcsot pedig tudod hol tároljuk.
-Igen.
-Vigyázz magadra!Nemsokára találkozunk.
-Rendben.Szeretlek.
-Én is téged.Szia!
-Szia.
Ezzel bontotta a vonalat.Üres tekintettel meredtem magam elé miközben Zayn még mindig a hátamat simogatta.
-Mit mondott neked?-fordultam felé.Hangom még a szokásosnál is rekedtebb volt.
-Hogy vigyázzak rád.-hajolt közelebb,majd elmosolyodott.
-És még?
-Tömören ennyi.
-Nem hiszem el,hogy elmegy.
-Nyugodj meg Pöttöm.-húzott magához.-A te érdekedben teszi.
-Igen,tudom.-mellkasába bújtam és ott sírtam tovább.Igen,még mindig bőgtem.
-Héj srácok!-hallottam Liam hangját.
-Mi van?-Zayn hangja kissé mérges volt.
-Paul az előbb telefonált.
-Mit akart?
-Hogy menjünk be.
-Most?-emelkedett meg alattam.
-Menj csak.-húzódtam el tőle,mire arca fájdalmassá vált.
-Eszemben sincs.-rázta a fejét.
-Hozd magaddal.-adta az ötletet Liam.
-Megőrültél?!Ki tudja milyen elvetemült szajhák vadásznak rá.
-Zayn!-szóltam rá rosszallóan.Tudta,hogy nem szeretem,ha ilyeneket beszél.
-Ne haragudj.-fogta meg a kezem.-Sajnálom Payno.Nem megy.
-Rendben.Majd kimagyarázlak valahogy.-mondta miközben öltözni kezdett.
-Köszi.-Zayn felállt mellőlem és kikísérte Liamet.Eközben én a konyhába sétáltam hogy teát készítsek magamnak és Zaynnek.Észre sem vettem mikor visszaérkezett.Leült a pulthoz és figyelte minden mozdulatomat.
-Maradhatok éjszakára?-fordultam felé könnyes szemmel mire rögtön felugrott és felém lépdelt.
-Maradnod kell.-helyesbített,majd megfogta kezemet.Mindig tudja mire van szükségem.Mindig.
-Köszönöm.-mondtam,majd a kezébe adtam a teás bögrét.
-Én is.-küldött egy mosolyt felém miközben a kanapé felé húzott.
-Nincs dolgod?
-Nincs.-leültünk egymás mellé a puha párnák közé.-Nem akarsz aludni egyet?
-Nem.-bújtam hozzá.-Ne haragudj,hogy ilyen nyűgös vagyok.
-Nem vagy az.-ellenkezett.
-Engem mindenki elhagy.-tört ki belőlem.
-Ez nem igaz Alice!-nézett a szemembe.-Ez most egy nehéz időszak lesz számodra,de én itt leszek és segítek majd.Rám számíthatsz.
-Köszönöm Zayn.Nem is tudom mi lenne velem nélküled.-visszafeküdtem a mellkasára és hallgattam nyugodt szívverését.
-Hát még én.-hallottam halk suttogását.
-Zayn!-szólítottam meg kedvesen.
-Tessék.
-Mesélsz a volt barátnődről?

Chapter seventy-seven

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Ismét eltelt egy hét.Nekünk ma volt tanévzáró ami az iskola utolsó napját jelentette.Nagyon örülök, hogy végree pihenhetek kicsit, ahogy gondolom ti is.Ezúton szeretnék mindenkinek kellemes szünidőt kívánni.Töltsétek el hasznosan a szeretteitek körében!:)
Úgy érzem mostanában csökkent az érdeklődés a blogom iránt.Nem tudom miért van ez, én szeretnék mindent jól ccsinálni, hogy nektek tetszen, de úgy érzem most nem igazán sikerül.Vagy nem tudom mi a gond.Remélem azért meg vagytok elégedve!:)
HAVE FUN!









Hamar kikaptam a zsebemből a telefonomat.Nagyot dobbant szívem a képernyőn szereplő név láttán.Azonnal felvettem.
-Chris!Chris!
-Szia Alice!
Zayn visszahelyezett a földre.
-Mi van veled?Jól vagy?Miért nem jelentkeztél eddig?Miért viselkedtél úgy velem reggel?
-Gyere haza most!Beszélnem kell veled.
-Mi?
-Várlak.-ezzel bontotta a vonalat.
-Mi az?-kérdezte rögtön Zayn amint a telefonomat a zsebembe gyűrtem.
-Most mennem kell.
-Elviszlek.
-Köszönöm.


-De mégis mit mondott?-kérdezte hazafele menet.
-Azt,hogy sürgősen beszélni akar velem.El sem tudom képzelni miről lehet szó.
Zayn idegesen a hajába túrt,majd végignyalta alsó ajkát.
-Most ideges vagy?-kérdeztem nevetve.
-Egy kicsit.-ismerte be.
-Miért?
-Igazából nem tudom.-nevetett fel.-Azt hiszem túlságosan kötődöm hozzád Alice.-nézett rám egy pillanatra.-Olyan furcsa.Még soha nem éreztem ezt.-mondta miközben figyelme ismét az útra terelődött.A mellettünk lévő házak gyorsan hagyták el egymást ahogy Zayn növelte az autó sebességét.Nem féltem.Tudtam,hogy mellette biztonságban vagyok.
Hirtelen fékelt le a ház előtt.Még jó,hogy lekötöttem magam.
-Várj!-ragadta meg a kezemet mielőtt kiszállhattam volna.Óvatosan körülnézett.
-Mi az?
-A lesifotósokat nézem,de nem látok egyet sem.ígérd meg,hogy felhívsz amint lesz alkalmad rá.
-Megígérem.-mosolyodtam el,majd egy csókot nyomtam puha ajkaira.-Szia Zayn.
-Szia Pöttöm.-mosolygott.Egy pillanatra megálltam.Annyira aranyos volt.Nem bírtam megállni,hogy ne öleljem meg.-Héj.-nevetett.-Mi az?-nézett a szemembe.
-Csak szeretlek.
-Én is téged.-még mindig elég nehézkesen mondja,de elhiszem neki.Már túl sok mindent megtett értem ahhoz,hogy ilyet hazudna.
-Mennem kell.-fordultam meg az ülésben,majd hamar kiszálltam a kocsiból.Utam azonnal befelé vitt a házba.Már alig vártam,hogy megtudjam mi az a fontos dolog amit Chris mondani akar.-Heló!-köszöntem amint beléptem a küszöbön.
-Alice!-rohant oda hozzám,majd megölelt.Nem értem a viselkedését.
-Mi az a sürgős dolog amiről beszélni akartál velem?Várj!Először is!Miért viselkedtél velem úgy reggel?Tudod hogy aggódtam érted?!
-Ne haragudj.-hajtotta le a fejét,majd megfogta a kezem és a kanapéhoz vezetett.-A reggeli viselkedésem Natalie miatt volt.Emlékszel rá?Akit bemutattam a múltkor.
-Öhm azt hiszem.
-Nos az a helyzet,hogy eléggé közel kerültünk egymáshoz.
-Ugye nem azt akarod mondani!-nevettem.Sikítva röhögtem.-A bátyámnak csaja van!Ezt hiszem el!-nevettem tovább,mire hátba vert.
-Fejezd be!-parancsolta szigorúan.
-Khm elnézést.-tettem kezeimet a lábamra.-Folytasd kérlek.
-Nos amiről igazán szerettem volna beszélni veled az komolyabb és fontosabb dolog ennél.
-Baj van?
Pár percig az arcomat méregette,majd mint egy bánkódó kisfiú,lehajtotta a fejét.
-Chris mondj már valamit!-kértem idegesen.
-Előléptettek!
-És te ennek nem örülsz?!-kérdeztem kiabálva,majd átöleltem őt.-Gratulálok!Ez csodálatos.
-Még nem tudsz mindent.-csitítgatott.
-Mi van még?-dőltem hátra.Gyomrom összeszorult.Miért csinálja ezt velem?
-Ezzel együtt áthelyeztek Amerikába egy másik vállalathoz.
-Tessék?-szívem fájdalmasat dobbant.Itt kell hagynom Őt?-De...de én nem akarok elmenni.
-Nem is kell.
-Mi?Ezt most hogy érted?
-Csak én megyek.
-Ez meg mit jelentsen?
-Ez nem egy családi kirándulás.Dolgozni megyek.Nem tudlak magammal vinni.
-Nem teheted ezt velem Chris.Egyedül hagysz?!
-Nem leszel egedül.Itt van Zayn.
-És ha ő elmegy turnézni akkor mi lesz velem?!
-Csak fél évet leszek kint.Vagyis attól függ.
-Mitől?
-Hogy mennyire elégednek majd meg velem.Ha minden rendben fog menni,akkor véglegesen ott maradok.Ezesetben mindenképpen jössz utánam.De addig is....sajnálom,nem jöhetsz velem.
-Nem!Ez csak egy rossz álom!-kaptam a fejemhez miközben szemeimből sorra hullottak a könnyek.
-Figyelj!-kapta el a kezeimet,majd gyengéden megszorongatta azokat.-ígérem,hogy minden nap telefonálunk majd és igyekszem hazalátogatni.Te is tudod,hogy nem szívesen hagylak egyedül.De úgy gondolom,hogy ez egy vissza nem térő lehetőség.Külön engem kértek.Engem akarnak.
