Chapter seventy-six

Jó olvasást!:)







Kényelmesen elhelyezkedtem s vártam,hogy Harry durvábbnál durvább dolgokat vágjon a fejemhez.De nem ez történt.Csak állt és nézett.Mint egy tudatlan kisgyerek.-Nem mondasz semmit?-vontam fel a szemöldökömet.-Várom!Gyerünk!Sértegess még!-uszítottam tovább,mikor hirtelen nekem esett és megállíthatatlanul csókolni kezdett.Megragadott és felültetett az asztalra,majd magához szorított.Minden erőmmel próbáltam eltaszítani magamtól,de nem tudtam.Mint mindig,most is fölényben volt.Nyelvét lágyan mozgatta a számban amitől a libabőr futott végig testemen.Kezei szilárdan tartottak,majd egyre feljebb csúsztatta őket és közrefogta az arcomat.Mocorogni kezdtem mire nyögött egyett.Ezzel csak felizgatom őt!-Engedj!-mondtam két levegővétel között,de mintha meg sem hallott volna.Tovább csókolta ajkaimat mikor hirtelen megszólalt az életmentő csengő.Harry távol ugrott tőlem,majd kirohant,hogy kiszolgálja a vendéget.Nagyot sóhajtottam miközben megtöröltem a számat és újra nekiálltam a süteménynek.Remélhetőleg mostmár be tudom fejezni.Amikor másodszorra is megszólalt a csengő,feszültté váltam.Máris hallottam lépteit ahogy közeledik.
-Milyen jó lesz,így rengeteg időt tölthetünk együtt.-támaszkodott az ajtófélfának.
-Hamar megunsz majd.
-Nem hiszem én azt.
-Hagyj már békén jó?!-förmedtem rá.Csodálkozva nézett rám,majd hátat fordított nekem és elsétált.Miután beraktam sülni a finomságot,megmostam a kezemet és visszaálltam a pult mögé.Harry a sarokban lévő széken ült és a telefonjával játszott.Még soha nem volt ilyen nyugodt a jelenlétemben.
-Miért viselkedsz velem így?-törte meg a csendet hirtelen.
-Hogyan?
-Ilyen ellenszevesen.
-Már elmondtam párszor.Elraboltál,fogva tartottál,bántalmaztál.
-Mindezt a te érdekedben.
-Nevetséges vagy Harold Styles.
-Ne hívj így!-mordult fel.
-Ugye milyen jó érzés?-tettem keresztbe kezeimet,majd kárörvendően mosolyogni kezdtem.-Harold.
-Fejezd be.-bújt vissza a telefonjába.
-Beszéltél anyukáddal?
Értetlen arckifejezéssel nézett fel rám a érdekesnek tűnő képernyőből,majd végignyalta ajkait.
-Hogy jön ez most ide?
-Csak kérdezem.
-Nem.
-És mikor beszéltél vele utoljára?
-Semmi közöd hozzá.-persze.Ehhez sincs.
-Most te vagy bunkó.
-Mert ilyeneket kérdezel.
-Miért mit kérdezzek?!Hogy utoljára melyik kurvával feküdtél le?
Morogván állt fel a székből,majd a polcnak szorított.
-Nem tetszik ez a hangnem.-szűrte mérgesen a fogai közt.
-Nekem sem tetszik sok minden ,mégis el kell viselnem.-hajoltam közelebb annyi undort téve a hangomba amennyit csak bírtam.
-Leszarom.
-Tudom.-nevettem keservesen.-Jól tudom Harry.Érzéketlen tuskó vagy.Sosem voltál több.
-NEM IS ISMERSZ!-ordította kikelve magából,majd egy nagyot ütött a másik felemen lévő falba.
-Mint már mondtam,nem is akarlak!
-Ó dehogynem!-bólogatott mintha még magával is el akarná hitetni a lehetetlent.
-Elegem van belőled!
-Ezt már mondtad párszor.-mosolyodott el.
