Chapter seventy-seven

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Ismét eltelt egy hét.Nekünk ma volt tanévzáró ami az iskola utolsó napját jelentette.Nagyon örülök, hogy végree pihenhetek kicsit, ahogy gondolom ti is.Ezúton szeretnék mindenkinek kellemes szünidőt kívánni.Töltsétek el hasznosan a szeretteitek körében!:)
Úgy érzem mostanában csökkent az érdeklődés a blogom iránt.Nem tudom miért van ez, én szeretnék mindent jól ccsinálni, hogy nektek tetszen, de úgy érzem most nem igazán sikerül.Vagy nem tudom mi a gond.Remélem azért meg vagytok elégedve!:)
HAVE FUN!









Hamar kikaptam a zsebemből a telefonomat.Nagyot dobbant szívem a képernyőn szereplő név láttán.Azonnal felvettem.
-Chris!Chris!
-Szia Alice!
Zayn visszahelyezett a földre.
-Mi van veled?Jól vagy?Miért nem jelentkeztél eddig?Miért viselkedtél úgy velem reggel?
-Gyere haza most!Beszélnem kell veled.
-Mi?
-Várlak.-ezzel bontotta a vonalat.
-Mi az?-kérdezte rögtön Zayn amint a telefonomat a zsebembe gyűrtem.
-Most mennem kell.
-Elviszlek.
-Köszönöm.


-De mégis mit mondott?-kérdezte hazafele menet.
-Azt,hogy sürgősen beszélni akar velem.El sem tudom képzelni miről lehet szó.
Zayn idegesen a hajába túrt,majd végignyalta alsó ajkát.
-Most ideges vagy?-kérdeztem nevetve.
-Egy kicsit.-ismerte be.
-Miért?
-Igazából nem tudom.-nevetett fel.-Azt hiszem túlságosan kötődöm hozzád Alice.-nézett rám egy pillanatra.-Olyan furcsa.Még soha nem éreztem ezt.-mondta miközben figyelme ismét az útra terelődött.A mellettünk lévő házak gyorsan hagyták el egymást ahogy Zayn növelte az autó sebességét.Nem féltem.Tudtam,hogy mellette biztonságban vagyok.
Hirtelen fékelt le a ház előtt.Még jó,hogy lekötöttem magam.
-Várj!-ragadta meg a kezemet mielőtt kiszállhattam volna.Óvatosan körülnézett.
-Mi az?
-A lesifotósokat nézem,de nem látok egyet sem.ígérd meg,hogy felhívsz amint lesz alkalmad rá.
-Megígérem.-mosolyodtam el,majd egy csókot nyomtam puha ajkaira.-Szia Zayn.
-Szia Pöttöm.-mosolygott.Egy pillanatra megálltam.Annyira aranyos volt.Nem bírtam megállni,hogy ne öleljem meg.-Héj.-nevetett.-Mi az?-nézett a szemembe.
-Csak szeretlek.
-Én is téged.-még mindig elég nehézkesen mondja,de elhiszem neki.Már túl sok mindent megtett értem ahhoz,hogy ilyet hazudna.
-Mennem kell.-fordultam meg az ülésben,majd hamar kiszálltam a kocsiból.Utam azonnal befelé vitt a házba.Már alig vártam,hogy megtudjam mi az a fontos dolog amit Chris mondani akar.-Heló!-köszöntem amint beléptem a küszöbön.
-Alice!-rohant oda hozzám,majd megölelt.Nem értem a viselkedését.
-Mi az a sürgős dolog amiről beszélni akartál velem?Várj!Először is!Miért viselkedtél velem úgy reggel?Tudod hogy aggódtam érted?!
-Ne haragudj.-hajtotta le a fejét,majd megfogta a kezem és a kanapéhoz vezetett.-A reggeli viselkedésem Natalie miatt volt.Emlékszel rá?Akit bemutattam a múltkor.
-Öhm azt hiszem.
-Nos az a helyzet,hogy eléggé közel kerültünk egymáshoz.
-Ugye nem azt akarod mondani!-nevettem.Sikítva röhögtem.-A bátyámnak csaja van!Ezt hiszem el!-nevettem tovább,mire hátba vert.
-Fejezd be!-parancsolta szigorúan.
-Khm elnézést.-tettem kezeimet a lábamra.-Folytasd kérlek.
-Nos amiről igazán szerettem volna beszélni veled az komolyabb és fontosabb dolog ennél.
-Baj van?
Pár percig az arcomat méregette,majd mint egy bánkódó kisfiú,lehajtotta a fejét.
