Chapter seventy-five

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Megérkeztem az új résszel.
Ha jól tudom, többségeteknek ma volt az utolsó tanítási nap ugye?
Kellemes szünidőt kívánok nektek, remélem a továbbiakban is velem lesztek majd!
HAVE FUN!







Az esőcseppek kopogására ébredtem korán reggel miközben Zayn egyenletes szívdobogását hallgattam a mellkasán keresztül.Rajta feküdtem és szorosan öleltem őt.A puha,meleg takaró egészen a vállamig fel volt húzva amit Zayn kezei még jobban rögzítettek  testemen.Elmondhatatlanul jó  volt így vele lenni.Annyira furcsa érzést váltott ki belőlem.Furcsa volt mással ébredni.Már annyi éven keresztül csak Chrissel voltam képes nyugovóra térni esténként.Most pedig itt fekszem egy számomra mindennél fontosabb emberrel aki életem szerelme.Aki tegnap csodálatos élményt nyújtott nekem.Akinek sikerült elfeledtetnie velem az apám fájdalmát és minden keserű dolgot.
Lassan felnéztem rá.Olyan volt,mint egy angyal.Békés arca mérhetetlen nyugalmat árasztott felém.Azon gondolkoztam , vajon mivel érdemeltem ki Őt.Sokszor imádkoztam Istenhez,hogy egyszer majd én is találjak egy személyt akiért mindenemet odaadnám.Akit úgy szerethetek,mint senki mást.Soha nem hittem,hogy ez megtörténik.Csak reméltem.Aztán megjelent  Zayn.
Ő az életem.Ő a mindenem.Szeretem és szükségem van rá.Mindig.
Ahogy visszahajtottam fejemet mellkasára,mozgolódni kezdett.Hirtelen megdermedtem.Ismét felemelkedtem,hogy egy pillantást tudjak vetni rá.Gyönyörű,csokibarna szemei szinte csillogtak ahogy rám nézett.
-Ne haragudj.-kezdtem azonnal mire ujjait mélyen a bőrömbe vájta.
-Már fent voltam.-mondta rekedt hangon minek hatására fellobbant bennem valami.
-Na persze.-mosolyogtam ahogy próbálta elnyomni bennem a bűntudatot.Felhúzott magához és a hajamba puszilt.Próbáltam magamra rögzíteni a takarót miközben elhúzódtam tőle.Fájdalmas tekintettel nézett rám.-Lezuhanyozhatnék?-kérdeztem szégyellősen.
-Persze.-sóhajtotta,majd kikelt az ágyból egy gatyában.Beletelt pár másodpercbe mire rájöttem,hogy én viszont teljesen meztelen vagyok.
-Öhm Zayn!
-Hm?-fordult felém érdeklődő arckifejezéssel.
-Elfordulnál egy percre?
Kisfiús mosoly játszott fáradt arcán.
-Nem kéne szégyellősnek lenned előttem.
-Ez volt az első alkalmunk,szóval nem hibáztathatsz.
-És élvezted?-hajolt hozzám közel.
Elpirulva hajtottam le a fejem miközben jobban szorítottam a takarót.
-Olyan vagy,mint egy ártatlan bárány.-nevetett.-Csak válaszolj őszintén.
-Én....hát....azt hiszem igen.
Zayn beleakasztotta ujjait a takaró szélébe és lassan kezdte lehúzni rólam.
-Sietni kéne!-csattantam fel.
-Miért hová mész?
-Dolgozni.
-Most?-kérdezte szomorúan.
-Muszáj mennem Zayn.Ne haragudj.
-Persze,megértem.Ez természetes.-végre nem azzal jön,hogy ő majd eltart.-Majd én elviszlek.
-Köszönöm.-mosolyodtam el.-Hány óra van?
-Fél hét.-mondta miután ránézett a telefonjára.
-Akkor elfordulsz?
Felnevetett.