-Megértem.-hajtottam le a fejem.-Igazad van.Menned kell.-álltam fel.-Ezért kerültél a napokban?
-Nem tudtam hogy mondnjam el.Féltem,hogy így fogsz reagálni.Vagy rosszabbul.
-És mikor indulsz?
-Holnap.
-Tessék???!!!!-sikítottam fel.-Már holnap?!
-Igen.
-Már nem azért,de tényleg szólhattál volna hamarabb!Sokkal hamarabb!
-Ne haragudj rám!-ölelt át.Nagyot sóhajtottam.
-Rendben van.Összepakoltál már?
-Igen.
-És hol fogsz lakni?
-A főnököm mindent biztosított nekem ne aggódj!
-Mire van még szükséged?Elmenjek bevásárolni?
-Nem kell.Minden megvan.
-Rendben.-álltam fel,de hirtelen megszólalt.
-Arra gondoltam....-nézett rám.
-Igen?
-Tölthetnénk együtt az estét.
-Mikor indul a géped?
-Reggel nyolckor.
Elgondolkoztam.Nagyon rosszul esett,hogy Chris eltitkolta előlem mindezt.Az pedig még jobban,hogy képes egyedül hagyni.De most ő a fontos.Éli az álmait.Neki bejött az élet  nekem pedig támogatnom kell bármi áron,hisz mégiscsak a bátyám.
-Vagy más dolgod van?-szakított félbe.Tudja,hogy megbántott.Tisztában van vele.
-Nem nincs.Csak előbb had hívjam fel Zaynt jó?
-Rendben.-állt fel,majd a konyhába sétált.Hamar előkaptam a mobilomat és tárcsázni kezdtem Zayn számát.Az első csörgés után felvette.
-Na?-kérdezte idegesen.
-Nincs semmi baj.Minden rendben,csak...
-Csak?!
-Chris elutazik Amerikába a munkája miatt és...
-Nem!-szakított félbe indulatosan.Nem,nem az következik amire gondolsz.
-Ne aggódj!Én nem megyek.
Hosszú csend következett.Nem tudtam mit mondhatnék.
-Nem mehetnék át?-törte meg a már pár perce tartó csendet.
-Az estét Chrissel töltöm,ugyanis holnap reggel utazik.
-Holnap találkozhatunk?
-Mindenképp.
-Felhívlak mielőtt lefekszem rendben?
-Rendben.Szeretlek.
-Én is téged.Szia
-Szia!
Ezzel bontottam a vonalat.Remélem nem haragszik rám amiért ilyen hűvös voltam vele.Most valahogy ez az egész teljesen elrontotta a kedvemet.Nem erre számítottam.Másrészről pedig örülök,hogy sikerült neki.Ez nem kis dolog.Boldog vagyok a sikere miatt és büszke vagyok rá.
-Naaaaaa?-ugrott elém egy tál popcornnal a kezében.Felnevettem.Annyira aranyos volt.-Irány filmezniiiiiii!!!!-ugrott vissza a kanapéra.-Válassz valamit!-mutatott az egymás felett sorakozó DVD-k tömegére.
-Válassz te!
-Oké!-szökkent ki a párnák közül én pedig leültem és enni kezdtem a sós finomságot.-Héj!-szólt rám.-Hagyjál nekem is!!!
-Rendben.-forgattam a szemeimet,majd visszatettem az asztalra.
Miután Chris beállította a filmet,leült mellém és visszavette a kezébe a tálat.Szorosan hozzábújtam és körülöleltem testét.Egy percre megdermedt.Éreztem ahogy sajnálat szinte sugárzik a testéből.Könnycseppek simultak végig az arcomon.Nem akartam,hogy elmenjen.Nem akartam egyedül lenni.
-Héj.-suttogta,majd puszit nyomott a fejem búbjára és ő is átölelt.Fejemet a mellkasára hajtva hallgattam erős szívdobogását ami teljesen megnyugtatott.Annyira jó illata volt.Nem akarom ezt elveszíteni a mindennapjaimból.Egyszerűen nem bírom nélküle.Ő vigyázott rám egész kislánykorom óta és most elhagy?Nem lehet!Szükségem van rá!
A könnyek úgy folytak le az arcomon mintha dézsából öntötték volna.Chris pólója már egészen nedves volt kidolgozott mellkasán.-Alice!-suttogta,de nem mertem ránézni.Csak fájdalmat okoznék.Inkább visszabújtam mellkasába és úgy néztem tovább a filmet.-Hallod Hercegnőm?-simogatta meg az arcomat.-Te sísz?-emelkedett fel,így nekem is muszáj volt eltávolodnom tőle.
-Miért hagysz egyedül?-kérdeztem kétségbeesetten miközben ismét hozzábújtam.-Nekem csak te vagy!Miért hagysz el?
-Nem hagylak el!-suttogta a fülembe.-Csak elmegyek egy kis időre,hogy mindent meg tudjak neked adni.
-Nekem nem kell semmi!Csak maradj velem!Mégis hogy teheted ezt velem?-néztem a szemébe.
-A mi érdekünkben teszem.Hogy anyagi hátteret tudjak neked biztosítani.
-Én annyira örülök a sikerednek Chris,de nem akarom,hogy elmenj!Egyszerűen nem bírom ki!-bújtam hozzá és zokogásba kezdtem.Nyugtatóan simogatta a hátamat.
-Ne sírj kérlek!Hisz olyan szépen rendeződnek a dolgok körülötted.Rád talált a szerelem,ráadásul már a gyógyszerszedésre sincs szükséged.Van valaki melletted akit igazán szeretsz és ő is téged.Hidd el,Zayn meg tud védeni.
-Ez nem azt jelenti,hogy el kell hagynod!
-Nem hagylak el!
-Dehogy nem!
-Nem és nem!Nem önszántamból megyek.Azért megyek,hogy neked jobb legyen.
-Ne hazudj!-suttogtam.
-Nem hazudok.Soha nem hagynálak magadra,ha nem lenne muszáj.
-Semmit sem muszáj.-mondtam mérgesen miközben felálltam a helyemről,fogtam a kabátomat és kiviharzottam a házból.Iszonyú mérges voltam.De az az igazság,hogy nem is tudom miért.Hisz nem lehetek mérges Chrisre.Ő csak az álmait éli.Önző lennék?
Fújtatva vágtam át a tömegen,mely egy újságbolt előtt tolongott egyre beljebb és beljebb.Nem érdekelt semmi,csak el akartam tűnni.Nem akartam,hogy így lássanak.
Aztán egyik pillanatról a másikra történt valami.A nevemet hallottam ki a tömegből.Sikítottak.Ordítottak.Dühösek voltak.Hamar az épület mögé bújtam és onnan hallgattam a fejleményeket.
-Ki a p*csa ez a lány?!-hallottam egy dühös női hangot,majd szapora lépteket felém irányulni.Összehúztam magam.
-Bassza meg!-mondta egy másik indulatos hang én pedig nem tudtam hova tenni ezt a viselkedést.Mi rosszat tettem?Mi a fenéről beszélnek?
Hirtelen valaki a semmiből befogta a számat és a sötét sikátor felé kezdett hurcolni.Kapálózni kezdtem,de hiába.A támadóm erősebbnek bizonyult.A sírás kerülgetett ahogy minél szilárdabban tartott karjai közt.Ki lehet ez?Mikor kiértünk a sötét,ijesztő helyről,lágyan a falnak tolt.Azonnal felismertem.
-Liam?-néztem meglepetten barna szemeibe.
-Alice!-lihegett.-Nem szabad utcán mutatkoznod megértetted?!
-Mi a fene történt amiért ennyire mérgesek rám az emberek?!
-A rajongók most már nem csak a Harryvel való kapcsolatodról tudnak.A mai újságban Zaynnel vagy ahogy sétáltok be a házába.
-Ez nem lehet igaz!-mérgelődtem.
-Előbb beszéltem Zaynnel ugyanis te nem voltál képes felvenni a telefont.
-Én...én...
-Mindegy!Most velem kell jönnöd!-ragadta meg a kezemet.
-De...
-Nincs időnk a vitára!-szólt rám,majd egy hatalmas fekete autóba ültetett.-Kösd le magad!-mondta miközben beült mellém,majd feltette a napszemüvegét.Engedelmeskedtem.Mi mást tehettem volna?!
Csendben utaztunk Liammel mígnem záporozni kezdtek belőlem a kérdések.
-Hová megyünk?
-Viszlek Zaynhez.
-Honnan tudtad,hogy ott leszek?
-Követtelek.
-Miért követtél?
-Mert Zayn megkért rá.
-Nem bízik bennem?
Hirtelen rám nézett.
-Félt téged.
-Liam!-szólítottam meg kedvesen
-Tessék!
-El kell mondanod nekem,hogy milyen mocskos ügyekben van benne Zayn.
-Nem lehet.Már így is veszélyben vagy.
-Mi?!
-Bassza meg!-szitkozódott,majd a kormányra csapott.
-Liam beszélned kell!Most!-fordultam felé.
-Nem lehet.Majd ő elmondja,ha kész vagy rá.