-Chris mondj már valamit!-kértem idegesen.
-Előléptettek!
-És te ennek nem örülsz?!-kérdeztem kiabálva,majd átöleltem őt.-Gratulálok!Ez csodálatos.
-Még nem tudsz mindent.-csitítgatott.
-Mi van még?-dőltem hátra.Gyomrom összeszorult.Miért csinálja ezt velem?
-Ezzel együtt áthelyeztek Amerikába egy másik vállalathoz.
-Tessék?-szívem fájdalmasat dobbant.Itt kell hagynom Őt?-De...de én nem akarok elmenni.
-Nem is kell.
-Mi?Ezt most hogy érted?
-Csak én megyek.
-Ez meg mit jelentsen?
-Ez nem egy családi kirándulás.Dolgozni megyek.Nem tudlak magammal vinni.
-Nem teheted ezt velem Chris.Egyedül hagysz?!
-Nem leszel egedül.Itt van Zayn.
-És ha ő elmegy turnézni akkor mi lesz velem?!
-Csak fél évet leszek kint.Vagyis attól függ.
-Mitől?
-Hogy mennyire elégednek majd meg velem.Ha minden rendben fog menni,akkor véglegesen ott maradok.Ezesetben mindenképpen jössz utánam.De addig is....sajnálom,nem jöhetsz velem.
-Nem!Ez csak egy rossz álom!-kaptam a fejemhez miközben szemeimből sorra hullottak a könnyek.
-Figyelj!-kapta el a kezeimet,majd gyengéden megszorongatta azokat.-ígérem,hogy minden nap telefonálunk majd és igyekszem hazalátogatni.Te is tudod,hogy nem szívesen hagylak egyedül.De úgy gondolom,hogy ez egy vissza nem térő lehetőség.Külön engem kértek.Engem akarnak.
-Megértem.-hajtottam le a fejem.-Igazad van.Menned kell.-álltam fel.-Ezért kerültél a napokban?
-Nem tudtam hogy mondnjam el.Féltem,hogy így fogsz reagálni.Vagy rosszabbul.
-És mikor indulsz?
-Holnap.
-Tessék???!!!!-sikítottam fel.-Már holnap?!
-Igen.
-Már nem azért,de tényleg szólhattál volna hamarabb!Sokkal hamarabb!
-Ne haragudj rám!-ölelt át.Nagyot sóhajtottam.
-Rendben van.Összepakoltál már?
-Igen.
-És hol fogsz lakni?
-A főnököm mindent biztosított nekem ne aggódj!
-Mire van még szükséged?Elmenjek bevásárolni?
-Nem kell.Minden megvan.
-Rendben.-álltam fel,de hirtelen megszólalt.
-Arra gondoltam....-nézett rám.
-Igen?
-Tölthetnénk együtt az estét.
-Mikor indul a géped?
-Reggel nyolckor.
Elgondolkoztam.Nagyon rosszul esett,hogy Chris eltitkolta előlem mindezt.Az pedig még jobban,hogy képes egyedül hagyni.De most ő a fontos.Éli az álmait.Neki bejött az élet  nekem pedig támogatnom kell bármi áron,hisz mégiscsak a bátyám.
-Vagy más dolgod van?-szakított félbe.Tudja,hogy megbántott.Tisztában van vele.
-Nem nincs.Csak előbb had hívjam fel Zaynt jó?
-Rendben.-állt fel,majd a konyhába sétált.Hamar előkaptam a mobilomat és tárcsázni kezdtem Zayn számát.Az első csörgés után felvette.
-Na?-kérdezte idegesen.
-Nincs semmi baj.Minden rendben,csak...
-Csak?!
-Chris elutazik Amerikába a munkája miatt és...
-Nem!-szakított félbe indulatosan.Nem,nem az következik amire gondolsz.
-Ne aggódj!Én nem megyek.
Hosszú csend következett.Nem tudtam mit mondhatnék.
-Nem mehetnék át?-törte meg a már pár perce tartó csendet.
-Az estét Chrissel töltöm,ugyanis holnap reggel utazik.
-Holnap találkozhatunk?
-Mindenképp.
-Felhívlak mielőtt lefekszem rendben?
-Rendben.Szeretlek.
-Én is téged.Szia
-Szia!
Ezzel bontottam a vonalat.Remélem nem haragszik rám amiért ilyen hűvös voltam vele.Most valahogy ez az egész teljesen elrontotta a kedvemet.Nem erre számítottam.Másrészről pedig örülök,hogy sikerült neki.Ez nem kis dolog.Boldog vagyok a sikere miatt és büszke vagyok rá.