-El.-rázta a fejét miközben kitrappolt a szobából.Igazán hálás voltam neki amiért nem kellett annyit győzködni.Miután felöltöztem elindultam,hogy megkeressem Zaynt,de sehol nem találtam.Amikor először voltam itt akkor is amögül a fura ajtó mögül jött ki.Vajon mi lehet ott?Nem!Nem akarom tudni.Inkább lesétáltam a konyhába és ott vártam tovább,mígnem megpillantottam őt a lépcső tetején.Fáradtnak tűnt.És a bűntudat csak halmozódott bennem.
-Kérhetek törölközőt?
-Gyere.-mondta kissé ridegen miközben elindult visszafelé,én pedig rohantam utána.Most mi történt?Valami megváltozott.-Tessék.-adta a kezembe.Azonnal megcsapott a cigi égető bűze.
-Már korán reggel?-kérdeztem szomorúan.
Szúrós tekintettel nézett rám.
-Megkívántam.-morogta.
-Oh...-mondam,majd besétáltam a fürdőbe és vetkőzni kezdtem.Hirtelen kopogásra lettem figyelmes.-Tessék!
-Elmegyek üzletbe,mindjárt itt vagyok rendben?
-Rendben.
-Bezárom az ajtót!
-Szinte gondoltam.-dörmögtem,majd beálltam a forró zuhany alá mely kellemesen égette a bőrömet.Eszembe jutottak a tegnap este emlékei.Ahogy Zayn megérintett.Az az érzés.A hideg rázott miközben még forróbbra állítottam a víz hőmérsékletét.Miután végeztem,fogtam a törülközőt és szárazra töröltem magam.A hajamat lófarokba kötöttem és megmostam a fogamat egy teljesen új csomagolású fogkefével.Remélem Zayn nem bánja.Bár kétlem.Visszavettem a ruháimat,ezután kiléptem a hűvös folyosóra.Hét óra volt pontosan.-Zayn!-kiabáltam.
-Itt vagyok!-azonnal elindultam a hang irányába lefelé.Zayn a konyhában tett-vett miközben a tűzhelyen már sült a rántotta.
-Sikerült bevásárolni?
-Igen.-mosolyodott el.Sokkal jobb kedve volt,mint mielőtt elment.
-Kibontottam egy fogkefét.Ugye nem baj?
-Dehogy baj.-fordult felém,majd hozzám sétált és átölelt.Szájával az ajkaimra tapadt miközben lágyan simogatta a hátamat.Hosszan csókolt mikor hirtelen  eszébe jutott a tojás a serpenyőben.-Sietni kéne.-mondta moslyogva,majd szétosztotta igazságosan és enni kezdtünk.
-Köszönöm.-miután befaltam a reggelit,hamar mosogatni kezdtem.
-Hagyd csak!-szólt rám.
-Nem!-ellenkeztem mire elmosolyodott.
-Én is el tudom mosni.
-Tudom,hogy el tudod,de nincs időnk a művészet bemutatására.-nevettem.
-Soha semmire nincs idő.-mondta szomorúan.
-Sajnálom.-fordultam felé.
-Már megszoktam a folytonos rohanást.-állt fel,majd a tányért a habos vízbe csúsztatta melyet ujjaim rögtön megtaláltak.
-Mosolyt!-szóltam rá.
-Hm?-nézett rám értetlenül.
-Az a görbe vonal tudod!Csak moslyogj!
Felnevetett.
-Te igencsak elemedben vagy.
-Szeretlek boldognak látni.-mondtam.
-Én is szeretlek.
-Hát persze.-nevettem,majd kihúztam a dugót.
-Indulhatunk?
-Hazaviszel átöltözni?-ügyetlenül próbáltam megötörlni a kezemet a törölgető ruhával.
-Igen.Megvan mindened?-kérdezte miközben a cipőjét vette.
-Öhm azt hiszem.
-Ami marad az jó helyen van.-mosolyodott el.-Különben is.Nem most vagy itt utoljára.
Magamra kaptam a kabátomat,majd megfogtam Zayn kezét és egy puszit nyomtam borostás arcára.