A csengő váratlanul harangozni kezdett.
-Baszd meg Harry!-hallottam a dörmögő hangot melytől szívem nagyot ugrott a mellkasomban.Mit keres ő itt?
-Zayn.-fordult felé,majd elmosolyodott.
-Mit keresel itt?
-Itt dolgozom.-jelentette ki lazán.
-Alice gyere ide!-nyújtotta a kezét.Hamar kibújtam Harry alól és védelmező karjaiba futottam.Erősen szorított testéhez.-Mióta?
-Mától.
-Gyere elmegyünk.-húzott maga után.
-Nem mehetek!Mrs.Hankins rám bízta a boltot.
-Kurvára nem érdekel.-mondta szigorúan.Tudom,hogy csak azért ilyen,mert mérges Harryre.
-Zayn kérlek.-suttogtam miközben megmarkoltam mellkasán a pulóvert.Tekintete meglágyult,de mikor visszatévedt Harryre,remegni kezdett, kezei pedig ökölbe szorultak.-Héj!-szorítottam meg karját,de hiába.Eltolt magától és Harry felé vette az irányt aki először kissé megijedt,majd felpattant a székből.
-Hogy merted bántani őt?
Harry szemei kikerekedtek,majd rám nézett.
-Egy ujjal sem nyúltam a kis barátnődhöz!-lökte félre őt.Szép Harry.Úgy látom csak előttem nagy a szád.
-Ne hazudj nekem!-kiáltott rá.-Jól ismerlek!
-Lehet nem nekem kéne pattognod.
-Mi a fenéről beszélsz?!
-Alice tudja miben utazol?
-Fogd be a szád!-ordított rá,majd a falnak lökte s ujjait nyaka köré fonta.
-Hmm szóval nem.-nevetett kárörvendően.
-Zayn kérlek ne bántsd!-könyörögtem miközben  megmarkoltam a hátán a kabátot.-Kérlek.-egy könnycsepp simult végig az arcomon ahogy Harry arca egyre lilábbá vált.-Zayn!-sikítottam mire elengedte,Harry pedig a földre rogyott levegő után kapkodva.-Hallod!-öleltem körül testét mire  reagált és ő is átölelt.De szemei még mindig Harry alakját égették porrá.-Csak menjünk el!Gyerünk!-vonszoltam őt kifelé.A kulcsot a pultra tettem sietősen,majd lekaptam a kabátomat a fogasról és már ott sem voltam.Alig bírtam őt kivonszolni az utcára.Olyan erőszakos volt.Őrjöngve szállt be mellém az autóba.
-A kurva életbe!Legközelebb esküszöm,megölöm!-mondta miközben beindította az autót.
-Zayn!-fogtam le a kezét mielőtt elindult volna.-Nyugodj meg!
-Nem tudom hogy csináltad,de megint sikerült annyira lenyugtatnod,hogy ne verjem halálra.-mondta,majd kifújta a levegőt és lenyomta a gázpedált.Félve eresztettem el kezét,de megbíztam benne.
-Miért jöttél?
-Látni akartalak.-sóhajtott miközben ujjával zongorázni kezdett a kormány felső részén.-Bántott?
-Nem.-ráztam  a fejem.
-Csinált veled valamit?-nézett rám.Nem szóltam.-Alice!Azt kérdeztem csinált-e veled valamit!
-Megcsókolt.-hadartam amilyen gyorsan csak lehetett.Nem bírtam a szemébe nézni.
-És te hagytad?
-Hiába ellenkeztem!
-Többé nem dolgozol ott!-jelentette ki ridegen.
-Nem lehet,hogy ne dolgozzak!
-Majd keresek neked munkát.
-Zayn.-sóhajtottam.
-Érzel iránta valamit?-tette fel a kérdést amit igazán nem akartam hallani miközben félreállt.
-Nem.-jelentettem ki magabiztosan.
-Tudom,hogy igen.Látom a szemedben.Nekem nem tudsz hazudni.
