Chapter seventy-nine

Elnézést az előbbiért.Már nagyon késő volt, hogy részt raktam és véletlenül kihagytam egyet!Bocsánat még egyszer.Jó olvasást!!;)










Tudom,elég furcsa,hogy én kérek tőle ilyet,de kiváncsi vagyok.Vajon milyen lányt szerethetett előttem?
-Miért kéred tőlem ezt?-nem is vártam más reakciót.
-Csak kiváncsi vagyok.
Hosszú csend következett.Zayn nem beszélt,csak bámult maga elé.Remélem nem dúltam fel a lelkét.
-Perrienek hívták.-kezdett bele.-Egy fellépésen ismertem meg.Aranyos lány volt.
-Mi történt?-feljebb ültem, így tisztán láttam arcvonásait.
-Próbáltam megismerni, randira hívtam.Sokat voltunk együtt.
-Aztán?
-Elege lett abból, hogy soha nem voltam itthon.Attól függetlenül viszont napi szinten beszéltünk, de neki ez nem volt elég.-pár perc néma csönd.-Amikor hazaértünk a turnéról, közölte velem, hogy egy ideje már másik kapcsolata van amit azért nem mondott el, hogy ne tegyem tönkre a bandát a turné alatt.Sokáig magam alatt voltam.Napokig nem beszéltem senkivel és bevallom őszintén nem is hiányzott.Jó volt egyedül.
-Sajnálom.
-Ne tedd.Hála neki, megismertelek téged.-arcát a nyakamba fúrta.-És soha nem foglak elengedni.
-Egyszer muszáj lesz.-suttogtam vissza.Zayn izmai megfeszültek mondatom hallatán.
-Ezt hagyjuk jó?
-Jó.-öleltem át a nyakát és magahoz húztam.Annyira jó illata volt.Megőrültem érte.
-Aludjunk?-búgta a fülembe.
-Miért akarsz mindig aludni küldeni?-néztem a szemébe kiváncsian.
-Mert mindig azt érzem, hogy fáradt vagy.
-Nem vagyok az.-világosítottam fel.-Csak szomorú.
-Ne légy az.-simogatta meg az arcomat, majd nyomott egy puszit rá.Hirtelen Zayn telefonjának a csörgése szakított minket félbe.Morcosan vette a kezébe, majd fogadta a hívást.Hangos ordítást hallottam a vonal másik végéről.Ijedten néztem Zayn zavart tekintetét mikor hirtelen felállt mellöllem és a konyhába menekült.Pár percig mozdulatlanul ültem a helyemen és szürcsölgettem a még mindig forró teámat.Zayn néha-néha felmordult, de semmi konkrét dolgot nem hallottam.
Határozott léptekkel jött vissza a szobába.-Öltözz!Mennünk kell!
-Mégis hová?
-Muszáj bemennnem.
-Zayn én nem szeretnék menni sehová sem.
-Nem hagylak magadra.
-Kérlek!-sójahtottam.-Tényleg nem szeretnék.
-Áthívom hozzád Davidet rendben?
-Nincs szükségem testőrre!
-Nincs vita.-mondta miközben már a számát tárcsázta.Mikor tanulom már meg, hogy nincs értelme vitatkozni?Mialatt Zayn megbeszélte Daviddel a dolgot, megittam a teámat és eltakaríottam a piszkos edényeket.-Mindjárt jön.-fordult felém.
-Rendben.-mosolyogtam rá.
-Te már megint mit művelsz?-mosolygott.
-Elmosogatok.Miért?Minek tűnik?
-Állandóan utánam takarítasz!
-Mert ilyen hanyag vagy!
-MI?!Nem is igaz!-cáfolta meg azonnal a nyilvánvalót.
-Ó dehogy nem Drágám!Megnézhetem a szobádat?
-Úgyis ott fogunk aludni.-mosolyodott el, majd magához húzott.-Ott foglak kényeztetni téged egész éjjel.-búgta a fülembe kéjes hangon, mire kirázott a hideg.Amikor az együtt töltött esténkre gondoltam, mindig görcsbe rándult a gyomrom.Nem tagadom.Piszkosul jól éreztem magam vele.-Könyörögni fogsz nekem.-suttogta.-Úgy meg foglak dugni,..