-Lehet,hogy nem kéne...-vette ki kezét ujjaim közül mire szívembe fájdalom nyilalt.Nem bírom ezt a távolságot.-Tudod...a rajongók miatt.Nem akarom,hog tudjanak rólad.
-Miért?
-A saját érdekedben.
-Megértem.
-Menj a hátsó ajtóhoz és ott majd felveszlek.
-Rendben.-elindultam az ellenkező irányba.Fogalmam sincs hol van a bizonyos hátsó ajtó,de valahol hátul kell lennie nem igaz?Csak mentem és mentem a hosszú folyosón mikor megakadt a szemem azon a furcsa ajtón.Közelebb léptem hozzá,ujjaimat pedig a kilincsre kulcsoltam.Lehet,hogy nem kéne....de annyira érdekel mi van itt.Miért jár ide folyton Zayn?
Már éppen rászántam magam mikor hirtelen hangos dudaszó ütötte meg a fülemet.Újra elindultam a folyosón,majd utolsó ajtón sikeresen kijutottam az utcára ahol Zayn várt rám.
Hamar beültem mellé ,majd lekötöttem magam.
-Eltévedtél?-kérdezte mosolyogva.
-Nem.-jelentettem ki azonnal mire nevetni kezdett.-Zayn el fogok késni!-mondtam rosszallóan,de mit sem törődve ezzel,továb nevetett.-Hallod amit mondok?-ütöttem meg a mellkasát.
-Hogyne.-mondta miközben lenyugodott és végre elindult.Amikor megérkeztünk hozzánk,Chris épp készülőben volt elhagyni a házat.Hamar utána rohantam.
-Chris!-kiabáltam,de nem akart megállni.-Chris!-próbálkoztam újra,de sikertelenül.Most haragszik rám?-Chris!-ordítottam utoljára mikor hirtelen Zayn megragadott hátulról.-Ne hagyd elmenni!-könyörögtem neki miközben a könnyek sorban potyogtak le az arcomról.
-Alice!Alice!-szólongatott.
-Kérlek!-sóhajtottam,majd megmarkoltam izmos kezét minek hatására jobban szorított magához.
-Nyugodj meg.Időre van szüksége.
-Még többre?-leheltem kétégbeesetten.
-Gyere mennünk kell!-mondta.
Vettem egy nagy levegőt,megfordultam ölelésében s mellkasába bújtam.Szorosan ölelt tovább.
-Alice mennünk kell.-suttogta a fülembe.
-Tudom.-nyöszörögtem,majd elhúzódtam tőle és az ajtóhoz siettem ahol még a kulcsokkal játszadoztam egy ideig.
-Add ide!-vette ki a kezemből,majd a megfelelőt a zárba illesztette.Felrohantam az emeletre,hamar átvetettem a ruháimat és egy kis sminket vittem magamra.Megragadtam a vékonyabb kardigánomat és már rohantam is lefelé.-Készen vagy?
-Igen,mehetünk.-mondtam,majd kibaktattam a kocsihoz s megvártam míg Zayn bezárt.Ugyanis nála maradtak a kulcsok.Huszonöt volt.Még időben vagyunk.Átadta a kulcsokat amint beszállt mellém.-Köszönöm.-hálálkodtam.
-Nyugodj meg kérlek.-fogta meg a kezemet.
-Nyugodt vagyok.
-Nem úgy látom.
-Menjünk.
Mikor odaértünk,felém fordult.
-Jövök érted rendben?
-Várlak.-mondtam,majd kikapcsoltam az övet.Puha csókot lehelt ajkaimra mielőtt kiengedett volna,majd elhajtott.Kedvetlenül ballagtam be az üzletbe ahol Mrs.Hankins már várt rám.Elnézést kértem tőle a késésemért,de mint várható volt csinált belőle nagy ügyet.Én azért szégyelltem magam hisz még csak most kerültem ide.
-És hogy vagy Kedvesem?-kérdezte miközben pakoltuk ki a frissen sült pogácsákat.
-Köszönöm jól vagyok Mrs.Hankins.És Ön?