Lehajtottam a fejem.Igaza volt.A keserű útálat mellett amit Harry iránt éreztem,volt még valami más is.Elég sokat gondoskodott rólam.Igaz többször okozott fájdalmat,de olyat is tett amivel szeretetre ösztönzött saját magával szemben.Nem vagyok szerelmes Harrybe.Ez biztos,de közel áll hozzám úgy,mint más barátaim.Csak ő kicsit másképpen.
-Nem vagyok szerelmes Harrybe.
-Tudom,hogy nem.Egy ilyen embert képtelenség szeretni.
-Zayn ne mondj ilyeneket.Minden embernek szüksége van szeretetre.
-Te nem ismered őt.
-Többet tudok róla,mint hinnéd.
-Mégpedig?-tette keresztbe kezeit,majd figyelmét teljes mértékben énrám szentelte.
-Nem mondhatom el.
-Miért?Úgysem tudsz újat mondani.
-Akkor sem.Megígértem neki.
-Nem értelek.
-Attól függetlenül,hogy téged szeretlek,az ígéretemet be kell tartanom és be is fogom.Inkább arról mesélj,hogy miről beszélt az előbb Harry.
-Az...az nem fontos.
-Engem érdekel.
-Mondtam már!-emelte fel a hangját.-Erről nem kell tudnod.
-Mit titkolsz előlem?
-Nem kell tudnod róla!Hányszor mondjam még el?!-förmedt rám,mire én elfordultam és kifelé kezdtem bámulni az ablakon.Hát jó.Ha nem,hát nem.Csendben ült tovább miközben engem figyelt.
-Elindulunk,vagy mi lesz?-kérdeztem öt perc után.
-Hogyne.-dörmögte,majd beindította a motort.Mindig sikerül vele összevesznem valamin.
Meglepetésszerűen magához vitt.Felém fordult miután leparkolt.-Én nem....
-Csak menjünk.-szóltam közbe mit sem törődve a magyarázkodásával,majd kiszálltam a járműből.
-Most haragszol rám?-előre siettem bár nem tudom miért hisz nála van a kulcs.-Alice!-fogta meg a kezem.
-Csak menjünk már!-mondtam türelmetlenül.
-Jól van,jól van!-nyugtatgatott,a kulcsot pedig a zárba illesztette.Amint sikerült bejutnunk,leültem a kanapéra.
-Ezt meg kell beszélnünk!-mondtam ellentmondást nem tűrve.
-Mit?
-Ezt a helyzetet.Neked kell megmondanod Mrs.Hankinsnek,hogy nem engedsz ott dolgozni.Neked kell beszléned vele,mert én nem vagyok hajlandó.
-Rendben.
-És mégis hogy akarsz nekem másik munkát találni?
-Megoldom ne aggódj!
-Na persze.-dühöngtem tovább.
-Mi lenne,ha megnyugodnál?Én csak védeni próbállak,de ha ennyire ragaszkodsz Harryhez,akkor tessék!-hadonászott.
-Ne forgasd ki a szavaimat!
-Akkor viszont nem értem!
-Én nem ragaszkodom Harryhez.Csupán a munkához.Szeretek ott dolgozni.
-Sajnálom.Téma lezárva.Holnap felhívom a nénit.-mondta,majd átsétált a konyhába.
-Remek.Egy újabb állást vesztettem el a hülyeségem miatt.-dörmögtem mérgesen.
-Nem vagy éhes?!
-Nem!-kényelmesen befészkeltem magam a kanapé sarkába és úgy vártam Zaynre.Egy hatalmas szendviccsel tért vissza.-Hol voltál ma?-kérdeztem amint leült mellém.
-Paul összehívott minket a turné miatt.
Szívem fájdalmasan dobbant fel.Ez azt jelenti,hogy távol lesz.Hosszú időre.
-És?