-Naaaaaa?-ugrott elém egy tál popcornnal a kezében.Felnevettem.Annyira aranyos volt.-Irány filmezniiiiiii!!!!-ugrott vissza a kanapéra.-Válassz valamit!-mutatott az egymás felett sorakozó DVD-k tömegére.
-Válassz te!
-Oké!-szökkent ki a párnák közül én pedig leültem és enni kezdtem a sós finomságot.-Héj!-szólt rám.-Hagyjál nekem is!!!
-Rendben.-forgattam a szemeimet,majd visszatettem az asztalra.
Miután Chris beállította a filmet,leült mellém és visszavette a kezébe a tálat.Szorosan hozzábújtam és körülöleltem testét.Egy percre megdermedt.Éreztem ahogy sajnálat szinte sugárzik a testéből.Könnycseppek simultak végig az arcomon.Nem akartam,hogy elmenjen.Nem akartam egyedül lenni.
-Héj.-suttogta,majd puszit nyomott a fejem búbjára és ő is átölelt.Fejemet a mellkasára hajtva hallgattam erős szívdobogását ami teljesen megnyugtatott.Annyira jó illata volt.Nem akarom ezt elveszíteni a mindennapjaimból.Egyszerűen nem bírom nélküle.Ő vigyázott rám egész kislánykorom óta és most elhagy?Nem lehet!Szükségem van rá!
A könnyek úgy folytak le az arcomon mintha dézsából öntötték volna.Chris pólója már egészen nedves volt kidolgozott mellkasán.-Alice!-suttogta,de nem mertem ránézni.Csak fájdalmat okoznék.Inkább visszabújtam mellkasába és úgy néztem tovább a filmet.-Hallod Hercegnőm?-simogatta meg az arcomat.-Te sísz?-emelkedett fel,így nekem is muszáj volt eltávolodnom tőle.
-Miért hagysz egyedül?-kérdeztem kétségbeesetten miközben ismét hozzábújtam.-Nekem csak te vagy!Miért hagysz el?
-Nem hagylak el!-suttogta a fülembe.-Csak elmegyek egy kis időre,hogy mindent meg tudjak neked adni.
-Nekem nem kell semmi!Csak maradj velem!Mégis hogy teheted ezt velem?-néztem a szemébe.
-A mi érdekünkben teszem.Hogy anyagi hátteret tudjak neked biztosítani.
-Én annyira örülök a sikerednek Chris,de nem akarom,hogy elmenj!Egyszerűen nem bírom ki!-bújtam hozzá és zokogásba kezdtem.Nyugtatóan simogatta a hátamat.
-Ne sírj kérlek!Hisz olyan szépen rendeződnek a dolgok körülötted.Rád talált a szerelem,ráadásul már a gyógyszerszedésre sincs szükséged.Van valaki melletted akit igazán szeretsz és ő is téged.Hidd el,Zayn meg tud védeni.
-Ez nem azt jelenti,hogy el kell hagynod!
-Nem hagylak el!
-Dehogy nem!
-Nem és nem!Nem önszántamból megyek.Azért megyek,hogy neked jobb legyen.
-Ne hazudj!-suttogtam.
-Nem hazudok.Soha nem hagynálak magadra,ha nem lenne muszáj.
-Semmit sem muszáj.-mondtam mérgesen miközben felálltam a helyemről,fogtam a kabátomat és kiviharzottam a házból.Iszonyú mérges voltam.De az az igazság,hogy nem is tudom miért.Hisz nem lehetek mérges Chrisre.Ő csak az álmait éli.Önző lennék?
Fújtatva vágtam át a tömegen,mely egy újságbolt előtt tolongott egyre beljebb és beljebb.Nem érdekelt semmi,csak el akartam tűnni.Nem akartam,hogy így lássanak.
Aztán egyik pillanatról a másikra történt valami.A nevemet hallottam ki a tömegből.Sikítottak.Ordítottak.Dühösek voltak.Hamar az épület mögé bújtam és onnan hallgattam a fejleményeket.
-Ki a p*csa ez a lány?!-hallottam egy dühös női hangot,majd szapora lépteket felém irányulni.Összehúztam magam.
-Bassza meg!-mondta egy másik indulatos hang én pedig nem tudtam hova tenni ezt a viselkedést.Mi rosszat tettem?Mi a fenéről beszélnek?
