Chapter eighteen

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Na mivel voltam olyan ügyes és kiraktam ezt a másik helyett, és biztosan már sokan elolvastátok, itt is van.Péteken jön a következő!:)
HAVE FUN!







-Nem lehet.-ráztam a fejem miközben lefejtettem magamról Harry érintését.
-Kérlek Alice!-hajolt közelebb.
-Nem csalom meg Zanyt újra.
-Utoljára.Had érezhesselek még egyszer utoljára!-kért kétségbeesetten.
-Harry!-leheltem,majd lábujjhegyre álltam és egy puszit nyomtam puha arcára.Éreztem,hogy nem lélgzik.
-Legalább ennyit kaphattam.-suttogta,majd lenyomta a kilincset és eltűnt a sötétben.Én pedig csak ott álltam,mint egy idióta.Mégis mi a franc volt ez?Mintha nem is Harryt láttam volna.Tényleg ennyire megváltoztattam?Lehetetlen.Ilyen nem lehetséges.Vagy mégis?
Nagyot ugrottam mikor a faajtón dörömbölni kezdtek.Kissé ijedten nyitottam ki.
-Szia Alice!-ugrott a nyakamba David.
-He...he...heló!-nyögtem ki végül,majd lefejtettem magamról ölelő kezeit és azonnal megpillantottam háta mögött az én drága munkatársnőmet akivel a múltkor annyira közel kerültek egymáshoz.
-Szia Alice!-köszöntött lelkesen.
-Szia!-öleltem meg őt is.-Hogy hogy mindketten itt?
-Éppen együtt voltunk mikor Zayn felhívott.-magyarázta David.
-Ó én nagyon sajnálom,hogy miattam...
-Ne sajnáld!-intett le azonnal.-Már úgyis unatkoztunk.-nevetett.Remek.Ők sem a legjózanabb állapotukban jöttek ide.Most mit fogok csinálni két ittas emberrel?
-Gyertek be.-álltam félre teljes egészében kinyitva az ajtót.
David szinte fellökött miközben a párja kezét kereste a háta mögött.Miután egymásra találtak,bevánszorogtak a nappaliba és letették magukat a kanapéra.
-Hozhatok nektek valamit?Az alkholon kívül persze.-jegyeztem meg az orrom alatt halkan.
-Egy pohár frissítő jól esne.-szólalt fel David.-Eléggé kimerültünk.-nézett vigyorogva a barátnőmre aki pont ugyanúgy viselkedett,mint ő.Mintha a képzeletbeli világuk kellős közepén járnának.Nem is akarom tudni mit zavart meg Zayn azzal a telefonhívással.
Amíg kimentem a konyhába,hogy keressek valami alkoholmentes italt,ők felszabadultan nevetgéltek és találgatták ki egymásnak a nyálasabbnál nyálasabban hangzó beceneveket.Nagyon úgy éreztem,hogy nem akarok ennek a részese lenni, de tudtam, ha elküldöm őket Zayn nem lesz valami boldog.Elhatároztam,hogy megpróbálom átvészelni ezt az estét.~Ennél már csak nem lehet rosszabb.~állapítottam meg miközben óvatosan ballagtam kifelé a tálcán pihenő poharakkal.Hirtelen felkapták a fejüket,majd zavartan oldalra pillantottak,mintha megzavartam volna valami olyan beszélgetést,amihez semmi közöm nincs.De nem én leszek aki majd rosszul fogja érezni magát emiatt.David nem ezért jött ide.Őszintén szólva sokkal jobban örülnék,ha mindketten eltűnnének.
-Tessék.-tettem le a tálcát a dohányzóasztalra.
-Köszönjük.-mosolygott David miközben a másik poharat a mellette ülő lánynak nyújtotta.-Mesélj!-kért lelkesen miután egy nagyot kortyolt az italából.
-Nincs mit mesélnem.
-Zayn azt mondta,vele fogsz lakni.Mi történt?