-Most,hogy Harry kilépett a bandából,kérdéses a dolog.-dőlt hátra,majd felém fordult s egy nagyot harapott a finomságból.Nem is próbáltam úgy tenni,mintha nem tundék róla.
-Akkor mi lesz?Nem lesz többé One Direction?
-Nem tudom.Attól függ,a rajongók hogy reagálnak majd a hírre.
-Nem tehetitek ezt.
-Nem szívesen okozok fájdalmat,de valljuk be,hogy Harry volt eleinte a legnépszerűbb köztünk.És ez máig sem változott.
-Szerintem attól,hogy ő nincs ti nyugodtan folytathatnátok.
-De ez így már nem ugyanolyan.
-Nem számít.Ki tudja.Lehet még nagyobb sikeretek lenne.
-Esélytelen.-rázta a fejét még egyet harapva a szendvicsből.
-Ha te mondod.-hagytam rá.Csendesen figyeltem őt miközben tovább evett.Párszor rám pillantott,de nem tartott sokáig,ugyanis az étvágya erősebbnek bizonyult.
-Mit szeretnél csinálni?-kérdezte miután befejezte  az evést.
-Nem tudom.
-Figyelj.Én csak azért teszem mindezt,mert meg akarlak védeni érted?Ismerem Harryt.És a tudat,hogy hozzád ér,hogy bánt rettenetesen fáj.Ne tedd nehezebbé a döntéseimet kérlek.
Csak bólogattam.Igaza van.
-Tudom.-sóhajtottam végül.-És köszönöm.-moslyodtam el.
-Ugyan mit?
-Hogy vagy nekem.-felálltam és szorosan magamhoz öleltem őt.Tettei valóban a szándékait tükrözték.Szeret engem és védeni próbál ami érthető,hisz Harry valóban egy aljas alak.Hiába próbál kedveskedni tudom,hogy egy gazember.
-Szeretlek.-suttogta a fülembe miközben a hátamat simogatta.
-Én is téged!Nagyon!-bújtam jobban hozzá.
-Szeretnél elmenni valahová este?
-Nem.
-Akkor maradjunk itthon?
-De Chris....
-Ne aggódj miatta!-tolt el magától,majd a szemembe nézett.-Nem kisgyerek már.Tudja mit csinál.
-De annyira rosszul esik a viselkedése.
-Majd megbékél hidd el nekem!
-Tudod amióta nincsenek szüleink,ő vigyázott rám és szinte soha nem veszekedtünk.Most meg furcsa.
-Megértem.-mondata után hosszú csend következett.Nem tudtam mit mondhatnék.-Anyukám hívott.
-Tényleg?-kérdeztem boldogan.
-Igen.Még délelőtt.
-És mit mondott?
-Kérdezte mi újság.Mondtam,hogy minden rendben van és meséltem neki rólad is.
-És mit szólt?
-Szeretne megismerni.
Mi mást is várhattam volna egy édesanyától?
-Mondtam neki,hogy majd bemutatlak amint lesz időnk ilyesmire.
-Ó.
-Mi az?-mosolyodott el miközben felém közeledett.-Anyukám nagyon aranyos és kedves.
-Tudom!Nincs is ezzel semmi gond.Természetes!Csak ez is olyan szokatlan tudod.Nekem még nem volt ilyenben részem.
-Akkor most lesz.-ölelte körül a derekamat,majd egy puszit nyomott a homlokomra.-Mit csináljunk?Miért vagy még mindig ilyen nyugtalan?
-A munkám miatt.
-Ne félj én megoldom!
-Annyira szégyellem magam.
-Miért?
-A Harrys dolog miatt.Annyiszor....-könnyeim folyni kezdtek.-megcsaltalak már és te mégis mellettem  vagy.-szorosan magához ölelt s a fülemhez hajolt.
-Az nem megcsalás,ha valaki fenyeget és kényszerít dolgokra.Csak hogy tudd:én most is ugyanúgy  bízom benned és szeretlek,mint az elején.A véleményem nem változott veled kapcsolatban.