-Megvagyok,megvagyok.-mondta miközben sorba rakta a finomságokat.-Bár eléggé fáj a hátam már napok óta.
-Nyugodtan hazamehet.Én ellátok itt mindent.
-Eszemben sincs Kedvesem.Mit csinálnék én otthon egyedül?
-Nincs férje Mrs.Hankins?
-Már nem él.-mondta miközben egy fájdalmas moslyot intézett felém.
-Sajnálom.-suttogtam lehajtott fejjel.
-Ne sajnáld!-rázta a fejét.-Már jobb helyen van.-egy könnycsepp simult végig rácokkal díszített arcán.-De azért hiányzik.
Lágyan simogattam az idős néni hátát mire ő csak bólogatott.Remélem nem bántottam meg őt.Fájdalmasan nyögött fel.
-Menjen haza.-biztattam tovább.-Pihenjen!Én itt mindent elintézek.
-Biztos vagy benne Drágám?Elég sok dolgod lesz nélkülem.
-Megoldom!-mondtam magabiztosan.
-Köszönöm.-sóhajtotta.-Megtennéd,hogy miután bezártál,beadod nekem a kulcsot?
-Hogyne!
Miután felírta a címét,segítettem neki felvenni a kabátját,majd kikísértem őt.
-Még egyszer nagyon köszönöm.-fordult vissza.
-Igazán nincs mit Mrs.Hankins.Viszlát!
-Minden jót!-intettem,majd hamar becsuktam az ajtót,hogy a bent lévő kellemes meleg ne szálljon el egészen.Igazán jól esett,hogy rám merte bízni boltot.Visszasétáltam a pulthoz és rendezgetni kezdtem a dolgokat mikor megszólalt a kis harangocska az ajtó felett.Egy pillanatra megdermedtem,aztán erőt vettem magamon és hátra fordultam.
-Jó reggelt!-és Niall mosolygós arcával találtam szemben magam.Én is rögtön jobb kedvre derültem.
-Szia!-köszöntöttem boldogan,majd beljebb húztam őt.-Mi újság Niall?Hogy vagy?
-Köszönöm megvagyok,jöttem reggelit venni.
-Tessék csak!-mutattam körbe.-Épp most raktuk ki a frissen sült pogácsákat.
-Kivel?-nézett körbe.
-Mrs.Hankinssel.De már nincs itt.Nem érezte jól magát,így haza küldtem őt.
-Értem.-mondta miközben letépett egy zacskót és ismét csak úgy dobálni kezdet bele a finomabbnál finomabb dolgokat.Felnevettem.-Mi az?-nevetett rám.Hófehr mosolya szinte elvakított.
-Semmi.-ráztam a fejem,majd a kassza mögé álltam és vártam,hogy végezzen.Ezúttal öt zacskót rakott elém.-Ez minden?
-Aha.-mosolyodott el,majd elővette a tárcáját.
-Oké.-motyogtam és számolni kezdtem.-30 fontot kérek.
Miután megkapta a visszajárót,megragadta a zacskók száját.
-Niall!Ez a te reggelid,vagy a csapaté?
-Az enyém.-nevetett.-De most rohanok Alice!Majd jövök még!!Sziaaa!-integetett.
-Szia Niall!-intettem vissza,majd az előttem heverő újságba merültem.Tíz percig tudta a cikk lekötni a figyelmemet.Tovább nem bírtam.Inkább fogtam magam és nekikezdtem egy újabb sütemény sütésének.Épp a tésztát gyúrtam  mikor ismét meghallottam a kis csengőt.Azonnal felkaptam a fejem és kikukucskáltam a fal mögül.
-Hali!-dörmögött,majd felakasztotta a kabátját a fogasra.-Barbara?
-Hazaküldtem.
-Mért?-sétált mellém.
-Fájlalta a hátát és jobbnak láttam,ha hazamegy.
-Jól tetted.-sóhajtotta,majd visszament előre és a kezébe vett egy pogácsát.Egész normálisnak tűnt.Ez csak a látszat Alice!Ne dőlj be!-Mit sütsz?-állt vissza mellém.