-Ezt meg hogy érted?Hogy hogy kész vagyok rá?
-Már így is túl sokat mondtam.
-Liam!
-Fogd be és ülj nyugodtan.-állt meg hirtelen egy benzinkútnál.-Mindjárt jövök!Ne kelts feltűnést rendben?
Csak bólogattam,majd figyeltem ahogy kiszáll az ülésből.Idegesen tördeltem az ujjaimat míg vissza nem ért egy doboz cigarettával a kezében.
-Már te is?-kérdeztem csalódottan.
-Mindig is.-mondta lazán,majd kihúzott egy szálat.-Nincs gyufád?
-De majd pont nekem lesz.-kérdőn nézett rám.-Nincsen Liam.
Rosszallóan rázta a fejét,majd kiszállt és vett egyet.
Pár másodpercen belül a nikotin bűze szétáradt az autóban.Hamar lehúztam az ablakot és próbáltam nem megfulladni.
-Ugye tudod,hogy Zayn általában egy dobozzal elszív naponta?
-Mi a f*sz?!-sikítottam fel.A trágár kifejezésen még magam is meglepődtem.Elmosolyodott,majd arca komollyá vált ahogy felfogta:fogalmam sem volt róla.
-Nem tudtad?
-Nem.
-Lehet sokkal jobban járnák,ha befognám.-nevetett.
-Liam te szívtál valamit?Vagy ittál?Mert nagyon nem tűnsz tisztának.
-Én teljesen jól vagyok baby!-fújta ki a füstöt az ablakon.Baby?Nem Liam!Ez nem te vagy.
Feszengve vártam a célállomást.Nem szerettem volna rendőrökkel találkozni,ugyanis Liam lelki állapota nem a legjobb volt ebben a pillanatban.Sokkal inkább furcsának találtam a viselkedését.
Nagyot sóhajtottam mikor betértünk Zayn házához.
-Most mi van?-fordult felém sértődötten.
-Semmi.-jelentettem ki.-Mi lenne?
-Akkor go befelé.
-Ja.-mondtam,majd kinyitottam az ajtót,de hirtelen visszahúzott.-Igazán leszokhatnál erről!-szisszegtem mérgesen a fogaim közt.
-Bocs,de előbb körülnézek oké?Addig ne szállj ki,míg jelt nem adok.
-Rendben.-ültem vissza,majd kényelmesen elhelyezkedtem.
-Komolyan mondom.
-Rendben!-mondtam már biztatóbban.Miután kiszállt,hátra dőltem az ülésben,kényelmesen elhelyezkedtem és vártam a jelre.

Chapter seventy-six

Jó olvasást!:)







Kényelmesen elhelyezkedtem s vártam,hogy Harry durvábbnál durvább dolgokat vágjon a fejemhez.De nem ez történt.Csak állt és nézett.Mint egy tudatlan kisgyerek.-Nem mondasz semmit?-vontam fel a szemöldökömet.-Várom!Gyerünk!Sértegess még!-uszítottam tovább,mikor hirtelen nekem esett és megállíthatatlanul csókolni kezdett.Megragadott és felültetett az asztalra,majd magához szorított.Minden erőmmel próbáltam eltaszítani magamtól,de nem tudtam.Mint mindig,most is fölényben volt.Nyelvét lágyan mozgatta a számban amitől a libabőr futott végig testemen.Kezei szilárdan tartottak,majd egyre feljebb csúsztatta őket és közrefogta az arcomat.Mocorogni kezdtem mire nyögött egyett.Ezzel csak felizgatom őt!-Engedj!-mondtam két levegővétel között,de mintha meg sem hallott volna.Tovább csókolta ajkaimat mikor hirtelen megszólalt az életmentő csengő.Harry távol ugrott tőlem,majd kirohant,hogy kiszolgálja a vendéget.Nagyot sóhajtottam miközben megtöröltem a számat és újra nekiálltam a süteménynek.Remélhetőleg mostmár be tudom fejezni.Amikor másodszorra is megszólalt a csengő,feszültté váltam.Máris hallottam lépteit ahogy közeledik.
-Milyen jó lesz,így rengeteg időt tölthetünk együtt.-támaszkodott az ajtófélfának.
-Hamar megunsz majd.
-Nem hiszem én azt.
-Hagyj már békén jó?!-förmedtem rá.Csodálkozva nézett rám,majd hátat fordított nekem és elsétált.Miután beraktam sülni a finomságot,megmostam a kezemet és visszaálltam a pult mögé.Harry a sarokban lévő széken ült és a telefonjával játszott.Még soha nem volt ilyen nyugodt a jelenlétemben.
-Miért viselkedsz velem így?-törte meg a csendet hirtelen.
-Hogyan?
-Ilyen ellenszevesen.
-Már elmondtam párszor.Elraboltál,fogva tartottál,bántalmaztál.
-Mindezt a te érdekedben.
-Nevetséges vagy Harold Styles.
-Ne hívj így!-mordult fel.
-Ugye milyen jó érzés?-tettem keresztbe kezeimet,majd kárörvendően mosolyogni kezdtem.-Harold.
-Fejezd be.-bújt vissza a telefonjába.
-Beszéltél anyukáddal?
Értetlen arckifejezéssel nézett fel rám a érdekesnek tűnő képernyőből,majd végignyalta ajkait.
-Hogy jön ez most ide?
-Csak kérdezem.
-Nem.
-És mikor beszéltél vele utoljára?
-Semmi közöd hozzá.-persze.Ehhez sincs.
-Most te vagy bunkó.
-Mert ilyeneket kérdezel.
-Miért mit kérdezzek?!Hogy utoljára melyik kurvával feküdtél le?
Morogván állt fel a székből,majd a polcnak szorított.
-Nem tetszik ez a hangnem.-szűrte mérgesen a fogai közt.
-Nekem sem tetszik sok minden ,mégis el kell viselnem.-hajoltam közelebb annyi undort téve a hangomba amennyit csak bírtam.
-Leszarom.
-Tudom.-nevettem keservesen.-Jól tudom Harry.Érzéketlen tuskó vagy.Sosem voltál több.
-NEM IS ISMERSZ!-ordította kikelve magából,majd egy nagyot ütött a másik felemen lévő falba.
-Mint már mondtam,nem is akarlak!
-Ó dehogynem!-bólogatott mintha még magával is el akarná hitetni a lehetetlent.
-Elegem van belőled!
-Ezt már mondtad párszor.-mosolyodott el.
A csengő váratlanul harangozni kezdett.
-Baszd meg Harry!-hallottam a dörmögő hangot melytől szívem nagyot ugrott a mellkasomban.Mit keres ő itt?
-Zayn.-fordult felé,majd elmosolyodott.
-Mit keresel itt?
-Itt dolgozom.-jelentette ki lazán.
-Alice gyere ide!-nyújtotta a kezét.Hamar kibújtam Harry alól és védelmező karjaiba futottam.Erősen szorított testéhez.-Mióta?
-Mától.
-Gyere elmegyünk.-húzott maga után.
-Nem mehetek!Mrs.Hankins rám bízta a boltot.
-Kurvára nem érdekel.-mondta szigorúan.Tudom,hogy csak azért ilyen,mert mérges Harryre.
-Zayn kérlek.-suttogtam miközben megmarkoltam mellkasán a pulóvert.Tekintete meglágyult,de mikor visszatévedt Harryre,remegni kezdett, kezei pedig ökölbe szorultak.-Héj!-szorítottam meg karját,de hiába.Eltolt magától és Harry felé vette az irányt aki először kissé megijedt,majd felpattant a székből.
-Hogy merted bántani őt?
Harry szemei kikerekedtek,majd rám nézett.
-Egy ujjal sem nyúltam a kis barátnődhöz!-lökte félre őt.Szép Harry.Úgy látom csak előttem nagy a szád.
-Ne hazudj nekem!-kiáltott rá.-Jól ismerlek!
-Lehet nem nekem kéne pattognod.
-Mi a fenéről beszélsz?!
-Alice tudja miben utazol?
-Fogd be a szád!-ordított rá,majd a falnak lökte s ujjait nyaka köré fonta.
-Hmm szóval nem.-nevetett kárörvendően.
-Zayn kérlek ne bántsd!-könyörögtem miközben  megmarkoltam a hátán a kabátot.-Kérlek.-egy könnycsepp simult végig az arcomon ahogy Harry arca egyre lilábbá vált.-Zayn!-sikítottam mire elengedte,Harry pedig a földre rogyott levegő után kapkodva.-Hallod!-öleltem körül testét mire  reagált és ő is átölelt.De szemei még mindig Harry alakját égették porrá.-Csak menjünk el!Gyerünk!-vonszoltam őt kifelé.A kulcsot a pultra tettem sietősen,majd lekaptam a kabátomat a fogasról és már ott sem voltam.Alig bírtam őt kivonszolni az utcára.Olyan erőszakos volt.Őrjöngve szállt be mellém az autóba.
-A kurva életbe!Legközelebb esküszöm,megölöm!-mondta miközben beindította az autót.
-Zayn!-fogtam le a kezét mielőtt elindult volna.-Nyugodj meg!
-Nem tudom hogy csináltad,de megint sikerült annyira lenyugtatnod,hogy ne verjem halálra.-mondta,majd kifújta a levegőt és lenyomta a gázpedált.Félve eresztettem el kezét,de megbíztam benne.