Ebben a pillanatban erről szeretnék a legkevésbé beszélni.
-Igaz,hogy a bátyád itthagy?-szólt közbe a barátnőm.Összeszorult a gyomrom.Ha tudtam volna,hogy az alkhol ennyire tapintatlanná teszi őket,akkor bele sem kezdek ebbe a beszélgetésbe.Vajon Zayn mindent kitálalt nekik?
-A munkája miatt el kell utaznia egy kis időre.-hiába szépíted Alice.Ők is tudják a szomorú igazságot.
-És mikor jön vissza?-kérdezte David.
-Ha minden jól megy,nem ő jön,hanem én megyek.
-Az durva.-kortyolt még egyet.
-Az.-helyeseltem.Pár perc néma csend.Most legszívesebben elástam volna magam több száz méterre a föld alá csak,hogy ne kelljen ebben a kínos helyzetben lennem.Miután David megköszörülte a torkát,letette a poharat az asztalra.Hirtelen csörögni kezdett a mobilom.-Bocsássatok meg.-álltam fel hamar,majd a konyhába siettem és fogadtam a hívást.
-Szia Pöttöm!
-Szia Zayn!
-Az a helyzet,hogy valószínüleg egész éjjel el leszek.
-Mi?-kérdeztem döbbenten.
-Ne haragudj,de muszáj itt lennem.Fontos dolgokat kell megbeszélnünk,szerződéseket kell aláírni.Harry távozása sokkal bonyolultabb,mint hittem.
-Dehát...
-Ne aggódj,majd David ott alszik.
-Nem hiszem.
-Ezt meg hogy érted?-értetlenkedett.
-Nincs olyan állapotban,hogy nyugodtan el tudjon aludni.
-Miről beszélsz?
-Emlékszel a munkatársnőmre akivel a múltkor annyira összemelegedett?
-Igen.
-Ő is itt van és nem éppen józan állapotban.
-Hát ez remek.Tudod mit?Mit szólnál,ha elküldeném hozzád az egyik testőrömet?Vagyis csak a házhoz.
-Te most komolyan egy hatalmas gorillát akarsz az ajtó elé állítani?
-Érted bármit.-mondta komoly  hangnemmel.
-Oké,figyelj!Nem tudom,hogy ez a testőrös dolog mennyire jó ötlet,de hogy David nem maradhat itt tovább, az biztos.
-Rendben.Beszélek vele,a gorillát pedig küldöm.
-Jó.-nevettem.
-Szeretlek.
-Én is téged.Várlak haza!
-Igyekszem és ne haragudj.
-Nem haragszom.Semmi baj!Jó éjt!
-Jó éjt!
Miután megszakadt a vonal,megpróbáltam egy kis lelkesedést varázsolni az arcomra,majd visszaballagtam a nappaliba.David már javában telefonált.
-Aha.Rendben.Köszi Haver!Szia!-egy apró gombnyomás követte David sóhaját.-Mennünk kell Szivi.Zayn mindjárt hazaér.Már nem kell vigyáznunk Alicre.-széles mosoly tűnt fel boldogsággal teli arcán.Gondoltam, hogy jobb dolguk is lenne, mint engem pesztrálni.
-Az csúcs.-hajolt közelebb hozzá,majd vad csókcsatába kezdtek.Zavaromban nem tudtam merre nézzek, így inkább vissza settenkedtem a konyhába és csináltam magamnak egy kis gyümölcs turmixot.Hasznos elfoglaltság míg ők felfalják egymást a nappaliban.De mégsem tehetem ki őket nem igaz?
-Alice mi mentünk rendben?!-ordibált David.Hamar kirohantam,hogy el tudjak köszönni tőlük,de mire odaértem, már nem voltak sehol.Hm ez gyors volt.A távozásukat vad kopogás követte mely a bejárat felől jött.Az illető meg sem várta míg ajtót nyitok.Rögtön átlépte a küszöböt.