-Zayn!-szóltam közbe, mire nevetni kezdett.
-Tudod, hogy csak viccelek!-simogatta meg az arcomat.
-Tudod, hogy nem szeretem mikor így beszélsz!
-Valld be, hogy tetszik és felizgulsz tőle.-szorított jobban magához.
-Na tünés!-húzódtam el tőle.
-Ezt igennek veszem.-kacsintott rám.-Sietek rendben?-mondta miközben a kabátját vette.-De megvárom Davidet.
-Nem kell.Menj csak, már így is biztos halálosan haragudnak rád!
-Mert engem nagyon érdekel.-forgatta a szemeit.
-Zayn!-szóltam rá ismét.
-Oké, oké.-tette fel kezeit védekezésképpen.-Hívj, ha valami baj van.-mondta, majd egy csókot lehelt ajkaimra.
-Hívlak.
-Szia!
-Szia!
Miután Zayn bezárta az ajtót, visszaültem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t.Sokáig Chris járt a fejemben, mígnem halk neszekre lettem figyelmes a lépcső felől.Nagyon megijedtem.Lehalkítottam a TV-t és úgy hallgatóztam tovább.Huzamosabb ideig csend uralkodott a lakásban, majd dobogások sorozata töltöte be a félelemtől feszült levegőt.Mi a franc?!Összehúztam magam a kanapén és lebuktam.
Kissé nevetségesen éreztem magam ugyanis ha ez a valaki betörő, kevés az esélye annak, hogy ne vegyen észre.De jobb, mintha elé álltam volna, hogy:Héj!Kezeket fel!
Ahogy a hangok egyre csak közeledtek, összeszorítottam a szemeimet.
-Alice!-rekedt, mély hangját rögtön felismertem.Szívem hevesen dobogni kezdett, majd kikukkantottam a kanapé háttámlája mögül.Haja össze-vissza állt a kinti vad szél miatt.Kabátjának cipzárja szét volt húzva, így szabad rálátást nyerhettem itt-ott kiszakadt fekete felsőjére.Nadrágja végigsimult vékony lábain.Tény, hogy a  legsikeresebb modell is megirigyelhetné Harry Styles lábait.Hibátlan és vékony.
-Mit keresel te itt?-álltam fel hirtelen.A mellettem álló lámpát is vittem magammal ami a földre zuhant és darabokra tört.Megijedtem.Ezt hogy fogom megmagyarázni Zaynnek?-Hol jöttél be?
Nem válaszolt, csak közeledett felém.Magas alakjával félelmet keltett bennem, mint mindig.
Egészen a falig hátráltam.Tudtam, hogy onnan már nincs hova menekülnöm.
-Az ablakon.-suttogta miközben már majdnem elém ért.-Hiányoztál.
-Menj innen!-kiabáltam miközben jobban préselődtem a falhoz.-Nem akarlak látni!Menj el!
Szája mosolyra húzódott, majd két kezével felém nyúlt.Úgy éreztem nem kapok levegőt.Nem akarom, hogy hozzám érjen.Nem akarom, hogy a közelemben legyen.Egy könnycsepp simult végig az arcomon.
Harry arca komornak tűnt, majd teljes fájdalom borította el arcvonásait ahogy meglátta a nedvességet a bőrömön.
-Most meg miért sírsz Al?-kérdezte miközben hátrált.
-Menj innen!Tönkre tettél mindent!Fenekestül felfordítottad az életemet!
-Mi?-értelmetlenül nézett rám.
-Mindent elrontottál.Hagyj már békén!Szállj le rólam örökre.Ki nem állhatlak Harry Styles!Útállak teljes szívemből!-a szavak csak úgy ömlöttek belőlem.-Minden egyes veled töltött percet bánok!Bárcsak soha nem ismertelek volna meg!
-Alice...-hosszú idő után végre kimondta a nevemet.
-Nem!Hallgass!-intettem csendre hamar.-Menj innen!SOHA többé nem akarlak látni érted?!Soha!-hadonásztam a kezeimmel.Hirtelen újra közeledni kezdett felém.Szívem ezerrel püfölte a bordáimat miközben a levegőm ismét fogytán volt.
-Csak még egyetlen alkalmat.-suttogta a fülembe.-Csak egy alkalmat had kérjek tőled.Utoljára.