-Miért jöttél?
-Látni akartalak.-sóhajtott miközben ujjával zongorázni kezdett a kormány felső részén.-Bántott?
-Nem.-ráztam  a fejem.
-Csinált veled valamit?-nézett rám.Nem szóltam.-Alice!Azt kérdeztem csinált-e veled valamit!
-Megcsókolt.-hadartam amilyen gyorsan csak lehetett.Nem bírtam a szemébe nézni.
-És te hagytad?
-Hiába ellenkeztem!
-Többé nem dolgozol ott!-jelentette ki ridegen.
-Nem lehet,hogy ne dolgozzak!
-Majd keresek neked munkát.
-Zayn.-sóhajtottam.
-Érzel iránta valamit?-tette fel a kérdést amit igazán nem akartam hallani miközben félreállt.
-Nem.-jelentettem ki magabiztosan.
-Tudom,hogy igen.Látom a szemedben.Nekem nem tudsz hazudni.
Lehajtottam a fejem.Igaza volt.A keserű útálat mellett amit Harry iránt éreztem,volt még valami más is.Elég sokat gondoskodott rólam.Igaz többször okozott fájdalmat,de olyat is tett amivel szeretetre ösztönzött saját magával szemben.Nem vagyok szerelmes Harrybe.Ez biztos,de közel áll hozzám úgy,mint más barátaim.Csak ő kicsit másképpen.
-Nem vagyok szerelmes Harrybe.
-Tudom,hogy nem.Egy ilyen embert képtelenség szeretni.
-Zayn ne mondj ilyeneket.Minden embernek szüksége van szeretetre.
-Te nem ismered őt.
-Többet tudok róla,mint hinnéd.
-Mégpedig?-tette keresztbe kezeit,majd figyelmét teljes mértékben énrám szentelte.
-Nem mondhatom el.
-Miért?Úgysem tudsz újat mondani.
-Akkor sem.Megígértem neki.
-Nem értelek.
-Attól függetlenül,hogy téged szeretlek,az ígéretemet be kell tartanom és be is fogom.Inkább arról mesélj,hogy miről beszélt az előbb Harry.
-Az...az nem fontos.
-Engem érdekel.
-Mondtam már!-emelte fel a hangját.-Erről nem kell tudnod.
-Mit titkolsz előlem?
-Nem kell tudnod róla!Hányszor mondjam még el?!-förmedt rám,mire én elfordultam és kifelé kezdtem bámulni az ablakon.Hát jó.Ha nem,hát nem.Csendben ült tovább miközben engem figyelt.
-Elindulunk,vagy mi lesz?-kérdeztem öt perc után.
-Hogyne.-dörmögte,majd beindította a motort.Mindig sikerül vele összevesznem valamin.
Meglepetésszerűen magához vitt.Felém fordult miután leparkolt.-Én nem....
-Csak menjünk.-szóltam közbe mit sem törődve a magyarázkodásával,majd kiszálltam a járműből.
-Most haragszol rám?-előre siettem bár nem tudom miért hisz nála van a kulcs.-Alice!-fogta meg a kezem.
-Csak menjünk már!-mondtam türelmetlenül.
-Jól van,jól van!-nyugtatgatott,a kulcsot pedig a zárba illesztette.Amint sikerült bejutnunk,leültem a kanapéra.
-Ezt meg kell beszélnünk!-mondtam ellentmondást nem tűrve.
-Mit?
-Ezt a helyzetet.Neked kell megmondanod Mrs.Hankinsnek,hogy nem engedsz ott dolgozni.Neked kell beszléned vele,mert én nem vagyok hajlandó.
-Rendben.
-És mégis hogy akarsz nekem másik munkát találni?
-Megoldom ne aggódj!
-Na persze.-dühöngtem tovább.
-Mi lenne,ha megnyugodnál?Én csak védeni próbállak,de ha ennyire ragaszkodsz Harryhez,akkor tessék!-hadonászott.
-Ne forgasd ki a szavaimat!
-Akkor viszont nem értem!
-Én nem ragaszkodom Harryhez.Csupán a munkához.Szeretek ott dolgozni.
-Sajnálom.Téma lezárva.Holnap felhívom a nénit.-mondta,majd átsétált a konyhába.
-Remek.Egy újabb állást vesztettem el a hülyeségem miatt.-dörmögtem mérgesen.
-Nem vagy éhes?!
-Nem!-kényelmesen befészkeltem magam a kanapé sarkába és úgy vártam Zaynre.Egy hatalmas szendviccsel tért vissza.-Hol voltál ma?-kérdeztem amint leült mellém.
-Paul összehívott minket a turné miatt.
Szívem fájdalmasan dobbant fel.Ez azt jelenti,hogy távol lesz.Hosszú időre.
-És?
-Most,hogy Harry kilépett a bandából,kérdéses a dolog.-dőlt hátra,majd felém fordult s egy nagyot harapott a finomságból.Nem is próbáltam úgy tenni,mintha nem tundék róla.
-Akkor mi lesz?Nem lesz többé One Direction?
-Nem tudom.Attól függ,a rajongók hogy reagálnak majd a hírre.
-Nem tehetitek ezt.
-Nem szívesen okozok fájdalmat,de valljuk be,hogy Harry volt eleinte a legnépszerűbb köztünk.És ez máig sem változott.
-Szerintem attól,hogy ő nincs ti nyugodtan folytathatnátok.
-De ez így már nem ugyanolyan.
-Nem számít.Ki tudja.Lehet még nagyobb sikeretek lenne.
-Esélytelen.-rázta a fejét még egyet harapva a szendvicsből.
-Ha te mondod.-hagytam rá.Csendesen figyeltem őt miközben tovább evett.Párszor rám pillantott,de nem tartott sokáig,ugyanis az étvágya erősebbnek bizonyult.
-Mit szeretnél csinálni?-kérdezte miután befejezte  az evést.
-Nem tudom.
-Figyelj.Én csak azért teszem mindezt,mert meg akarlak védeni érted?Ismerem Harryt.És a tudat,hogy hozzád ér,hogy bánt rettenetesen fáj.Ne tedd nehezebbé a döntéseimet kérlek.
Csak bólogattam.Igaza van.
-Tudom.-sóhajtottam végül.-És köszönöm.-moslyodtam el.
-Ugyan mit?
-Hogy vagy nekem.-felálltam és szorosan magamhoz öleltem őt.Tettei valóban a szándékait tükrözték.Szeret engem és védeni próbál ami érthető,hisz Harry valóban egy aljas alak.Hiába próbál kedveskedni tudom,hogy egy gazember.
-Szeretlek.-suttogta a fülembe miközben a hátamat simogatta.
-Én is téged!Nagyon!-bújtam jobban hozzá.
-Szeretnél elmenni valahová este?
-Nem.
-Akkor maradjunk itthon?
-De Chris....
-Ne aggódj miatta!-tolt el magától,majd a szemembe nézett.-Nem kisgyerek már.Tudja mit csinál.
-De annyira rosszul esik a viselkedése.
-Majd megbékél hidd el nekem!
-Tudod amióta nincsenek szüleink,ő vigyázott rám és szinte soha nem veszekedtünk.Most meg furcsa.
-Megértem.-mondata után hosszú csend következett.Nem tudtam mit mondhatnék.-Anyukám hívott.
-Tényleg?-kérdeztem boldogan.
-Igen.Még délelőtt.
-És mit mondott?
-Kérdezte mi újság.Mondtam,hogy minden rendben van és meséltem neki rólad is.
-És mit szólt?
-Szeretne megismerni.
Mi mást is várhattam volna egy édesanyától?
-Mondtam neki,hogy majd bemutatlak amint lesz időnk ilyesmire.
-Ó.
-Mi az?-mosolyodott el miközben felém közeledett.-Anyukám nagyon aranyos és kedves.
-Tudom!Nincs is ezzel semmi gond.Természetes!Csak ez is olyan szokatlan tudod.Nekem még nem volt ilyenben részem.
-Akkor most lesz.-ölelte körül a derekamat,majd egy puszit nyomott a homlokomra.-Mit csináljunk?Miért vagy még mindig ilyen nyugtalan?
-A munkám miatt.
-Ne félj én megoldom!
-Annyira szégyellem magam.
-Miért?
-A Harrys dolog miatt.Annyiszor....-könnyeim folyni kezdtek.-megcsaltalak már és te mégis mellettem  vagy.-szorosan magához ölelt s a fülemhez hajolt.
-Az nem megcsalás,ha valaki fenyeget és kényszerít dolgokra.Csak hogy tudd:én most is ugyanúgy  bízom benned és szeretlek,mint az elején.A véleményem nem változott veled kapcsolatban.
-Nem érdemellek meg téged.-néztem a szemébe mely keserű fájdalmat tükrözött.
-Én mégis csak téged akarlak.-mosolyodott el.
-Találhatnál sokkal jobbat nálam.