-Alice?-hangja mély volt és ijesztő.
-Igen.Azt hiszem.-ráztam a fejem.
-Zayn küldött.Az ajtónál leszek ha kellek.-mutatott a kijárat felé,majd el is indult.
-Köszönöm.-motyogtam utána.
Féloldalas mosolyt villantott felém miközben lágyan becsukta az ajtót.Kissé furán érzem magam amiért Zayn ilyen nagy figyelmet fordít rám.Igazán nem kellene,hisz csak egy egyszerű lány vagyok.Vagy mostantól ez megváltozik?Emlékszem mikor  Zayn azt mondta,  nem szeretné ha tudnának rólam az emberek.Gondolom emiatt a nagy felhajtás miatt óvott és óv most is ennyire.
A telefonom hirtelen csörögni kezdett.Zayn neve villogott a kijelzőn.
-Tessék!-vettem fel azonnal.
-Ott van már?
-Igen.-sóhajtottam megkönnyebbülten.-Kint áll szegény az ajtó előtt.
-Ez a dolga Pöttöm.
-De nincs valami jó idő.
-Nehogy már aggódj egy biztonsági őr miatt!
-Jól van na.Én csak nem akarom,hogy beteg legyen.-hirtelen több kitörő nevetést is hallottam a háttérből.-Te kihangosítottál?!-förmedtem rá.
-Jaj Kincsem muszáj volt.Jól van,igazából Louis kért rá.-kuncogott tovább.
-Menjetek a francba!
-Ne légy durci!-kiabált Niall azzal ar aranyos ír akcentussal.
-Ez nem fer!Nem dolgoznotok kéne amúgy!?
-Mióta ekkora hárpia?-hallottam Louis suttogását.
-Fog be Tomlinson!Mindent tisztán hallok!
-Ugh.Bocsi.
Ismét felnevettek.
-Most tényleg mennünk kell.-hallottam Zayn hangját egyre közelebbről.-Aludj jól Pöttöm.
-Igyekszem.Hiányzol.
-Te is nekem.Hívj fel mielőtt lefekszel rendben?
-Úgy lesz.Szia!
-Szia!
Visszasüllyesztettem a mobilomat a zsebembe és a konyhába ballagtam a még megmaradt turmixomért.Az egész este eseménytelenül telt.Párszor kinéztem a testőrömre nincs-e valami gond,megkínáltam egy kis étellel,de nem kérte.
Miután megelégeltem a műsort a TV-ben,elmentem fürdeni,majd lefeküdtem Zayn helyére.De persze mindezek előtt még felhívtam őt,hisz megígértem neki.Azt mondta minden rendben,remélhetőleg nem sokára hazaér.
Nem szívesen voltam egyedül ebben a hatalmas házban.Pedig hozzá kell szoknom,ugyanis Zayn nem lehet mindig mellettem és most, hogy Chris is elmegy valóban teljesen egyedül maradok majd.
Annyira furcsa volt,hogy nincs itt a plüssmackóm amivel általában aludni szoktam.Hiányzott mert nem volt mit átölelnem.Magamhoz szorítottam a takarót és úgy próbáltam nyugalmat lelni a sötétbe burkolt szobában.Hirtelen halk neszeket hallottam az ablak felől.Megijedtem.Felpattantam,hogy szóljak az ajtó előtt ácsorgó személynek,de  egy angyali hang szólított meg amint kinyitotta az ablak egyik szárnyát.
-Alice.-mély,álomba ringató hangja lágyan simogatta a fülemet miközben megfordultam és világító szemeibe néztem.
-Nem bírod ki igaz?-kérdeztem.
Kétségbeesetten rázta a fejét,majd elindult felém.
-Hogy jutottál be?-hátráltam egy lépést.
-Felmásztam.-mutatott kifelé.-Hogy láthassalak még egyszer utoljára.
-Ezt meg hogy érted?
-Holnap elutazom Alice.
-Te is?-kérdeztem szomorúan.