Hirtelen valaki a semmiből befogta a számat és a sötét sikátor felé kezdett hurcolni.Kapálózni kezdtem,de hiába.A támadóm erősebbnek bizonyult.A sírás kerülgetett ahogy minél szilárdabban tartott karjai közt.Ki lehet ez?Mikor kiértünk a sötét,ijesztő helyről,lágyan a falnak tolt.Azonnal felismertem.
-Liam?-néztem meglepetten barna szemeibe.
-Alice!-lihegett.-Nem szabad utcán mutatkoznod megértetted?!
-Mi a fene történt amiért ennyire mérgesek rám az emberek?!
-A rajongók most már nem csak a Harryvel való kapcsolatodról tudnak.A mai újságban Zaynnel vagy ahogy sétáltok be a házába.
-Ez nem lehet igaz!-mérgelődtem.
-Előbb beszéltem Zaynnel ugyanis te nem voltál képes felvenni a telefont.
-Én...én...
-Mindegy!Most velem kell jönnöd!-ragadta meg a kezemet.
-De...
-Nincs időnk a vitára!-szólt rám,majd egy hatalmas fekete autóba ültetett.-Kösd le magad!-mondta miközben beült mellém,majd feltette a napszemüvegét.Engedelmeskedtem.Mi mást tehettem volna?!
Csendben utaztunk Liammel mígnem záporozni kezdtek belőlem a kérdések.
-Hová megyünk?
-Viszlek Zaynhez.
-Honnan tudtad,hogy ott leszek?
-Követtelek.
-Miért követtél?
-Mert Zayn megkért rá.
-Nem bízik bennem?
Hirtelen rám nézett.
-Félt téged.
-Liam!-szólítottam meg kedvesen
-Tessék!
-El kell mondanod nekem,hogy milyen mocskos ügyekben van benne Zayn.
-Nem lehet.Már így is veszélyben vagy.
-Mi?!
-Bassza meg!-szitkozódott,majd a kormányra csapott.
-Liam beszélned kell!Most!-fordultam felé.
-Nem lehet.Majd ő elmondja,ha kész vagy rá.
-Ezt meg hogy érted?Hogy hogy kész vagyok rá?
-Már így is túl sokat mondtam.
-Liam!
-Fogd be és ülj nyugodtan.-állt meg hirtelen egy benzinkútnál.-Mindjárt jövök!Ne kelts feltűnést rendben?
Csak bólogattam,majd figyeltem ahogy kiszáll az ülésből.Idegesen tördeltem az ujjaimat míg vissza nem ért egy doboz cigarettával a kezében.
-Már te is?-kérdeztem csalódottan.
-Mindig is.-mondta lazán,majd kihúzott egy szálat.-Nincs gyufád?
-De majd pont nekem lesz.-kérdőn nézett rám.-Nincsen Liam.
Rosszallóan rázta a fejét,majd kiszállt és vett egyet.
Pár másodpercen belül a nikotin bűze szétáradt az autóban.Hamar lehúztam az ablakot és próbáltam nem megfulladni.
-Ugye tudod,hogy Zayn általában egy dobozzal elszív naponta?
-Mi a f*sz?!-sikítottam fel.A trágár kifejezésen még magam is meglepődtem.Elmosolyodott,majd arca komollyá vált ahogy felfogta:fogalmam sem volt róla.
-Nem tudtad?
-Nem.
-Lehet sokkal jobban járnák,ha befognám.-nevetett.
-Liam te szívtál valamit?Vagy ittál?Mert nagyon nem tűnsz tisztának.
-Én teljesen jól vagyok baby!-fújta ki a füstöt az ablakon.Baby?Nem Liam!Ez nem te vagy.
Feszengve vártam a célállomást.Nem szerettem volna rendőrökkel találkozni,ugyanis Liam lelki állapota nem a legjobb volt ebben a pillanatban.Sokkal inkább furcsának találtam a viselkedését.
Nagyot sóhajtottam mikor betértünk Zayn házához.
-Most mi van?-fordult felém sértődötten.
-Semmi.-jelentettem ki.-Mi lenne?
-Akkor go befelé.
-Ja.-mondtam,majd kinyitottam az ajtót,de hirtelen visszahúzott.-Igazán leszokhatnál erről!-szisszegtem mérgesen a fogaim közt.
-Bocs,de előbb körülnézek oké?Addig ne szállj ki,míg jelt nem adok.
-Rendben.-ültem vissza,majd kényelmesen elhelyezkedtem.
-Komolyan mondom.
-Rendben!-mondtam már biztatóbban.Miután kiszállt,hátra dőltem az ülésben,kényelmesen elhelyezkedtem és vártam a jelre.