-De nem akarok.Mert te más vagy.Téged szeretlek.Eddig egy lánynak sem mondtam ezt.Tudtam,hogy mind csak kihasználnak.Sok pénzem van,karrierem.Mindenki annyira nagyravágyó.Pedig -nevetett.- engem ezek a dolgok nem tesznek boldoggá.Nem tudom miért gondolják azt,hogy náluk más lesz a helyzet.Egy idő után mindegy lesz mekkora palotád van.Hogy milyen márkájú autóban furikázod a gyerekeidet a legdrágább tánc- vagy énekoktatóhoz.Hogy olyan emberek társaságában ünnepled a születésnapodat akiket teljes szíből szeretsz,vagy pedig  olyanokkal akik még a taknyos zsebkendődből is pénzt akarnak csinálni.Mindegy lesz,mert elnyel a világ.Nem fogsz boldogságot keresni,mert nem is tudod hol keresd.Távol a szeretteidtől,a barátoktól.Semmi nem fog olyan értékesnek tűnni,mint azelőtt.Az egymást követő napok egyre csak összefolynak és már azt sem fogod tudni,hogy tavasz van-e vagy ősz.Csak megyünk tovább mit sem törődve a rászoruló,beteg gyerekekkel.Ez régen nem így volt.Azelőtt rengeteget adományoztunk.Főleg én,de most,hogy a kiadó félti a pénzét,lassan már a saját vagyonommal sem kezdhetek azt amit szeretnék.Szánalmas nem?-nevetett keservesen.-Sokszor elmegyek az utcán egy hajélktalan ember mellett és arra gondolok,hogy én is bármikor kerülhetnék ilyen helyzetbe.Arról nem is beszélve mit érzek.Rettenetesen sajnálom ezeket az embereket.A legszívesebben az összeset befogadnám az otthonomba,de nem tehetem.El kell fogadnom,hogy bizonyos szabályok szerint kell játszanom,vagy vége mindennek.És mint nyilvánvaló,Harrynek ez nem tetszett.Ő félti a pénzét.De a mai világban ki nem?Mondjuk én magasról leszarom ezt az egészet már bocsánat a kifejezésért.Semmi nem olyan mint régen volt.Semmi.-hajtotta le a fejét szomorúan.
-Héj!-ujjamal álla alá nyúltam,majd mosolyogni kezdtem.-A világ változik és vele mindenki más is.De akit szeretsz,az mindig melletted marad.
Mosolyogva fogta meg a kezemet és egy puha csókot nyomott rá.
-Mint mondjuk te?
-Mint mondjuk én!-helyeseltem,majd átöleltem őt.
-Alice.
-Hm?-dörmögtem a mellkasába.
-Milyen volt a velem töltött éjszaka?
Tekintetemet ráemeltem.
-Tökletes.
-Nem fájt nagyon?
Elmosolyodtam.
-Nem volt vészes.
-Innentől már csak élvezni fogod megígérem.-suttogta a fülembe miközben kezei a csípőmre vándoroltak.
-Köszönöm.
-Mit?
-Hogy ezt megadod nekem.
-Semmi szükség arra,hogy megköszönd.Jól tudod,hogy én is ugyanúgy élvezem,mint te.-mondta,majd ajkaival végigszántotta államnak vonalát.
-Igen.-sóhajtottam miközben testéhez préseltem magam.Halkan a fülembe kuncogott.
-Harryvel is történtek ilyen dolgok?-hangja hirtelen komorrá vált.
-Zayn.-néztem rá fájdalmasan.
-Tudnom kell.
-Ilyen messzire nem ment.
-Vagyis?
-Nem feküdtünk le.
Hirtelen megragadott s karjai közé vett.Vad telefoncsörgés szakította minket félbe.

Chapter seventy-five

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Megérkeztem az új résszel.
Ha jól tudom, többségeteknek ma volt az utolsó tanítási nap ugye?
Kellemes szünidőt kívánok nektek, remélem a továbbiakban is velem lesztek majd!
HAVE FUN!







Az esőcseppek kopogására ébredtem korán reggel miközben Zayn egyenletes szívdobogását hallgattam a mellkasán keresztül.Rajta feküdtem és szorosan öleltem őt.A puha,meleg takaró egészen a vállamig fel volt húzva amit Zayn kezei még jobban rögzítettek  testemen.Elmondhatatlanul jó  volt így vele lenni.Annyira furcsa érzést váltott ki belőlem.Furcsa volt mással ébredni.Már annyi éven keresztül csak Chrissel voltam képes nyugovóra térni esténként.Most pedig itt fekszem egy számomra mindennél fontosabb emberrel aki életem szerelme.Aki tegnap csodálatos élményt nyújtott nekem.Akinek sikerült elfeledtetnie velem az apám fájdalmát és minden keserű dolgot.
Lassan felnéztem rá.Olyan volt,mint egy angyal.Békés arca mérhetetlen nyugalmat árasztott felém.Azon gondolkoztam , vajon mivel érdemeltem ki Őt.Sokszor imádkoztam Istenhez,hogy egyszer majd én is találjak egy személyt akiért mindenemet odaadnám.Akit úgy szerethetek,mint senki mást.Soha nem hittem,hogy ez megtörténik.Csak reméltem.Aztán megjelent  Zayn.
Ő az életem.Ő a mindenem.Szeretem és szükségem van rá.Mindig.
Ahogy visszahajtottam fejemet mellkasára,mozgolódni kezdett.Hirtelen megdermedtem.Ismét felemelkedtem,hogy egy pillantást tudjak vetni rá.Gyönyörű,csokibarna szemei szinte csillogtak ahogy rám nézett.
-Ne haragudj.-kezdtem azonnal mire ujjait mélyen a bőrömbe vájta.
-Már fent voltam.-mondta rekedt hangon minek hatására fellobbant bennem valami.
-Na persze.-mosolyogtam ahogy próbálta elnyomni bennem a bűntudatot.Felhúzott magához és a hajamba puszilt.Próbáltam magamra rögzíteni a takarót miközben elhúzódtam tőle.Fájdalmas tekintettel nézett rám.-Lezuhanyozhatnék?-kérdeztem szégyellősen.
-Persze.-sóhajtotta,majd kikelt az ágyból egy gatyában.Beletelt pár másodpercbe mire rájöttem,hogy én viszont teljesen meztelen vagyok.
-Öhm Zayn!
-Hm?-fordult felém érdeklődő arckifejezéssel.
-Elfordulnál egy percre?
Kisfiús mosoly játszott fáradt arcán.
-Nem kéne szégyellősnek lenned előttem.
-Ez volt az első alkalmunk,szóval nem hibáztathatsz.
-És élvezted?-hajolt hozzám közel.
Elpirulva hajtottam le a fejem miközben jobban szorítottam a takarót.
-Olyan vagy,mint egy ártatlan bárány.-nevetett.-Csak válaszolj őszintén.
-Én....hát....azt hiszem igen.
Zayn beleakasztotta ujjait a takaró szélébe és lassan kezdte lehúzni rólam.
-Sietni kéne!-csattantam fel.
-Miért hová mész?
-Dolgozni.
-Most?-kérdezte szomorúan.
-Muszáj mennem Zayn.Ne haragudj.
-Persze,megértem.Ez természetes.-végre nem azzal jön,hogy ő majd eltart.-Majd én elviszlek.
-Köszönöm.-mosolyodtam el.-Hány óra van?
-Fél hét.-mondta miután ránézett a telefonjára.
-Akkor elfordulsz?
Felnevetett.
-El.-rázta a fejét miközben kitrappolt a szobából.Igazán hálás voltam neki amiért nem kellett annyit győzködni.Miután felöltöztem elindultam,hogy megkeressem Zaynt,de sehol nem találtam.Amikor először voltam itt akkor is amögül a fura ajtó mögül jött ki.Vajon mi lehet ott?Nem!Nem akarom tudni.Inkább lesétáltam a konyhába és ott vártam tovább,mígnem megpillantottam őt a lépcső tetején.Fáradtnak tűnt.És a bűntudat csak halmozódott bennem.
-Kérhetek törölközőt?
-Gyere.-mondta kissé ridegen miközben elindult visszafelé,én pedig rohantam utána.Most mi történt?Valami megváltozott.-Tessék.-adta a kezembe.Azonnal megcsapott a cigi égető bűze.
-Már korán reggel?-kérdeztem szomorúan.
Szúrós tekintettel nézett rám.
-Megkívántam.-morogta.
-Oh...-mondam,majd besétáltam a fürdőbe és vetkőzni kezdtem.Hirtelen kopogásra lettem figyelmes.-Tessék!
-Elmegyek üzletbe,mindjárt itt vagyok rendben?
-Rendben.
-Bezárom az ajtót!
-Szinte gondoltam.-dörmögtem,majd beálltam a forró zuhany alá mely kellemesen égette a bőrömet.Eszembe jutottak a tegnap este emlékei.Ahogy Zayn megérintett.Az az érzés.A hideg rázott miközben még forróbbra állítottam a víz hőmérsékletét.Miután végeztem,fogtam a törülközőt és szárazra töröltem magam.A hajamat lófarokba kötöttem és megmostam a fogamat egy teljesen új csomagolású fogkefével.Remélem Zayn nem bánja.Bár kétlem.Visszavettem a ruháimat,ezután kiléptem a hűvös folyosóra.Hét óra volt pontosan.-Zayn!-kiabáltam.
-Itt vagyok!-azonnal elindultam a hang irányába lefelé.Zayn a konyhában tett-vett miközben a tűzhelyen már sült a rántotta.