-Nem érdemellek meg téged.-néztem a szemébe mely keserű fájdalmat tükrözött.
-Én mégis csak téged akarlak.-mosolyodott el.
-Találhatnál sokkal jobbat nálam.
-De nem akarok.Mert te más vagy.Téged szeretlek.Eddig egy lánynak sem mondtam ezt.Tudtam,hogy mind csak kihasználnak.Sok pénzem van,karrierem.Mindenki annyira nagyravágyó.Pedig -nevetett.- engem ezek a dolgok nem tesznek boldoggá.Nem tudom miért gondolják azt,hogy náluk más lesz a helyzet.Egy idő után mindegy lesz mekkora palotád van.Hogy milyen márkájú autóban furikázod a gyerekeidet a legdrágább tánc- vagy énekoktatóhoz.Hogy olyan emberek társaságában ünnepled a születésnapodat akiket teljes szíből szeretsz,vagy pedig  olyanokkal akik még a taknyos zsebkendődből is pénzt akarnak csinálni.Mindegy lesz,mert elnyel a világ.Nem fogsz boldogságot keresni,mert nem is tudod hol keresd.Távol a szeretteidtől,a barátoktól.Semmi nem fog olyan értékesnek tűnni,mint azelőtt.Az egymást követő napok egyre csak összefolynak és már azt sem fogod tudni,hogy tavasz van-e vagy ősz.Csak megyünk tovább mit sem törődve a rászoruló,beteg gyerekekkel.Ez régen nem így volt.Azelőtt rengeteget adományoztunk.Főleg én,de most,hogy a kiadó félti a pénzét,lassan már a saját vagyonommal sem kezdhetek azt amit szeretnék.Szánalmas nem?-nevetett keservesen.-Sokszor elmegyek az utcán egy hajélktalan ember mellett és arra gondolok,hogy én is bármikor kerülhetnék ilyen helyzetbe.Arról nem is beszélve mit érzek.Rettenetesen sajnálom ezeket az embereket.A legszívesebben az összeset befogadnám az otthonomba,de nem tehetem.El kell fogadnom,hogy bizonyos szabályok szerint kell játszanom,vagy vége mindennek.És mint nyilvánvaló,Harrynek ez nem tetszett.Ő félti a pénzét.De a mai világban ki nem?Mondjuk én magasról leszarom ezt az egészet már bocsánat a kifejezésért.Semmi nem olyan mint régen volt.Semmi.-hajtotta le a fejét szomorúan.
-Héj!-ujjamal álla alá nyúltam,majd mosolyogni kezdtem.-A világ változik és vele mindenki más is.De akit szeretsz,az mindig melletted marad.
Mosolyogva fogta meg a kezemet és egy puha csókot nyomott rá.
-Mint mondjuk te?
-Mint mondjuk én!-helyeseltem,majd átöleltem őt.
-Alice.
-Hm?-dörmögtem a mellkasába.
-Milyen volt a velem töltött éjszaka?
Tekintetemet ráemeltem.
-Tökletes.
-Nem fájt nagyon?
Elmosolyodtam.
-Nem volt vészes.
-Innentől már csak élvezni fogod megígérem.-suttogta a fülembe miközben kezei a csípőmre vándoroltak.
-Köszönöm.
-Mit?
-Hogy ezt megadod nekem.
-Semmi szükség arra,hogy megköszönd.Jól tudod,hogy én is ugyanúgy élvezem,mint te.-mondta,majd ajkaival végigszántotta államnak vonalát.
-Igen.-sóhajtottam miközben testéhez préseltem magam.Halkan a fülembe kuncogott.
-Harryvel is történtek ilyen dolgok?-hangja hirtelen komorrá vált.
-Zayn.-néztem rá fájdalmasan.
-Tudnom kell.
-Ilyen messzire nem ment.
-Vagyis?
-Nem feküdtünk le.
Hirtelen megragadott s karjai közé vett.Vad telefoncsörgés szakította minket félbe.