Chapter fifty-seven

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Ismét kicsit szomorú vagyok,mivel két kommentet tudtatok nekem összehozni!:( 
De nem baj!Remélem a mostani rész jobban fog tetszeni!
Kérlek bőven fejtsétek ki a véleményeteket Harryvel kapcsolatban.
Egyértelműen nem ő a főszereplő,de nagyobb szerepet kapott,mint bárki más a bandából!Ez nektek nem nagyon tetszik?
VÉLEMÉNYT!





-De igen!-mondta kemény hangon miközben elém sétált és megragadta a csípőmet.-És élvezni fogod Al!Könyörögni fogsz.-hát én is ettől félek...-Még többet akarsz majd!-hajolt közel az arcomhoz.-Most pedig megszárítom a hajam.-mondta mire felnevettem.-Mi olyan vicces?
-Semmi.
-Örülök,hogy tetszik.Úgyis ritkán látlak mosolyogni.
-Szerinted miért?
-Fogalmam sincs.Pedig én mindent megteszek.
-Az már biztos...
-Hogy mondod?
- Semmi.
-Helyes.-nevetett,majd testéhez préselt,tenyerét a fenekemre simította és mélyen a szemembe nézett.Bátran álltam a pillantását.
-Tényleg meg fogsz fázni.-suttogtam.
-Majd te ápolsz.
-Azt lesheted.
-Én megtettem mikor rólad volt szó.
-Egy szóval sem kértelek rá.
-Mégis megtettem.
-Most azt várod,hogy megköszönjem?
-Illene nem?
-Köszönöm.-mondtam halkan miközben kezemet mellkasára emeltem és eltoltam magamtól.
-Szívesen.
-Viszont ennyivel tartozol te is,mivel én is megtettem.
-Most is megtennéd?
-Nem vagyok benne olyan biztos.-mondtam miközben tekintetemet végigfuttattam kifejezéstelen arcán.Őszinte vagyok.Miért baj ez?-Te?
-Százszor megtenném.Sőt még annál is többször.Most is téged védelek.
-A pofozkodással?
-Nem léphetnénk túl ezen?
-Nekem valahogy nem megy.
-Ennyire fáj?
-Rettenetesen Harry.
-Nem ütöttelek meg annyira erősen.
-Nem is fizikai fájdalomról beszélek.
-Akkor mégiscsak érzel irántam valamit.
-Színtiszta gyűlöletet.-leheltem keservesen.
-Az is egyfajta érzelem ami előbb utóbb heves szerelemmé formálódik.
-Tévedsz Harry.Nagyon tévedsz.
-Nem hinném.Add a kezed Drága!
-Hagyjál már békén.-mondtam nyűgösen.
-Nem pihented ki magad eléggé?
-Haza akarok menni.Vigyél már el innen!
-Nem viszlek sehova.-minden egyes szónál egyre közelebb hajolt hozzám,majd vadul csókolni kezdett.
-Ne csináld már!-löktem el őt magamtól,majd leültem az ágyra.
-Tudom,hogy élvezed.
-Rosszul tudod!
-Még egy lány sem panaszkodott.
-Ők nem ismerték az igazi éned.
-Azt hiszed te ismered?
-Remélem ennél nem rosszabb.
Nevetni kezdett.
-Inkább meg se szólalj!-mondtam azonnal.
-Nem vagyok én annyira rossz.
-Igazán?
-Aki ismer az tudja,hogy tudok jószívű is lenni.
-Ezek szerint nem ismerlek eléggé.
-Meglehet.
-De te sem ismersz  engem.Nem tudsz rólam semmit.
-Mivel nem mondasz el semmit.
-Mivel nem bízom meg benned.
-Miért?
-Még kérdezed?
-Nem volt ok amiért elvesztettem volna a bizalmad.
-Azt nem tudod elveszteni ami nem is volt.
-Ettől függetlenül én megbízom benned.
-Rosszul teszed.
-Miért is?-kérdezte miközben leült mellém.