-Sikerült bevásárolni?
-Igen.-mosolyodott el.Sokkal jobb kedve volt,mint mielőtt elment.
-Kibontottam egy fogkefét.Ugye nem baj?
-Dehogy baj.-fordult felém,majd hozzám sétált és átölelt.Szájával az ajkaimra tapadt miközben lágyan simogatta a hátamat.Hosszan csókolt mikor hirtelen  eszébe jutott a tojás a serpenyőben.-Sietni kéne.-mondta moslyogva,majd szétosztotta igazságosan és enni kezdtünk.
-Köszönöm.-miután befaltam a reggelit,hamar mosogatni kezdtem.
-Hagyd csak!-szólt rám.
-Nem!-ellenkeztem mire elmosolyodott.
-Én is el tudom mosni.
-Tudom,hogy el tudod,de nincs időnk a művészet bemutatására.-nevettem.
-Soha semmire nincs idő.-mondta szomorúan.
-Sajnálom.-fordultam felé.
-Már megszoktam a folytonos rohanást.-állt fel,majd a tányért a habos vízbe csúsztatta melyet ujjaim rögtön megtaláltak.
-Mosolyt!-szóltam rá.
-Hm?-nézett rám értetlenül.
-Az a görbe vonal tudod!Csak moslyogj!
Felnevetett.
-Te igencsak elemedben vagy.
-Szeretlek boldognak látni.-mondtam.
-Én is szeretlek.
-Hát persze.-nevettem,majd kihúztam a dugót.
-Indulhatunk?
-Hazaviszel átöltözni?-ügyetlenül próbáltam megötörlni a kezemet a törölgető ruhával.
-Igen.Megvan mindened?-kérdezte miközben a cipőjét vette.
-Öhm azt hiszem.
-Ami marad az jó helyen van.-mosolyodott el.-Különben is.Nem most vagy itt utoljára.
Magamra kaptam a kabátomat,majd megfogtam Zayn kezét és egy puszit nyomtam borostás arcára.
-Lehet,hogy nem kéne...-vette ki kezét ujjaim közül mire szívembe fájdalom nyilalt.Nem bírom ezt a távolságot.-Tudod...a rajongók miatt.Nem akarom,hog tudjanak rólad.
-Miért?
-A saját érdekedben.
-Megértem.
-Menj a hátsó ajtóhoz és ott majd felveszlek.
-Rendben.-elindultam az ellenkező irányba.Fogalmam sincs hol van a bizonyos hátsó ajtó,de valahol hátul kell lennie nem igaz?Csak mentem és mentem a hosszú folyosón mikor megakadt a szemem azon a furcsa ajtón.Közelebb léptem hozzá,ujjaimat pedig a kilincsre kulcsoltam.Lehet,hogy nem kéne....de annyira érdekel mi van itt.Miért jár ide folyton Zayn?
Már éppen rászántam magam mikor hirtelen hangos dudaszó ütötte meg a fülemet.Újra elindultam a folyosón,majd utolsó ajtón sikeresen kijutottam az utcára ahol Zayn várt rám.
Hamar beültem mellé ,majd lekötöttem magam.
-Eltévedtél?-kérdezte mosolyogva.
-Nem.-jelentettem ki azonnal mire nevetni kezdett.-Zayn el fogok késni!-mondtam rosszallóan,de mit sem törődve ezzel,továb nevetett.-Hallod amit mondok?-ütöttem meg a mellkasát.
-Hogyne.-mondta miközben lenyugodott és végre elindult.Amikor megérkeztünk hozzánk,Chris épp készülőben volt elhagyni a házat.Hamar utána rohantam.
-Chris!-kiabáltam,de nem akart megállni.-Chris!-próbálkoztam újra,de sikertelenül.Most haragszik rám?-Chris!-ordítottam utoljára mikor hirtelen Zayn megragadott hátulról.-Ne hagyd elmenni!-könyörögtem neki miközben a könnyek sorban potyogtak le az arcomról.
-Alice!Alice!-szólongatott.
-Kérlek!-sóhajtottam,majd megmarkoltam izmos kezét minek hatására jobban szorított magához.
-Nyugodj meg.Időre van szüksége.
-Még többre?-leheltem kétégbeesetten.
-Gyere mennünk kell!-mondta.
Vettem egy nagy levegőt,megfordultam ölelésében s mellkasába bújtam.Szorosan ölelt tovább.
-Alice mennünk kell.-suttogta a fülembe.
-Tudom.-nyöszörögtem,majd elhúzódtam tőle és az ajtóhoz siettem ahol még a kulcsokkal játszadoztam egy ideig.
-Add ide!-vette ki a kezemből,majd a megfelelőt a zárba illesztette.Felrohantam az emeletre,hamar átvetettem a ruháimat és egy kis sminket vittem magamra.Megragadtam a vékonyabb kardigánomat és már rohantam is lefelé.-Készen vagy?
-Igen,mehetünk.-mondtam,majd kibaktattam a kocsihoz s megvártam míg Zayn bezárt.Ugyanis nála maradtak a kulcsok.Huszonöt volt.Még időben vagyunk.Átadta a kulcsokat amint beszállt mellém.-Köszönöm.-hálálkodtam.
-Nyugodj meg kérlek.-fogta meg a kezemet.
-Nyugodt vagyok.
-Nem úgy látom.
-Menjünk.
Mikor odaértünk,felém fordult.
-Jövök érted rendben?
-Várlak.-mondtam,majd kikapcsoltam az övet.Puha csókot lehelt ajkaimra mielőtt kiengedett volna,majd elhajtott.Kedvetlenül ballagtam be az üzletbe ahol Mrs.Hankins már várt rám.Elnézést kértem tőle a késésemért,de mint várható volt csinált belőle nagy ügyet.Én azért szégyelltem magam hisz még csak most kerültem ide.
-És hogy vagy Kedvesem?-kérdezte miközben pakoltuk ki a frissen sült pogácsákat.
-Köszönöm jól vagyok Mrs.Hankins.És Ön?
-Megvagyok,megvagyok.-mondta miközben sorba rakta a finomságokat.-Bár eléggé fáj a hátam már napok óta.
-Nyugodtan hazamehet.Én ellátok itt mindent.
-Eszemben sincs Kedvesem.Mit csinálnék én otthon egyedül?
-Nincs férje Mrs.Hankins?
-Már nem él.-mondta miközben egy fájdalmas moslyot intézett felém.
-Sajnálom.-suttogtam lehajtott fejjel.
-Ne sajnáld!-rázta a fejét.-Már jobb helyen van.-egy könnycsepp simult végig rácokkal díszített arcán.-De azért hiányzik.
Lágyan simogattam az idős néni hátát mire ő csak bólogatott.Remélem nem bántottam meg őt.Fájdalmasan nyögött fel.
-Menjen haza.-biztattam tovább.-Pihenjen!Én itt mindent elintézek.
-Biztos vagy benne Drágám?Elég sok dolgod lesz nélkülem.
-Megoldom!-mondtam magabiztosan.
-Köszönöm.-sóhajtotta.-Megtennéd,hogy miután bezártál,beadod nekem a kulcsot?
-Hogyne!
Miután felírta a címét,segítettem neki felvenni a kabátját,majd kikísértem őt.
-Még egyszer nagyon köszönöm.-fordult vissza.
-Igazán nincs mit Mrs.Hankins.Viszlát!
-Minden jót!-intettem,majd hamar becsuktam az ajtót,hogy a bent lévő kellemes meleg ne szálljon el egészen.Igazán jól esett,hogy rám merte bízni boltot.Visszasétáltam a pulthoz és rendezgetni kezdtem a dolgokat mikor megszólalt a kis harangocska az ajtó felett.Egy pillanatra megdermedtem,aztán erőt vettem magamon és hátra fordultam.
-Jó reggelt!-és Niall mosolygós arcával találtam szemben magam.Én is rögtön jobb kedvre derültem.
-Szia!-köszöntöttem boldogan,majd beljebb húztam őt.-Mi újság Niall?Hogy vagy?
-Köszönöm megvagyok,jöttem reggelit venni.
-Tessék csak!-mutattam körbe.-Épp most raktuk ki a frissen sült pogácsákat.
-Kivel?-nézett körbe.
-Mrs.Hankinssel.De már nincs itt.Nem érezte jól magát,így haza küldtem őt.
-Értem.-mondta miközben letépett egy zacskót és ismét csak úgy dobálni kezdet bele a finomabbnál finomabb dolgokat.Felnevettem.-Mi az?-nevetett rám.Hófehr mosolya szinte elvakított.
-Semmi.-ráztam a fejem,majd a kassza mögé álltam és vártam,hogy végezzen.Ezúttal öt zacskót rakott elém.-Ez minden?
-Aha.-mosolyodott el,majd elővette a tárcáját.
-Oké.-motyogtam és számolni kezdtem.-30 fontot kérek.
Miután megkapta a visszajárót,megragadta a zacskók száját.
-Niall!Ez a te reggelid,vagy a csapaté?
-Az enyém.-nevetett.-De most rohanok Alice!Majd jövök még!!Sziaaa!-integetett.