-Süteményt.
-Baj van?
-Nem,nincs.
-Akkor miért viselkedsz így?-kérdezte miközben egy nagyot harapott a ropogós finomságból.
-Semmi.-morcogtam az orrom alatt.
-Nézz rám!-parancsolta.
-Harry most nagyon nincs kedvem ehhez.-fordultam felé.
-Most miért vagy ilyen harapós?-lazán a falnak támaszkodott.
-Miért érdekel téged,hogy mi van velem?
-Azért,-meredt rám dühösen.-mert fontos vagy.
-Hazudsz.Én ne játszd már meg magad.Jól ismerlek.
-Ne sértegess Drága!Még rosszul járhatsz.-sarkon fordult és elvett egy újabb darabot.
-Hát persze.-dühöngtem az orrom alatt.
Állandóan Chris jár a fejemben.Vajon miért viselkedett úgy velem szemben ma reggel?
-Mit szólnál egy kis zenéhez?-kérdezte,majd a rádióhoz sétált és benyomta a gombot.A készülék azonnal életre kelt és Jason Mraz számát kezdte játszani.-Ezt mi is feldolgoztuk.I'm Yours!-énekelte önfeledten miközben a utolsó falat pogácsát is magába tömte.
-Neked nem itt kéne lenned.
-Hát hol?-nézett rám kiváncsian.
-A bandával.
-Ó hogy az!Kiléptem!Már semmi közöm hozzájuk!
-Tessék?!-kérdeztem lefagyva.
-Ki-lép-tem.-tagolta mint egy kisgyerek.
-De mégis miért?!Hogy tehetted ezt?!Tudod te mekkora botrány lesz ebből?!
-Csak nem aggódsz miattam?-alattomos mosoly rajzolódott ki arcán.
-Egy percig sem!-ellenkeztem rögtön.-Mi lesz a rajongóiddal?!
-Mi lenne?Ezután is "rajonghatnak" értem.
-Te nem vagy normális.-ráztam a fejem.-De mégis miért?
-Nem érdekel.Meguntam.
-Te tiszta hülye vagy.-mondtam amilyen őszintén és keményen lehetett.-Én még az életemet is odaadnám,ha ilyen állásom lehetne.Te pedig csak úgy eldobod magadtól!
-Szerintem neked ehhez semmi közöd.
-Igazad is van!-hagytam rá,majd visszafordultam a süteményhez.
-De azért aranyos vagy,hogy aggódsz értem.
-Én egyáltalán nem aggódom érted.-ráztam a fejem nevetve.-Félreértesz.
-Nem hinném.-mondta miközben egy újabb pogácsát tömött magába.
-Jó.-hagytam rá ismét.
-Segíthetek valamit?
-Mostantól mindig itt leszel?
-Ez volt a másik munkahelyem.És mivel az első már nincs,mostantól egyértelműen itt dolgozom.
-Remek.-dünnyögtem.
-Tessék?-hajolt közelebb.
-Semmi.-néztem rá.
-Talán nem tetszik?
-Dehogynem.
-Helyes.-mosolygott jókedvűen,majd mögém állt,s kezeit a csípőmre fektette.Kirázott a hideg mikor megéreztem  leheletét a bőrömön.-Éjjel megint veled álmodtam Kedves.-arcát a nyakamba fúrta,majd puha csókokkal kezdett kényeztetni.-Igazán jól szórakoztunk együtt.-kacagott jóízűen,majd fogai a nyakamba mélyedtek.Ösztönösen belekönyököltem a hasába,mire felmordult és elhúzódott tőlem.-Most meg mit művelsz?!-ripakodott rám.
-Hagyd abba ezt!-mondtam kissé szigorúbban mint ahogy azt szerettem volna.
-Te csak ne parancsolgass nekem!Itt én vagyok a felsőbb rendű.
-Mitől érsz te többet nálam?!
-Nagyon is sok mindentől!
-Tessék!Hallgatlak!