-Még beárullak.
Felnevetett.
- Attól nem tartok.
-Kérdezhetek valamit?
-Hallgatlak.
-Öltél már embert?
-Nem vagyok Zayn.
-Mi lett volna,ha a kérdésemre válaszolsz?
-Nem.Nem öltem.És nem is szándékozom.
-Hány lánnyal voltál már eddig?
-Nem tudom.Nem számolom.-kacsintott rám,mire fintorogni kezdtem.-Főleg nem az egy éjjszakás kalandokat.
-Jó...
-Most én jövök.Hol vannak a szüleid?
-Semmi közöd hozzá.
-Én is válaszoltam.
-És?
-Ajánlom,hogy te is válaszolj!
-Elegem van a fenyegetésedből.
-Tényleg?Nekem meg az ellenkezésedből.-mondta kissé mérgesen.
-Remek.
-Szóval?
-Hagyj békén.-húzódtam tőle távolabb.
-Nem.-jött utánam.
-Harry.-csúsztam még távolabb mikor hirtelen véget ért az ágy és én majdnem a padlón végeztem.Harrynek hála nem így történt.Megragadott és lefektetett a paplanra.
-Egy angyal vagy.-suttogta miután mellém feküdt s könyökére támaszkodva figyelte az arcomat.
-Te pedig maga az ördög.
Felnevetett.
-Nem kéne sértegetni.
-Nem vagyok túl jó kedvemben.
-Azt észrevettem.Női problémák?-kérdezte kuncogva.
-Itt egyedül veled van problémám!-förmedtem rá.
-Pedig én mindent megteszek.
-A legutóbb is ezt mondtad.
-Le fogsz fordulni.
-Ne  kapj el kérlek.
-Rendben.
-Szóval akkor az előbb nálunk voltál.-állapítottam meg.
-Jó reggelt.
-És ki hívott este?
-Nem vagyok köteles beszámolni neked.
-De én tudni akarom.
-Akkor sem vagyok köteles.
-Akkor is tudni akarom.
-Ne idegesíts föl!
-Menj és szárítsd inkább a hajad.
-Ne parancsolgass nekem!
-Ez egy tanács volt.
-Mindjárt más.-mondta,majd felugrott mellőlem és futott a fürdőbe.-Megszárítod nekem?-állt elém a hajszárítóval és egy fésűvel a kezében.
-Eszemben sincs.
-Most meg fogod szárítani a hajam.-jelentette ki miközben bedugta a konektorba,majd leült elém a földre.-Parancsolj.-adta a kezembe az eszközöket.
-Nem.-ismételtem újra mire hirtelen hátra fordult,megragadta a copfom végét és lehúzott magához.
-Gyerünk.-követelte.
-Nem.-mondtam kitartóan mire még közelebb húzott magához.-Te cigizel?-kérdeztem amint megcsapott a nikotin bűze.
-Nem.-lökött el hirtelen.
-De igen.
-Azt mondtam nem!-mordult fel.-Csak csináld amit kértem.
-Azonnal főnök!-mondtam majd felkapcsoltam a gépet és lágyan szárítani kezdtem dús haját.Egy szót sem szólt hozzám csak nézett maga elé.-Most duzzogsz?
-Nem.
-Tényleg olyan vagy ,mint egy kisfiú.
- Fogd be!-mondta miközben beletúrt még kissé nedves hajába.
-Neee!!-szóltam rá.Nagy szemekkel nézett rám.-Elrontottad!
-Jaj ne haragudj.-ült vissza engedelmesen.
-Ezt képtelen vagyok helyrehozni.-csóváltam a fejem.
-Olyan szörnyű?-kérdezte ijedten.
-Rettenetesen.
-Alice!
-Mi a fenének bíztad rám?!-kérdeztem szórakozottan ahogy láttam ijedt arckifejezését.Komolyan beveszi?!