-Miért ki megy még el?-fejét kissé oldalra döntötte miközben az asztalnak támaszkodott.
-A bátyám a munkája miatt.-pár perc néma csend.-Engem mindenki elhagy.-mondtam,majd halkan zokogni kezdtem.Harry lassú léptekkel közelített meg,majd miután látta,hogy nem fogok elfutni előle,átölelt.
-Sajnálom Al.-suttogta a fülembe miközben tenyerével nyugtatóan a hátamat simogatta.-De muszáj eltűnnöm innen.
-Miért mész el?-néztem fel rá félve.
-Most, hogy már nincs One Direction nincs értelme itt lennem.-jobban szorított magához.-Vagyis lenne, de az nem lehet az enyém.-közelebb hajolt.Szinte már összeért az orrunk.-Érted Pöttöm?-szívembe fájdalom nyilalt.Ő még soha nem szólított így.
-Nem akarom.-suttogtam kábán.
-Mit?-húzódott el tőlem.
-Megérteni.-ráztam a fejem.-Én nem is tudom mit mondjak.
-Nem kell semmit mondanod.Most kivételesen nem azért jöttem, hogy erőszakoskodjak  és bántsalak.-hajtotta le a fejét bűnbánóan.-Csak szeretném megbeszélni a dolgokat.
-Mit akarsz megbeszélni?
-Szeretnék választ adni a kérdéseidre.-mondta,majd az ágy fel pillantott.
-Ülj le.-mutattam az íróasztal előtt álló székre.Mégsem feküdhet bele Zayn ágyába.Miután mindketten kényelmesen elhelyezkedtünk, kérdőn pillantottam sötét alakjára.-Szóval?
-Szóval.Khm.Amikor fogva tartottalak a házamban, azt azért tettem,hogy felkészítselek.
-Mire?
-Azt terveztem,hogy elveszlek Zayntől és csatlakozni fogsz a bandámhoz, mivel ő kiszállt.
-És mitől akartál annyira megvédeni?
-Attól,hogy bajod essen.Ez a szervezet ahová én tartozom nem egy kispályás egyesület és jól jön az önvédelem.
-Ezért bántottál annyiszor.-mondtam kábán.
-Igen.-arcomat fürkészte miközben idegesen az ujjait tördelte.Kirázott a hideg.-Eleinte még élveztem is.-mosolyodott el.Ez undorító.-De aztán beléd szerettem.-rekedtes hangja lyukat égetett a szívemben.-És persze féltékeny voltam Zaynre.
-Szeretném, hogy tudomásul vedd: rengeteg álmatlan éjszakám volt miattad,a viselkedésed és a hülye modorod miatt.-ismét lehajtotta a fejét.-Nézz rám mikor hozzád beszélek Styles!-most az egyszer próbáltam én is kemény lenni vele.Azonnal felkapta a fejét és tekintetét mélyen fúrta az enyémbe.-De gondoskodtál rólam amikor szükségem volt rá.Valóban megvédtél a magad módján.És ezt köszönöm neked.-felálltam s szorosan magamhoz öleltem remegő testét.-Most meg mi a baj?-néztem fel rá.
-Annyira akarlak.-suttogta keservesen miközben mutatóujjával elsimította hajtincsemet az arcomból.-Lefeküdtél már Vele?
-Harry.-horkantam fel,majd elhúzódtam tőle.
-Ne haragudj.-rázta a fejét.-Idióta kérdés volt.De tudni szeretném.
-Miért?Hogy mégjobban fájjon?
-Ennél rosszabb már úgysem lehet.
-Igen.-válaszoltam.Hirtelen megindult felém és a falnak nyomott.Kezével támasztotta magát fejem mellett.-Ne veszítsd el önmagad!-suttogtam a fülébe mire teste megfeszült előttem.-Egyáltalán nem az vagy akinek eddig hittelek.-beszéltem tovább, hátha meglágyul.-Valóban sokkal több vagy annál.Hallod amit mondok Harry?-tettem kezemet a mellkasára, hogy távolabb toljam őt,de nem engedte.