-Szia Niall!-intettem vissza,majd az előttem heverő újságba merültem.Tíz percig tudta a cikk lekötni a figyelmemet.Tovább nem bírtam.Inkább fogtam magam és nekikezdtem egy újabb sütemény sütésének.Épp a tésztát gyúrtam  mikor ismét meghallottam a kis csengőt.Azonnal felkaptam a fejem és kikukucskáltam a fal mögül.
-Hali!-dörmögött,majd felakasztotta a kabátját a fogasra.-Barbara?
-Hazaküldtem.
-Mért?-sétált mellém.
-Fájlalta a hátát és jobbnak láttam,ha hazamegy.
-Jól tetted.-sóhajtotta,majd visszament előre és a kezébe vett egy pogácsát.Egész normálisnak tűnt.Ez csak a látszat Alice!Ne dőlj be!-Mit sütsz?-állt vissza mellém.
-Süteményt.
-Baj van?
-Nem,nincs.
-Akkor miért viselkedsz így?-kérdezte miközben egy nagyot harapott a ropogós finomságból.
-Semmi.-morcogtam az orrom alatt.
-Nézz rám!-parancsolta.
-Harry most nagyon nincs kedvem ehhez.-fordultam felé.
-Most miért vagy ilyen harapós?-lazán a falnak támaszkodott.
-Miért érdekel téged,hogy mi van velem?
-Azért,-meredt rám dühösen.-mert fontos vagy.
-Hazudsz.Én ne játszd már meg magad.Jól ismerlek.
-Ne sértegess Drága!Még rosszul járhatsz.-sarkon fordult és elvett egy újabb darabot.
-Hát persze.-dühöngtem az orrom alatt.
Állandóan Chris jár a fejemben.Vajon miért viselkedett úgy velem szemben ma reggel?
-Mit szólnál egy kis zenéhez?-kérdezte,majd a rádióhoz sétált és benyomta a gombot.A készülék azonnal életre kelt és Jason Mraz számát kezdte játszani.-Ezt mi is feldolgoztuk.I'm Yours!-énekelte önfeledten miközben a utolsó falat pogácsát is magába tömte.
-Neked nem itt kéne lenned.
-Hát hol?-nézett rám kiváncsian.
-A bandával.
-Ó hogy az!Kiléptem!Már semmi közöm hozzájuk!
-Tessék?!-kérdeztem lefagyva.
-Ki-lép-tem.-tagolta mint egy kisgyerek.
-De mégis miért?!Hogy tehetted ezt?!Tudod te mekkora botrány lesz ebből?!
-Csak nem aggódsz miattam?-alattomos mosoly rajzolódott ki arcán.
-Egy percig sem!-ellenkeztem rögtön.-Mi lesz a rajongóiddal?!
-Mi lenne?Ezután is "rajonghatnak" értem.
-Te nem vagy normális.-ráztam a fejem.-De mégis miért?
-Nem érdekel.Meguntam.
-Te tiszta hülye vagy.-mondtam amilyen őszintén és keményen lehetett.-Én még az életemet is odaadnám,ha ilyen állásom lehetne.Te pedig csak úgy eldobod magadtól!
-Szerintem neked ehhez semmi közöd.
-Igazad is van!-hagytam rá,majd visszafordultam a süteményhez.
-De azért aranyos vagy,hogy aggódsz értem.
-Én egyáltalán nem aggódom érted.-ráztam a fejem nevetve.-Félreértesz.
-Nem hinném.-mondta miközben egy újabb pogácsát tömött magába.
-Jó.-hagytam rá ismét.
-Segíthetek valamit?
-Mostantól mindig itt leszel?
-Ez volt a másik munkahelyem.És mivel az első már nincs,mostantól egyértelműen itt dolgozom.
-Remek.-dünnyögtem.
-Tessék?-hajolt közelebb.
-Semmi.-néztem rá.
-Talán nem tetszik?
-Dehogynem.
-Helyes.-mosolygott jókedvűen,majd mögém állt,s kezeit a csípőmre fektette.Kirázott a hideg mikor megéreztem  leheletét a bőrömön.-Éjjel megint veled álmodtam Kedves.-arcát a nyakamba fúrta,majd puha csókokkal kezdett kényeztetni.-Igazán jól szórakoztunk együtt.-kacagott jóízűen,majd fogai a nyakamba mélyedtek.Ösztönösen belekönyököltem a hasába,mire felmordult és elhúzódott tőlem.-Most meg mit művelsz?!-ripakodott rám.
-Hagyd abba ezt!-mondtam kissé szigorúbban mint ahogy azt szerettem volna.
-Te csak ne parancsolgass nekem!Itt én vagyok a felsőbb rendű.
-Mitől érsz te többet nálam?!
-Nagyon is sok mindentől!
-Tessék!Hallgatlak!

Chapter seventy-four

Sziasztok Kedves Olvasóim!:)
40 feliratkozóm van!El sm hiszem!Annyira jó érzés!!!!:))
Köszöntjük az új olvasót!
Megjöttem az új résszel,remélem mindenkinek tetszeni fog.
Véleményeket ne feledjétek!:)
HAVE FUN!









+16

Szám tátva maradt a látványtól mely elém tárult.Az asztal gyönyörűen meg volt terítve.Két végén egy-egy tányérral és evőeszközökkel.A fehér abroszon vörös rózsaszirmok pihentek szana-széjjel ezzel  romantikusabb hangulatot adva a szobának.Az asztal közepén egy nagyobb gyertya egétt mely azt hiszem narancs színű volt.Halvány fények ragyogtak körülöttünk miközben Zayn az arcomat figyelte valamiféle reakcióra várva.
-Na?-kérdezte félénken.
-Ez...ez gyönyörű.-néztem  mélyen a szemeibe.Annyira szép szemei voltak.Egyszerűen hihetetlen.
-Tetszik?-lépett egyet előre.
-Igen Zayn!De mivel érdemeltem ezt ki?
-Szeretlek!-válaszolt őszintén,majd húzni kezdett az asztal felé.Hirtelen megállt,majd zavartan rám nézett.
-Mi az?-kérdeztem nevetve.
-Nem igazán tudom,hogy ilyenkor mi a teendő és ne haragudj,ha valamit rosszul csinálok oké?
Felnevettem.
-Zayn ez nem valami hivatalos rendezvény.Csak velem vagy!
-Ez épp elég.-lépett elém és száját az enyémre tapasztotta.Szenvedélyesen csókolt miközben ujjait végigfuttatta testemen.Felnyögtem mikor a csípőmbe mélyesztette őket.-Bocsánat.-suttogta miután elhúzódott.Egy puszit nyomtam borostás arcára,majd elengedtem őt és leültem.Zayn mindkettőnknek töltött bort,ezután az asztalra hozta a kaját.-Még mielőtt megkérdeznéd,rendeltem.-mosolygott rám.
-Nem is várom el,hogy főzz nekem.
-Tudom,ilyenkor azt illene,de bevallom nem igazán tudok főzni.És nem is volt rá időm.-ült vissza a helyére.
-Tudom.-kezemet az övére tettem és lágyan cirógatni kezdtem a bőrét.
-Tehetek?-mutatott a tálra.
-Kérlek.-toltam közelebb a tányéromat.Elmélyülten figyeltem ahogy próbálja nem összepiszkolni a hófehér terítőt.-Segítsek?
-Nem kell!-mondta azonnal.-Megoldom.
Miután az ő tányérjába is került étel,enni kezdtünk.Jóízűen falatoztam a finom csirkecombot mikor hirtelen észrevettem,hogy engem figyel.
-Mi az?-kérdeztem zavaromban miközben kiegyenesedtem.
-Annyira gyönyörű vagy Alice.-mondta eltöprengve.
-És ezért nem eszel?-nevettem.
-Elbambultam.-mosolyodott el és ismét enni kezdett.Zayn annyira másnak tűnt most.Szöges ellentéte annak,akit először megismertem.Sokkal többet mosolyog és udvarias.Jó őt ilyennek látni.
Miután mindketten befejeztük,Zayn elrakodott.Ismételten nem engedte,hogy segítsek.Persze Ő mindent megold.Igen,sikeresen összetört egy poharat.-Ne!Hagyd!-intett le mikor meglátta,hogy próbálok segíteni.-Még bajod esik.
-Nem fog!-folytattam tovább a szilánkok szedését.
-Alice!-szólt rám már mérgesebben,majd tekintete meglágyult mikor ijedten ránéztem.-Kérlek.
-Jó.-sóhajtottam miközben odébb álltam,hogy össze tudjon söpörni,a szilánkokat pedig a kukába dobtam.
-Kész is.-állt fel és a maradékot is eltakarította,majd felém fordult.
-Köszönöm Zayn!-karoltam át a csípőjét.
-Mit?-kérdezte mosolyogva miközben ő is ugyanezt tette.
-Ezt az egészet.Én...nem is tudom hogy háláljam meg.Megleptél.
-Nem kell meghálálnod.Örülök,hogy tetszett.-mosolygott.-Miattad csináltam.
-Remélem nem költekeztél túl sokat.
-Na ezt most fejezd be!-mondta mérgesen,én pedig elszégyelltem magam.Ne tegyél tönkre megint mindent Alice!
-Ne haragudj.-hajtottam le a fejem,majd mellkasának simultam.
-Nekem ez nem teher.Jól tudod,hogy nem az.-suttogta miközben állával támaszkodott a fejem búbján.