-Azt hittem legalább arra képes vagy,hogy ezt rendesen megcsináld!-állt fel dühösen.-De gondolhattam volna,hogy nem.Nem vagy képes semmit jól csinálni!-ahogy ezeket a fejemhez vágta egyre jobban fájt a szívem.Most tényleg ilyen mérges  a haja miatt?Ami mellesleg nem is igaz csak viccelni próbáltam vele.Mikor tanulom már meg,hogy Harry nem vevő ilyenekre?!Kikapcsoltam a szárítót és könnyes szemmel a kezébe nyomtam.
-Tessék.Akkor csináld meg magadnak.-mondtam,majd kisétáltam a szobából.
Apa is sokszor mondta ezt nekem.Te nem vagy képes semmit jól csinálni!Már megint elrontottad!Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen?! Mikor elsős voltam,elég sokszor tanultam apával mivel anya szinte mindig dolgozott.Emlékszem az f  betűt tanultuk írni.Nem tudtam még a századik próbálkozásra sem leírni azt a rohadt f  betűt.Hiába próbálkoztam,nem ment.
-Al!-kiabált utánam,de nem foglalkoztam vele.Sétáltam tovább lefelé a lépcsőn miközben erősen kapaszkodtam a korlátba.-Normális vagy?!-ragadta meg felkaromat s ahogy hirtelen visszahúzott a padlón landoltam.-A k*rva életbe!-hallottam hangos káromkodását,majd éreztem kezeit magam körül.-Hallasz engem  Al?!
-Sajnos igen.-nyöszörögtem.
-Hála Istennek!-ölelt magához szorosan.
-Harry.-suttogtam.Ez most mit jelentsen?!Nem bírok kiigazodni ezen a fiún.-Engedj el!-mocorogtam.-Ez most mire volt jó?
-Mégis hogy gondoltad,hogy lesétálsz a lépcsőn?!
-Miért ne?
-Ahhoz még nem vagy elég jól!
-Mióta érdekel az téged,hogy mi van velem?
-Azért vagy itt,hogy vigyázzak rád.
-Süket duma!-törtem ki mérgesen.
-Nem Al,nem az!-mondta miközben egy tincset a fülem mögé tűrt.-És nem is szörnyű a hajam.
-Persze hogy nem!Én csak vicceltem,de te megint olyanokat vágtál a fejemhez,hogy....-hirtelen  csókkal hallgattatta el a kitörésemet.Már annyira nagy bűntudatom volt.Megcsaltam Zaynt.Itt csókolózom az egyik "barátjával" aki tuti nem százas. -Harry.-suttogtam mikor elhúzódott tőlem.-Kérlek.Had beszéljek Zaynnel.
-Nem.-vágta rá rögtön.-Felejtsd el.-felhúzott a földről és karjaiba vett.-Az előbbit...nem úgy gondoltam.Nem akartalak megsérteni.Tényleg.Szóval ne haragudj.
-Mindegy.-mondtam halkan közben a padlót vizsgáltam.
-Nem.Mivel tudnálak kárpótolni ami nem Zaynnel kapcsolatos?
-Semmivel.Felejtsük el.Én a te szemedben én úgyis csak egy senki vagyok.
-Látom még mindig nem   érted a dolgok lényegét.
-Igazad van.Tényleg nem.
-Miért sírsz?
-Elegem van.
Elindult a szobája felé,majd letett az ágyára.
-Nem akarlak sírni látni többé.-suttogta miközben leggugot elém s kezeit a térdemre simította.
-Akkor próbálj meg kicsit máshogy viselkedni.
-Hogy?
-Mondjuk nem pofozol fel.
-A saját érdekedben teszem amit teszek.
-Ne etess ezzel a hülyeséggel kérlek.
-Egyszer majd megérted.-felállt és az ablakhoz sétált.
-Mit?
-De addig...mellettem biztonságban vagy.-fordult felém.-Ma átjön egy kedves barátom.Azt akarom,hogy mindvégig itt legyél fent,egy szót se szólj és ne hallgatózz.Világos?
-Mint a nap.
-Komolyan mondom Al.Ez fontos.