-Akkor szeretkezz velem.-nyögte.
-Nem érted, hogy nem lehet?
-Senki nem fogja megtudni.-simult hozzám miközben tenyerével az arcomat simogatta.
Hasamban millió lepke repdesett ahogy teste az enyémnek feszült.Nem bírtam ellenállni neki.Magamhoz öleltem,fejemet pedig mellkasára hajtottam.
Valami nehézség nyomta a szívemet mely eddig nem volt számomra ennyire nyilvánvaló.Szerettem volna elmondani Harrynek, hogy mit érzek,de tudtam ha megteszem minden elromlik.Nem szeretem őt.Soha nem szerettem.De úgy érzem kötődöm hozzá.Valami megmagyarázhatatlan kapcsolat ez kettőnk között.Valami különleges dolog amit nem szeretnék elveszíteni.
Fáj.Fáj visszagondolni arra miket tett velem akkor.De most már tudom, hogy miért történt mindaz ami akkora nyomot hagyott bennem.Azt hiszem sikerült megismernem Harryt.Most tudom, hogy ki ő valójában.Zaynhez tudnám hasonlítani.Eleinte ő is ilyen hirtelen haragú volt.Talán ezért vonz engem annyira Harry.Benne is csak Zaynt látom.Ez mindent megmagyaráz.
Ahogy mélyen magamba szívtam őrjítő illatát eszembe jutott minden amit magáról és az apukájáról mesélt nekem.Sokszor jobb nem tudni ilyenekről, én azt gondolom.
A fájó pont ahol belátod,hogy vannak nálad sokkal nyomorúságosabban élő emberek borzalmas.Mindenki a maga életét hiszi a legrosszabbnak pedig ez messze nem így van.Végül amikor találkozol egy olyan emberrel aki fájóbb múlttal s jelennel rendelkezik, minden megváltozik.A véleményedtől kezdve egészen a világnézetedig.Mindig van és lesz rosszabb helyzetben lévő.Nem magunkat kell sanjálni,hanem segíteni azokon akik megérdemlik és rászorulnak.
Azt hiszem Harry egy ilyen személyiség.Ne értsetek félre, nem a pénz szempontjából.LELKI szempontból.
-Gyere!-ragadott meg hirtelen,majd az ablkahoz húzott.
-Harry!-kissé megijedtem hirtelen hangulatváltozásától.
-Nézd!-utasított miközben egyre feljebb húzta a pólóját.Hibátlan bőrén sorban virítottak a tetoválások a holdfényben.Aztán hirtelen megláttam.Egészen a nyakáig húzta az anyagot, majd ujjával arra a helyre mutatott, ahol pár perccel ezelőtt az én tekintetem is megállt.A szíve helyén az én nevem volt.
-Te jóságos ég!-sóhajtottam miközben kezemet erősen a számra tapasztottam.
-A szívemen hordozlak Alice!-engedte el a lezser anyagot mely gond nélkül lehullott ujjai közül.-Mi kell még, hogy bebizonyítsam tényleg szeretlek?-nézett a szemembe keserűen.
-Én nem akarom, hogy bármit is bebizonyíts nekem.De Harry ez..ez őrültség!-hadonásztam mérgesen.-Miért tetováltattad a nevemet ODA!
-Azért mert jelentesz nekem valamit.Mindaz-mondta miközben újra felhúzta a felsőjét.-ami a testemen található, visszavezethető valamire.Nem a semmiért van rajtam.Ez az G betű például a nővérem nevét jelképezi.-mutatott a vállára.-És mostmár te is a gyűjteményem része vagy.