-Tudom.-jobban fúrtam arcomat kemény mellkasába.-Zayn.-suttogtam.
-Tessék Pöttöm.
-Akarom!-néztem a szemébe.Egy pár másodpercig értetlenül nézett rám,majd alsó ajkát fogai közé vette.
-Most?
-Igen most!
-Mi ez a hirtelen döntés?
Utálom amit Harry tett velem!Nem is!Utálom,hogy ő tette velem!Még a tudat is fáj,hogy ilyesmit megengedtem neki.Undorító vagyok.
-Csak döntöttem és kész.-szükségem van Zaynre,hogy mindezt elfeledtesse velem.
-De miért most?
-Mert kívánlak!Olyan nagy baj ez?-simultam hozzá testéhez mire elmosolyodott.
-Egy cseppet sem.-dörmögte kihívó hangon,majd megragadott s vitt felfelé a lépcsőn.Lágyan cirógatta a kezemet miközben biztosan tartott karjai közt.
-Zayn!-szólítottam meg ahogy beléptünk a sötét szobába.
-Tessék?-torpant meg hirtelen.
-Te még...izé...
-Nem vagyok szűz.-mosolyodott el,majd megárzta a fejét.
-Gyakorlatilag már én sem,de fogalmam sincs,hogy ezt hogy kell csinálni.Mármint....érted.
Kezei ökölbe szorultak mondatom hallatán.
-Ne is gondolj rá.-simogattam meg borostás arcát.
-Az a szemétláda.-szűrte mérgesen a fogai közt.
-Most csak én vagyok meg te!-kezeimmel közre fogtam arcát és erősen szorítottam.-Érted?Senki nem ronthatja el.Főleg nem az apám.-hajtottam le a fejem.
-Megígérem,hogy boldoggá teszlek.-suttogta.
-Tudom.-mosolyodtam el miközben lefejtette kezeimet az arcáról és az ágyra fektetett.
-Nem fogok fájdalmat okozni.Nem kell félned rendben?-kezeit oldalamra simította miközben fölém mászott.
-Teljes mértékben megízom benned.-mondtam halkan,majd a nyakáért nyúltam és ajkaimra húztam őt.Lágyan csókolt,kezeivel pedig feljebb húzta felsőmet és csupasz bőrömet markolászta.Felnevettem,mire elhúzódott.
-Mi az?-kérdezte.
-Ez csikiz.-ragadtam meg bicepszeit.Elmosolyodott.
-Tudom.
-Akkor ne csináld.
-Ne haragudj,de-kezei visszavándoroltak arra a helyre ahol pár perccel ezelőtt voltak.-olyan puha és selymes vagy.-hajolt vissza hozzám s fogai közé vette alsó ajkamat.Testem azonnal reagált az érintésére.Heves csókcsatába kezdtünk miközben Zayn sikeresen megszabadult a felsőjétől egy kis segítséggel.-Én annyira szeretlek!-lihegett,majd rólam is leráncigatta a felsőmet.Ajkai végigjárták testemnek minden egyes szegletét,majd mellkasomon megállapodott.Erős borostája kellemesen szúrta a bőrömet.Mosolyogva kezdett játszani a melleim közti kis csattal.-Aranyos.-nevetett rám,én pedig azt hittem menten elolvadok.Kezemet végigvezettem karján és a nyakát kezdtem simogatni.-De nincs rá szükség most.-törte meg a csendet hirtelen,majd megemelte a hátamat és minden gond nélkül kikapcsolta a csatot.Miután óvatosan lehúzta rólam a darabot,félredobta és fedetlen mellkasomat kezdte csodálni.Szemeiben felcsillant a vágy,majd végignyalta ajkait.-Oh bassza meg.-szitkozódott ezután hozzám simult és ismét csókolni kezdett.-Nem félsz tőlem ugye?-nézett a szemembe.
-Nem.-jelentettem ki magabiztosan miközben ágyéka az enyémnek simult s én azonnal megéreztem türelmetlen férfiasságát.-Akarlak.Akarlak érezni.Mindent csak Veled!-mondtam kétségbeesetten miközben magamhoz húztam őt.
-Úgy lesz.-mondta és ismét kényeztetni kezdett.Kezeivel gyengéden masszírozta melleimet,ezzel halk sóhajokat kiváltva belőlem miközben tovább csókolt.Ujjai mélyen hatoltak a bőrömbe.
Hirtelen átfordított,így én kerültem felülre.Kissé kényelmetlenül éreztem magam,de a szobában lévő sötétségtől zavartságom alább hagyott.Tenyereivel szilárdan tartott csípőjén,majd váratlanul elengedett s felcsúszott,így ölébe kerültem.Térdeimmel közrefogtam őt.-Akarod,hogy továbbra is én vetkőztesselek?-kérdezte kéjesen,majd ajkait a fülem alatti pontra nyomta,ezzel erőteljes nyögést kiváltva belőlem.-Hmm...ezt igennek veszem.-fürge ujjai elindultak a gombom felé amit azonnal sikeresen kigombolt.Nem telt bele egy percbe,a nadrágom már a földön hevert.-Oh Alice!Annyira nedves vagy.-simított végig ott lent,én pedig erősen haraptam az ajkaimba.Mozgolódni kezdtem kezei közt ahogy eltűrte az anyagot és játszadozni kezdett.Vadul mélyesztettem fogaimat izmos vállába,mire felmordult és  folytatta tovább mozdulatiat.Tenyeremmel ágyékára támaszkodtam mire mélyen a nyakamba nyögött,majd felkapott s visszafektetett az ágyra.Miután levarázsolta magáról a nadrágját,újra fölém mászott.
Lassan hajolt le hozám miközben ujjával visszamászott az alsóneműmbe.Szám tátva maradt mikor csipkedni kezdett,majd lágyan végigcsúszott a lábaimon és húzta magával az utolsú ruhadarabot mely a testemet takarta és azt is félredobta.-Egyszerűen gyönyörű vagy.-suttogta a fülembe.-Készen állsz Szerelmem?
Mivel nem voltam képes egy ép szót hallatni,újra megkérdezte.
-Készen állsz?-nézett a szemembe,én pedig közelebb csúsztam hozzá s ujjamat az alsógatyájába akasztotta,mire szemtelenül elmosolyodott.Miután az anyag a földre került,ismét a fülemhez hajolt.-Nem kell félned én vigyázok rád.-mondta miközben áthajolt felettem és a fiókból előhúzta az óvszert.
-Tudom Zayn.-simultam testéhez.
-Tárd szét a lábaidat Szépségem.-nyakamba mélyesztette arcát,ujjaival pedig szilárdan tartotta a csípőmet.Egy pillanatra ledermedtem.Nem tudtam mit tegyek.Mi van,ha fájni fog?-Soha nem bántanálak.Soha.-puszilta meg a bőrömet,majd óvatosan lábaim közé férkőzött és ismét megtalálta a pontot,mely felejthetetlen boldogságot okozott  testemnek és dörzsölni kezdett.Embertelen nyögés szakadt ki ajkaim közül ahogy egyre gyorsabb stílusra váltott.Ujjai hirtelen megindultak lefelé,majd lassan a központba mélyesztette őket.Felkiáltottam.-Ssssst Szerelmem,mindjárt jobb lesz.-hajolt ajkaimhoz és csókolni kezdett.Ujjai ütemesen jártak bennem miközben másik kezével a mellemet masszírozta.Fájt.De ahogy az ajkaimat csókolta,az mindent elfeledtetett velem.Egyszerűen csodálatos volt.Éreztem ahogy ujjait kihúzza belőlem,majd mikor férfiasságának végével megérintett, összerezzentem.Aprókat nyögtem miközben lassan belé tolta magát.Lágyan csókolgatta a nyakamat,majd áttért az érzékeny pontokra a melleimen.-Fáj?-hajolt fel hozzám.Igazából már nem éreztem fájdalmat.De amikor hirtelen megmozdult bennem felszisszentem.Lassan mozgatta ágyékát,így sikerült hozzászoknom méretéhez.Hirtelen megragadta a csípőmet és teljes egészében belém mélyesztette magát.Hátam ívbe feszült miközben a takarót markoltam.Vad morgás tört fel Zayn torkából ahogy egyre gyorsabban mozgott bennem.A fájdalom gyönyörré vált és minden percét élveztem.Zayn olyat adott nekem,amit még senki.Még az a gazember sem.
Erőteljes nyögések töltötték be a szoba csendjét ahogy egyre kétségbeesetten próbált örömet szerezni nekem.
-Zayn én mindjárt...-nyögtem,majd felkiáltottam,ő pedig hozzám hajolt és a nevemet nyögdécselte.Mozdulatai egyre csak lassultak ahogy végtagjai elernyedtek körülöttem s majdnem rám dőlt.Kezemmel közrefogtam borostás arcát és csókolni kezdtem puha ajkait.Óvatosan kicsúszott belőlem,majd a párnára fektetett és betakart.
-Pihenj csak Szerelmem!Mindjárt jövök.-simogatta meg az arcomat,majd magára húzta az alsógatyáját.
-Hová mész?-kaptam utána.
-Lezuhanyzom.-mosolygott,majd egy csókot nyomott a homlokomra és eltűnt a sötétben,én pedig lassan álomba szenderültem.