-Megint úgy beszélsz velem, mintha valami jelentéktelen kis kurva lennék!
-Nem Drágám nem!-ellenkezett azonnal.-Én nem csak egy egyszerű, semmit mondó szexet akarok.-pár percig csendben volt, majd kezeit  a csípőmre simította.-Én igazi, érzelmes szeretkezést szeretnék Veled.Mert szeretlek.
-Ne mondj olyat ami nem igaz.-néztem a szemébe.-Nem fogom újra elkövetni ugyanazt a hibát.
-Hiba voltam?-távolodott el.
-Egy hatalmas nagy hiba.-kissé keményen hangzott  ez a kijelentés, de ez az igazság.-Nem jelentesz nekem semmit.
Szemei megteltek könnyel, minek hatására ledöbbentem.Harry komolyan sír?
Zavartan pillantottam kékeszöld szemeibe, majd eltoltam őt magamtól és a háta mögé sétáltam.
-Én soha nem akartalak bántani.-suttogta, majd hangja elcsuklott.
-Mégis folyton csak azt tetted.
-Azt hittem ez a helyes.
-Mi Harry?-fordultam felé ismét.
-Hogy erőszakkal veszlek rá dolgokra.-hosszú csend következett.Nem beszélt, nem mozdult, csak állt nekem háttal.Szapora levegővételét hallottam a halk szobában, majd hirtelen megfordult.-Apám is ezt csinálta.Csak nem ennyire durván.-tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.-Neki elég volt, ha felemeli a hangját.Anyám azonnal azt tette amit mondott.Soha nem kellett megütnie őt.Ezt a módszert már máshol láttam.-újabb zavaró csend.-Valamit el kell mondanom neked.-figyelmemet ismét rá szenteltem.-Droggal kereskedem egy ideje már amiből a péznem jelentős része származik.
-Tudom Harry.-mondtam halkan.Döbbenten nézett rám.
-Honnan?
-Amikor nálad voltam hallottam, hogy az egyik végrehajtóddal beszélsz.Tudok mindenről.
-Bassza meg.-nagyot nyelt.-Ezért viselkedsz így velem szemben?Csak, hogy megnyugtassalak a barátod is nyakig benne van.
-Tessék?-kérdeztem kétségbeesetten.Sejtettem, hogy van valami.
-Én szerzem az anyagot ő pedig szállítja.Vagyis szállította.Mióta megromlott a kapcsolatunk Miattad, már nem dolgozik nekem.
-Neked dolgozott?
-Társak voltunk.A legjobb barátok.
-Ezt nem hiszem el.
-Pedig hidd csak el.
-Hazudsz Harry!Nem hiszek neked.
-Miért hazudnék még most is?-kérdezte keserű arckifejezéssel.
-Nem tudom.
-Figyelj!Már régóta nem vagyok az az ember, aki régen.Amióta ismerlek teljesen máshogy látom a dolgokat.Hála neked meváltoztam.-lépett közelebb.
-Én valahogy nem látom ezt a változást.
-Adj egy esélyt kérlek!
-Nem!Zayn szeretem.-izmai megfeszültek.-És most menj el, mert David mindjárt itt lesz.
-Ki a franc az a David?
-Egy barátom.
-Alice kérlek!
-Ne akard azt ami lehetetlen.
-Mellettem sokkal jobb dolgod lenne.
-Na az ilyen kijelentésekkel nem fogsz sokra menni.-ráztam a fejem, majd tolni kezdtem őt kifelé a házból.-Kérlek!-könyörögtem, hogy mozduljon már.-Nem akarom, hogy itt találjanak.
-Miért?
-Mert akkor nem járnál jól.
-Féltesz?-szemében felcsillant a remény.
-Nem.De nem akarom, hogy bajod essen.
-Szóval féltesz.-szögezte le.
-Nem Harry.Figyelj!-fordítottam magam felé.-Sokszor kerültem veled igencsak közeli helyzetbe.A gondomat viselted mikor szükségem volt rá.Megvédtél.Még mindig nem tudom, hogy mitől.Én köszönöm neked.Köszönöm amit értem tettél, de a saját érdekedben!Kérlek!Felejts el és kezdj új életet nélkülem!
-Csak egyszer!-suttogta miközben hatalmas tenyerével befedte az arcomat.-Egyszer légy az enyém még.