-Rendben.-egyeztem bele.Legalább addig nem velem foglalkozik.
-Helyes.
-Ki ez a  barátod?
-Nem mindegy?Úgysem ismered.
-Attól még elmondhatnád.
-Nem fogom.
-És ha ennyire jó barátod,akkor miért nem mutatkozhatok előtte?
-Mivel senki nem tudja,hogy te itt vagy.És ennek így is kell maradnia.
-Senki?
-Senki.-mondta miközben visszafordult az ablakhoz.Kezeit hátratette és úgy nézte a kilátást.Harry annyira érdekes ember.Egyáltalán nem olyan,amilyennek képzeltem.Vagyis részben talán mégis,de van benne valami más is amit nem bírok megérteni.-Esik.-mondta halkan.
-Londonban mindig.
-Ki nem állhatom!-sétált az ágyhoz,lerúgta a cipőjét,majd lefeküdt.Feje a combom mellett pihent.-Jól aludtál Drága?
-Jól.
-Add a kezed!-nyúlt érte,majd kissé bökő arcára simította.
-Ez megnyugtat téged.-állapítottam meg ahogy lágyan simogattam őt.Lehunyta szemeit és egyenletesen lélegzett tovább.-Ugye?
-Ühüm.-válaszolt.Miért nem tud mindig ilyen lenni?
-Annyira...
-Tessék?-nyitotta fel szemeit,majd rám nézett.
-Ez a rengeteg tetoválás.-vettem jobban szemügyre a karját.-Ez a hajó egyszerűen mesés.-húztam rajta végig az ujjam,mire karja tiszta libabőr lett.Gyönyörű napbarnított bőréből kirítt a fekete tinta.
-Köszönöm.-suttogta.-A tiéd is szép.-ragadta meg a karomat amin a hangjegy díszelgett.-Nagyon fájt?
-Nem annyira.
-És már nem szeretnél többet?
-Nem tudom.
-Gondolkodtál rajta?
-Aha.De a főnököm ,mint már tudod nem rajong érte.
-Kit érdekel?
A főnökömről eszembe jutott a munka.
-Francba!-mérgelődtem.
-Mi van?
-Nem mentem dolgozni Harry!Ki fognak rúgni.-és ez megint az ő hibája.
-Nyugodj meg.Mindent elintéztem.
-Mit adtál be neki?
-Nem tök mindegy?Úgysem foglalkozik veled.
Végül is igaza van.
-Én a helyedben már rég ott hagytam volna azt a melót.
-Nem vagyok abban a helyzetben,hogy válogatni tudjak.
-Csak bátornak kell lenni.
-Mondod  te.
-Igen.
-Mitől vagy te olyan bátor?
-Az vagyok.
-Mikor jön a barátod?
-Háromra.Addig még van tengernyi időnk.-mosolyodott el,majd feltámaszkodott.-Nincs kedved megmasszírozni?Piszkosul fáj mindenem.
-Nem tudok masszírozni.-sóhajtottam.Felpattant a helyéről ,hozott egy krémet és a kezembe nyomta.Mintha meg sem hallotta volna amit mondtam.
-Ezzel kéne kennem a hátamat.
-Oké...
Még időm sem volt felfogni a dolgot,már félmeztelenül állt előttem.
-Akkor....izé....feküdj le.-mondtam miközben zavartan a padlót bámultam.
-Nyugodtan rám nézhetsz.-nevetett,majd hasra feküdt.Mellé másztam,lecsavartam a kupakot és nyomtam a hátára a hideg folyadékból.-Ülj rám!Úgy kényelmesebb lesz.-ez nem éppen tanácsnak hangzott így szükségesnek éreztem engedelmeskedni.Felnyögött mikor a seggére nehezedtem.
-Tudom nehéz vagyok,de ne panaszkodj.
-Én ilyet egy szóval sem mondtam.Nem arról van szó.-mondta sanda vigyorral az arcán.Egy fintor kíséretében nekikezdtem a munkának.