Harry arca vágyakozó volt.Mintha minden árom be akarta volna nekem bizonyítani az érzéseit.Láttam az arcán, hogy mennyire komolyan gondolja a dolgokat.A szívére varrattatta a nevemet.Az én nevemet amit soha többé nem fog tudni onnan eltávolítani.Örökre vele leszek.Ha fizikailag nem is, de lelkileg igen.Talán erre van szüksége.Talán ez tényleg egyfajta megoldás lesz számára.De vajon meddig fogja beérni ezzel?Vagy mikor fog megváltozni a véleménye rólam?
Miután percekig egyikünk sem szólalt meg, hirtelen hátrébb lépett, majd mélyen a szemembe nézett.
-Most megyek.
-Sanjálom.-suttogtam.
-Már megszoktam, hogy mindenki eldob maga mellől.-ez aztán vigasztaló Harry.-Semmi baj.Remélem boldog leszel Vele.-jobb kezével kitárta az ablakot.A rohadt életbe!
-Várj!-reményekkel teli pillantással fordult felém.Megragadtam felkarját s visszahúztam őt a sötét szobába.-Nem akarom, hogy így váljunk el.
-Nem mindegy?-rántotta meg a vállát.
-Nem, nem az!-ráztam a fejem mérgesen.-Én csak nem akarom,hogy miattam szomorú légy!
-Az egész életem szar úgy ahogy van.Ne legyen bűntudatod emiatt.
-Ez nem így működik!-ellenkeztem.
-Dehogy nem.-megfordult volna,de megragadtam a karját.Erősen vájtam ujjaimat puha bőrébe mire felmordult.
-Nem akarom,hogy fájjon.-mondtam miközben könnyeim utat törtek maguknak.
-Héj Pöttöm!-ragadta meg a vállamat.-Nehogy miattam sírni próbálj!Egy árva könnycseppet sem érdemlek meg.-hajolt közelebb,majd ujjaival lágyan letörölte a nedvességet az arcomról.
-Ne haragudj!-tört ki belőlem.Szorosan magához ölelt,majd mozogni kezdtünk.Harry előkapta a zsebéből a telefonját mely szinte bevilágította az egész szobát, majd pár perc után az asztalra tette.A halkan felcsendülő zongoraszó megdobogtatta a szívemet és jobban öleltem magamhoz Harryt.Kezeit a derekamra simította, fejét pedig a nyakamba fúrta.így lépkedtünk jobbra-balra a zene egyenletes ritmusára.-Nem tudok táncolni.-suttogtam a fülébe.
-Egész jól csinálod.-dörmögte.-Különben sem kell hozzá nagy tudomány.Csak ritmusra kell lépned.
-Ez nem mindenkinek megy Harry.
-Te kib*szottul jól csinálod.-jelentette ki keményen mire hátba vágtam.-Elnézést.-nevetett.-Tudom, hogy nem bírod ha csúnyán beszélnek.-mondta,majd tenyere elindult lefelé testemen.Lágyan simított végig fenekemen miközben szájával a nyakamra tapadt.
-Harry.-sóhajtottam mire mosolyt éreztem meg az arcán.
-Had tegyem felejthetetlenné ezt az estét.-hajolt a fülemhez.-Kérlek.
A zene még mindig szólt.Harry lágyan körözött a csípőjével miközben én már fordítva álltam ölelésében.Kezei körülölelték a hasamat így biztosan rögzített kemény testéhez.Nem tudtam mit tehetnék.Csak örömet akartam okozni neki még egyszer utoljára.
Megragadtam izomtól feszülő karját és lefejtettem magamról.Szótlanul álltam egy ideig háttal neki,majd megfordultam és lehúztam magamról a pizsama felsőt.Harry szemei meztelen testemet pásztázták miközben igyekezett uralkodni magán.Nagyot nyelt,majd szólásra nyitotta a száját.
-Most megkaptam az engedélyt?-rekedt hangja kívánatosan hangzott.Közelebb léptem hozzá s kezeimmel körülöleltem a nyakát.Végig a szemembe nézett miközben kezei ismét az oldalamra vándoroltak.
-Első és utolsó alkalom.-suttogtam a fülébe.